A napokban idén is megrendezésre került a Kőérberki úti főhadiszálláson a Bortársaság Bortavasz nevű partnertalálkozója, ahova egyébként borszakírók is meghívást szoktak kapni. Tavaly is zsúfolt és szerintem elég nagy sikerű volt a rendezvény. Idén is nagyjából 50 hazai borász, közel 150 bora közül lehetett csemegézni, méghozzá egy elég komoly merítésből (+külföld és a pálinkák, de azokra sajnos már nem maradt energiám). Olyan mint egy szakmai borfesztivál (Gianniék mérték mellé az etyeki szalonnát és sonkát). Ezeken a rendezvényeken mindig jó az esély ígéretes hazai gyöngyszemek kifigyelésére, de még nagyobb öröm, hogy olyan borászorgánumokkal lehet személyesen szót váltani, mint Bussay László, Németh Attila Gábor vagy ifj. Franz Weninger. Fehér kör, vörös kör, édes kör (beépítve a fehérek közé). Jó hír azoknak, akik az én terjengős bevezető okfejtéseim helyett szívesebben olvasnak a 4 napos hétvégén száraz borleírásokat (pár édessel) - íme a maratoni sor:

Bussay Esküvé 2010.
Szép tiszta, rizlinges illat. Hogy melyik rizling? Jó kérdés, sokszor vagyok bajban, hogy ki is hordja itt a nadrágot. Olajos magok, zsírkréta….talán közelebb az Olaszrizlinghez, de korábbi tapasztaltok alapján majd idővel inkább a rajnai fog fölülkerekedni. Ízben szép ásványokat mutat, csupa zamat, nagyon finoman iható bor, s még mindig a legjobb vételek egyike ebből a kemény évből is (savai nem túloznak). 6+

Bussay Rajnai Rizling 2010.
Acélosabb, hegyesebb illat. Barta Dávid alighanem elültetett bennem pár hete Tokajban egy kis Riesling-fertőzést…ezen a napon is volt egy pár izgalmas hazai tétel! Ízben csupa fajtajelleges élénkség: zöldalma, semmi misztikum: egyenes, őszinte karakter, az évjárat szikársága itt már fölülkerekedik. Feszes savai húznak rendesen, de így is tetszett (lehet, hogy elfogult vagyok, de szerettem). Ételt kér ez a bor! Bussay Rajnaik közt eddig a legszebbnek érzem (borai közt a többséggel ellentétben nem ez szokott lenni a kedvencem). 6+

Bussay Szürkebarát 2009.*
Azonban a Szürke vitte el a doki standjánál megint a pálmát. A szín már aranylóbb árnyalatú, tükrös. Illatban hihetetlen mélység, koncentráció! Olajos magok, olajosság, krémesség. Íze is szépen rímel minderre: testes, krémes, sűrű anyag, A magas alkohol viszont egyáltalán nem ver oda. Vastag bor, egy szép évjáratból. Bussay László egy olyan borvidéken tudott önálló hangot találni magának, ahol senki más nem tudott tényezővé válni. Számomra egészen elképesztő az eddigi munkássága, s annak színvonala. Újra meg újra rá kell csodálkoznom az ő és a borai egyéniségére. 6+

Szent Ilona Olaszrizling 2009.
Élénk, citrusos illat, pici somlóias sóssággal, barackkal. Kitöltés után formálódik a buké. Elegáns hordóvanília épült a bor ízébe a mineralitás mellé. Nekem most ő volt a legmeggyőzőbb a somlói nagypincétől. 6+

Szent Ilona Furmint 2009.
Kukoricásan furmintos palackbuké. Fémesség jellemzi a bort, ízben hordóvaníliából nincs hiány (ezt véleményem szerint a rizlingnek jobban sikerült asszimilálnia). Krémesebb bor, finom és hosszú lendületet adó savakkal. 6

Kreinbacher somlói 2009.
Mézes, nektáros, letagadhatatlanul hársas sárgabarackot mutat orrban (a Juhfark és Rizling mellett ez lenne a főfajta is). Ízes bor, de az illat után nem valami hosszú, kissé hirtelen ér véget. 6

Györgykovács Olaszrizling 2009.*
Kissé ijesztő, az a bizonyos penetránsabb.... somlói illat, kövekkel, füsttel, urinális animalitással. Dehát hiába: Somló bizony tud ilyen is lenni. Klasszikus darab, nem a modern, görcsösen az eleganciára utazó bor. Az íz viszont igencsak meggyőzőre sikerült. Gazdagon minerális bor, melynek finom sava mellé nagyon finom, harapható gyümölcsösség is párosul. Ő tetszett most is a Borászok Borászától a legjobban. 6+

Györgykovács Hárslevelű 2009.
Tavaly azt hiszem, jobban tetszett a 8-as. Most egy érdekes fémesség uralta a fajtajelleges méz mellett. Kesernyés, a rizlingnél szikárabb, szigorúbb bor, ami nekem most kissé rideg arcát mutatta. 6+

Györgykovács Tramini 2009.
Csupa szappan az illatban, direkt muskotályosság, ahogy ennél a bornál már évjáratok óta megszokhattuk. Vibrálóan élénk savak, az ásványok kicsit a háttérben maradtak. Zöldalmás ízek. Úgy emlékszem, a fiatal 2010-es és a régebbi évjáratok ennél jobban tetszettek. 6

Légli Lugas 2011
Chardonnay, Sauvignon és Rajnai. Illatban nagyon erőteljes és vidám, nyárias Sauvignonos fajtajegyek uralják ezt a bort (most is). Bodzakoncentrátum. Ízben friss, üdítő jelleg, ismét sok Sauvignonnal. Kellemes kis nyári bor. 5+

Légli János-hegyi Sauvignon blanc 2011.*
Mostmár itt is csavarzár lelkesíti a csavarzár-rajongókat. Illatban tejföl, csalán, bodza és más vegetális jegyek. Ízesebb, tartalmasabb bor a Lugasnál. Fajtajelleges, de jutott bele ismét az újvilágiasabb tropikálisabb elemekből is. Remek dél-balatoni bor. 6+

Légli Rizling Brut (Sec) 2009
A Szentesinél készült, arany címkés pezsgő nagyon tiszta, friss, élesztős illattal nyit. Kissé parfümös, emellett briós és más autolízises aromák jutnak eszembe. Krémes, nagyon élénk, virgonc ízű pezsgő, nem túlzó pezsgéssel és leheletnyi kesernyével zárva. Nagyon jól esett a fehérek közt. És tetszett, hogy Légli Ottó hosszan, és őszintén mesélt a borvidéki pezsgőkészítés nehézségeiről, anyagi terheiről, s magáról a kisérletezési folyamat buktatóiról (egyben elárulta, hogy egy frizzante-stílusú vonal talán még közelebb állna az elképzeléseihez). (6)

Degenfeld 3 puttonyos tokaji aszú 2008.*
Nagyon kellemes meglepetés volt ez a bor. Tetszett annyira, mint a Nyitányon az azonos évjáratú 5 puttonyos. Illatban szinte késői szüretes könnyedség: ananász, kajszi, botritisz. Ízben nagyszerű savérzet az egyáltalán nem 3 puttonyos szerűen intenzívnek tűnő maradék cukor mellett (109 g/l). Krémes, elég hosszú és sziporkázó íz. Kis kesernye, citrusok. Hidegen nagyon tetszett. 7+

Oremus Mandolás 2010.
Grapefruit, citrusos illat, tele a korábbi évjáratokkal jellemző tropikális tobzódással. Ám az íz nekem ebben az évjáratban sem ér föl az illat behízelgő ígéreteihez. Kétségtelenül jó zamatú bor, csupa vibrálás, élénk és jóleső savak, szép szikárság, vannak ásványok is, némi fa is kerekít a képen. Gasztrofurmint. 6

Oremus 6 puttonyos tokaji aszú 2005.***
Friss, elsőre mentásnak ható illat. Aztán vaníliás és kajszis. Végül botritiszes porosságot mutat. A balansz tökéletes, nem a nehézkes 6 puttonyosok táborába tartozik, amiért egyértelműen 2005 elképesztő, vitális savai is felelnek. Hosszú, citrusosan tobzódó ízzel. Modern. Tiszta. Hibátlan aszú. (Ezzel is és a lenti Szepsyvel is leültem néhány percre, hogy lehetőleg semmi ne kerülje el a figyelmem...nehéz ezeket a nektárszerű aszúkat 50 száraz bor után kielemezni, de szerintem így sikerülhet). 9

*Szepsy Furmint 2009.**
Termálvizes, Szepsys füstösség. Eltéveszthetetlen. Komoly bor, nagy test, hosszú, nagyon ásványos ízzel. Továbbra is ez és a 2006-os a kedvencem a birtokfurmintok közt. Évekig figyelném pályáját, ha bírná a pénztárcám. 7+

*Szepsy KIRÁLY Hárslevelű 2009.**
Ezek a Szepsy-lányok mindig csupa érdekes dolgot mesélnek nekem ezen a rendezvényen. Most például azt pedzegették, hogy bár a 2011-es Király Hárs alapanyaga nagyon ígéretesnek tűnik, ám lehet, hogy a jövőben mégsem készül Király felirattal Hárslevelű a pincénél. Aki járt már Szepsy Istvánnál, tudja, mennyire sokra tartja ezt a termőhelyet a borász…remélem, ezek még csak fejtegetések, sajnálnám, ha ebből a nagy múltra visszatekintő Hárslevelűből nem készülne több (bár igaz, ez a dűlő is többféle részből áll, nem minden része egyforma adottságú). Aztán ez a Király Jásdis, nehéz burgundi palackot kapott, szakítva a megszokott rajnais hagyománnyal (illetve hamarosan ugye jön a bevezetés előtt álló száraz tokajis palack mely egy 0,75-ös aszús palackra hasonlít, sötét színben). A Furminthoz hasonlóan termálos illat. Kis füst és a Király Hársra jellemző narancsos, cukorkaboltos illat. Hársasan krémesebb, mint egy átlag Furmint. Teltebb, testesebb, vastagabb is. Néhány gramm maradék cukor teszi ezúttal kedvesebbé. Nagy és felejthetetlen bor, akár a 7-es. 8

*Szepsy 6 puttonyos tokaji aszú 2006.***
Gyönyörű borostyános árnyalata van. Elég klasszikusan aszús, alapvetően teás illat. Mellette méz, édes, kandírozott kajszival (propolisszal, nektárossággal). Kóstolva a krémesség és a szép gördülékenység szűk határmezsgyéjén lel nyugalomra ez a felejthetetlen bor. A súly és az elegancia egyaránt jellemzője. Hosszú íz, csupa vanília. Ha hibát kéne keresnem benne, akkor savból talán elbírna kicsit többet is (igaz, a 2005-ös mellett kóstolva a pincénél, ez szebb savúnak, jobb egyensúlyúnak hatott, de most az Oremus mellett másképp éreztem). A nem rég kóstolt Alana Aszúesszencia 2006 után biztos, hogy én nem adnék rá 100 pontot...nem is ez a lényeg persze, így is a legszebb aszúélményeim közt jegyzem meg. 9+ (19/20, 97/100).

Bott Frigyes Pinot blanc 2011.
Most gondolatban mindenki számolja össze, mennyi tiszta Pinot blanc-t kóstolt eddig életében! Szerintem háromig is csak páran jutnak el. Bott Frigyes persze nagy kísérletező, ezt mindkét fehérbora tanúsította. Könnyed, virágos, bájos illat, melyért könnyű rajongani. Kellemes, törékeny kecsességű bor, friss savakkal, kissé Olaszrizlinges kesernyével zárva. Szerettem. 6

Bott Frigyes Rajnai rizling 2010.*
Voltak már borról írók, akik képtelenek voltak megbarátkozni a borász 2010-es boraival, nekem ez a rajnai ezen a napon telitalálat volt (jó hír az egyre sokasodó hazai rizlingrajongóknak: Bott Frigyes is óriási lehetőségeket lát itthon a fajtában, s ha teheti, minden borász ismerősét próbálja etéren megfertőzni). A legjobb rieslingélményeimet megközelítően fajtajelleges, dús illat: petrol, benzin. Hegyes, élénk, szikár savú bor. Ahogy a 2010-es Szászi Szürkebarátban, úgy ebben is jelentkeznek már elegáns tercier jegyek (évjárati jegy) a sok ásvány mellett. Nagyszerű bor (savérzékenyek mondjuk vigyázzanak ezzel is, a Bussayval is). A Kékfrankost kihagytam, de nem bánom, mert a szombati Kékfrankos-napon nagy eséllyel találkozhattam vele. 7

Németh Attila Fehér Concubina 2008.*
Aranylóbb színre váltott egy év alatt. Kis palackbuké is megjelent már orrban. Ám továbbra is remekül csúszó, zamathegyeket nyújtó, bestbuy élvezeti cikk. Ha akarnék sem tudnék 2007 óta leszokni róla már. Nem csűröm-csavarom, mindent elmond erről a borról az ára és az a csillag, ami most sem marad el részemről. 6+

Németh Attila Cserepes Chardonay 2009.**
Nem egyszerű eset ez a bor. S már most egészen biztos vagyok abban, hogy lenne nem egy ismerősöm, aki megkóstolná, és abszolút nem értene egyet az értékelésemmel. Alkohol: 15 v/v %. Illatban olajos magvak, zöldes trópusi gyümölcsök. Telt és hatalmas, öblös testű fehérbor. Ólomsúly, mélység, hosszú íz, krémes, gazdag, s bizonyos, hogy a hőfoktól és egyéni toleranciától függően esetleges egyensúlyi problémákkal is számolnunk kell. Voltak másodpercek, amikor úgy éreztem, az alkotórészek, mintha nem egészen mozogtak volna együtt a számban, de nyomot hagyott bennem a súlya. Most olyan korszakomat élem, hogy toleránsabb vagyok a hedonisztikus dolgokra, nyitott vagyok a súlyosabb nagyborokra. Ja és mielőtt elfelejteném: életem egyik legnagyobb mátrai borát ismerhettem meg benne. 7+

Németh Attila Diós Sárgamuskotály 2009.*
Tiszta, primer muskotályosság, fehér húsú gyümölcsök, ellenállhatatlan és elegáns illat. Színtiszta késői szüretes jelleg. Krémes textúra, kiváló arányok, s a tavaly kétszer is kóstolt 8-asnál szebbnek érzem most. Németh Attila szerintem nagyon érzi mindkét borvidéken a lényeget (próbáltam rábeszélni, hogy a szintén kivételes tokaji boraiból mentsen a magyar piacra is néhány kartont, hiszen jelen van már Tokajban az az árszínvonal is). 7(+)

Ikon Rajnai rizling 2011.
Kicsit penetránsabb illat. Ízben közérthető, populáris, mégis egyfajta izgalmas krémesség teszi egyedivé és nem-szokványossá. Érdekes alternatíva a fajtára Dél-Balatonról. 5+

Ikon Evangelista Cabernet franc 2008.**
Hát igen, ez a bor most nagyon meglepett (talán nem csak engem, ha emlékezetem nem csal). Illatban paradicsom és paprika, mellettük fűszerek, főleg bors, s mindez nagyon szép tömör és elegáns bukéban áll össze. Ízben komoly súlyú, érezhetően komoly beltartalommal rendelkezik. Szép egyensúly, hatalmas, öblös mélység. Az lecsengést finom étcsoki zárja. Még fiatalnak hat. 7+

Konyári Fehér Loliense 2011.
Vegetális Sauvignon illat (hasonló zsáner ez a bor, mint a Lugas). Jó test társul az élénk Sauvignonos savak mellé. Üde, de lehetne benne több izgalom, tartalom is (mint 2007-ben). Kis krémesség teszi ezt is valamelyest teltebbé. Ambivalens érzés ennek a bornak az újabb évjáratait kóstolni. Biztos, hogy én is változtam, ahogy minden. 6

Konyári Szerecsen (Kékfrankos – Merlot) 2011.
Nálam alighanem jó eséllyel pályázhatna a bor ’a legbénább cuvée-név’ címre is:) Sajnos elfelejtettem elsütni a klisészerű kérdést, hogy „Honnan a név?”. - Pedig biztos szolgált volna a pince valami elmés háttérinfoval, sztorival (a Boglár környékén hajdanában átvándorló szerecsenek hagyatékáról), amiről értelemszerűen nem tudok (úgyhogy inkább le is szállok a névről). A bor egyébként nagyon tetszett. Illatban annyira eperjoghurtos és málnás, mint a pince valamelyik korábbi kékfrankosa. Gazdag, tömör vörösbor, melyben a kékfrankos erényeit és némi ásványosságot véltem érezni nem csak illatban. Kitartó íz, remek strukturájú bor. 6+

Konyári Loliense vörös 2009.*
Illatában megszámlálhatatlan gyümölcs és fűszer, csupa bordói fajtákat megidéző elem, illetve egy kis érett sajtosság. Erőteljesek a tanninok, nagy test és súly. Jó érlelhetőség jelei egy fiatal borban. 7+

St. Andrea Napbor 2011.
Tartózkodó illat, amiben talán az Olaszrizling villanásit tudtam elcsípni. Laza, üdítő jellegű, kissé áttetsző bor. Nem gyakorolt rám átütő hatást, bár ez a bor állítólag bontás után pár nappal szokott ilyet tenni. 5

St. Andrea Rosé 2011
Kadarka, merlot, kékfrankos. Egyértelműen nem a trendire hangolt, egyenrosék stílusát követi. Fahordóban volt, fajélesztőt nem használtak hozzá. Vastagabb, mélyebb illat. Ugyanakkor kissé üresebb, áttetszőbb íz. Jellegben egy kissé egyedül maradt egy nehezen érthető rosé és siller közti senki földjén. Nehéz értékelni. 4-5

St. Andrea Áldás 2009.
Jellemző St Andreás tömörségű, teltségű, mélységű illat. Melegség, kis csokoládésság. Jó tanninok, sok-sok érett gyümölcs, kellő hossz. Kicsit olyan ez most, mintha vonalzóval, körzővel szerkesztették volna. El bírnék viselni kicsivel több izgalmat is. 6

St. Andrea Hangács Bikavér 2008.*
Bordóis illat, pedig biztos, hogy van benne hazai fajta is bőven. Szép savérzet, finom tanninok, ismét patikamérleggel mért egyensúly. Tavaly jobban tetszett, meggyőzőbb, áradóbb volt. Egy egész kicsit mintha halványulna csillaga… 6+

Orsolya Hetedhét (Olaszrizling) 2009.
Zsírkrétás, ásványos illat. Ízben jó krémes és telt. Van benne kellő izgalom is. Ígéretes bor. 6+

Orsolya Hetedhét Vörös 2009.
Na itt már van sokféle fajta bőven az Orsolya birtokról válogatva. Nagyon Orsolyás az illat. Kadarkás fűszerek, szárított paradicsom és lédús piros bogyósok sora: eper, málna. Finom savérzet, élénk, a tanninok is kapaszkodnak. Finom, gyümölcshangsúlyos kis bor. 6

Orsolya Pinot noir 2009
Jellemző, tetszetősen halványabb Pinot-s szín, de vele most szintén bajban voltam. Illatban talán egyedül egy halovány kis fás vonalat éreztem. Szigorú és tömör, nem sokat hízelgett, pedig a korábbi évjárat túlcsorduló gyümölcsökkel kényeztetett minket. Ízben is egyszerű, bár szép csersavakkal megáldott bort kóstoltam, mást nagyon nem éreztem. Sokáig kerestem benne az izgalmakat, de ez most sajnos elmaradt. Lehet, hogy szerencsétlen palackot fogtam ki. Nem tudom, mi lehetett a gond…. Az Egri Borvidékkel most nem találtam a közös hangot. (Őszintén remélem, hogy ezek csak véletlen botlások, mert 2007-ből igen magas minőséget szokhatunk meg a pincétől, ez a múlt heti Kékfrankos napon is bizonyságot nyert.) 5+

Weninger Kékfrankos 2008.*
Nagyon elegáns illat tele erdei gyümölcsökkel. Ízben nagyon feszes és tömör. Van benne bőven harapható tartalom. Magabiztos, profin abszolvált alap Kékfrankos. Sok ilyen kéne még a fajtából. 6+

Weninger Cabernet sauvignon 2009
Hűvösebb, fűszeresebb, mákos illat, tele fekete kontúrvonalakkal. Ízben itt is szépen fókuszált, profi anyaggal van dolgunk. Sokminden történik a kortyban. Van súlya, teste, de mégis jólesik kimondani: az olcsóbb kékfrankosa ennek a pincének jobb, mint a cabernet-je. 6

Weninger Spern steiner 2008.**
Franz Weninger olyan szép, ízesen tudja kimondani ezt a szép hangzású dűlőnevet, hogy mindig elmosolyodok. Jó vele eszmét cserélni mindenféle nyelven (bár németből még csak a hallás utáni szövegértésig jutottam...angol, magyar bábeli zűrzavar). A palackok mindegyikén ott van a borász egyedi ujjlenyomata. Gyönyörű illat, tömör, tele gazdagon lédús, fekete gyümölcsökkel. Ízben is nagyon mély, ásványosságot mutat. Nagy Kékfrankos-anyag, méltó fölvezetése volt akkor a közelgő Kékfrankos-napnak. 7+

Pannonhalmi Apátság Sauvignon blanc 2011.
A fajta rajongói ebben a borban sem nagyon fognak csalódni. Csupa vágott fű, csalán, fűszerek, ahogy az a Sauvignontól elvárható. Ízben vegetális, friss és nagyon élénken citrusos. Fehérboros ételek mellé jollyjoker. 5+

Pannonhalmi Apátsági Tramini 2011.
Meglepett a visszafogottsága. Az eddigi pannonhalmi Tramini-élményeim után azt vártam, ez is nagyon rózsás és illatos lesz, de most valahogy nagyon visszafogott és egyszerű, egyenes, citromos képet mutatott. (Kár, hogy nem hoztak vöröset, a rajnaira már nem neveztem be most). 5

Takler Cabernet franc 2009.
Évek óta egy megbízható középárú szekszárdi vörös, mely palackszámánál fogva sem szokott túl hamar elfogyni. Most sem csalódtam benne. Élénk fekete ribizlis jegyek mutatkoznak, az egyébként nem túl harsány vagy populáris stílusú borban. Paprika, bors, bőr. Szép, összetett. Teste szerintem súlyosabb ezen az árszínvonalon lemérve, s ez tetszett. Magabiztos, telt és húsos bor. Nagyon értik ezt a fajtát Taklerék. 6

Takler Kékfrankos Reserve 2007.**
Öreg tőkék bora. Tavaly is a bikavérnél egyértelműen jobban tetszett! Most is szép volt, és azt hiszem, az ára lejjebb ment. Áfonya, szeder, elképesztően komplex és szép illat. Bőr, hordóvanília, mely mellé finom gyümölcsök is párosulnak. Most is nagyon szép, harapható, igazi szekszárdi jelenség. Izgalmas volt látni a Weninger után, mennyire más a kép egy déli és egy északi nagy Kékfrankos közt...vannak már referenciák ebből a sokféleképp megítélt fajtából. 7+

Takler Bartina 2007.**
Érdekes, hogy amennyire nem tudtam mit kezdeni a Primarius aránytalan alkoholjával, most mégis kimondottan tetszettek Takler András bemutatott borai. Előre bocsájthatom: itt nem éreztem durva egyensúlyi hibákat, és nálam már szinte itt nyert ügye volt a tavalyi Primarius után. Lédús, érett piros gyümölcsöket ad az illat. Ízben ugyan kissé lekvárosnak hat, hatalmas teste mégis faltól falig kitölti a kortyot. A hordó sem éppen visszafogott, de a nagy anyag szerintem elbír vele. Csupa nagyboros jegy, finom tannin. Szép és emellett komoly bornak éreztem, mely már most ad örömöket. 7+(8)

Dúzsi Tamás Kadarka 2009.
Illatban eltéveszthetetlen petrezselyem és zeller uralta földes jegyek. Szép gyümölcsök az ízben. Teste nem vékony ugyan, kadarkásan filigrán alkat ebben a komoly vörös mezőnyben. 6

Dúzsi Tamás Shiraz 2009.
Csupa cassis, fekete ribizli, fajtajelleges fekete gyümölcsösség uralta aromák. Finom vaníliás, édes fűszeres jegyek az ízben, rengeteg gyümölccsel megtöltve. Jó inni. Tetszett. 6+

Dúzsi Tamás Shiraz Válogatás 2009.*
Már le van töltve, de még kérdéses, hogy a kereskedő megveszi-e. Engem meggyőzött ő is. Illata elegánsabb, krémesebb az előző borénál, de hasonló jegyek fedezhetők föl benne, ismét sok cassissal. Ízben talán még haraphatóbb, több a történés, nagyobb a tartalom és az egyensúlyt is szebbnek éreztem. 7

Dúzsi Tamás Görögszó Cabernet 2007.**
Vele sem először találkozom. Már egy éve is szerettem. Elegáns, diszkréten borsos illatú a szinte fekete bor, a fahordó idő közben mintha jobban beépült volna, - helyes. Hatalmas test, sok tannin, savai is jók, épp elegen vannak. A hordóvanília ezt a Dúzsi bort is határozottan újvilágiassá tették, ahogy az előzőeknél is ilyesmi érzésem volt. Érdekes dolog ez. Szekszárd ma sziporkázott nálam. (7+)8

Szeleshát K2 2009.
Vörösposztó. Mármint nem a színére gondolok: előző két évjárata mindenki kedvence volt, csak én szerettem jobban az alap kékfrankosukat. Ez a 2009-es viszont nagyon meggyőzőre sikerült. Telt és széles spektrumú illat. Ízben szaftos, harapható piros ribizli, a jellemző szeleshátasan tapintható tartalommal. 6+

Szeleshát Cabernet sauvignon 2008.*
Egy hajszállal még meggyőzőbb meglepetés volt a Cabernet. Csupa eper, málna és más direkt piros gyümölcs kellemes bája fogad itt is. Elegáns illat, Cabernet-közhelyek híján. Ő is nagyon kerek és húsosan gazdag, mellé szép csersavak is társulnak. Nagyon megbízhatók a pincénél már az alapok is, botlások nélkül. 6+

Szeleshát Oroszlán 2008.*
A Háromfiú és az Oroszlán szintén két évjárat óta remekül sikerülnek. Illatban visszafogottabb. Ízben szilvás, nem túlsúlyos, de mégis koncentrált bor. A harapható beltartalom itt is jelen van, de közben remekül iható és természetes módon meggyőző, ahogy a korábbi boraik is. 7

Heimann Birtokbor 2008.*
Harsány gyümölcsökről szól az illat. Piros és fekete színek vegyesen. Nagyszerű struktúra és hosszan kitartó, finom, gyümölcsös íz. Pazar minőségű tanninok. Biztos lenne pince, ahol ez már a nagybor kategóriát jelentené. Ezért az árért viszont továbbra is nagyon megbízható szekszárdi. Szerettem. 7

Heimann Barbár 2009.**
A pince Tannatos csúcsbora immár harmadik éve tekinthető több, mint kiegyensúlyozott borminőségnek a déli országrészből. Illata elég enyhe: nyers bőr, vanília. Ízben étcsokoládés kesernye, nagyboros, jó minőségű és mennyiségű tannin. Nagy potenciált és jelenleg fiatalságot, zabolátlanságot érzek benne. A 6-os egy kicsit nyersebb volt, a 7-es kicsit lekváros, túlérett benyomású. Ez most mintha túlmutatna mindkettőn. Szekszárd szerintem itt és most oktatott vörösben. 8

Günzer Zoltán Ördögárok 2008.*
De a villányiak sem maradtak le sokkal (igaz kevesebben voltak és itt a kísérletezőkedvvel készített fehérek, gyöngyözők, sőt Verjus, olaj no meg persze a Portugieserek helyett már csak a nagyborokat voltam képes objektíven értelmezni a kiegyensúlyozott fenti Görögszók és Barbárok színvonala után). Az újvilágias beütésű 7-es Ördögárok néhány hónappal ezelőtt igencsak meggyőzött. Kicsit féltem is ettől a 8-astól, mert cserek terén ez az év Villányban hajlamos volt fanyarkás tréfákra (de talán emiatt is érzem kicsit európaibbnak ezt az évjáratot 2007 után). Diszkrét bordói fűszerek jönnek belőle elegánsan, melyben aztán megint csak a feketeribizli, a szeder a főszereplők. A tannin tehát itt is erősebb, mint a 7-esben. Nem annyira kerek és sima, de ezt is nagyszerűen lehet inni. Arányaiban nem lóg ki belőle semmi. Szép villányi vörös ez megint a középmezőny tetejéről. 7

Mayer Kopár 2009.*
Illatban sötét hangulat (kátrány, fekete ribizli, érett gyümölcsökkel). Nyersebb az Ördögárokkal kóstolva most is. Húznak a tanninok és az alkohol is lehetne simább érzetű. Talán időre van csak szüksége a súlyos alapanyagnak... 6+

Mayer Kopár 2008.*
Illatban több szilva. Ízben több fa és feketeribizli, amit a 9-eshez képest éreztem. Elég szaftos íz, de nyers, tanninos ő is, kicsivel persze a fejlődésben előrébb járva. 7

Bock Syrah 2008.*
Sok-sok fűszerbors orrban, aztán ugyancsak fajtajelleges bőrösség. Nem áll távol ez az illat szerintem a francia mintáktól. Ízben csupa ribizli, mellettük eleven savérzet és sok tannin. Érlelhetőnek érzem még őt is. 7(+)

Sauska Cuvée 7/Villány 2008.**
Tavaly már beleszerettem ugyanitt, ezért most sem hagytam ki. Illatban tejcsoki és füst, komoly hordós elemekkel. Súlyos beltartalom, izgalmas kanyarokkal, ívekkel teli koncentrált korty, mely ebben a vörös mezőnyben a legtöbb súllyal, izgalommal szolgál szerintem. Vastag, áthatolhatatlan, túlburjánzó sűrűség: érett alapanyagról, drága hordókról, profi technológiáról mesél. Az elmaradhatatlan csokoládés lecsengés teszi hosszú ízűvé. Mindazonáltal megvannak a bornak a maga árnyalatnyi hibái. Ha elképzelem a legkomolyabb francia vörösborélményeimet, akkor azokhoz képest (azok mellett elképzelve) ez a bor küzd egyéniségéből fakadó bizonytalanságokkal, s bár most érzem a legszebbnek, néhány dolog azért feltűnt benne: az illesztések, varratok kicsit elnagyoltnak tűntek…egy olyan bizarr hasonlattal tudnám ezt szemléltetni (napokon át mozgatta a fantáziám az a pár korty), mintha nem egynemű, nem minden része lenne cseppfolyós ennek a bornak. Mintha a kortyban lennének folyékony és szilárd (értsd súlyosabb) darabok, s ezek mintha külön mozogtak volna. Talán az újvilági stílusjegyek perlekednek benne az óvilági alapanyaggal…. De egyre jobban tetszik. Megnézném egymás mellett egyszer 2006-tól az összes 7-est. Szekszárd kiegyensúlyozottabb képek vágott, de vörösek közt őt éreztem most a legszebbnek. 8+

Szemes Dél 2008.*
Ahogy az Ördögárok, úgy a Kopár-Dél is azok közé a normálisan árazott komoly villányi vörösök közé tartozik, melyek szerintem évek óta megütik az 5 számjegyűre árazott csúcsragadozók színvonalát. Piros ribizli, meggy, aszalt szilva, melyek a szárazpróbában is érett alapanyagot sejtetnek. Direkt és nagyon tetszetős, mediterrán hangulatú gyümölcsözön, mellettük finom fűszeresség. Érett tanninok, jó arányok, nem lóg kis semmi. Hossza is épp jó és ugyancsak érlelhetőnek tűnik még. Tetszett. Még talán fiatal. 7+

Gere Solus [Kopár Merlot] 2008.**
Attól tartok, ez volt az első Solus-élményem eddig. Tejcsokis kifinomult Merlot-s illat. Ízben étcsokoládés kesernye és intenzív gyümölcsösség rímel a bukéra. Teste és arányai nem túlzóak, legfőbb erénye Marci szerint a 2007-esnek is az volt, hogy „jól iható, fogyasztható nagy bor”. Mégis érezni benne erőtartalékokat bőven. Igazából lehengerlő bor. Na jó, a villányi csúcsmezőny ugyancsak kiegyensúlyozott képet mutatott. 7+(8)

Lehet, hogy nem egy posztban kellett volna ezt lezavarni. Köszönet annak, aki végigolvasta!
60 bor egy délután alatt (kényelmesen, jegyzetelve). Azt hiszem, ez új egyéni rekord.