Végül annyira hosszúra nyúlt a Tokaji Löszös jegyzethalmaz, hogy az olvasókat kevésbé próbára téve a nem tokaji mellékszereplőknek külön posztot szenteltem (nyilván a lösz volt a közös pont a borokban, de nem éreztem annyira szervesen a tokajiakhoz kapcsolódónak őket). Nem szerepeltek rosszul. Két jó nevű Szekszárdi és az egyedüli jegyzett pannonhalmi pince vett részt az eseményen, méghozzá rögtön kisebb sorokkal. Alapvetően a vörösek ezen a fronton izgalmasabbaknak tűntek. Kíváncsisággal kóstoltam végig őket is.

Pannonhalmi Apátsági Sauvignon blanc 2011.
Csupa direkt Sauvignonos illatjegy: csalán, bodza, citrusok (grapefruit). Ízben is rengeteg citrus, ropogós savak, nyilván rövidebb és egyszerűbb íz a sok komoly tokaji után. Korrektül elkészített Sauvignon, nyárbor. 5

Pannonhalmi Apátsági Prior Rajnai Rizling 2011.
Friss és kicsattanó illat. Egyáltalán nem éreztem fajtajellegesnek, de tetszett. Trópusi gyümölcsök lédússága. Fehér színek jutnak róla eszembe. Ízben elegáns, tiszta, kissé filigrán alkat ő is ebben a mezőnyben (legyen ez az én bajom). Csiszolt és vibráló savak, nemzetközies hangolás. Ízmaradékában érett sajtot vettem észre. Kellően gazdag bor, de mégis lehetne izgalomból kicsit több is benne (fehérborban az igazán átütő élmény nálam még várat magára Pannonhalmáról). 6

Pannonhalmi Apátsági Tramini 2011.
Illatban virágcsokor, a tramini visszafogottabb megnyilvánulásai (semmi szappan vagy muskotályos klisé). Ízben élénkebb a többinél, szénsavassága szikrázik a nyelven. Üdítő bor ez is. Friss, ropogós, laza és ételek mellett van a helye. 5+

Pannonhalmi Pinot noir 2010.
Hordófűszer, füstölt sonka illat a nem túl intenzív színű borban. Ízben vaníliás, kék virágos, valahogya löszös kecsesség talán itt is megjelenik a hordó felszíne alá jutva. Nem vastag bor, bár a Szeleshátaknál jobban törekszik rá. Mindezonáltal ebből a nehéz évből nem is rossz darab egy ilyen hektikus fajtából. 6

Szeleshát Pinot noir 2009.
Piros bogyós illat, érett ribizli a legjellemzőbb. Egész más irányból közelítettek ehhez a Pinot-hoz, s nekem tetszik, hogy a primer jegyek kapnak inkább főszerepet. Ízben kissé kesernyés, de zamatos is. Szépen föltapadó tanninok. Kissé rövid és enyhe, amilyen a 8-as is volt, de az valamivel jobban megfogott vékonysága ellenére is. 5+

Szeleshát K2 Kékfrankos 2008.
Attól tartok rossz ütemben jöttek most a Szeleshát borok. Bár a K2-ért alapvetően soha nem rajongtam, a 9-esről szebb emlékeim vannak tavaszról. Szárított paradicsom, érett gyümölcsök amolyan Szeleshátas együttese. Ízben paprikásnak hat, tanninjai, savai kissé húzósak. Melegség árad szét benne, de közben mégis néha elég nyersnek éreztem. (5+)6

Szeleshát Oroszlán 2007.*
Erről a borról viszont nagyon szép emlékeim voltak mindig. A pince Cuvée borai egyensúly és ár alapján is szerintem a szekszárdi bestbuy-ok közé sorolandók. Illatban érett paradicsom, lekvár, paprika, hordó és nyers bőr. Vastag, masszív bor, szélesen terül szét és kellően gazdag is. Szép érlelési jegyek érettség mellett is életteli és egyáltalán nem fáradó bornak éreztem. Arányai kifogástalanok. Ez a közepes (vagy annál kicsit nagyobb) súly szerintem ideális Szekszárd esetében. 7

Dúzsi Merlot 2009.
Valószerűtlen illaözön fogad: kék virágok, földesség, érett sötét gyümölcsök, paradicsom, orrbamászó jelleg. Ízben sűrű szemcsés, mákos, hosszú, végén kesernyével. Nem egy megszokott merlot-élmény, de alapvetően jó a viszonyom a rosé-király skatulyába belekényszerített borász sajátos vöröseivel. 6+

Dúzsi Kékfrankos Válogatás 2007.*
A Görögszóban extrém magas mustfokkal szedett darab. Illata a túláradó merlot után zárkózottabb persze. Kókusz, szilva, egy kevés szerves oldószer bújik meg a háttérben (illó?). ízben csodás tanninok, érettek. Hordóvanília, előtérben mozgó, de igényesebb fás jegyek. Szép textúra, rumos szilvával, túlérett jegyekkel, kimunkált test, de lehet, hogy ezzel az alapanyaggal kissé elszaladt a ló. Egyre inkább az az érzésem, hogy az újvilág felé kacsintgat Dúzsi Tamás (ld. Görögszó/07, Shirazok). 6+(7)