x

Ripka Gergely

Királyudvar évjáratbemutató/2009-2011

tovább a megkezdett úton

A hagyományos nyárköszöntő Királyudvarolás idén sem maradt el. Most egy szép május végi napon látogatott el Mr. Hwang a budapesti Gerbaud Házba, s hozta el a pince újdonságait, különös tekintettel a 2011-es évjárat debütáló mintáira. A tavalyiés a tavalyelőttikóstoló csillagzápora is bebizonyította, hogy a tarcali nagyborászat a mai napig egyike Tokaj és hazánk legizgalmasabb borászati műhelyeinek. Édesben és szárazban is közelinek tűnik a világszínvonal. Pezsgőben sincsenek lemaradásban, sőt éllovasok (hála a loire-völgyi testvérbirtoknak). Tavaly elvileg biodinamikus útra léptek, s eredményeik biztatóan alakulnak. Pályafutásuk pedig évről évre izgalmasabb lesz a 90-es évek végi erős kezdő csapat okán (Demeter Zoltán, Szepsy stbstb). Egyelőre az új éra 8-as, 9-es, 10-es borai igazolni látszanak a birtokigazgatót, aki köztudottan nem csak Tokajban minőségmániás a kezdetektől fogva. Sok újat nem lehet róluk mesélni…talán én is kezdek leszokni újabban az önálló posztokat kitevő bevezetőkről. (Remélem, van aki örül ennek):



Királyudvar Tokaji Sec 2011.**
A tavalyi borokkal nyitottunk. Elég szép év volt a pincénél a 2011-es. Volt eső, de diszkréten csak úgy fogalmaztak, nem átlag fölötti. Hűvösnek érezték a tenyészidőszak elejét, aztán meleg nyár és nyárutó jött, amit aztán az aszúsodást meghiúsító száraz ősz zárt le. Szeptember 21-én indult a szüret, ahogy 2009-ben is. A Sec 2005 óta stílusformáló szárazbor a borvidéken (csillag nélkül nálam eddig egyik évjárat sem teljesített). Az összetétel most is ugyanaz, mint mindig: a furmint alapot 20 % Hárslevelű, és néhány gramm maradékcukor fűszerezi. Ez most 5 g/l-t jelent a 13-13,5-ös alkohol és a 8-as sav mellé. A bor alapja most is a Percze-dűlő, mely mellé valamennyi Henye, Lapis és Becsek-termés most is társul.

Illatban csupa friss citrus, főként lime. Sárga gyümölcsök, körte, élénken fanyar illat. Gyönyörű, nagyon tetszett, amit orrban mutatott. Aztán krétás ásványokat éreztem még némi élesztősséggel, ami a 11-es borokban rendre fölbukkant. Szájban szép szélesen nyúlik el, fókuszált, pici krémesség toldja meg a hiperelegáns képet. Nagyszerű arányok jellemzik, üde savakkal és remek hosszal tetézve. A Sec most is elegáns, magabiztos alapja a Királyudvar sornak. 7+

Királyudvar Lapis Hárslevelű 2011
A Lapisból többnyire hasonló analitikájú Hárslevelű is készül minden évben a Furmint mellé. Egyelőre nekem nem okozott soha olyan üdítő élményt, mint a Furmint...mintha ebben a műfajban (vagy csak ebben a szortimentben) a Hárslevelű bizonytalanabb lenne (?).

Töppedt szőlő a dűlő középső részéről. Szüretkor 300 g/l volt a cukra, ami azzal fenyegetett, hogy az erjedés igencsak vontatott lesz, de aztán 15-ös alkoholig szépen kierjedt (maga Anthony Hwang nem híve a magas alkoholú boroknak, de számára ez a bor jó ellenpéldának bizonyul….). Végül 30-40 g/l között állt meg a cukra (OBI-ztatás alatt áll a bor). Szúrós, nem túl elegáns illatban: élesztő, kenyérhéj, széna, olajos magok (tökmag, szotyi). Ízben az alkohol nagyon kifejezett, többnek is hat, mint kéne. A cukor kevés és a 8 körüli savat sem érzem. Kis tompa kesernye zárja, de leginkább az egyensúly hiánya aggaszt… Pedig pont nem a korty dinamizmusának hiánya jellemző a pincére. 5+


Királyudvar Lapis Furmint 2011.*
A Lapis-dűlő Furmintja 2000 óta jelent félédes-édes belépőbort a Királyudvar szortimentjében. A kezdetek óta végül is az „50-60 g/l maradékcukor+kicsattanó savérzet” recept vált be szerintem legjobban ennél a gasztronómiában is széleskörűen alkalmazható tokajinál.

Túlérett, puha gyümölcsök uralta illat, mely a hárshoz képest diszkrétebb, de szebb, definiáltabb. Sok gyümölcs, kifejezett ásványok. A sav 8 körüli, 12-es alkohol, 55-60 g/l cukor (mennyivel barátságosabb az analitika is). Ízben a magasabb cukor sokkal szebb ívet, mélységet ad a bornak, de nem csak a magasabb cukorról van szó. Trópusi gyümölcsök cikáznak benne, színes, dús, eleven és kedves bor. Remekül iható, és a termőhelyi jegyek is szerephez jutnak. 6+

Királyudvar 6 Puttonyos tokaji BirtokAszú 2008.*
Számomra a Királyudvar a legárnyaltabb aszústílus egyértelmű képviselője (hála a biztos alapoknak: Demeter Zoltán egyértelműen koncentráltabb aszústílust követi, így volt ez mindig a Királyudvarban is, 2008-ban azonban már nem volt jelen, s maga az évjárat is alulmaradt szerintem töménység, súly terén, mint az előző három). Nagy palackszámban készül nem csak ez a tételt, de a legjobb évjáratokban a borvidék talán legkomolyabb dűlős aszúja, a Lapis is, mely már oly sok helyen kapott kitűnő értékelést (a 2008-as jövőre lesz bemutatva, ugyanis utána hosszú szünet következik aszúk terén). Koncentrációban, eltarthatóságban a Lapis erényei kikezdhetetlennek tűnnek, ám nem egyszer tűnt már a birtokaszú elegánsabbnak, jobban ihatónak (ne Hétszőlő vagy mondjuk Degenfeld – stílusú könnyedségre gondoljunk). A 8-as évjárat a birtoknál kiváló esztendő volt (általánosságban is remek savakkal), lássuk sikerült-e az elmúlt évek közel tökéletes 6-os és 7-es aszúinak szintjéig eljutni.

Az alkohol 10-es, maradékcukra 210-közeli, sava 9,8. Az aszúszemek a Perczéből, Becsekből, Danczkából vannak (egy hét alatt felhasználják őket, nehogy egy később szedett rossz széria fertőzze az értékes aszúszemeket), az alapbor pedig a Lapis-teraszokat dicséri. Szép aranysárga szín. Az illat nagyon elbizonytalanított. Mintha előrehaladottabb, oxidáltabb lenne, mint egy 20 éves aszú (nyilván nem az). Rumos, narancslikőrös, lisztes, gyógyszeres, földes, rumos diós, élesztős, dohányos, avaros. - Ezeket írtam föl. Ki tudja mi maradt ki a fölsorolásból? – A kajszi, a vanília, a friss gyümölcsös jegyek (szellőzéssel egy árnyalatnyit javul a kép). Pedig ízben tökéletes az egyensúlya. A magas maradékcukor hihetetlen struktúrához ad alapot. Mézes, közepes testű és intenzitású, de szerkezete ízben kifogástalan (nincs benne nyoma a fenti illatjegyeknek), s ez menti meg. Lehet, hogy idővel szebb lesz, de a korábbi évek engem sokkal jobban meggyőztek. 7+

A második felvonás a 2009-as borokról szólt, mely sokban volt hasonló évjárat:

Királyudvar Pezsgő Henye 2009

Innovativitásának bizonyítékaként a Királyudvar elsők közt készített palackos erjesztésű pezsgőt a fontosabb hegyaljai pincék közül. Azóta többen fölzárkóztak hozzá, s bíznak abban, hogy a borvidék ebben a stílusban is tud újat mutatni a világnak (mondjuk érlelhetőségben), illetve talán egy új termékpalettát is megnyithat. Én magam a mai napig nem tudom, hogyan vélekedjek erről a champagne-i árszínvonalról (de akad borász, aki frizzante felé kacsintgat, illetve a bővülő Dereszlánál úgy értesültem, terveznek nagyobb befogadóképességű pezsgész-apparátust is). Egy dolog biztos: sokat kell még beszélgetnünk a pezsgőről (alighanem minden borvidéken). A fejlődés és lelkesedés etéren mindenképp izgalmas. Anthony Hwang például bízik abban, hogy a magas színvonalú pezsgők (melyeket nem könnyű elkészíteni) új piaci távlatokat nyithatnak meg Tokaj számára. A 2008-as tavaly igen szikár és savgazdag volt. Az alapanyagot most is a Henye furmintja (87 %) és hársa (13%) adta (zero-dosage; 7,8-as sav; 6-7 g/l cukor; 13-as alk).
Sokkal jobban tetszett ez most. Elegánsabb, kerekebb, könnyebben fogyasztható lett. Illatban elsőre zöldalma, aztán briós, termálvíz, nyers tészta, fehér virágok közé szedett sárgák. Nagyon tiszta, szinte Champagne-t idéző illatkavalkád. Gyönyörű, húsos és nagyon gazdag, eleven korty, ásványok, szikárság, feszesség, de tele van gyümölccsel, mi több az ízmaradékban elképesztő sóssággal, ásványokkal. Hála az elmúlt években kitört hazai pezsgőláznak, kóstolhattam mostanában egy pár félét (noha nem vagyok a műfaj szakértője), mégis ez volt mostanság, amit a legtöbbre tartok, mely a leginkább megközelítette a francia élményeimet! A know-how természetesen a Huet-től jön mint kiderült (600×12 palack készül ebből a pezsgőből, két degorzsálásból, de később ha kell ennek a többszörösét is meg tudná oldani a birtok…). 7+(8)

Királyudvar Tokaji Sec 2009.*/**
A Furmint februáron csak futólag sikerült vele megismerkedni (akkor egy csillagig jutott éppen). A 8-as hegyesebbre csiszolt stílusát követte jellegében. Örültem a mélyrehatóbb második találkozásnak. (Alk: 13, illetve 6 körüli sav ás cukor)

Hangulatában nagyon hasonlított a pezsgőre. Illatban csupa fehér gyümölcs: körte, de ezen kívül nagyon markáns és sokrétű is. A termőhelyi jegyek uralják, illetve élesztősséget, kenyérbélt, lisztességet, és a már korábbról ismert aszpirint írtam föl magamnak. Valósággal harapható beltartalmat érezni a kortyban. Súlyos íz, elképesztően erőteljes fókusz, mag, kortyközép (kinek hogy tetszik), ám etéren még mintha egyáltalán nem bontakozott volna ki a bor. Finom savai is nagyon fiatalosak. Az ízt sóssággal vegyes kesernye zárja le. Megkóstolnám később is (szép hosszan szoktak érni a Sec-ek). 7+


Királyudvar Demi Sec 2009.**
Talán a magasabb ár teszi, hogy a Demi Secről sokkal kevesebb szó esik a Sec mellett. Pedig bizony megérdemelné, - rendre sajátos élményt okoz ő is. (6-os sav, 20 g/l cukor). 2010-ben és 2011-ben folyóborként végezte...addig is a régieket kell beosztani.

Illata krémes, olajos magokkal, enyhe szőlős, trópusi gyümölcsös vonulattal (citrusokkal kiegészítve). Ízben hihetetlen dússág jellemzi, zamatgazdag és hosszú. Kis alkoholosság emeli testét. Igen széles spektrumú, komoly bor, grillázsossággal, karamellel, ásványokkal díszítve. Ezek a 9-es borok bizony kiegyenlített, magabiztos szintre lettek helyezve. 7+(8)

Királyudvar Lapis Furmint 2009.*
A 8-as és ez a 9-es sikerült szerintem eddig a legszebbre a Lapis-sztori folyamán. Hasonló, kiforrott stílus: friss savak, üdeség, jó ihatóság, csiszolt elegancia a kulcs.

(6-os sav, 60 g/l körüli cukor). Öreg tőkék bora a Lapis-teraszokról. Tropikális illat, puhaság (akárcsak a 11-esben). Az egészséges, botritiszmentes szőlő eltéveszthetetlen, sajátos jegyei. Tiszta, egyenes, őszinte édes bor minden téren (ilyen a 8-as is). Frenetikus sav-cukor összhangzat. Kellő hosszúsága is van…édes bor, amit bármikor szívesen innék. 7


Királyudvar Lapis Hárslevelű 2009
Másodszorra kóstolom. Két éve, frissen volt az illatban egy kis bizonytalanság (tompa előrehaladottság?). Reméltem, hogy ezt levetkőzte idő közben...

(11,5-ös alkohol, 5,8-as sav, 64 g/l cukor). Érettebb benyomást kelt most is kukoricásságával, sárgás gyümölcseivel. A Királyudvaros aszpirin itt is megvan. Kevésbé mondanám elegánsnak, de az ásványok mintha itt inkább jelen lennének, mint a Furmintban. Szemcsésebb, darabosabb szerkezet, és számomra korosabb állapotot sugall most is. Lecsengése is bizonytalanabb, s nincs más, mint a szépséges Furmint, amihez hasonlíthatok: halvány 6


Királyudvar Ilona 2009.**
Az Ilona (a Sec és a Lapis mellett) ugyancsak betonbiztos tokaji pontnak tekintető, s 1999-ben kategóriájának egyik prototípusa volt, melyben a műfaj két megálmodójának stílusa tudott ötvöződni. Számos évjárattal megismerkedhettünk azóta, s talán mondhatom: az Ilona minden évjáratban kategóriájának egyik leggazdagabb képviselője (természetesen a néhai főborok/újdonsült Eszterek/Anettek, illetve Patríciákés mindenkori Szepsy Cuvée-k/Szamorodnikmellett).

Érdekesen alakult az összetétel. Patrícia nem készült 9-ben sem, ezért az Ilona 2009-ben 30 %-ban Sárga muskotályt is tartalmaz (56 % Fur, 15 % Har). Maradékcukra 172, sava csak 6,9, az alkohol pedig 9,5-ös. Illatban a muskotály nem bír magával: egyértelmű szappan, virágosság, miközben krémes konzisztencia, elegancia árad belőle (hála a háttérből kíbickedő furmintos markánsságnak, szigornak: érett kajszi, porosság). Ízben hosszú, krémes érzetű, nagyon elegáns. Egyensúlyában a cukoré a főszerep (sűrű és koncentrált lesz ettől), de így sem billen el, kifogástalanul iható. A muskotály direktsége a lecsengésben is ragaszkodik a főszerephez. Fiatalosnak hat, évek múlva, ha a muskotályos bukésság háttérbe szorul, biztos, hogy egész más képet mutat majd. A 2008-as évjárat vibrálóbb és feszesebb, klasszikusabb lett, s a két évjárat különbségeit jól megmutatták a borok és a pezsgő is (ugyanakkor idővel persze érhetnek még meglepetések minket innen is, onnan is). 8

A Királyudvar boraiban most éreztem a legkevésbé Tokajt, sokkal inkább a profizmust, makulátlan letisztultságot, a tiszta egyensúly fontosságát. Így lesz a Királyudvar fontos színfoltja az év végi összeállításoknak megint. Mertközelít-közelít az egy birtokcsillagfelé a Királyudvar is (ebben mondjuk nem kevés érdeme van Demeter Zoltánnak is, aki 2007-ig készítette a pincében a klasszis borokat, illetve a nagy terület adta sokféleség, nagy mozgástér is mindenképp szerepet kap szemben egy 5-6 hektáros birtokkal mondjuk).

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább