A minap alkalom nyílt néhány mátrai bort megkóstolnom az újdonságok csokrából. Márpedig, ha Mátra, akkor naná, hogy Tőkések. Mindig érdeklődéssel figyelem a működésüket. A borok is évről évre szebbek és izgalmasabbak szerintem, amihez a 11-es évjárat is kellő alapfeltételeket biztosított. A három lelkes, fiatal, kézműves borász tételei közül az alábbi érdekességek kerültek most a poharamba:

Szecskő Tamás Szürkebarát 2011.*
Érett sajt és gomba érezhető egyedi illatában. Ízben kiváló szerkezetű, hibátlan egyensúly, elképesztő gazdagság (a fajtához képest különösen) és finoman építkező struktúra, melyben minden részlet remekül ki van dolgozva. Filigrán és törékeny és kecses mindenütt, eközben hosszú ízt hagy a szájban, jól iható, minerális is. Bizony létezik olyan, hogy a fajta is, a borász is, a termőhely és az évjárat is csak pozitívumokat tesz hozzá egy borhoz. (6+)

Losonci Mátka Siller 2010.
Mákos, borsos, inkább (vörösborosan) fűszeres illat, melyen kevés (rozésabb) eper és ribizli lazít. Ízben nagyon finom gyümölcsök, kedves és jóleső savak, csupa primer jókedv. Jó inni, könnyű fogyasztani. A műfajon belül mindenképp izgalmas példa. Szerintem egy sillernek ilyen stílusúnak kell lennie. 6

Karner Gábor Birtokbor 2011.
Nem is tudtam, hogy Karner Gábornak Kékfrankoson (és Olaszrizlingen) kívül más szőlője is lett. Pedig ebben a birtokborban Pinot noir is van. Élénken fűszeres, kissé bőrösen animális illat, rumossággal, punccsal (egyesek szerint már most öregedő hatású…). Ízben szép beltartalom, - harapható, de sehol nem túlzó bor. Kitartó íz, sok réteg, rengeteg árnyalat egyszerre, hogy az ember alig győzi ízlelgetni egyiket a másik után. Elegáns fa, példás arányok. Felettébb tetszett. 6+

Losonci Turán 2011.
A két Turán közül sejteni lehetett, hogy Losonciéké lesz a könnyebb. Textilfestéknek sem lenne utolsó a fajta: elképesztő sötét és erőteljes bíbor-céklás színe van, persze fiatalos árnyalatokkal. Élénk kékszőlő illat, áfonya, édesre érett sötét gyümölcsök jutnak eszembe róla. Erőteljes tanninok húznak benne, extraktédessége nem csekély (de ekkor még nem sejtettem, mi vár rám a Szecskő borban). Hosszú, karosszékben elmélázós, télies vörösbor, kis kesernyével. Megosztó, haladó bor, amit nem könnyű befogadni, megérteni. 6

Szecskő Tamás Turán 2011.
Színben nyilván semmivel sem visszafogottabb. Átlátszatlan, éjsötét masszának tűnik. Nekem már a 9-es kiadás is sok volt. Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy egy Master of Wine borversenyen vakon kóstolva alighanem csúnyán lepontozná ezt a bort. Olyan mint egy félresikerült Amarone. Mákos, füstölt húsos, toastos és szerintem kissé eltúlzott bukéval írható körül (a fajtánál megszokottnak mondható erős kékszőlősség mellett persze). A fából szerintem ízben sincs hiány, de értem én, hogy ezt a súlyos alapanyagot nem lehet akármiben érlelni sem. Krémes, nehéz inni. Lehet, hogy még pihennie kell, de azt sem tartom kizártnak, hogy ilyen aránytalan megjelenéssel soha nem lesz a fogyasztók kedvence. Rendre forró években jön ki a borász tisztán Turánnal…nem tudom, hogy ez a jelleg mennyire áll jól egy egyébként is koncentrált bort adó fajtának…