x

Ripka Gergely

Pannon Bormustra 2012/SÉTÁLÓ KÓSTOLÓ

Ezen a héten: XIII. Pannon Bormustra #3

Fontos formálódáson esett/esik át a Bormustra, ami azért különösen fontos, mert nem nagyon van borverseny idehaza, mely a csillogó matricák mellé igazán komoly presztízst is nyújtana. Továbbra is ígéretesnek érzem ezt a nemzetközi irányt, mellyel nem csak az idehozott külföldi szakértők segíthetnek népszerűsíteni borainkat (blogjukban és más egyéb felületeken), de felénk is egy olyan tükröt tartanak, melyből idén is rengeteget tanulhatunk (ez persze már rajtunk áll, hogy ezt be tudjuk-e fogadni). Ahogy pedig a köszöntőben Jásdi István is fogalmazott: ha tükörbe nézve nem szép a képünk, akkor nem a tükröt kell összetörni. Mert ha megmarad az elmúlt két esztendő fejlődése, akkor valóban lesz esély rá, hogy a Pannon Bormustra több legyen más hazai borversenyeknél.

A Sziget és az in vino consulting kooperációja már tavaly is bevált (igényes keretek, honlap, külföldi szaktekintélyek beszervezése, mellyel korábban nem hogy a bormustrában, de más borversenyben sem nagyon bízó, mértékadó borászokat is meg tudtak győzni a verseny tisztaságát illetően). Most pedig ez a Gerbaud Házas gála is igen nagyszabásúra sikerült. Előzőleg megírtam, milyen színvonalas formában sikerült egy már nemzetközileg is elismert, színvonalas budapesti konyhát néhány szép bor mellé rendelni (elsőre puccparádénak, rongyrázásnak tűnhet, de ezek továbbra is nagyon fontos kísérőjelenségei kell, hogy legyenek a borainknak).
A délutáni sétáló kóstolón személyesen a borászokkal lehetett kóstolni a díjazott 50 bort. Már ahol… Itt a szervezettség már kevésbé volt olajozott. Volt borász, aki meg sem tudott jelenni (így rögvest a verseny után persze ez a távolság miatt érthető), de volt olyan stand is, ahol konkrétan átment a kóstolgatás önkiszolgálóba (amivel kis jóindulattal egy borok közt jártas embernek nincs is baja, mert neki nincs szüksége plusz infokra, de amikor drága dugós palackok kerülnek ki az asztalokra vagy végleg elfogy néhol egy-egy tétel, amíg a mesterkurzusra beülök, akkor azért csalódott tudok lenni). Én most ilyennek láttam a csúcsborokat:

Laposa Friss Pinot Gris 2011.

Friss, citrusos illat, meglepően élénk lime-os aromatika, mely nem annyira ezt a fajtát juttatja eszembe. Savai is frissek, majd kicsattannak. Íze jellemző 'reduktív tejfölösséget' idéz, balatoni frissesség hatja át minden cseppjét. 5+(6)

Laposa badacsonyi rizling2 2010

Élénk, feszes bor. Ízmaradékában kis kesernyével. Jó savú, olajos magok adta ízkép, mely kellően tömör is. Az egész bor felszíne azonban kissé matt és rideg, mely talán az évjáratból adódik. Kicsivel több elegancia jól állna neki. 5+

Royal Tokaji SZENT TAMÁS Furmint 2010.

A 2009-esről jobbnak láttam inkább nem írni a Furmint Február után, annyira fás és tompa volt. Ebben elsőre meglepnek a primer tropikális jegyek, mely mellé birs és körte társul még. Ízben feszes és szikár, ahogy egy 2010-es borhoz illik. Kis alkohol és némi fa billenti el néha az egyensúlyt, de a sós ásványoknak hála van benne komolyság, karakter is. 6

Pannonhalmi Apátsági Olaszrizling 2011.

A mezőny egyetlen aranyérmes Olaszrizlingje. Meglepett, hogy pont ő mentette a mundér becsületét, mert a 2010-est együtt kóstoltuk egy éve és nem voltunk elragadtatva tőle. Illata krétás, fehér virágos. Ízben kesernyés, minerális. Felszíne neki is kissé rideg, s benne is megvan az a jellemző egyszerűbb, egyenes vonalvezetés, mely a csavarzáras pannonhalmiak közös vonása. 5(+)

Varga Pince badacsonyi Rózsakő 2009.

Barackmagos, mandulás illat, szotyival (műanyagdugót kapott, de volt benne valami TCA-ra hajazó, fülledtségre, dohosságra emlékeztető elem is). Ízben meglepnek ásványai, mineralitása, mely aztán kesernyével zárul. Nem tudtam érte igazán rajongani. 5+

Oremus Mandolás Furmint 2010.

Sokadik alkalom, hogy kóstolom, és most is tartja erényeit. Narancsos trópusi gyümölcsök az illatban, mely most is nagyon kellemes érzetet ad. Ízben csupa élénkség, vitalitás, megvannak az ásványai is, a hűvös év miatt most nem kerget mégsem nagyfurmintos ideálokat (s jól teszi). 6

Villa Sandahl The Stamp Rajnai Rizling 2010.*

A badacsonyi bemutatón ki kellett hagynom őket a sok egyéb pince mellett, de nagy örömömre szolgált most összefutni ezzel a remek borukkal. Hűvös, rajnais jegyek vezetik orrban. Körte, petrol. Szép, szikár bor, kiváló, feszes savakkal, kimagasló nemzetközi és gasztronómiai értelmezhetőséggel. Nagyon tetszett. Megjegyzendő bor. 6+

Holdvölgy BECSEK Hárslevelű 2009.*

Berecz Stephanie keze nyomán, megszokott varázslatai révén a mádi Holdvölgy birtoknál is készülődik valami komoly dolog. Eddig bármihez is nyúlt a francia hölgy, sok örömet okozott nekünk. Izgalmas illat: körte, trópusi gyümölcsösség, fémesség, aszpirin (Királyudvaros, mely szintén tarcali birtok, mint Stéphanie, s akinek szintén van a Becsekben szőlője). Ízben mérhetetlenül széles (Becsekes) ásványosság, sósság. Sűrű, haraphatóan tömör bor, mellette csupa elegancia. Szépen lépegettem egyre följebb a száraz fehérek közt. Attól tartok, óvatos az értékelés: 7

Balassa István SZENT TAMÁS Furmint 2009.*

Nem először kóstolom őt sem, s bár kicsit meleg volt, a nap száraz tokajiai közt ő szerepelt a legjobban. Vajas, krémes illat, sok kukoricával, némi fémességgel. Puha felszín. Szélesebb és vastagabb az eddigi boroknál. Savai enyhék, szerkezete mégis komoly, nagyboros, hosszú ízzel búcsúzik (igazi nagyfurmint; Wojciech Bonkowskival beszélgetvén a mesterkurzus után, ő azt mondta, hogy ez a bor jó példa arra, hogy a komoly végeredmény érdekében néha érdemes kockáztatnia a borásznak a túlérettséggel, magasabb alkohollal is). 7+

Somlói Apátsági Pince Furmint 2010.*

Balogh Zoltánék somlói pincéje tarolt a mustrán. Rajtuk kívül csak egyetlen személy volt eredményesebb, Berecz Stéphanie, aki három Holdvölgyes (mádi) bor mellett egy saját szamorodnival is aranyérmet vitt haza. Azt gondolom, megérdemelt a SAP éremesője is, a nemzetközi zsűri lelkes kritikái a mesterkurzuson (bejegyzés hamarosan) is megerősítettek abban a sejtésemben, hogy 2010-es boraik (ahogy sok 8-as és 9-es tételük is) stílusformálóak Somlón.

Erőtől duzzadó illat. Érett, lédús sárga gyümölcsök hada: birs, barack, ananász. Ízben kissé cseres, savai masszívak. Gyümölcsökben ugyancsak nincs hiány a sűrű rácspontú borban. Az íz végén tömör ásványosság mutatkozik. Potenciál is érezhető benne, ugyanakkor itt is érezhető (pláne aranyló színeiben), hogy a 10-es borok hamarabb érik el a palackérettséget. 7+

Somlói Apátsági Pince Juhfark 2010.**

Kissé zárkózott, gyógyszeres, poros illat, érett kajszival. Tömör íz, maradék cukros érzet adta zamat, késői szüretes kajszisság kerül a felszínre kóstoláskor. Széles savszerkezete és harapható extraktja kéz a kézben azt hiszem, sokat segítenek majd a viszontagságos év ellenére is az eltarthatóságban. 8

Somlói Apátsági Pince Hárslevelű 2010.*

Még gyógyszeresebb, virágporos illat, mellette mézes aszalt gyümölcsök, némi oxidáltság. Ízben a hegy sós tömörsége tobzódik. Édeskés zamat, valamivel enyhébb savak a Juhfarkhoz képest. Remek gyümölcsösség teszi még kívánatosabbá. Ízig-vérig magyar bor mind a három SAP tétel. Épp ezért teljesen más erényekkel rendelkeznek, mint egy burgundi vagy egy elzászi nagy fehérbor, de miért kéne mindig mindent távoli borokhoz viszonyítani (pláne, amiből ilyen kevés készül)? 7+

Günzer Tamás Syrah 2009.*

Nem nagyon kóstoltam még semmit „a másik Günzertől”. Ez a Syrah toastos, szép, tömör illattal nyit: nem kevés kávés, fekete csokis, hordófűszerrel. Ízben is tobzódnak a hordós és a fajta sötét hangulatú fűszerei: bors! Étcsokoládés íz, jól tapadó tanninnal, szépen kitöltött korty. 7

Juhász Testvérek Egri Cabernet sauvignon 2009.*

Akárhogy is nézem a Juhász testvérek borai közt csalódásba még soha nem botlottam. Csak épp a mostanában jobban csengő nevek mellett keveset hallunk róluk (sajnos), pedig a boraik áraival sem esnek soha túlzásokba. Sötét, cabernet-sen fűszeres illat: mák, bors, fűszerpaprika. Egyszerre vannak benne jelen az újvilági és az óvilági jellemvonások, és nekem ez tetszett. Kávés íz, puha konzisztencia, behízelgő krémesség jellemezte. A fahasználat szerintem példás, a korty elég hosszú, van benne némi földességgel vegyes kesernye is. 7(+)

Mészáros Pál Bikavér Reserve 2009.

Alapvetően semmi extra élményt nem okoztak most Mészáros Petiék borai. Nem tudom, mi volt a baj, de a 2006-os és a 2007-es reserve boraikban sokkal, de sokkal több erényt találtam anno. Az a bikavér tobzódott a szaftos gyümölcsökben, itt zárkózottsággal találkoztam, nagyon enyhe főtt gyümölcsösséggel. Fás kesernyével. Visszafogottsággal. Legfeljebb 6

Mészáros Pál Hidaspetre Cabernet franc reserve 2009.

Kicsivel lett csak komolyabb a bikavérnél. Fűszeres, borsos illat, amibe vegyült némi fülledt benyomást keltő kevésbé elegáns vonulat is. Talán csak idő kell neki. Tanninjai szépek, erőteljes, tüzes vörös Szekszárdról, különösebb kifogásaim nincsenek, de nem találtam meg az okát, mit kéne benne szeretnem. Legyen ez az én bajom. 6(+)

St. Andrea Hangács Bikavér 2009.*

Érdekes jelenség volt az Áldás bikavér is. Mindig is egy megbízható bornak éreztem a hazai középárú vörösök közt, egyben a St. Andrea-piramis egyik legmagabiztosabb bástyájának is tartom, de idén a kilences verzió mintha nem érne föl a 6-os vagy a 8-as szépségéig. Zárt illat. Hordófűszerek, de mégsem győzött meg. S ahogy szintén lenni szokott, a Hangács is csak nem sokkal magasodik fölé, de őt szerencséjére most szerettem. Szép füstös, toastos illat (sokkal komolyabb hangerősség, definiáltság, mint az Áldásban). Mentás fűszerek, finoman föltapadó tanninok. Szép bikavér, mely nem esik túlzásokba sehol. 6+

Sauska Kékfrankos 2009.

Toastos, szép illat. Nagyon élénk, Kékfrankos-os savvilág, csupa vitalitás ez a bor. Modern Kékfrankos. 6(+)

Sauska Cuvée 5 2007.**

Megmondom őszintén, sokkal többet vártam ettől a bortól. Jelen élmény alapján megkockáztatom, hogy a 2008-as 7-es Villány most érdekesebb bor számomra. Ezzel együtt ennek a bornak sincs szégyenkeznivalója. Illatban csupa nagyboros édesfűszer. Igényes (és drága) hordóhasználat. Hosszú, kávés, étcsokis, sűrű íz. Szuperérett tanninok. Valahogy mégis van a borban egyfajta kiszámíthatóság a hibátlan profizmus ellenére is. Hiába várom, elmarad a nagy rácsodálkozás varázsa. Pedig ha kicsit jobban le tudott volna esni az állam, meglehetett volna neki a harmadik csillag is. 7+

Liszkay Cuvée 2008.

A Káli-medencéből érkező Liszkay Mihály is mellettem ült a gálaebéden. Szórakoztató társaság, és nem akármilyen életutat járt be a világban, mire megőszült fejjel ismét hazaérkezett a Nyugat-Balatonfelvidék egyik legértékesebb termőterületéhez, ahol 10 hektárt művel. Fogalmam sincs, mennyire lehet nagy vörösborokat csinálni errefelé. Megmondom őszintén, nekem mindkét bora kissé nyersnek tűnt most. Szép érett az illat, de ízben húzós, nyers tanninokat éreztem, s nem tudnám megmondani róluk, hogy valaha is változnak-e majd. 6

Liszkay Cabernet franc 2009.

Mákos, édes fűszeres, különlegesen mély illat. A savak, tanninok azonban számomra itt is nyersebbek, élesebbek a kelleténél. Az persze jó, hogy nem esik a fahasználat vagy az alkohol csapdájába egy különösen meleg termőhelyen, de mégsem igazán leltem meg benne, hogy mitől kéne őt választanom egy Feind Shiraz vagy egy Juhász Cabernet helyett. 6

Bott Frigyes Vinculum Juhfark 2009.**

Azt hiszem, jól láttam, hogy a bor fél literes palackokba került. Illatban olaszrizlinges tömörség, mandula és a talán rezedának nevezett virágos jegyek is rizlingeket juttattak eszembe. Ízben éles savai mellett túlérett jegyek tűnnek föl, melyek viszont nem telepednek rá a borra, hanem hagyják kibontakozni például a rengeteg ásványt is. Hosszú-hosszú íz, kis maradékcukorral, kiváló komplexitással, sokszínűséggel. Felejthetetlen, a száraz fehérek egyértelmű dobogósa. 7+

Barta Pince Szamorodni (édes) 2008.*

Sokszor kóstoltam már, de még egyszer sem írtam róla. Élénk trópusi gyümölcsös illat és vanília. Sima felszínű, kerek, nagyon gyümölcsös édes bor, mely ételpárok hosszú sorát kínálja föl viszonylagos könnyedsége, jó ihatósága okán. Nem a töménységgel hódít egyelőre, de ha ez a szép ültetvény idősebb lesz a Nagy-Királyban, akkor könnyen lépegethet szintekkel följebb ez a bor is! 7(+)

A komolyabb édesekkel próbáltam most is félrevonulni, több időt eltölteni, hogy minél kevesebb dolog kerülje el a figyelmemet.

