x

Ripka Gergely

Bakó Ambrus - gyorsszemle (2o12)

Valami jó kezdődött el Badacsonyban

A fiatal Bakó Ambrus két fronton is egész jól teljesített mostanában: a Villa Sandahl, külföldi befektetők által életre hívott pincéjében, s már saját családi borászatában is megvillantotta tehetségét. Aki találkozott már a határozott kiállású borásszal, s borait is kóstolta, annak nem lehet újdonság, ha azt mondom, nem a levegőbe beszél. - Felkészült, tapasztalt, széles látókörrel rendelkező borász. Az ilyen utánpótlás-alapra nagyon nagy szükség van a szakmában. Ami a múlt héten történt a Villa Sandahlnál, az gyász, nem is térnék most ki az esetre a múlt heti elragadtatásomnál jobban.

Azt is el szoktam mondani, hogy badacsonyi borokkal nagyon ritkán van szerencsém. Somlói és tokaji fehérek mellett nagyon kevésszer sikerült meggyőző badacsonyi borral találkozni a pohárban. Az Olaszrizlingben mint hungarikumban rejlő lehetőségekről szintén sokat vitázunk. - Szászi Endre borai, a Villa Sandahl rajnaija és most ez a Bakó bor pozitív példáknak tűnnek minden tekintetben:
Bakó Ambrus rendhagyó módon nem szokta elmarasztalni a 2010-es évet. Letisztult stílusú borai pedig jó bizonyítékként szoktak szolgálni szavaira.

Bakó Ambrus badacsonyi Olaszrizling 2010.*
Olaszrizlinghez képest meglepően erőteljes illatosság: zöldalma, körte, sőt licsi és más trópusi gyümölcsök. Emellett szellőzve virágok, krémesség, krétapor alkot nagyon szép tiszta, és sajátos illategyveleget. Ízben sűrű rácspontok, tömörség, finom zamatokkal. Elegáns, krémes jelleg a kortyközépben, de köuben épp elegendő savval kompenzál. Telt, kiművelt, kifogástalan egyensúlyú rizling, termőhelyi jegyekkel. A fajta magamutogatóbb jegyei (pl. keserűség) a háttérben maradnak, s azt gondolom, az ilyen diszkrétebb, elegánsabb Olaszrizlingekkel lehet a fajtát jól nemzetközi kontextusba hozni. Közepes vagy annál picit jobb hossz jellemzi. Kedves, jól iható, kristályosan tiszta részletekkel jellemezhető bor, mely a gasztronómiában is nagyszerűen szerepeltethető lehet. 7

Bakó Ambrus Kéknyelű 2011.*
Száraz tétel. (Úgy tudom, készült egy Chernel Villa nevű súlyosabb, maradékcukros Kéknyelű is a pincénél.) Kéknyelűből aligha tudnék kettőnél többet mondani, mely az elmúlt esztendőkből megfogott volna, de Bakó Ambrusnak úgy tűnik, ez a fajta sem okoz fölösleges fejtöréseket. - Tiszta zöldalmás illat, körtével, kicsattanó frissességgel. Jó súly és krémes elegancia a korty közepén. Különleges textúra. Feszes és egyszerre tömör is, gazdagon terül szét a szájban, miközben savai szikárak és megadják a hosszan tartó lendületet is. Gyönyörű szerkezet a magabiztos vázon. 7

Bakó Ambrus Olaszrizling 2011.
A Kéknyelű után kóstolva mézesebb, édeskésebb, valahogy virágosabb benyomású illattal fogad. Ízben aztán puhábbnak, kesernyésebbnek hat, az íz végén egész hosszú keserűséggel. Telt és vastag bor ez is. Több savval lehetne ez is klasszis bor; mégis kérdéses, hogy a 2010-esnek a szintjére eljuthat-e valaha, de így is szép alapbor egy olyan pincétől, ahol láthatóan értenek a fajta nyelvén. 6+

Bakó Ambrus Olaszrizling (A Rózához) 2011.
Illatban zártabb, nagyon tartózkodó. Ízben egyértelműen hasonlít szerintem az előzőhöz. Sajnos elég melegen kóstoltam, így az alkohol vállalta magára a főszerepet benne, és így valahogy rendezetlenebbnek is hatott a bizonyára szép alapanyagból formálódó mű. Meglátjuk később. 6

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább