x

Ripka Gergely

Tőkések és Társaik

Mátra Underground kóstoló

Szeretjük a Tőkéseket. Még mindig. Mert tiszták, hitelesek, józanok és őszinték. Ahogy a boraik is. Ezzel pedig a lehető legjobb mederbe próbálják terelni ennek a hatalmas (változatos) sokféle múlttal rendelkező, kissé elfeledett borvidéknek a jövőjét. Lassan hagyománnyá kezd válni, hogy a három borász keze nem csak saját maga, hanem a borvidéki közösség felé is határozott mozdulattal hajlik, így magukon kívül elhoztak Budapestre néhány hasonlóan meggyőző, hasonlóan átlátható birtokméretű helyi borászt is. Van abban valami megnyugtatóan bizsergető érzés, mikor egy apjuk korabeli helikopter-vezető meséli csillogó szemekkel, hogy ő ezeknek a fiatal borászoknak a lelkes szavait hallgatva határozta el, hogy akkor holnaptól ő is szép mátrai borokat fog készíteni.



Benedek Pince Chardonnay 2011
A legjobb belépőbor, se több se kevesebb nem kellet a nap indításához. Parfümös, zöldalmás, korrekt-chardonnays illat. Ízben az évjárathoz hűen (számomra kissé) lágy, enyhe savérzet. Friss, jól iható hétköznapi bor. Ebben a műfajban Mátra soha nem gyengélkedett. Legyen 5

Benedek Pince Epreskert Chardonnay 2011.
Hatásvadász fantázianévnek is beillene a tündérmese helyszín, de ez valójában a dűlő neve is. Egy jókora lépcsővel feljebb léptünk a Chardonnaykon belül. Nagyon erősen minerális jegyeket mutat orrban: termálvíz és meglepő mélység fogad. Sokkal nagyobb térhatás. Vajasabb, krémesebb (moderált kereteken belül, egyáltalán nem tompul el), jóval testesebb és hosszabb bor, mint az alap. Nagyon kerek és komoly bor. 15,5-ös alkoholja ugyan szintén szerepet kap, de fontos, hogy etéren sem érezni túlzást benne. 6+

Benedek Pince Cserszegi Fűszeres 2011.
Illatos, virágos, cserszegis muskotályosság. Friss, ropogós bor, lágyabb a megszokottnál, de ettől kerekebb, kedvesebb és barátságosabb is lesz. Kiválóan iható, igazi nyári illatos bor. Épp elegendő savak adnak neki üdeséget. 5

Benedek Pince Nagy Cuvée 2010.
Talán már többször szóba hoztam: sokkal fürgébben érnek a 2010-es borok, mint eddig bármely évjárat, mellyel szerencsém volt mélyebben ismerkedni. Persze az évjárat viszontagságai után ez nem is meglepő. Nagyrészt botritiszes Hárslevelű, Sauvignon és Chardonnay teszi ki ezt a bort. Ezek után nem lep meg a méz, a kövek, a tercier jegyek alkotta sárgabarackos illatfelhő. Az aranylóan csillogó bor ízében trópusi gyümölcsök mutatkoznak, de egyfajta tompulás is érezhető benne szerintem. Botritiszesen poros, hosszú lecsengés tartja még magát, de a kor egyik egyértelmű jeleként a savak mintha kissé külön mozognának már a borban. 6(+)

Centurio Borház Pinot gris 2011.
Frissen reszelt alma illatát éreztem benne (de nem hinném, hogy a hanyatlás jele lenne). Mustos hangulatú, primer illat. Érett sajt, hordóvanília (vagy valami, ami arra hajaz). Krémes, vajas, kissé gejl fásság érezhető benne. Darabos és alkoholos bor, nem éppen egy könnyed nyári üdcsi. Maximum 5

