x

Ripka Gergely

Folly borok – gyorsszemle (2o12)

Egy badacsonyi hagyaték fölélesztése

Badacsony. Nem rég értekeztem az itteni borokról, a tájban rejlő lehetőségekről. Erről a környékről alighanem, már mindig egy dolog fog eszembe jutni (sajnos nem a kiemelkedő borok, de nem is a Balaton hűsítő vize). Az Eszter hagyatéka című Márai mű és az abból készült film hangulata, képei jelenti nekem a badacsonyi rezdüléseket. Kicsit a műben is leírt, értékes tájba beágyazott badacsonyi örökség témájába vág a Folly Borászat és Arborétum története is.

 


Az Alkonyi-féle háttérsztorit kicsit összefoglalva: az arborétumot Dr. Folly Gyula alapította, aki a most tevékenykedő generáció dédapja egyébként. A generációk a kommunizmus, államosítás ideje alatt is kitartóan ápolták, fejlesztették a gazdag örökzöld gyűjteményt. A rendszerváltást követően Folly Gyula, a mai legfiatalabb generáció édesapja vásárolta vissza a birtokot, hogy mára gyermekei találhassák meg benne számításaikat (ami tudjuk, sokszor lehet inkább kereszt egy fiatal számára, mint megváltás). Folly Judit és Folly Réka vállalták magukra nem rég ezt a súlyos feladatot, melyben az arborétum mellett a borászat fölfejlesztését is megkezdték. Nekem kertészmérnöknek nagyon izgalmas és szimpatikus pillérpárnak tűnik a fás gyűjteménykert és a borászat egymás mellé rendelése. Egyszersmind jelentős értékteremtő, értékmegőrző küldetést látok benne, ami remélhetőleg a sok munka eredményeként sok-sok gyümölcsöt hoz majd nekik. Nem rég beszéltem telefonon a pince képviselőjével, s ha igaz, akkor hamarosan balatoni éttermek mellett egy közismert kereskedőnél is kaphatóak lesznek a borok, ugyanis egy boros tehetségkutatón (most tudtam meg, hogy ilyen is van…) nagyon szépen szerepeltek.

Még tavasz dereka környékén Alkonyi László invitált, hogy menjünk el együtt megnézni ezt a nagyszerű kis családi vállalkozást, de ez a tavasz nagyon sűrű volt, sajnos nem fért bele minden. Már akkor bántam, nem csak most. De ugyanez az Alkonyi László nem volt rest és adott nekem három palackot a pince első évjáratából, merthogy a készítők nyitottak mindenféle visszhangra. A minap kibontottam őket kollégákkal (Barta dokihoz hasonlóan én is rövidke benyomásokat közölnék csak, a pontoktól eltekintek). Ilyennek láttam a könnyed hangolású, reduktív stílusú borokat:

Folly Budai Zöld 2011.

Citrusosan élénk, fehér húsú gyümölcsök vezette, nagyon szép illat. Ízben 2011-es kerekség, áradó zamatosság, mellettük szerencsére épp elég friss savval, enyhén érezhető szesszel. Az íz közepes hosszúságú, végén lisztesség, ízmaradékában friss zöldalma fanyarságát hagyja maga után a szájban.

Folly Szürkebarát 2011

Neutrálisabb, de krémesebb benyomást keltő illat, melybe ha nagyon belebújok, akkor megtalálom a fajta olajos magvait is halványan. A korty sokkal erőteljesebb savakat mutat, mint a Budai Zöldben. Felépítése azonban hasonló, tán egy cseppet nagyobb testű, kellően üdítő, egyszerűbb nyári bor. Mégis viszonylagos egyszerűsége mellett természetessége, tisztasága mindkét bornak bejött nekem.

Folly Muscat ottonel 2011

Erőteljes, de mégis kissé bágyadt muskotályosság. Virágok és szappan bódító és erőteljes fűszeressége szabadul föl (létezik ebből elegánsabb változat is). Ízben egy kicsit nyersnek hat. A szerkezete is neki a legáttetszőbb, leginkább légies. Az üdítő savak mellett a struktúrát keresgéltem, de ez a bor nem erről szól. Baráti összejövetelek, hölgyek társaságát igényli a bor.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább