St. Andrea Ferenchegy Pinot Noir 2006.*
magyar pinot archetípus
A bor fantázianeve a művészi címkén: ’Őrzöm csodálatos álmodat’. A néhai Gál Tibornak lehettek hasonló álmai, aki burgundiából hozott Pinot noir oltványokat, hogy bizonyítsa Eger hasonló adottságait, s aki (bár nem ismertem személyesen) sokat álmodhatott arról, hogy hazánkban Egerben lehet elkészíteni a legszebb Pinot noir-t.
Lőrincz György eközben mára a legkedveltebb, legtöbbet idézett egri borász lett, aki nélkül biztos, hogy Eger szintén nem jutott volna el oda, ahol most tart. Egy teljesen új borminőséget, letisztultságot, színvonalat hoztak létre társaival együtt. A stílus rengeteget alakult az évek során. Vádakból sem volt hiány: túlzott tölgyesség, túl sok átalakulás, túl szövevényes szortiment. Azt gondolom, vagyis abban bízom, mindhárom téren van javulás. A kereskedő is bizonyára próbál ésszerűsíteni a korábban átláthatatlan dűlős fölhozatalon. Ebben egyfelől nyilván ott vannak a praktikussági okok: hogy évjáratonként tízféle dűlős bort egyszerűen nem lehet nyomon követni. A nemzetközi tapasztalatok is azt mutatják, hogy a legjobb modell a 2-3 lépcsős szortiment. Jóllehet ez a bordói szemlélet mondjuk Villányban, Dél-Balatonon vagy Etyeken követendő lehet, de a burgundiasabb, termőhely és dűlő-alapú borászatoknál, borvidékeinknél kompromisszumokat szül (gondolok itt Tokajra és Egerre mint kivételekre, ahol igenis szükség van a dűlők erényeinek feltérképezésére). Ez nagyon nehezen orvosolható évtizedes dilemma idehaza. Hisz pont az ehhez hasonló különlegességek elvesztése miatt sír a másik szemem. Az egerszalóki Ferenchegy-dűlő Chardonnay-ban is bizonyította már többször, hogy a burgundiai fajták jól érzik erre magukat. Ez a tétel pedig szerintem, az egri Pinot archetípusa, a St Andrea eddigi fénykorából. Nem valószínű, hogy készül belőle folytatás.
Gránátos, téglás, áttetsző pirosas bíbor szín. Opálos még mindig a derítetlen bor, de engem nem zavar… Illata merész és mindenféle közhelytől mentes. Eper, hecsedli, füstölt sonka, gyufafüst, földesség, piros ribizli, enyhén kadarkás jegyek, finoman toastos zöngék, és egyfajta nem túlzó puncsos rumosságot éreztem folyton formálódó illatában. Ízben hasonlóan érzékeny és nehezen szálazható. Érett bor, de még abszolút a szép palackérettség tartományában. Finom, egries savai üdítenek elsőre, szép és érett tanninok tűnnek föl aztán. Pinot-s, érzékeny világ. Füstös, de eközben húsosan gyümölcsös is, főként ribizlivel ismét. Jó struktúra, összeérett alkotók egysége, szép harmóniája. Teste az egyedüli, ami az átlagosnál talán véznább, de ennek a fajtának lehet, hogy ez áll jól. Hasbaakasztó ilyesmit leírni, de az ilyen borok megértése az igazán fogékonyak kiváltsága. Még mindig nem mainstream vörösbor. Idő kell neki a pohárban; ahogy a megértéshez is, de hat év múltán is tartogat számunkra a fajta szépségeiből bőven. 7