Csernyik Pince Olaszrizling 2011
Friss illat, citrusos, zöldalmás, részben fajélesztővel erjedt. Ízben nagyon friss, amit szép, üde savainak köszönhetünk (nem volt ebben az évjáratban ezt könnyű elérni). Van a korty közepétől egy lisztességre emlékeztető íz, mely poros, viaszos jelleget kölcsönöz neki. Kesernye nem rondít a képbe. Szép mátrai rizling. 5(+)

Csernyik Pince Szürkebarát 2011.
Gombás, sajtos illat. Kis maradékcukor kerekíti le éleit (talán itt-ott fed is). Jóleső, finoman iható bor, nagyszerű arányokkal megáldva, különösebb bonyolítások nélkül. 6

Losonci Bálint Parola Cuvée 2011
Rizlingszilváni, Cserszegi fűszeres, Zenit és Furmint bora. Ementáli sajt (alighanem ásványos elem…egyre többször csodálkozik rá az orrom erre a jegyre). Ásványos, nagyon minerális dolgokról kezd mesélni ízben is. Szép savak adnak neki peckes testtartást, frissességet. Az illatosabb fajták fűszeressé teszik, miközben leginkább szépen kivehető beltartalma teszi értékessé, az átlagnál jóval izgalmasabb mátrai fehérborrá. Nagyon tetszett. 6(+)

Losonci Bálint Zöldveltelini 2011.*
Az előző rendezvényen már kóstolt 9-es és 10-es Szecskő Zöldveltelini (egyébként ugyanarról a területről) már sokszor, sok helyütt bizonyította, hogy a fajtából bizony sokmindent ki lehet hozni Mátra-alján. A tavalyi év underground-slágere volt az a két tétel. Elsőre mineralitást írtam föl, aztán zöldalmát, végül egy bájos cukorkaboltos, számomra pillecukros érett és édes gyümölcsös jellegben tetőzik. Vastag, testes, nagyon masszív szerkezetűnek éreztem. Kis kesernye zárja az ízt (nem zavaró, csak talán valamiért újabban fehéreknél egyre szigorúbb kezdek lenni ilyen téren). Óvatosan, egyelőre a futó találkozás és a frissesség okán 6+

Losonci Siller 2011
Vagy csak Magyarfrankos vagy van benne Kékfrankos is. Nagyon kívánatos, telt, kompótos illat. Jó gyümölcsös, gazdag, sűrű szövetű korty. Ne egy laza Fuxlit képzeljünk el, de ma Karner Gábor (igaz 2010-es) sillerénél is jobbnak éreztem…annak 2009-es kiadásával említhető egy szinten. Szép bornak ígérkezik… Szerintem még nem került palackba.

Csépe Pince Chardonnay 2011.
Harsány illat jellemzi. Parfümös Chardonnay-ság. Elég megszokott, obligát formája a fajtának. Érett alapanyagot sejtet. Éles sav hasít a kortyban, meglepő, eddig 2011-ből nem tapasztalt szikárságot mutat ez a bor. Húsos, tartalmas, mondjuk készítője szerint is elég sztenderd, de kiegyensúlyozott tétel. Az pedig nagyon szimpatikus, ha valaki nem akar már elsőre világrengető borokat készíteni. 5+

Csépe Szükrebarát 2011
Spontán erjedt. Tejfölösségre emlékeztető reduktív beütésű buké. Magas alkohol emel a testen. Kis maradékcukor teszi zamatossá. Masszív szürkebarát, melybe ízben aztán a kisebb méretű hordó vajas ízjegyei is bele-bele vegyülnek. Szép alapborok, kissé rusztikus stílusú borászat. 5

Laczkó Pince Olaszrizling 2011
Tejfölös, egyértelműen reduktív buké. Szép fajtajelleges íz, kevés, de jól kivehető kesernyével. Alapvetően szép arányok, friss, laza bor. 5

Laczkó Pince Edit Cuvée 2011
Zöldalmás jegyek. Friss, üde bor ez is. Lecsengésben némi kesernye. Keresgélem benne az izgalmakat...inkább kevesebb, mint több sikerrel. 5

Laczkó Pince Ottonel muskotály 2011
A muskotály melegebb, mélyebb tónusú megjelenési formája. Szép, jó ivású, gyümölcshangsúlyos tétel. 5

Laczkó Zenit 2011
Ez már határozottabb hordós érlelést is kapott. Vaníliás, krémes jegyeket ad illatban. Ízben átlagosnál jóval nagyobb test. Alkoholja is csíp, a hordófűszerekkel kiegészülve pedig szinte belekarmol a torokba. Nem mentes túlkapásoktól a bor, gondolok itt a szeszre, krémességre, súlyra… A fa mintha kissé sokat nehezítene rajta. De az tény, hogy az alapoknál komolyabb bor. 5+

Nagyhársas Szürkebarát 2010.
Alighanem fogalmon kívüli tétel, pedig a nap egyik legszebb meglepetése volt fehérben. A kicsi és őszinte pincék törődő kezeinek munkája jelenik meg stílusában. – Attól tartok, bármennyire is modoros, ez a mondat a legjobb definíció a Nagyhársas borokra (aki sokat kóstol, természetes mini pincéktől is, az szerintem úgyis tudja, mire gondolok: némileg elvont, de koncentrált és tele van sallangmentes, klisék nélküli tartalommal). Üvegballonban fejlődött. Tiszta illat. Sok ásvány, és hosszú íz. Valamiért csak ennyi kívánkozott papírra… Nincs mese, meg kell ismerni ezt a pincét (inkább előbb, mint utóbb). Stílusuk már most sajátosnak tűnik. Persze csupa extra-limitált tétel. Hetest adnék rá, ha kéne pontozni.

Nagyhársas Szürkebarát 2009.
Két jóbarát a tulajdonosa egyébként a pincének. Abszolút a Tőkésekről fakadó hajtásnak érzem őket, maximálisan illeszkedik ez a pince a borászkörbe…nem lepne meg, ha a következő rendezvényeken (forgalmi tételekkel) benne is lennének. Szecskő Tamással volt meg a kezdetek óta a baráti és szakmai viszony, s eleinte vásárolt szőlővel kísérletezgettek. Ez az első boruk lehetett aztán, ha jól emlékszem. Áthatóbb, termálvizes illat, gombával. Nagyobb test, de magasabb alkoholérzet is társul mellé. Vajasabb, krémesebb, de mindezt elegáns, egyáltalán nem tolakodó keretek közt kell elképzelni. Kifejezetten nagyboros jelleg villan meg benne. Az előző jobban tetszett, de ez sem maradna le félpontnál jobban. Csillag helyett pedig egyelőre felkiáltójel jár mindkét boruknak!

Nagyhársas Cabernet sauvignon 2011 (M)
Nagyon sötét, átlátszatlan szín. Mákos, földes, finoman szemcsés beütésű illat. Minden tekintetben feketeség árad az egész borból. Szeder, fekete ribizli. Sűrű szövetű korty, melyben a földesség, a szárító tanninok pici nyersességet, de izgalmakat is adnak szerintem bőven. Ebből a borból komoly dolog is kisülhet még…

Maróti Pince Sauvignon blanc 2011.
A pince nem használ fajélesztőt. Bodzát, csalánt, sőt mentát vettünk észre illatában. Nagyon zamatos, jó ivású, könnyed bor a hétköznapokra. 5+

Maróti Olaszrizling 2011.
Annyira vegetális jegyeket mutatott, hogy az már szinte fajélesztőt sugall, pedig tévedtem, amikor erre gyanakodtam! (Ilyenkor persze jó érzés tévedni.) Jó savak, krémes konzisztencia, mégis viszonylagos egyszerűsége mellett is szép arányérzék jellemzi. 5

Maróti Hárslevelű 2011.
Úgy vettem ki, hogy ez a fajta nagyon szépen megtalálta magát a pincénél (és fordítva). A Hárslevelű két konvencionális, vulkáni hazája közt nézve sem lenne szerintem sok szégyenkezni valója ennek a bornak. Gyakorlatilag tankönyvi Hárslevelű illatot mutat: méz, virág és virágpor mentén többnyire. Krémesen telt korty. Jó gazdag ásványosság, szép arányok. Különleges és emlékezetes bornak éreztem a mezőnyben. 6(+)

Maróti Hárslevelű 2007.
Zsírosabb, tercier jegyek, itt is mézesség, nektárosság túlsúlyával. Ízben szaftos trópusi gyümölcsöket éreztem benne. A palackos jegyek a kortyban is megjelentek, de öregedését nem éreztem előrehaladottnak. 6(+)

Szecskő Szürkebarát 2011
A Losonci-féle Veltelinis vattacukor, pillecukor itt is fölbukkant. Jó friss savak, szinte szikáran ásványos termőhelyi elemekkel díszítve. Üde bor még, érezhetően kissé imperfekt (mostanában palackozhatták), de nagyon megnyerő állapotban. Szecskő Tamás ezt a fajtát évek óta érti nagyon (egy Veltelinit a Losonci mellett azért tőle is szívesen megnéztem volna). Óvatos 6

Szecskő Chardonnay 2011 (!)
Sajtos ásványosság, chardonnay-s parfüm. Kerek, zamatos, hosszú és krémes bor. Remek egyensúly. Szép élmény. Egyelőre egyetlen hibája, hogy nem kapható még…

Szecskő Muskotály 2011
Tiszta, süteményességre emlékeztető, falakat áttörő muskotályosság adja domináns karakterét. Klisészerű is meg nem is. Ízben savai erőtől duzzadnak, teszik finom szomjoltó borrá (ugyan Szecskő Tamástól soha nem ezt az illatos fajtát szerettem, a nap muskotályai közt hozta a szintet). 5

Szecskő Júlianna 2010.*
Korábban is tetszett. Nem csak nekem. Szép tiszta, citrusos illat. Arányai nagyon megnyerőek, tetszetős, csúszós borrá teszik. Félédes érzete mellett a(z évjárat) szolgai savai persze teszik a dolgukat. Kifogástalan szerkezet, tele izgalmas kanyarokkal, árnyalatokkal, kecsességgel. Lecsengése diszkréten kesernyésbe hajló. Pazar különlegesség Királyleánykából (ha valaki netán unná a késői Furmintokat, Hársakat, Muskotályokat). 7

Karner Gábor Vitézföld Kékfrankos 2008.
Ha Mátra és vörösbor, akkor Karner Gábor elég csalhatatlan tippnek tűnik. Ezen a rendezvényen is a fehéreket éreztem magabiztosabbnak, igazán szép vörösöket alapvetően ennél az asztalnál találtunk. Már illata megelégedett mosolyt csal az arcomra. Nagyon gazdag és még annál is kifinomultabb stílus: kókusz, vanília (túlzások nélkül), teltség, elegancia. Nagy test, kissé nyers savak, tanninok (vagy talán csak a Tavaszföld mellett érzem mindig ezt). Szép tartalom és koncentráció, sok minerális utalás van benne most is. 6+

Karner Tavaszföld Kékfrankos 2008.**
Ellopja a finálét most is mindenki elől. Illatban sokkal inkább a piros gyümölcsök a meghatározóak. Maradékcukra még mindig 7,5-ös, de 6,5-ös sava miatt száraz bor. A viszonylagos édeskés jellegre a szesz is némiképp rájátszik, de mégis egyensúlyosnak éreztem. Ízben nagyon koncentrált, hatalmas test (de persze nem ormótlan) és dússág jellemzi. Masszív és kikezdhetetlen bornak tűnik. Alig több, mint fél év alatt mind a négy alkalommal ugyanúgy stílusteremtő Kékfrankosnak éreztem. 7+

Hajrá Mátra…!

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább