Két szép spanyol bor
Egy fehér, egy vörös
Még mindig nem írunk annyit külföldi borokról, mint kéne. Épp ezért igyekszem megragadni minden lehetséges alkalmat, hogy behozzam ezt a lemaradást, már amennyire tőlem telik. Augusztusban kaptam meghívást a la plaza spanyol étterem részéről, hogy ha van kedvem, ismerjek meg két díjnyertes spanyol bort. Volt kedvem.
Az étterem egyébként az első nem tengerparti Iberostar Hotel földszintjén kapott helyet (figyelik is Budapestet most nagyon Spanyolországból, hisz kontinentális szállodából és étteremből itt minálunk történik a lánc debütálása, alig egy éve). Az étterem kellemes hangulatú, spanyolosan merész díszlettel, szőlő motívumokkal. A fogások egyértelműen spanyol csúcsgasztronómiai elemekből építkeznek, a borlapon viszont a spanyol választék mellett hangsúly került a hazai különlegességekre is (a borokat igen impozáns, profi hűtővitrinben helyezték el a bejárattal szemben). Az étterem és az étlap egyik fele könnyed tapas-ozáshoz, másik fele első rangú a la carte kulináris barangoláshoz nyújt remek lehetőséget a Szabadság téren. Sok a spanyol szállóvendég, ők azonban inkább a városban keresnek új, helyi ízeket, a cél így egyértelműen a fogékonyabb hazai közönség megszólítása lenne a spanyol konyha izgalmai révén.
S akkor lássuk a borokat! A híres LAN rioja-i nagy vöröséről korábbi munkahelyemen sok ódat hallottam, a fehéret nem ismertem. Mindenesetre nagyon izgalmas párosnak tűnt. A mediterrán országok közül mindig is a spanyolok sűrű boraival szimpatizáltam a leginkább.
Mar de Frades Albariño 2011
„Galiciai fehér bor Albarino szőlőből az Atlanti óceán lelkével”, állítólag.
Karcsú kék üvege is az óceánt idézi. Nekem tetszett a vizuális élmény! 10-11 °C-ra hűtve a hőmérséklet-szenzitív címkén egy kis kék hajó jelenik meg a hullámok felett, jelezve, hogy ideális a bor hőmérséklete.
Nehéz lenne megmondani, mihez hasonlít legjobban a fajta. Asszociációim persze voltak (erről később), de még jobban meglepett, hogy a borra sokkal hamarabb mondtam volna, hogy kontinentális eredetű, minthogy dél-európai. Illatban érett sajt (Badacsony jutott róla eszembe valamiért), termőhelyi minerális jegyek, friss tejföl reduktív hangulata és citrusok. Ízben friss és sima bor, melyben a trópusi gyümölcsök a meghatározóak, savai meglepően élénkek. Az alkohol 12.5. Elegáns, kellően hosszú is, de nagyon jól fogyasztható is egyben (nyári bornak sem utolsó tehát). Az íz vége egész diszkréten sós, ásványos. Savszerkezete és összbenyomás alapján a rajnai és a sauvignon blanc közös metszete áll hozzá talán a legközelebb. A tengeri halakkal való párosítás nagyon adja magát. 6(+)
LAN Culmen Reserva DOC (Rioja) 2004.**
Amikor régebben dolgoztam ezzel a borral, már akkoriban megdöbbentett a nyakcímkés melléklet: 96 pontra értékelte a sokat vitatott Wine spectator, ami azért bármennyire is sokat vitatott, nem sűrűn ad ilyen magas pontszámot. Francia tölgyfahordós és új kisfahordós érlelés, aztán több évig palackban érlelték. 2004 egyébként kiváló borokat adott Rioja-ban.
Sötét bíbor szín, a kor különösebb jelei nélkül. Orrban elképesztően mély és sokrétű. Dohány, bőr, halovány animalitás, aztán levegőztetve nagyon szépen és határozottan jönnek a pici, friss, érett erdei gyümölcsök: fekete ribizli, áfonya, azaz sötétek. Feketeség árad az egész bukéból, melyben a bordói benyomást keltő fűszerek is szerepet kapnak, így a bors is. Ízben a nagyon elegáns és jó minőségű, drága hordó jut fontos szerepekhez: kapucsínó, hordófűszerek, igen komoly mélységben és hosszúságban. Van benne nem kevés bordói ízjegy, aminek mértékére a helyi fajtákból kiindulva azért nem számítottam (tempranillo, mazuelo, graciano). Szépen föltapadó, nagyon finom és jó minőségű tannin kíséri. Selymes textúra szövi át a hatalmas testet. Nagy bor, remek arányok mellett is súllyal, komolysággal megáldva, igy még biztosan tartani fogja magát egy ideig. Komoly húsételek, steak-ek méltó kísérője ez a nagy formátumú vörösbor. 8(+)
Köszönet a La Plaza étteremnek a meghívásért és a lehetőségért!
[Az IFDT-nél 4320, illetve 24.770 körül kapható palackjuk.]