x

Ripka Gergely

Bott Pince @ CSONTOS Furmint 2009.**

hieteles forrásból

Nem rég volt a névnapom, mely igazából nincs benne a naptárban, de mivel nővérem Eszter, az meg május 25 és az utónévkönyv említ Gergelynél egy május 26-ot is, ezért a család a keresztelőmkor úgy határozott, hogy akkor ezentúl egyben lezavarjuk mindkettőnkét, és kész. - Jobb így mindenkinek (csak az ismerősök türelmét teszem próbára, akik fölköszöntenek márciusban: „Köszi, de májusban tartom.”; aztán ugyanígy május 9-én: „Köszi, de hó végén tartom...”). Nem is ez a lényeg, hanem, hogy Eszter már jó ideje Furmintot kér tőlem (a 2006-os Balassa Mézes-Mály óta ő is rajongó, én meg ugye furmint-freak vagyok), úgyhogy biztosra akartam menni, ezért az egyik legtisztább gondolkodású, hozzáállású létező forrásból választottam bort az alkalomra.



Mondom ezt úgy, hogy idén már metszeni is volt alkalmam a címkén található romos épület szomszédságában található dűlőben. (Szeretek metszeni.) Aztán eszembe jutott a vásárlást követően a hátcímkére pillantva, hogy a Terra Hungaricán már kóstoltam ezt a bort, és óóó, mit fogok kapni (már megint) az asztalnál, hogy „Ez nem is száraz…!”. De aztán megint bíztam a dűlő borában, hisz már az őszi futó találkozás alkalmával a 8-as előd, és a 7-es Exczelenciás közt sebtiben kiosztottam neki is két csillagot, ami azért sokkal több, mint az egy (vagy pláne a semmi). A Csontosok szerintem a Bott borok/dűlők közt minden évben a legizgalmasabban teljesítenek (legyenek akár Exczelencziásak, akár nem, mindig hozták szépen a két csillagos szintet). Így volt ez 2007-ben, 2009-ben és a 2011-es hordóminták esetében is szerintem. Masszív szerkezet, cseppfolyós ásványok, tiszta és mosolygós gyümölcsök. Na lássuk!

Illatban csupa báj és elegancia. Kevésbé a friss gyümölcsökre épül. Almás pite, vanília, körte, mogyoró, marcipán, mindez egy tiszta, krémes hangulatban testet öltve, itt-ott szúrós ásványokkal (másnap megjelent benne némi kukorica is). Ízben öblösen mély, de szerencsére nem esik túlzásokba semmilyen téren sem. Harapható beltartalom. Arányos felépítés, enyhén olajos hangulat, selymes felszín, krémes íz (melyben a maradék cukornak, a címke szerinti félszáraz jellegnek is szerepe van, valójában szinte száraznak éreztem). Sűrű ásványosság, linzer tészta, kissé fűtős alkohollal a korty végén (mely szintén inkább emelkedetté, mintsem lustává teszi a bort). A bor legnagyobb erénye pont az, hogy nyomát sem találni zavaró, bizonytalan jegyeknek (akár kesernye, fa, cukor stb). Egy egész picivel több savat elbírna a bor, de 2009 egy ilyen mediterránosabb év volt, s egyensúlya így is az átlagosnál magasabb szinten valósul meg. Fiatalnak hat. Ha hasonlítanom kéne más tokajiakhoz, akkor a Királyudvar 5-ös Demi Secje és Bárdos Sarolta 9-es Barakonyi Furmintja ugrik be. 7+

Olyan kevesen gyakorolják a (borász) szakmát piszkos kis közjátékok, trükközések nélkül manapság. Ahogy az ember egyre több borásszal kerül személyes kapcsolatba, értesül mindarról a felszín alatti hervasztó feszültségről, borokon át nem érzékelhető csúnya titkokról, melyek gócpontokban egész borászközösségeket tudnak megmérgezni sok borvidékünkön. Hallgatni is nehéz. - Benne élni, benne működni milyen nehéz lehet... Ilyenkor megváltás olyan bort inni, mely szellemében fölé tud az ilyesminek kerekedni, s ilyenkor pár percre, amíg ez a bor a ’jóról’ mesél, nem veszünk tudomást a ’rosszról’. Talán ezért is kerültek be Bodóék itt fönt, jobb oldalon a kedvenceink közé.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább