x

Ripka Gergely

Két szép spanyol bor

Egy fehér, egy vörös

Még mindig nem írunk annyit külföldi borokról, mint kéne. Épp ezért igyekszem megragadni minden lehetséges alkalmat, hogy behozzam ezt a lemaradást, már amennyire tőlem telik. Augusztusban kaptam meghívást a la plaza spanyol étterem részéről, hogy ha van kedvem, ismerjek meg két díjnyertes spanyol bort. Volt kedvem.

Az étterem egyébként az első nem tengerparti Iberostar Hotel földszintjén kapott helyet (figyelik is Budapestet most nagyon Spanyolországból, hisz kontinentális szállodából és étteremből itt minálunk történik a lánc debütálása, alig egy éve). Az étterem kellemes hangulatú, spanyolosan merész díszlettel, szőlő motívumokkal. A fogások egyértelműen spanyol csúcsgasztronómiai elemekből építkeznek, a borlapon viszont a spanyol választék mellett hangsúly került a hazai különlegességekre is (a borokat igen impozáns, profi hűtővitrinben helyezték el a bejárattal szemben). Az étterem és az étlap egyik fele könnyed tapas-ozáshoz, másik fele első rangú a la carte kulináris barangoláshoz nyújt remek lehetőséget a Szabadság téren. Sok a spanyol szállóvendég, ők azonban inkább a városban keresnek új, helyi ízeket, a cél így egyértelműen a fogékonyabb hazai közönség megszólítása lenne a spanyol konyha izgalmai révén.

S akkor lássuk a borokat! A híres LAN rioja-i nagy vöröséről korábbi munkahelyemen sok ódat hallottam, a fehéret nem ismertem. Mindenesetre nagyon izgalmas párosnak tűnt. A mediterrán országok közül mindig is a spanyolok sűrű boraival szimpatizáltam a leginkább.

Mar de Frades Albariño 2011
Galiciai fehér bor Albarino szőlőből az Atlanti óceán lelkével”, állítólag.
Karcsú kék üvege is az óceánt idézi. Nekem tetszett a vizuális élmény! 10-11 °C-ra hűtve a hőmérséklet-szenzitív címkén egy kis kék hajó jelenik meg a hullámok felett, jelezve, hogy ideális a bor hőmérséklete.
Nehéz lenne megmondani, mihez hasonlít legjobban a fajta. Asszociációim persze voltak (erről később), de még jobban meglepett, hogy a borra sokkal hamarabb mondtam volna, hogy kontinentális eredetű, minthogy dél-európai. Illatban érett sajt (Badacsony jutott róla eszembe valamiért), termőhelyi minerális jegyek, friss tejföl reduktív hangulata és citrusok. Ízben friss és sima bor, melyben a trópusi gyümölcsök a meghatározóak, savai meglepően élénkek. Az alkohol 12.5. Elegáns, kellően hosszú is, de nagyon jól fogyasztható is egyben (nyári bornak sem utolsó tehát). Az íz vége egész diszkréten sós, ásványos. Savszerkezete és összbenyomás alapján a rajnai és a sauvignon blanc közös metszete áll hozzá talán a legközelebb. A tengeri halakkal való párosítás nagyon adja magát. 6(+)

LAN Culmen Reserva DOC (Rioja) 2004.**
Amikor régebben dolgoztam ezzel a borral, már akkoriban megdöbbentett a nyakcímkés melléklet: 96 pontra értékelte a sokat vitatott Wine spectator, ami azért bármennyire is sokat vitatott, nem sűrűn ad ilyen magas pontszámot. Francia tölgyfahordós és új kisfahordós érlelés, aztán több évig palackban érlelték. 2004 egyébként kiváló borokat adott Rioja-ban.
Sötét bíbor szín, a kor különösebb jelei nélkül. Orrban elképesztően mély és sokrétű. Dohány, bőr, halovány animalitás, aztán levegőztetve nagyon szépen és határozottan jönnek a pici, friss, érett erdei gyümölcsök: fekete ribizli, áfonya, azaz sötétek. Feketeség árad az egész bukéból, melyben a bordói benyomást keltő fűszerek is szerepet kapnak, így a bors is. Ízben a nagyon elegáns és jó minőségű, drága hordó jut fontos szerepekhez: kapucsínó, hordófűszerek, igen komoly mélységben és hosszúságban. Van benne nem kevés bordói ízjegy, aminek mértékére a helyi fajtákból kiindulva azért nem számítottam (tempranillo, mazuelo, graciano). Szépen föltapadó, nagyon finom és jó minőségű tannin kíséri. Selymes textúra szövi át a hatalmas testet. Nagy bor, remek arányok mellett is súllyal, komolysággal megáldva, igy még biztosan tartani fogja magát egy ideig. Komoly húsételek, steak-ek méltó kísérője ez a nagy formátumú vörösbor. 8(+)

Köszönet a La Plaza étteremnek a meghívásért és a lehetőségért!


[Az IFDT-nél 4320, illetve 24.770 körül kapható palackjuk.]

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább