x

Ripka Gergely

Két szép spanyol bor

Egy fehér, egy vörös

Még mindig nem írunk annyit külföldi borokról, mint kéne. Épp ezért igyekszem megragadni minden lehetséges alkalmat, hogy behozzam ezt a lemaradást, már amennyire tőlem telik. Augusztusban kaptam meghívást a la plaza spanyol étterem részéről, hogy ha van kedvem, ismerjek meg két díjnyertes spanyol bort. Volt kedvem.

Az étterem egyébként az első nem tengerparti Iberostar Hotel földszintjén kapott helyet (figyelik is Budapestet most nagyon Spanyolországból, hisz kontinentális szállodából és étteremből itt minálunk történik a lánc debütálása, alig egy éve). Az étterem kellemes hangulatú, spanyolosan merész díszlettel, szőlő motívumokkal. A fogások egyértelműen spanyol csúcsgasztronómiai elemekből építkeznek, a borlapon viszont a spanyol választék mellett hangsúly került a hazai különlegességekre is (a borokat igen impozáns, profi hűtővitrinben helyezték el a bejárattal szemben). Az étterem és az étlap egyik fele könnyed tapas-ozáshoz, másik fele első rangú a la carte kulináris barangoláshoz nyújt remek lehetőséget a Szabadság téren. Sok a spanyol szállóvendég, ők azonban inkább a városban keresnek új, helyi ízeket, a cél így egyértelműen a fogékonyabb hazai közönség megszólítása lenne a spanyol konyha izgalmai révén.

S akkor lássuk a borokat! A híres LAN rioja-i nagy vöröséről korábbi munkahelyemen sok ódat hallottam, a fehéret nem ismertem. Mindenesetre nagyon izgalmas párosnak tűnt. A mediterrán országok közül mindig is a spanyolok sűrű boraival szimpatizáltam a leginkább.

Mar de Frades Albariño 2011
Galiciai fehér bor Albarino szőlőből az Atlanti óceán lelkével”, állítólag.
Karcsú kék üvege is az óceánt idézi. Nekem tetszett a vizuális élmény! 10-11 °C-ra hűtve a hőmérséklet-szenzitív címkén egy kis kék hajó jelenik meg a hullámok felett, jelezve, hogy ideális a bor hőmérséklete.
Nehéz lenne megmondani, mihez hasonlít legjobban a fajta. Asszociációim persze voltak (erről később), de még jobban meglepett, hogy a borra sokkal hamarabb mondtam volna, hogy kontinentális eredetű, minthogy dél-európai. Illatban érett sajt (Badacsony jutott róla eszembe valamiért), termőhelyi minerális jegyek, friss tejföl reduktív hangulata és citrusok. Ízben friss és sima bor, melyben a trópusi gyümölcsök a meghatározóak, savai meglepően élénkek. Az alkohol 12.5. Elegáns, kellően hosszú is, de nagyon jól fogyasztható is egyben (nyári bornak sem utolsó tehát). Az íz vége egész diszkréten sós, ásványos. Savszerkezete és összbenyomás alapján a rajnai és a sauvignon blanc közös metszete áll hozzá talán a legközelebb. A tengeri halakkal való párosítás nagyon adja magát. 6(+)

LAN Culmen Reserva DOC (Rioja) 2004.**
Amikor régebben dolgoztam ezzel a borral, már akkoriban megdöbbentett a nyakcímkés melléklet: 96 pontra értékelte a sokat vitatott Wine spectator, ami azért bármennyire is sokat vitatott, nem sűrűn ad ilyen magas pontszámot. Francia tölgyfahordós és új kisfahordós érlelés, aztán több évig palackban érlelték. 2004 egyébként kiváló borokat adott Rioja-ban.
Sötét bíbor szín, a kor különösebb jelei nélkül. Orrban elképesztően mély és sokrétű. Dohány, bőr, halovány animalitás, aztán levegőztetve nagyon szépen és határozottan jönnek a pici, friss, érett erdei gyümölcsök: fekete ribizli, áfonya, azaz sötétek. Feketeség árad az egész bukéból, melyben a bordói benyomást keltő fűszerek is szerepet kapnak, így a bors is. Ízben a nagyon elegáns és jó minőségű, drága hordó jut fontos szerepekhez: kapucsínó, hordófűszerek, igen komoly mélységben és hosszúságban. Van benne nem kevés bordói ízjegy, aminek mértékére a helyi fajtákból kiindulva azért nem számítottam (tempranillo, mazuelo, graciano). Szépen föltapadó, nagyon finom és jó minőségű tannin kíséri. Selymes textúra szövi át a hatalmas testet. Nagy bor, remek arányok mellett is súllyal, komolysággal megáldva, igy még biztosan tartani fogja magát egy ideig. Komoly húsételek, steak-ek méltó kísérője ez a nagy formátumú vörösbor. 8(+)

Köszönet a La Plaza étteremnek a meghívásért és a lehetőségért!


[Az IFDT-nél 4320, illetve 24.770 körül kapható palackjuk.]

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább