Az alábbi zseniális műfajt Bartha Dávid találta ki, ezért elloptam tőle nem csak az ötletet, de bizony még új elnevezésen sem törtem a fejem, annyira rendben van ez így: up to date (csak nem fog érte megorrolni a szegedi szaki). A téma pedig nem más, mint az elmúlt évek egyik legzajosabb Furmintja, a 9-es Veres. Már megjelenésekor minden hazai boríró megénekelte értékeit. Matt Kramer tudjuk, tavaly a három legemlékezetesebb bora közé emelte, ami egyedülálló visszhang a sokra tartott tokaji száraz boroknak. Ez a bor pedig amiatt is különleges köztük, mivel nem látott fát. Maga a megtestesült modern ’nagy száraz fehérbor’, mellyel meg lehet tehát szólítani a külföldi értők köreit is. Bevallom, nekem fiatalon nem mutatott semmi különöset; aztán most, hogy elkezdett érni, kezdtem egyre inkább fölkapni rá a fejem. Valahogy így:

2010. szeptember

Demeter Zoltán száraz, dűlős fajtaborai talán minden más borászénál jobban megmutatják a Furmint és a dűlők változatosságát, változékonyságát. Az évjárat, a termőhel,y a fajta, a borász minden borban másképp tekint vissza ránk. Most a Veres-dűlő adta lehetőséggel élve szépen lehetett a különböző árnyalatokat látni. A dűlő a maga kedvességével, bájos savaival, törékeny szépségével hamar belopta magát a szívembe a 2008-as borban is.
Itt halvány szín. Marcipán, magok, kövek illata. Élesebb a buké, a legvégén gyógyfüvekkel, de almás íze alig különbözik a birtokborétól. Cukor, egy tized gramm sem maradt benne. Fahordót sem látott ez a bor, ami azt gondolom, merész újítás az általunk eddig megismert száraz furmintok közt, de a borász úgy vette le ennek a tételnek a visszajelzéseit, hogy már az acélban is sok szép dolgot tud megvillantani szépségéből. Így tehát nem is került át végül hordóba. Szép ásványosságához jó savak párosulnak. Ez a fajta reduktív iskola is remekül áll ennek a dűlős bornak. 6+
(2011. februárjában is sikerült megkóstolni a borásznál, de akkor jegyzet nem született a kissé hidegen kóstolt borról. A benyomások a fentiekhez hasonlóak voltak.)

2011. október
Éles váltásnak éreztem a 9-es sort Demeter Zoltán pályáján. Kevesebb alkohol és fa (ennél a bornál például egész pontosan nulla), csiszoltabb savak, nem mindig feltűnő nüanszokban megbúvó erények és egyensúly. A számomra megkerülhetetlen 2008-as sor is ebbe az irányba haladt már...talán a nemzetközi sikerekhez is ez lehet a helyes irány (?). A szintén forró 7-es évjárat boraira sokan azt mondják, most kezdenek csúcsra törni (a 8-asok még messze vannak tőle), a 9-eseknél pedig nehéz ezt megállapítani. Örökös vívódással kóstolom ezt a bort is. Kicsit mindig félve: mindenkit rabul ejtett, akire hallgatok, de nálam mindig elmaradt a katarzis mégis. Ismerjük az ilyet: amolyan „korrekt, de semmi több” – szájízzel tudnám leírni az élményt.
(Egy vakkóstolón) elég komoly indításnak bizonyult. Krémes, mogyorós, meglehetősen súlyos illat, de közben elegáns is. Szepsy István birtokfurmintjára tippeltem vakon. Ízben ásványos, zamatos és elég nagy testű is, szép struktúrával megáldott tétel. Meglepően almásak és mozgékonyak a savai, de azért távolról sem mondtam volna, hogy ez egy acéltartályos bor!! Szellőzve (sokat alakul) parfümösebb arcát mutatja és a borászra jellemző kukoricásság is föltűnik. Egyértelműen most, harmadszorra tetszett a legjobban, nem ismertem rá, sokat fejlődött (öregedésnek a nyoma zérus), de még izgalmasabb kérdés, hogy ilyen iskolázással meddig jut el. 7+

2012. március
Vörösposztó nekem ez a Furmint. Vannak borok, melyek valódi nagyságát alighanem csak én nem értem ezen a világon. Ez a negyedik alkalom, hogy a poharamba került (tulajdonképpen nem is Demeter Zoltánnál, hanem még az ominózus előző esti kóstolón (Bott Juditéknál) került kibontásra Matt Kramer tavalyi kedvence, mert a készítője kíváncsi lett volna, hogy a Rieslingek mellett ez a rendhagyó furmint mit mutat. Mi pedig azt mondtuk: legyen!). Kár hogy nem vakon történt, bár ősszel vakon is kóstoltam.
Fémes, fiatalos, kortalannak ható illat a 7-esek után. Alapvető erénye az elegancia, tiszta, huncutul könnyed és lefegyverző elegancia. Filigrán és kecses bor. Pengeéles régi énje teljesen lesimult, kristályosra csiszolódott és selymesen bomlik ki kedvessége. Simaság, illesztésektől mentes folytonos egész, légiesen könnyed, de mégis akad mögötte bőven ásvány, izgalmas élénkség és tartalom is. Kétségtelenül az egyik legpozitívabb dolog, ami valaha is palackba került Tokajban. Értem, hogy mit szeret rajta határainkon innen és túl mindenki, de nekem kicsit hiányzik belőle a 2005-től 2008-ig érezhető súly. De az a gyanúm, egy új korszak, új borstílus felé nyitotta meg a kapukat (melynek a 11-es Kakas és Veres Furmintok tűnnek a legígéretesebb követőinek). 7+

2012. augusztus
Érett bor. Szerintem most a legszebb eddig. Csúcsközeli pillanatkép. A nagy furmintok legszebb villanásai mutatkoznak be orrban: körte, nugátkrém, körtés sütemény, vaníliás linzer (el sem hiszem még mindig, hogy nem volt fában). Súlyos, de nagyon kifinomult ásványosság, tűzkővel. Mérhetetlen mértékletesség, elegancia minden irányból nézve, melyet egyfajta krémes bársonyossággal lehetne talán legszebben összefoglalni.
Sima felszínű bor, bár nem azon a szinten, mint a kortárs Lapis. Ízben élénkebb annál, virgonc savak táncolnak a meglehetősen vaskos testtel. Nagyon hosszú és fa nélkül is sűrű szövetű korty. Az alkohol hidegen is fűt egy kissé, de elfér. A krémes, bársonyos asszociációk az ízjegyekben is beugranak. Sose hittem volna, hogy ez a bor egyszer ilyen nagy és komoly anyag lesz (vannak borok, amik nevelnek). Fehér húsú gyümölcsök adják a fő ízvonalat. Úgy óriási, hogy közben kerekre csiszolt a felszíne. Kecses és végtelenül kedves is. Ilyen elegáns boroknál pedig az emberben tényleg nem marad kétség afelől, hogy a Tokaji Furmint a világ egyik legjobb száraz fehérbora (a harmadik napig remekül tartja magát a bor, még egyébként kapható, s amilyen kultikus tétel lett, bizony lehet, hogy sokat fog érni minden palackja néhány év múlva). 
Az üvegdugó, melyet Demeter Zoltán épp ennél a bornál használt a borvidéken először, úgy tűnik három évig simán működik. A hasonlóképp készített, 2011-es Veres még komolyabb tételnek tűnik nekem egyébként, de a 2011-es Kakas is nagyon hasonlít a fiatal 9-es Veresre. Hamarosan bemutatkoznak majd ők is… 7+

(Kapcsolódó cikk: interjúm Demeter Zoltánnal a Borászok 12 Pontja kapcsán...)