Bott Pince @ CSONTOS Furmint 2009.**
hieteles forrásból
Nem rég volt a névnapom, mely igazából nincs benne a naptárban, de mivel nővérem Eszter, az meg május 25 és az utónévkönyv említ Gergelynél egy május 26-ot is, ezért a család a keresztelőmkor úgy határozott, hogy akkor ezentúl egyben lezavarjuk mindkettőnkét, és kész. - Jobb így mindenkinek (csak az ismerősök türelmét teszem próbára, akik fölköszöntenek márciusban: „Köszi, de májusban tartom.”; aztán ugyanígy május 9-én: „Köszi, de hó végén tartom...”). Nem is ez a lényeg, hanem, hogy Eszter már jó ideje Furmintot kér tőlem (a 2006-os Balassa Mézes-Mály óta ő is rajongó, én meg ugye furmint-freak vagyok), úgyhogy biztosra akartam menni, ezért az egyik legtisztább gondolkodású, hozzáállású létező forrásból választottam bort az alkalomra.
Mondom ezt úgy, hogy idén már metszeni is volt alkalmam a címkén található romos épület szomszédságában található dűlőben. (Szeretek metszeni.) Aztán eszembe jutott a vásárlást követően a hátcímkére pillantva, hogy a Terra Hungaricán már kóstoltam ezt a bort, és óóó, mit fogok kapni (már megint) az asztalnál, hogy „Ez nem is száraz…!”. De aztán megint bíztam a dűlő borában, hisz már az őszi futó találkozás alkalmával a 8-as előd, és a 7-es Exczelenciás közt sebtiben kiosztottam neki is két csillagot, ami azért sokkal több, mint az egy (vagy pláne a semmi). A Csontosok szerintem a Bott borok/dűlők közt minden évben a legizgalmasabban teljesítenek (legyenek akár Exczelencziásak, akár nem, mindig hozták szépen a két csillagos szintet). Így volt ez 2007-ben, 2009-ben és a 2011-es hordóminták esetében is szerintem. Masszív szerkezet, cseppfolyós ásványok, tiszta és mosolygós gyümölcsök. Na lássuk!
Illatban csupa báj és elegancia. Kevésbé a friss gyümölcsökre épül. Almás pite, vanília, körte, mogyoró, marcipán, mindez egy tiszta, krémes hangulatban testet öltve, itt-ott szúrós ásványokkal (másnap megjelent benne némi kukorica is). Ízben öblösen mély, de szerencsére nem esik túlzásokba semmilyen téren sem. Harapható beltartalom. Arányos felépítés, enyhén olajos hangulat, selymes felszín, krémes íz (melyben a maradék cukornak, a címke szerinti félszáraz jellegnek is szerepe van, valójában szinte száraznak éreztem). Sűrű ásványosság, linzer tészta, kissé fűtős alkohollal a korty végén (mely szintén inkább emelkedetté, mintsem lustává teszi a bort). A bor legnagyobb erénye pont az, hogy nyomát sem találni zavaró, bizonytalan jegyeknek (akár kesernye, fa, cukor stb). Egy egész picivel több savat elbírna a bor, de 2009 egy ilyen mediterránosabb év volt, s egyensúlya így is az átlagosnál magasabb szinten valósul meg. Fiatalnak hat. Ha hasonlítanom kéne más tokajiakhoz, akkor a Királyudvar 5-ös Demi Secje és Bárdos Sarolta 9-es Barakonyi Furmintja ugrik be. 7+
Olyan kevesen gyakorolják a (borász) szakmát piszkos kis közjátékok, trükközések nélkül manapság. Ahogy az ember egyre több borásszal kerül személyes kapcsolatba, értesül mindarról a felszín alatti hervasztó feszültségről, borokon át nem érzékelhető csúnya titkokról, melyek gócpontokban egész borászközösségeket tudnak megmérgezni sok borvidékünkön. Hallgatni is nehéz. - Benne élni, benne működni milyen nehéz lehet... Ilyenkor megváltás olyan bort inni, mely szellemében fölé tud az ilyesminek kerekedni, s ilyenkor pár percre, amíg ez a bor a ’jóról’ mesél, nem veszünk tudomást a ’rosszról’. Talán ezért is kerültek be Bodóék itt fönt, jobb oldalon a kedvenceink közé.