Somló régi/új szerelem. Szeretném Somlót a lehető legjobban körbejárni, ami mellett csak pozitív érvek szólnak. Elég csak néhány pincét említeni ilyen érvként, s máris tódulnak az izgalmasabbnál izgalmasabb borok. A Somlói Apátsági Pince már az új generációs miniborászatok táborát erősíti (akárcsak Takács Lajos vagy Spiegelberg Stefán). Ezeknek a kispincéknek a közös jellemzője, hogy sajátos filozófiát és többnyire természethű, haladó borászati szemlélet vetőmagját hozták a termékeny talajú borvidékre, ezzel fontos és üdítő színfoltokkal gazdagítva annak spektrumát. Hitelesség, természetes tisztaság, sallangmentesség, kompromisszumok kerülése. Nagyon fontos bástyáknak érzem ezeket a borászegyéniségeket, s jó lenne, ha a Somló jövőbeli történetének írásában minél nagyobb részt tudnának vállalni.

Balogh Zoltán közismert figura a hazai underground boros színtéren. Ismertségébe a kristálytiszta borok mellett vehemens kommentjei is biztos, hogy közrejátszottak az elmúlt években. Igazi megosztó személyiség, ahogy a pince sajátos karakterű borai is azok (voltak?). Három aranyérem az új pannon bormustrán, 2010-es borokkal, azért ezek nem kis dolgok egy néhány ezer palackot készítő, 3 hektáros birtoktól. A fajélesztőt a pince következetesen kerüli, aminek a komolyabb hozamkorlátozás, melegebb évek és a jól beérett gyümölcs miatt több/kevesebb maradékcukor lesz az eredménye, ez pedig Somlón sokak számára lehet tájidegen. Maga a természet vagy a Jóisten dönti el, hogy mikor állítja le a bor erjedését, mennyi zamatos cukrot hagynak a vad élesztők végül nekünk a borban. Létezhet-e egyáltalán ennél természetesebb borszületés? Erről mesélnek ezek a nehezen kategorizálható borok is. Aki az ebből fakadó különlegességet képes (a minket egyre fullasztóbban körülvevő uniformizált egyenborok áradata ellenében is) megérteni, az tudja igazán értékelni is az így létrejövő különlegességek jelentőségét.

Több szempontból is erőteljes (bár a generációs szakadék miatt elsőre elég furcsának tűnő) párhuzamot éreztem a Fekete Pince és a SAP borai közt. Mindketten egy súlyosabb, sűrűbb világot képzelnek el somlaiként (szemben mondjuk Kolonics Károllyal, Takács Lajossal vagy épp a Kreinbacherrel). Nem áll távol egyiküktől sem a túlérett alapanyag adta rágható beltartalom, de szerintem a rusztikus nagyság sem, melyre Bonkowski mondta a Pannon Bormustra mesterkurzusán, hogy ezek 'nagyon magyar borok', a Kárpát-medence abszolút sajátjai, melyek semmiképpen sem egy nemzetközi fősodort követnek (elegancia, szerkezet terén). Remélem, érthető, s nem félreérthető, amit írok....

Somlói Apátsági Pince Rajnai rizling 2011. (M)
De a világfajtával való kísérlet is rokon vonás a két pince közt. Itt rajnai a kiszemelt fajta, aminek én is jobban örülök, mint mondjuk egy Chardonnay-nak. Nagyon megnyerő, sokszínű és gazdag illat jellemzi. Ásványos tűzkövek, licsi, trópusi gyümölcsök (ami nincs, az a szokványos rajnais jegyek, mint az obligát petrol stb...nem is ismertem föl benne a fajtát). Kis maradékcukor teszi nagyon kerekké és gördülékennyé, nagyszerűen ihatóvá. A fajta élénksége ízben nagyon kifejezett. Zöldalma. Friss savak. Ígéretesnek tűnik az ultra-limitált tétel, ezt nem csak én éreztem így.

Somlói Apátsági Pince Furmint 2011. (M)
Kukorica, érett sajt, kövesség. Sokkal több benne a maradékcukor (szinte félédes korty, ami szerintem kissé rátelepszik a borra). Fontos megjegyezni, hogy több szüreti időpontból kóstoltuk a borokat, vagyis a végső 11-es Furmintnak ez csak az egyik része lesz a 3-4 közül, tehát még félszáraz/száraz is lehet legvégül a palackos bor. Ízben sokrétű trópusi gyümölcsöket éreztem. Friss, primer túlsúly. Húsos, hihetetlen, szinte nem is borszerű, nektáros zamatok. Szép és sajátos stílus.

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2011. (M)
Tűzkő, szúrós mineralitás jön belőle elsőre, aztán eddig nem tapasztalt, meglepő vajas, krémes illatjegyek (elsőre valami durva almasavbontásos beavatkozást sejtettem a háttérben, de Tibor a borász sejtelmesen csak annyit mondott: "az almasavbontást minálunk a természet elvégzi"). Ízben jóval szélesebb az előző kettőnél. A krémesség ízben is megjelenik (akkor talán rendhagyó módon a fa is erősebben bejátszana?). Teste is nagyobb, de rengeteg harapható gyümölcs van benne. Zolival való utólagos emailezésből derült ki, hogy mégis egy erélyesebb almasavbomlás okozhatta ezt a vajas, krémes jelleget, mely azonban valóban beavatkozások nélkül zajlott le. Izgalmas lenne hosszabb távon nyomonkövetni. Nem annyira követi az eddigi SAP élményeim vonalát.

Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2011 (M).
Krémes, vajas jelleg mutatkozik itt is (ez alighanem ennek az évjáratnak tényleg a sajátja, száraz tokajiakra is nagyon jellemző). Szinte késői szüretes jelleget mutat, temérdek gyümölccsel! Hosszú íz, nincs kesernye. Izgalmas ásványok teszik egyértelműen sóssá, pedig maradékcukra talán ennek a legtöbb. Virgonc savaival nagyon jó inni. Önálló tételként is el tudnám képzelni, s ha a végeredmény ehhez hasonló lesz, az üdvözlendő.

Somlói Apátsági Pince Tramini 2010.*
A 2010-es palackos tételek jelentős részét már kóstolhattam korábban, de szerintem hazai viszonylatban annyira meggyőzőek ebből az évből, hogy aligha unom meg őket egyhamar. Dús, rózsás illat, de persze még véletlenül sem a sablonos fajta. Púderes, krétás porózusság és ásványok szövik át cukorkaboltos hangulattal. Elevenek a savai. A fajta elegáns kesernyéje nem túlzó. Zsírkrétás, nagyon széles íz. Kerek bor, magas beltartalommal. 6+

Somlói Apátsági Pince Olaszrizling 2010.*
Késői szüretes, botritiszes illatok: kandírozott narancshéj, cukorkabolt és egy erőteljes herbális vonal (kamillatea). Hosszú és nagyon fókuszált, nyílegyenes korty. Izgalmas savvilág. Sok ásvány és kerekítő cukor mutatkozik benne. Enyhe gyógyszeres kis kesernyéje most kicsit megbillentette a bort, de struktúrája, töménysége okán meg kell hajolnom előtte most is. 6+(7)

Somlói Apátsági Pince Furmint 2010.*
Átható, minerális illat. Kis aszpirinesség, propolisz, porosság vegyül az illatába, aztán narancs. Húzós savai élessé, és elég szikárrá teszik. Hosszú íz, szép ásványok. Komoly, ebben a sorban eléggé férfias zsánerű bor. A 2010-es hűvös év savai remekül egymásra találtak a SAP-os, spontán erjedés után sokszor visszamaradó természetes cukortartalommal és a meghökkentő extrakttal. Számomra nem kérdés, hogy ez az év a pince évjárata volt... 6+

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2010.**
Alder Yarrow kedvenc bora. Késői szüretes vonások: narancsos, tropikális elemek. Ízben savai nagyon harsányak, betonbiztosnak tűnő gerincet adnak a bornak. Ízben nagyon hosszú, cseres felszínű és hihetetlenül ásványos, de egy kis gyógyszeres utóízt itt is éreztem. Közel olyan sűrűségű, konzisztenciájú a lecsengése, mint egy 10 fölötti savú Disznókő aszúnak. CME: 39 g/l körüli. 7+

Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2010.*/**
Már a Bormustrán is vacilláltam, hogy is kéne értékelni. Mert nem gyengébb bor ez a vagányabb Juhfarknál, inkább kerekebb és halkabban szól (vittem is belőle egyet magammal, mert eddig mindig ellopta előle a show-t a Juhfark). Narancsos, cukorkaboltos illat megint. Méz, sárga virágok, vérbeli Hársasság! Ízben sokkal törékenyebb eleganciával bír, de hasonlóan komplex, mint a Juhfark. Maradékcukra jóval több (de szándékosan nem írtam le sehol, annyira nem hiszek már ezekben az analitikai adatokban...s ahogy Anthony Hwang mondaná: szájüregünk belső felszíne sokkal finomabb műszer bármilyen más precíz gépnél). Nagyon kerek, mégis eleven savú, gyönyörű bor. A 10-es borok érési potenciálja továbbra is megválaszolatlan kérdés. 7+

Somlói Apátsági Pince Hilla 2008.**
A kedvünkért kikerült a dugó ebből a szép, érettebb SAP tételből is, mely nagyrészt Hárslevelű, melyet juhfark és furmint fog kézen. Szép tercier jegyeket mutat: kukorica, kamillatea. Gazdag, széles bor és nagyon hosszú. Húsz alatti cukor. Hosszú és magasan ívelő savak. Komoly szinten létrejövő egyensúlyt érezni benne. Húsos, nagyon tartalmas bor, hosszan rágható lecsengéssel. 8

Somlói Apátsági Pince Juhfark 'szamorodni' 2007. (M)
Meglepetésként egy érdekes kísérlet került a poharakba. A bor még hordóban fejlődik. Illatban fino sherrys: szénás, megpirult kenyérhéjas, rusztikusan száraz szamorodnis oxidatív elemek adják meg az alaphangot benne. Simán tippelném tokajinak. Ízben Samiuel Tinon szamorodnijai ugranak be. Mert gazdag és telt ízű, a koros kávésság mellett (hordó?). Semmi túlkoros üresedés vagy túloxidált jelleg nincs benne. Hosszú ízét némi maradékcukor teszi zamatossá. Rusztikus, karosszékben ücsörgős, télies bor. Bár az sem biztos, hogy egyáltalán forgalmi tétel lesz belőle.

(Sűrű, rendezvényekkel teli és az élet más egyéb területein is intenzív, kimerítő időszak volt az elmúlt pár hónap. Lehet, hogy most egy kis nyári szünet következik. Az is lehet, hogy a posztok is megritkulnak a következő pár hónapban, de ígérem, nem fogunk eltűnni. Bort inni nyáron is kell. Találunk rá alkalmat...bízom benne, hogy az olvasók is:)