Sauska Tokaji Aszúesszencia 2003.***

Nem bírtam magammal, és magamra rántottam hirtelen a nap legsúlyosabb borélményét, hogy egy pár percre félrevonuljak vele kettesben. A szintén aranyérmes, bár inkább 5 puttonyoshoz közelítő Pannon Tokajnál nem értettem a mesterkurzuson, miért keverték a képbe az aszúesszencia megnevezést. Itt a korábbi Alanához hasonlóan sikerült megértenem. Bár az illata még inkább megszokott, jól fölismerhető new-wave tokajis: poros, tömör, botritiszes (de mégsem klisészerű vagy émelyítő), kajszis, nagyon modern (Királyudvar aszúknak van ilyen kirobbanó és magabiztos jellege). Időtlen bor. Ízben, ha azt mondom végtelen hosszú, akkor semmit nem mondtam el. Határtalanul krémes is. A cukor úgy tűnik, hogy dominál, mert nem érezni soknak a savat, de eközben egyensúlyi gondokkal sem kell számolni egyáltalán. Nem lusta vagy tompa, hanem remekül iható, kiváló felépítésű bor a komplexitás legmagasabb szintjein mozog. Csodás bor, felejthetetlen, kitölt mindent, mégsem túlsúlyos. Ünnepi asztalra kívánkozik, sőt ünnepet jelenthet már önmagában is. Árvay János (Disznókő aszúk utáni újabb) profi munkája, melyben nem lehet hibát találni szerintem. 9+

Oremus 5 puttonyos tokaji aszú 2006.**

Champion lett a bormustrán és mi tagadás, megérdemli. A legvitálisabb, legvibrálóbb édes bora a napnak (a Pelle aszú mellett). Pedig olyasmit is hallottam már, hogy az aszúkban élen járó Oremus édesei kezdetben ilyenek csak, aztán közepes kort elérve hajlamosak ellustulni. Ilyesmiről itt szó sem lehet. Nagyon hidegen kóstoltam: késői szüretes, szofisztikált, kedves illat – szőlővirág, citrusok hada (szinte semmi botritisz). Szájban egészen hihetetlen savtobzódás érezhető. Cseressége szinte robban, szikrázik (lehet, hogy sok is?). Sűrű rácsszerkezetű, széles savakkal elterülő ital, tele citrusos élénkségből származó újabb, újabb és újabb lüktetéssel, melyek azt sejtetik, hogy hosszú út áll még előtte. 8(+)

Kikelet Lónyai Szamorodni (édes) 2007.**

Őszinte és makulátlanul tiszta barackos illat. Ízben is kristályosan tiszta felszín, bár itt a komoly aszúk után jóval visszafogottabbnak hat. Savai feszességet adnak neki. Enyhe édes bor, még a Bartánál is simább, üvegesebb jellegű, de kecsessége mégis tanítani való. 7+

Holdvölgy Signature Late Harvest Cuvée 2007.**

Érdekes volt egymás mellett megnézni két település azonos évjáratú s közel azonos technológiával készülő borát Stéphanie-val. Az évjárat védjegyeként meleg vaníliásság illatozik a pohárból. Krémes, klasszikus édes tokajiság. Ízben összetettebb, vastagabb, jóval teltebb a tarcali szamorodninál; ebben az egészséges, túlérett gyümölcs jellemző jegyei mutatkoznak meg. Remek arányérzékkel elkészített, de sokkal dúsabb desszertbor a Lónyainál. Megkérdeztem Stephanie-t, hogy melyik áll hozzá közelebb, s azt mondta, mindkettőt másért kedveli. Ez Mád, az előző Tarcal (lösz), amiről Alkonyi László is sokat beszél. Izgalmas kontrasztok, mely lám a hiteles borászok munkájával milyen sok érdekes jelenséggel szolgálnak. 7+

Holdvölgy 6 puttonyos tokaji aszú 2006.**

Vanília, barack, direktség, ami jellemzi orrban. Jó savak, csupa élénkség, mely ennek az esztendőnek az aszúit amúgyis átitatta. Citrusosság, kiművelt struktúra, feszesség mutatkozik benne. Nagyon sűrű szövésű bor, de remekül fogyasztható is, ami tehát 2008 és a borász közös érdeme. Bravo, reméljük, hamarosan idehaza is kaphatóak lesznek a Holdvölgy borok (eddig nagyrészt csendben voltak, s az exporté volt a főszerep). 8

Demeter Zoltán Eszter (fő)Bora 2008.***

Senkit ne tévesszen meg az új címke és név! Én is azt hittem először, hogy lemaradtam valamiről (pláne, amikor itt a kóstolón is úgy tűnt, idő előtt elfogy). Rákérdeztem a rendezvény után a borásznál, s a palack ugyanazt a bort tartalmazza, mely az átcímkézés előtt 2008-as Főbor volt még. (A 2003-as mellett egyúttal szerintem a legjobb kategóriájából.) Bizony úgy fest, hogy a nagy sikerű Demeter Zoltán Főbor márkanév megszűnik (a hivatalos borminősítő szervek elkeserítően beszűkült működése okán), hiába volt évszázadokkal ezelőtt nemzetközi hírű szamorodni-előd. Így ez a bor is az új címkével, sátoraljaújhelyi tájképpel s (a tavaly született) Eszter nevével lesz jelen a polcokon. Majdnem ő lett egyébként a Champion, amivel szintén nem tudtam volna kötözködni. A főborok soha nem a tobzódó illatról szóltak. Ez is elég zárt: érintésnyi vanília, nyomokban lédús gyümölcsök. Ízben viszont elképesztően tömör, sűrű, alig szálazható. Vibrálóan élénk és vitális savak. Kortalan frissesség, kecses csiszoltság, gyümölcsösség adja karakterét. Lecsengése nagyon hosszú. Kifogástalan desszertbor, melynek aszúk közt sincs szégyenkeznivalója (közel 200-as cukor, 10 körüli sav). 9

Lenkey Géza 6 puttonyos tokaji aszú 2003.*

Mély és intenzív illat. Ízben visszafogottabb, nem magas, inkább az évjáratra eléggé jellemzően széles bor, széles savakkal. Finom, gyümölcsös aszú, melyen a kor nem látszik. Közérthető, de csiszolt, szép édes bor. 7+

Pelle Pince 6 puttonyos tokaji aszú 2008.**

A 2010-es Zsófia Cuvée bár szép volt, most sem hozott az édes sor elején túlontúl lázba (illatban rengeteg gyümölcs, feszes, évjárathű savérzet, közérthetőség). Nem úgy a friss, 8-as aszú, mely a sétáló kóstolás méltó fináléja tudott lenni. Illatban kicsattanóan friss gyümölcsök, porosság, de eleinte az évjáratra jellemző enyhe vegetális jegyek is megjelennek. Ízben úgyanígy, évjárati jegyként elsöprő savak mossák le szépen a 200 fölötti maradékcukrot (ebben a mezőnyben az Oremushoz állt leginkább közel stílusban szikrázóan élénk savai miatt, nem a mádi súlyosságról szól tehát). Nagyon életerősnek tűnik, elképesztően elegáns sav-cukor egyensúllyal. Meglepett a relatíve fiatal pince magabiztos aszúja… 8

A mezőnyt végignézve kicsit olyan érzés támadt bennem utólag, hogy ebben az évben közel nem volt akkora a lelkesedés a borászok részéről, mint tavaly (halkan jegyzem meg, hogy például pont a szervező Pannon Bormíves Céh tagjai részéről egy aranyérem sincs...ez persze a hitelesség szempontjából szép és jó). Akikről biztosan tudunk Bonkowskitól, hogy indultak: Disznókő, Patrícius, Dobogó, Gróf Buttler, Bolyki, Takler, Bock, Vylyan, Malatinszky, Jásdi.
De hiányoltam Takács Lajost, a Királyudvart, Szepsy Istvánt, Gróf Buttlert, Heimann Zoltánt, de sokakat másokat is (Sopronból például egyik favorit sem került képbe). Pedig egy ilyen versenynél nagyon fontos lenne, hogy minden borvidékről legyen kellő mennyiségű és minőségű versenyző.
(A külföldi zsűritagok által tartott mesterkurzus élményei következnek hamarosan....)

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább