x

Ripka Gergely

Két szép spanyol bor

Egy fehér, egy vörös

Még mindig nem írunk annyit külföldi borokról, mint kéne. Épp ezért igyekszem megragadni minden lehetséges alkalmat, hogy behozzam ezt a lemaradást, már amennyire tőlem telik. Augusztusban kaptam meghívást a la plaza spanyol étterem részéről, hogy ha van kedvem, ismerjek meg két díjnyertes spanyol bort. Volt kedvem.

Az étterem egyébként az első nem tengerparti Iberostar Hotel földszintjén kapott helyet (figyelik is Budapestet most nagyon Spanyolországból, hisz kontinentális szállodából és étteremből itt minálunk történik a lánc debütálása, alig egy éve). Az étterem kellemes hangulatú, spanyolosan merész díszlettel, szőlő motívumokkal. A fogások egyértelműen spanyol csúcsgasztronómiai elemekből építkeznek, a borlapon viszont a spanyol választék mellett hangsúly került a hazai különlegességekre is (a borokat igen impozáns, profi hűtővitrinben helyezték el a bejárattal szemben). Az étterem és az étlap egyik fele könnyed tapas-ozáshoz, másik fele első rangú a la carte kulináris barangoláshoz nyújt remek lehetőséget a Szabadság téren. Sok a spanyol szállóvendég, ők azonban inkább a városban keresnek új, helyi ízeket, a cél így egyértelműen a fogékonyabb hazai közönség megszólítása lenne a spanyol konyha izgalmai révén.

S akkor lássuk a borokat! A híres LAN rioja-i nagy vöröséről korábbi munkahelyemen sok ódat hallottam, a fehéret nem ismertem. Mindenesetre nagyon izgalmas párosnak tűnt. A mediterrán országok közül mindig is a spanyolok sűrű boraival szimpatizáltam a leginkább.

Mar de Frades Albariño 2011
Galiciai fehér bor Albarino szőlőből az Atlanti óceán lelkével”, állítólag.
Karcsú kék üvege is az óceánt idézi. Nekem tetszett a vizuális élmény! 10-11 °C-ra hűtve a hőmérséklet-szenzitív címkén egy kis kék hajó jelenik meg a hullámok felett, jelezve, hogy ideális a bor hőmérséklete.
Nehéz lenne megmondani, mihez hasonlít legjobban a fajta. Asszociációim persze voltak (erről később), de még jobban meglepett, hogy a borra sokkal hamarabb mondtam volna, hogy kontinentális eredetű, minthogy dél-európai. Illatban érett sajt (Badacsony jutott róla eszembe valamiért), termőhelyi minerális jegyek, friss tejföl reduktív hangulata és citrusok. Ízben friss és sima bor, melyben a trópusi gyümölcsök a meghatározóak, savai meglepően élénkek. Az alkohol 12.5. Elegáns, kellően hosszú is, de nagyon jól fogyasztható is egyben (nyári bornak sem utolsó tehát). Az íz vége egész diszkréten sós, ásványos. Savszerkezete és összbenyomás alapján a rajnai és a sauvignon blanc közös metszete áll hozzá talán a legközelebb. A tengeri halakkal való párosítás nagyon adja magát. 6(+)

LAN Culmen Reserva DOC (Rioja) 2004.**
Amikor régebben dolgoztam ezzel a borral, már akkoriban megdöbbentett a nyakcímkés melléklet: 96 pontra értékelte a sokat vitatott Wine spectator, ami azért bármennyire is sokat vitatott, nem sűrűn ad ilyen magas pontszámot. Francia tölgyfahordós és új kisfahordós érlelés, aztán több évig palackban érlelték. 2004 egyébként kiváló borokat adott Rioja-ban.
Sötét bíbor szín, a kor különösebb jelei nélkül. Orrban elképesztően mély és sokrétű. Dohány, bőr, halovány animalitás, aztán levegőztetve nagyon szépen és határozottan jönnek a pici, friss, érett erdei gyümölcsök: fekete ribizli, áfonya, azaz sötétek. Feketeség árad az egész bukéból, melyben a bordói benyomást keltő fűszerek is szerepet kapnak, így a bors is. Ízben a nagyon elegáns és jó minőségű, drága hordó jut fontos szerepekhez: kapucsínó, hordófűszerek, igen komoly mélységben és hosszúságban. Van benne nem kevés bordói ízjegy, aminek mértékére a helyi fajtákból kiindulva azért nem számítottam (tempranillo, mazuelo, graciano). Szépen föltapadó, nagyon finom és jó minőségű tannin kíséri. Selymes textúra szövi át a hatalmas testet. Nagy bor, remek arányok mellett is súllyal, komolysággal megáldva, igy még biztosan tartani fogja magát egy ideig. Komoly húsételek, steak-ek méltó kísérője ez a nagy formátumú vörösbor. 8(+)

Köszönet a La Plaza étteremnek a meghívásért és a lehetőségért!


[Az IFDT-nél 4320, illetve 24.770 körül kapható palackjuk.]

X

Ripka Gergely

Béres-gyorsszemle

Halkan, alázattal, szép borokkal

Vannak azok a pincék Hegyalján, akik csak csendben teszik a dolgukat sok éve már. Nem a feltűnés a legfontosabb számukra, nem a rendezvényeken való fancy jelenlét és nem is a közösségi médiában való hírverés. A hiteles és alázatos munka annál inkább tényező számukra. A Béres családra mindannyian tudjuk, hogy az értékteremtés kimondottan jellemző tulajdonság. Gyógyszeripari ténykedésük mellett Erdőbényén szőlőbirtokot is alapítottak, Béres Melinda és férje vezetésével. S időről-időre le is tettek az asztalra olyan borokat, melyek a szakmát is meggyőzték arról, van keresnivalójuk ezen a pályán is. A 2003-as Lőcse emellett egy sor aszúborral is megörvendeztettek már bennünket. Most egy rövid személyes látogatással az alábbi aktuális tételeket sikerült megkóstolni:

 

Tovább

Ripka Gergely

LOCH vertikális: 2008-2016

A világ legáradóbb rizlingje: narancs, fény és tüzijáték

Ma ismét a rajnai-rajongóknak kedvezünk. Van egy saar-menti pince, mely 2017-ben nálam minden rizlingkóstolón elvitte a pálmát. Annyival húsosabb, dúsabb, intenzívebb, mint bármelyik moseli, rheingaui, pfalzi pince bora, hogy elég gyorsan a személye kedvencemmé váltak.

Tovább
Aszúk!

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Chablis, Mosel, Champagne, Burgundia

Az év első kóstolóján

Mert ennél jobban nem is lehet indítani egy évet. Eddig is csupa izgi témát sikerült körüljárni az elmúlt hetekben, végre kicsit több időm van írni az újév elején (ha már az óévben ez kevéssé tudott megvalósulni). De szeretném 2o18-at olyan posztokra felfűzni itt a Táncolón’, hogy legyen benne nagyon sok nemzetközi kitekintés a legjavára, s természetesen sok-sok írás Tokajról (mint egyedüli nemzetközileg presztízzsel rendelkező hazai borvidék). Így lehet a legjobban fejlődni.

Tar Ferinél volt egy kis morzsaparty Szilveszter után. Olyan tételek voltak kidugózva, hogy muszáj volt élni a remek lehetőséggel (megint). Még mielőtt úgy nézne ki a blog, mint egy Carpe Diem pr-oldal, rögötön bele is vágnék a borok bemutatásába…

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj első számú birtoka húsz éve mutat példát

Hétszőlő a bioművelés nyomdokain

A Hétszőlő igazi forradalmár-borászatként vonul majd be Hegyalja történelemkönyvébe. Úttörők minden tekintetben, főleg abban, hogy ma olyan édes borminőségek jellemzőek, melyek az egész világon egyedülállóak, színesek, fényesek, és a mi a legfontosabb: jól esik inni őket. 

A Hétszőlő 90-es évek elején az egyik első francia tőkével alapított birtokként fogott bele az aszústílus finomhangolsába, csiszolásába, mindezt egy olyan kor alkonyán, mikor az aszú egy avitt, oxidált, érett borként élt a köztudtaban mindenhol.

Tovább