x

Ripka Gergely

Két szép spanyol bor

Egy fehér, egy vörös

Még mindig nem írunk annyit külföldi borokról, mint kéne. Épp ezért igyekszem megragadni minden lehetséges alkalmat, hogy behozzam ezt a lemaradást, már amennyire tőlem telik. Augusztusban kaptam meghívást a la plaza spanyol étterem részéről, hogy ha van kedvem, ismerjek meg két díjnyertes spanyol bort. Volt kedvem.

Az étterem egyébként az első nem tengerparti Iberostar Hotel földszintjén kapott helyet (figyelik is Budapestet most nagyon Spanyolországból, hisz kontinentális szállodából és étteremből itt minálunk történik a lánc debütálása, alig egy éve). Az étterem kellemes hangulatú, spanyolosan merész díszlettel, szőlő motívumokkal. A fogások egyértelműen spanyol csúcsgasztronómiai elemekből építkeznek, a borlapon viszont a spanyol választék mellett hangsúly került a hazai különlegességekre is (a borokat igen impozáns, profi hűtővitrinben helyezték el a bejárattal szemben). Az étterem és az étlap egyik fele könnyed tapas-ozáshoz, másik fele első rangú a la carte kulináris barangoláshoz nyújt remek lehetőséget a Szabadság téren. Sok a spanyol szállóvendég, ők azonban inkább a városban keresnek új, helyi ízeket, a cél így egyértelműen a fogékonyabb hazai közönség megszólítása lenne a spanyol konyha izgalmai révén.

S akkor lássuk a borokat! A híres LAN rioja-i nagy vöröséről korábbi munkahelyemen sok ódat hallottam, a fehéret nem ismertem. Mindenesetre nagyon izgalmas párosnak tűnt. A mediterrán országok közül mindig is a spanyolok sűrű boraival szimpatizáltam a leginkább.

Mar de Frades Albariño 2011
Galiciai fehér bor Albarino szőlőből az Atlanti óceán lelkével”, állítólag.
Karcsú kék üvege is az óceánt idézi. Nekem tetszett a vizuális élmény! 10-11 °C-ra hűtve a hőmérséklet-szenzitív címkén egy kis kék hajó jelenik meg a hullámok felett, jelezve, hogy ideális a bor hőmérséklete.
Nehéz lenne megmondani, mihez hasonlít legjobban a fajta. Asszociációim persze voltak (erről később), de még jobban meglepett, hogy a borra sokkal hamarabb mondtam volna, hogy kontinentális eredetű, minthogy dél-európai. Illatban érett sajt (Badacsony jutott róla eszembe valamiért), termőhelyi minerális jegyek, friss tejföl reduktív hangulata és citrusok. Ízben friss és sima bor, melyben a trópusi gyümölcsök a meghatározóak, savai meglepően élénkek. Az alkohol 12.5. Elegáns, kellően hosszú is, de nagyon jól fogyasztható is egyben (nyári bornak sem utolsó tehát). Az íz vége egész diszkréten sós, ásványos. Savszerkezete és összbenyomás alapján a rajnai és a sauvignon blanc közös metszete áll hozzá talán a legközelebb. A tengeri halakkal való párosítás nagyon adja magát. 6(+)

LAN Culmen Reserva DOC (Rioja) 2004.**
Amikor régebben dolgoztam ezzel a borral, már akkoriban megdöbbentett a nyakcímkés melléklet: 96 pontra értékelte a sokat vitatott Wine spectator, ami azért bármennyire is sokat vitatott, nem sűrűn ad ilyen magas pontszámot. Francia tölgyfahordós és új kisfahordós érlelés, aztán több évig palackban érlelték. 2004 egyébként kiváló borokat adott Rioja-ban.
Sötét bíbor szín, a kor különösebb jelei nélkül. Orrban elképesztően mély és sokrétű. Dohány, bőr, halovány animalitás, aztán levegőztetve nagyon szépen és határozottan jönnek a pici, friss, érett erdei gyümölcsök: fekete ribizli, áfonya, azaz sötétek. Feketeség árad az egész bukéból, melyben a bordói benyomást keltő fűszerek is szerepet kapnak, így a bors is. Ízben a nagyon elegáns és jó minőségű, drága hordó jut fontos szerepekhez: kapucsínó, hordófűszerek, igen komoly mélységben és hosszúságban. Van benne nem kevés bordói ízjegy, aminek mértékére a helyi fajtákból kiindulva azért nem számítottam (tempranillo, mazuelo, graciano). Szépen föltapadó, nagyon finom és jó minőségű tannin kíséri. Selymes textúra szövi át a hatalmas testet. Nagy bor, remek arányok mellett is súllyal, komolysággal megáldva, igy még biztosan tartani fogja magát egy ideig. Komoly húsételek, steak-ek méltó kísérője ez a nagy formátumú vörösbor. 8(+)

Köszönet a La Plaza étteremnek a meghívásért és a lehetőségért!


[Az IFDT-nél 4320, illetve 24.770 körül kapható palackjuk.]

X

Ripka Gergely

•Szepsy aszúk: 2oo7/2oo8/2oo9

A legenda nyomában

Szepsy István a 90-es években elkezdte átírni Hegyalja történelmét. Kétségkívül a legnagyobb hatású vátesze a borvidéknek, aki sokat tett, még többeket inspirált és a mai napog formálja a borvidék képét. Munkássága halhatatlan ikonná teszik, de ma is szüntelen dolgozik, finomít az általa kijárt képleteken. Száraz borban is maradandót alkotott, de alighanem az aszúboraiban elért mélység, tisztaság és komplexitás az, amivel az első forradalmait indította a tokaji borminőség zászlaja alatt. Az aszúkirály, aki talán először ért el zajos sikereket hazánkon kívül is szigorú szabályok szerint készített édes boraival. Elindulunk ennek a legandának a nyomában, merthogy én is kóstoltam számos régi és újabb Szepsy aszút, de abban egészen biztos vagyok, hogy mindig a borvidékben rejlő értékekek legmélyére nyerhettem bepillantást általuk egy-egy pillanatra.

Tovább

Ripka Gergely

Tokaj a Tudományos Akadémián

9. MTA bora versenyen ismét Hegyalja tarolt

Tudjuk jól, hogy rengeteg a borverseny idehaza, nehéz köztük eligazodni, de kilenc év azért elég szép eredmény egy borverseny történetében is. Márpedig 2018-ban az Akadémia Bora borversenyt itt tart, repül az idő. De van ezen túlmenően is nemes gondolat ebben a versenyben. - Elegáns dolog, hogy komoly ez a többszáz éves intézmény külföldi tudós vendégeit akármilyen szupermarketes bor helyett olyan magyar borokkal szeretné megvendégelni, melyeket vakon is méltónak találnak erre a nemes küldetésre. A legtöbb kis borversenyen immár megszokott, hogy Tokaj Hegyalja uralja a mezőnyt. Új itt sincs a nap alatt: a legmagasabb pontszámú bort többnyire a desszertborok közt találjuk most is az MTA Borára nevezett közel 150 bor mezőnyében. Hét elején meg is kóstoltuk a díjazottak egy-egy jeles képviselőjét:

Tovább

Ripka Gergely

RizlingRovat: nemzetközi stílusgyakorlat

Rajnai futamok innen-onnan

Folytatjuk (számunkra biztosan) méltán nagy sikerű rajnai köreinket. Ebben a fordulóban egy kivételes nemzetközi merítésről folyik majd a szó, melyet Bernáth Józsi barátunk szervezett és többnyire állított is össze, persze segítettünk is neki ebben 1-2 palackkal (mondjuk én csak meginni/megírni). A rajnairól tudjuk, hogy sokfelé jól érzi magát a világban, ezért is hívjuk világfajtának, de arra azért nem gondoltam, hogy a szavazást követően az első háromban egy németül beszélő címke sem lesz majd…. A mi Józsink módszeres vakkóstoló szervező, ezért haladjunk csak szépen sorban (egy vak kör után vissza lehetett kérni a fejvakargatósabb darabokat újra, aztán 3 sorszámot kellett mondani mindenkinek):

Tovább

Ripka Gergely

Kékfrankost készítő borászoknak lehetőség

Svéd kereskedelmi kapcsolat

 

Örömmel tájékoztatjuk arról, hogy egy svéd borimportőr cég magyar ökológiai gazdálkodásból származó Kékfrankos bort keres a Systembolaget tenderjéhez kapcsolódóan.

 

Amennyiben felkeltette érdeklődését, vagy ajánlani tud termelőt, kérjük, forduljon bizalommal dr. Fáskerti Zitához:

 

 


Tel: +46 8 782 97 51

Mobil: +46 70 741 0511

E-mail Nagykövetség: mission.stockholm@mfa.gov.hu

E-mail Magán: zita.faskerti@mfa.gov.hu

Weboldal: https://stockholm.mfa.gov.hu/

 

 

Tovább

Ripka Gergely

Tekintélyes édességek a nagyvilágból vakon

Szemben a piaccal

Gyakran eltűnődöm, ha már ennyit írok Tokajról: vajon hányan ihattak az olvasók közül mondjuk az elmúlt hónapban édes bort...? De akárhol járunk a világ jelentős édesboros borvidékei közt, így vagy úgy a felszín alatt ott kísérti a pincéket korunk, a mai piaci trend anomáliája: nagyon magas árszínvonalon is sokféle édes bor készül, de mégsincs igazán kereslet rájuk. Elképesztő tradíciók, hihetetlen izgalmas (és drága) technológiák nyomán kerülnek a boltok polcaira, de a többség mégsem kíváncsi rá. A cukor kommersz ellenség, fehér méreg kategóriába került párszáz év leforgása alatt. Azt szoktam viszont mondani, nyilván főként Tokaj kapcsán, hogy ezek a borok tipikusan azok, melyeket meg kell érteni, melyekhez kicsit meg kell érni. Egyszerűen más tudatállapotot követel tőlünk és ebben nem demokratikusak. Ám ha egyszer becsípődik egy tokajinak az íze vagy egy téli estén van szerencsénk egy igazán komoly portóihoz, akkor biztosan nem felejtjük el az ízét soha többé. Ilyet azért a technológiai borok nagytöbbsége nem tud: meddig emlékszünk egy ezer forintos bornak az illatára, zamatára? Talán percekig, egy-két napig? Tokaj, Mosel, Rheingau, Sherry, Sauternes sok száz éve ejti rabul az értő közönséget, rang jelentett fogyasztásuk. Márpedig érteni valamit, érteni valamihez, az önmagában olyan kincs, ami ranggal, intellektussal jár.

Tovább