Idén is eljött a várva-várt nap: bemutatkozott újdonsült boraival az idén 10 éves, új Chartával is büszkélkedő Tokaj Reneszánsz egyesület Budapesten a nagyközönség előtt. Sokszor elmondtam, hogy a Nyitány és eleve a Tokaj Reneszánsz tömörülési formája példaértékű lehet más borvidékeink számára (van tokaji borász, aki ebben egyet ért velem, van aki kevésbé). Nem egyszerű dolog eltalálni egy borvidéki egyesület tömörülésének megfelelő módját. Pláne Tokaj nagyon ingoványos és sikamlós ilyen tekintetben, ahol az egyre szükségszerűbbé váló eredetvédelem, borminőségi kontrasztok okán rengeteg a bizonytalanság, sőt nézetkülönbség. Mégis számomra mindig nagy öröm látni, ha az egy borvidéken, szükségszerűen egy hajóban, (közel) azonos minőség zászlaja alatt evickélő borászok szögre akasztják egy(pár) pillanatra saját céljaikat és időt, energiát (kisebb pincék féltett, limitált palackjaikat) nem kímélve összefognak, s együtt fogalmaznak meg üzeneteket.

Fontos megemlíteni, hogy a Tokaj Reneszánsz alapvetően egy promóciós tevékenységet folytató összefogás, s ha csak ez az évi egy (de igen fontos és nívós) rendezvény az egyetlen igazán zajos éves eredmény, amit elérnek, akkor szerintem már nem elhanyagolható szerepük a borvidék történelmében. Hasonló példa lehet még a mátrai Tőkések munkája, a Somlói Tavasz (ugyan mindig kissé korai) évjáratbemutatója vagy épp a Terra Hungarica (Kékfrankos nappal) vagy a Vinoportos Furmint Február, de lelkesítő a nem rég megrendezett Badacsony New Yorkban bemutató is. Fontos tanulságokkal szolgál az összes említett rendezvény, s ezeket a tanulságokat ezeken a rendezvényeken lehet a legjobban leszűrni, közel hozva borokkal a fogékonyakhoz.
Idén a Tokaj Reneszánsz Egyesület is profikra bízta a szervezési munkálatokat, a Borjouros csapat hozta tető alá, új helyszínen a Nyitányt. Két részben írnék a rendezvény eseményeiről, mert abban nem volt hiány most sem:
Volt itt külön dűlős és nem dűlős boros mesterkurzus. Késői szüretelésű borokat mutattak be a műfaj nem csak kizárólagos hívei: Tokaj hölgy borászai. Illetve lassan hagyománynak tekinthetjük az aszúk rangos évjáratbemutatóját. Aki a korábbi években volt már, tudja: idén az eddig rendkívül izgalmasnak ígérkező 2008-as évjárat aszúi mutatkoztak be. A szintén kihagyhatatlan sétáló kóstoló legjobbjai előtt ezekről a szép reményű aszúborokról emlékeznék meg pár sorban.

(A hivatalos évjáratértékelő: Igen enyhe tél, forró és párás nyár; szeptember eleji kánikula, majd a szokatlanul hűvös és csapadékos szeptember vége után hosszú vénasszonyok nyara jellemezte az évjárat időjárását. A szeptemberi esők kedveztek a botritisz kialakulásának,
amibőlelőször egy savakban gazdag aszúszem nemzedék fejlődött. Az októberi és november eleji többnyire szép, napos idő és kevés eső ellenére, a levegő mindvégig rendhagyóan párás volt. Így a már kissé túlérett szőlőszemeken mind újabb és újabb nagyfokú botritiszesedés zajlott le. Sok aszúszem termett, gazdag, szép ízekkel. Az aszúsodás jellege a hosszú ősz folyamán nagy változatosságot mutatott, de leginkább az erőteljes botritisszel fedett, lágyabb húsú bogyók fémjelzik az év aszúszemeinek minőségét. Elegáns, gazdag, aromás, selymes, krémes textúrájú aszúborok születtek, kivételes aromagazdagsággal. A hárslevelű kivételesen nagy minőséget adott.)

Röviden pár saját benyomás 2008-ról: Azon kevés évjáratok egyike szerintem, mely hazánkban talán Tokajban sikerült a legszebbre (bár sokfelé dicsérik). Én nagyon sokra tartom az évjárat száraz és édes tokaji borait. Demeter Zoltán, Szepsy István és a Királyudvar talán (nemzetközi kontextusban is) legstabilabb borvidéki hármas-pillérét alapul véve elegánsabb savú, sokszor szikárabb, ásványokban is kifejezőbb irányvonal bontakozott ki az ugyancsak kivételes 2006 és 2007 súlyosabb borai után. De másutt is érzékelhető egy elegánsabb, nemzetközi mércével is szebb egyensúly felé való eltolódás. A savak országszerte, s talán Tokajban is egyensúlyi problémákat tudtak olykor okozni. Bizonyára lesznek borok, melyek soha nem integrálják majd elég szépen cserességüket, de talán pont az aszúk és más maradékcukros borok eltarthatósága, egyensúlya terén lesz a savaknak igazán pozitív hozadéka (ld: 1999, 2002, vagy akár 2005, 2006 aszúi). Ami miatt még fontos aszús év a 2008-as, az az, hogy utána sem 2009-ben, sem 2010-ben, sem 2011-ben nem igazán sikerült ideális mennyiségű aszúalapanyagot szüretelni, tehát nagyon jól jött a 2008-as mennyiséghez párosuló szép minőség, mely reméljük egy darabig elég lesz!

Gróf Degenfeld 5 puttonyos tokaji aszú 2008.*
2004-es és 2007-es Andante furmintjuk a Galambosból szerintem egyike a legszebb magas cukrú tokaji késői szüreteknek! Nagyon régen kóstoltam tőlük édes bort, aszút pedig szégyenszemre talán még soha. Pedig készítenek ők modern késői szüretek és édes szamorodni mellett 3 puttonyostól 6 puttonyoson át ki tudja még milyen magasságokig édességeket. Hallottam már olyat is, hogy aszúik alapvetően nem hosszú életűek. Mégis 99-es 2000-es aszúik nagyon sokakat varázsoltak el, illetve nem rég kóstolt 99-es száraz szamorodnijuk kifejezetten meglepett. Ezek után:
Keresztes Ákos mutatta be a bort. Elmondta, hogy mostanra átállt a pince bioorganikus művelésre (bár azt még ő sem tudta megmondani, hogy pontosan milyen formában, megnevezéssel kerül ez rá a címkére; nem igazán értettem, hogy akkor miért hajszolta magát bele ebbe a kényes témába, mindegy). Galambos Furmint, Borkút és egy harmadik dűlő birtokaszúja tulajdonképp, melybe mind az öt tokaji aszús fajta került (furmint, hárslevelű, muskotály, zéta, kövérszőlő). Fiatalos szín. Klasszikus illatok: barack, teás hangulat mézzel (nagyon Hársasnak éreztem), narancs(virág) a tropikális vonalról, pörgetve ásványok és vanília: keresve sem találnék ebben az aszúillatban hibákat, szinte következetesen minden szériatartozék benne van, ami elvárható (mondtam magamnak). Ez a sok fajta így együtt úgy tűnik mindenre képes! Ízben visszafogottabb, mint azt az illat sejteti. Sima felszínű, jól iható, bár savai kissé váratlanul enyhék nekem ebből az évből. Közepes hossz. Jó indítás ez. Szép az egyensúly, bár az íz végén kissé tompává válik a bor. Szellőzéssel szamorodnis jegyeket éreztem még benne. Nehéz lenne megjósolni, milyen lesz hosszabb távon. Most 7(+)
[8,7-es sav, 174,8-as cukor, 11,09-es alk.]

Tokaj Nobilis 5 puttonyos tokaji aszú 2008.**
Bárdos Saci nem csinál alapvetően presztízskérdést az 5 puttonyos vs 6 puttonyos politikából. Nemes egyszerűséggel gyakorlatilag fölváltva szerepelteti őket termékpiramisában, amiből egyenesen következik, hogy így egy időben mindkettő elérhető nála. A mára limitált 2003-as 5 puttonyosáról is szépeket olvastam, utána két 6 puttonyos következett: a 2006-os és itt a 2007-es is lenyűgözött tavaly (sőt a tavalyi Mindszenthavi Mulatságon egy 2002-es 3 puttonyosukban is találtam még erényeket). A 2008-as év sok szép borral örvendeztette meg a pincét. Nagyon kíváncsian vártam az első 5 puttonyos élményt tőlük:
Furmint mellé 25 % kövérszőlő került. Meglepően füstös, dohányos, gombás illattal nyit (persze ezen nem kell meghőkölni, a botritisz is tulajdonképp gomba). Elég szigorú és tartózkodó illat, mely szellőzve birses és körtés könnyedséget ölt magára, majd inkább áttetszőbb és légiesebb lesz a 8 mintát egymás után szaglászva. Ne egy brutális töménységű aszúbombára számítsunk tehát! Sokkal több élénkséget mutat aztán az íz, mint a Degenfeldéké. Karmoló savak viszik lendületét. Szaftos, élénk bor. Csupa (törékeny) báj és szinte késői szüretes kecsesség. Ez legyen 8
[9,6-os sav, 140-es cukor, 11,5-ös alk.]

Dereszla 5 puttonyos tokaji aszú 2008.**
Épül, szépül, fejlődik az egyik legnagyobb bodrogkeresztúri borászat (60 ha), mely az elmúlt évben számos borászváltáson esett át. Jelenleg egy tehetséges fiatal hölgy készíti az édes és nem Doromborokat, Kabarokat, s persze aszúkat. Tavaly ilyenkor a többség nagyon szerette 6 puttonyosát, szerintem kissé a szirupos irány felé tolódott annak egyensúlya. Kíváncsi voltam. Az ő 5 puttonyosuk is újdonság volt számomra.
Bai Edit mutatta be a bort, aki nem régóta dolgozik a pincénél. Kellemes kisugárzású jelenség (ezt tokaji borásznőknél már megszokhattuk szerintem). Napos, Lapis, Hatalos, Szegi és egy kevés Teleki-dűlős termés adta nekünk ezt a nagyszerű aszút, melynek 2/3-a Furmint, 1/3-as Hárs. Színben még mindig elég halvány árnyalatnál járunk (szinte késői szüretnek is enyhe ez a szín). Illatban először nagyon teás, szárított teafüves (továbbra is ajánlom, hogy először a nyugodt pohár fölé hajolva szagoljunk bele az aszúkba, egész mást tud mesélni, mint aztán a pörgetéskor). Pörgetve gomba érződik, majd előkerül végre az aszalt kajszis vonulat is. Ízben hibátlan balansz. Eddigieknél kitartóbb hossz, nagyobb fokú krémesség, aszússág van ebben a borban. Ugyanakkor nem válik bágyadttá, végig megőrzi eleganciáját a bor. Finomak, frissítőek a savai, de mennyiségük ellenére hibátlanul beépültek. Szép szikár, Kovács Antal (ezúttal) ceremóniamester találó megfogalmazása szerint: „szinte száraz vég”. Remek! 8(+)
[10-es sav, 155,2-es cukor, 10,5-ös alk.]

Béres 5 puttonyos tokaji aszú 2008.*
Érdekes, hogy idén ennyivel több 5 puttonyos jutott szerephez a bemutatón, de nem bántam ezt alapvetően. A jó savak miatt mondjuk azt várnám, hogy a 6 puttonyosok még több izgalommal kecsegtetnek. A festői Erdőbénye talán legnagyobbja, a Béres tavaly 6 puttonyost hozott és a többséggel együtt én is rajongtam érte.
Tulajdonképpen még minta. Itt is 70-30 %-ban osztozik a Hárs és a főszereplő Furmint. Elég nagy mennyiség: 150 hl készült belőle Hudák Péter elmondása alapján. Kissé szúrós, enyhén (ijesztő) technokolos illattal indít. Lassan nyílik, de jön aztán az érett kajszi is. Sőt marcipános ásványosság is jut annak, aki tud várni. Ízben hömpölygő, nagyon krémes, ám a végére ő is kicsit tompább lesz a tekintélyes mennyiségű sav ellenére. A hossz azért kitartó, arányai is hibátlan-közeliek, de ez a korty végi tompaság az előző kettő után nüansznyival megbontja a harmóniát nálam: 7+
[10-es sav, 135-ös cukor, 10,5-ös alk.]

Disznókő 6 puttonyos tokaji aszú 2008.**
Alkonyi László kóstolóin is sokszor szóba került már, hogy az 5 puttonyosok mennyire fontosak. Vagyis még inkább az, hogy a puttonyszám mennyire megtéveszti a fogyasztót. Nagyon sokszor érezzük azt, hogy az 5 puttonyos tartomány sokkal szebb, jobban fogyasztható egyensúlyt eredményez. Egyre több pince szán egyre nagyobb szerepet emiatt ennek a kategóriának: leghangosabban a Hétszőlő, szerintem mellettük a szóban forgó, tavaly két évjárattal ugyanitt is remekelő Disznókő is (de a nagyok közül a kék címkés Royal Tokaji is fontos piaci jelenség, ahogy a Patricius 2002-ese is jelentős darab, s újabban az Oremusról is kiderült, hogy az 5 puttonyost ők is a szortiment egyik csúcsának tekintik).
A lassan legendás Kapi-dűlő Furmintja ez az aszú. Áztatás, 2 év fahordó (20 %-ban újak) és mindössze 2 fejtés. - Azaz nagyon kíméletesen bántak a borral. Az idő és a bor szépsége együtt fogja majd eldönteni, hogy a palackra kerül-e a nem kis presztízsű és értékű Kapi-dűlő megjelölés (1999-ben és 2005-ben már készült két komoly referenciaaszú erről a termőhelyről). Illatban eddig szokatlan jegyek, teljesen elrugaszkodik nem csak ettől a sortól, de minden korábbi Disznókő aszú élményemtől is ugyanúgy. Marcipán! Zártabb és visszafogottabb, tompa is eleinte, de aztán gyönyörű krémes elegancia jelenik meg benne illatban (kövekkel, vaníliával, végül barackkal), majd ugyanígy ízben is. Sajátos, elegáns stílus. Ízben szép kerek, intenzív bor, sok réteg bomlik le róla kóstolva. Savból szerintem elbírna picivel többet is, de hosszú krémessége nagyon tetszett és egy új, nagyon letisztult, kifinomult aszús irányvonalat villantott meg számomra. (érdekes volt pár órával utána a szintén 8-as 5 puttonyost is megnézni, beszámoló a héten). 8
[9-es sav, 166-os cukor, 11,64-es alk.]

Dobogó 6 puttonyos tokaji aszú 2008.***
Fergeteges szólóval tavaly nálam mindenkit lejátszott a 2007-es és a 2005-ös is a színpadról. Zwack Izabella relatíve kis birtokméretű tokaji pincéje száraz borokban, késői szüretekben (Mylytta) és aszúban is a Reneszánsz közösség egyik legizgalmasabb tagja. Aszúik alapvető erénye a gigantikus maradékcukor melletti kifogástalan egyensúly szokott lenni (némi muskotályos fűszerrel meghintve).
Nagy Sebestyén a kurzus után azt mondta, nála a D-betűs pincék taroltak. - Most látom, pontok alapján nálam is hasonló a helyzet. Azon persze egyáltalán nem lepődtem meg, hogy kis híján a Dobogó vitte el nálam ma is pálmát. Nagyon magabiztos és modern a pince aszústílusa, színtiszta new-wave, hibátlan és közérthető struktúra. Az alapbort a Mylytta egyik fele adja most is. A 70 % Furmint és 20 % Hárs mellé ebben az évben is került 10 % muskotály, ami persze lehet, hogy némelyek számára talán populárissá teszi az aszúkat, én örülök a fűszerességnek. Mélyebb színre váltunk. Illatban teás és kedvesen virágos. Majd súlyos, ásványos, lekváros, főtt gyümölcsök jelennek meg, akárcsak egy szép 2007-es aszúban. Dobogósan hibátlan szerkezet és egyensúly megint. Jól érthető, nem súlyos annyira, mint az illat sejteti, így nagyszerűen fogyasztható. 2008-ban a Dobogó aszú nem a súllyal, hanem a harmóniával hódít. Szívesen kortyolnám bármelyik fagyos, téli estén. Végülis 8+
[8-as sav, 177-es cukor, 11-es alk.]

Patricius 6 puttonyos tokaji aszú 2008.
Ahogy a Nobilistől Bárdos Sarolta, úgy a Patricius színeiben ténykedő Molnár Péter is állandó résztvevője a Reneszánsz megmozdulásainak. Tavaly a 2007-es kiadást alapvetően én tartottam a legtöbbre, s ki is tartok véleményem mellett, miszerint egyike a legméltatlanabbul keveset idézett tokaji pincéknek, méghozzá remek árú száraz borokkal, s igen magabiztos, megnyerő aszústílussal. Az 5 puttonyos kimondottan erősségük és hívei a többféle puttonyszámnak. A meleg 2000-es év 5 puttonyosa mára nyugdíjasabb korhoz ért, nem úgy a 2002-es, melynek minden palackja újabb és újabb élményekkel szolgál. Reméltem, hogy a rokon 2008-as évjáratú is az ő nyomdokaiba lép majd:
Lapisból való. Sűrűn hömpölyög a pohárban, érezhetően koncentráltabb, magasabb beltartalmú bor. Aztán az illattal valami (sokak számára) nem oké... Mivel reggel töltötték, ezért dugós elvileg nem lehetett. Mégis volt benne egy furcsa és kissé zavaró illatjegy. Valószínűleg nagyon szerencsétlen pillanatban kaptuk el ezt a bort. Bizonytalannak, hibásgyanúsnak tűnt elsőre (dohossággal, mely régi pincéket idéz föl bennem, s aki járt a Patriciusnál, az tudja, hogy ilyesmi a legkevésbé sem áll fönn náluk). Kétségtelen, hogy aztán ez az illat idővel csillapodott is. Szellőzve is gombás vonalat képvisel, aztán kajszit is érezni benne. Sokrétű, vastag aszúbor, melyben a magas cukor krémesen olvad szét, szép vaníliás árnyalatokkal. Ízben nem volt benne semmi hiba. Igaz még csak mintának tekintendő, nehéz lenne értékelni.... A sétáló kóstolón futó palack sem vetkőzött ki ebből a fülledt, dohos illatból. Később még írok róla talán.
[10-es sav, 200-as cukor, 11,8-as alk.]

Barta Pince 6 puttonyos tokaji aszú 2008.***
Új szereplő volt számomra a 10 hektáros mádi pince az aszúsorban (de azt hiszem, az egyesületben sem tekinthetők veteránoknak, bár kiállítóként tavaly is jelen voltak). A Király-dűlő és lenn Mád régi fényének helyreállításában is kiemelkedő helyi tevékenységet folytató pince borai közül egyelőre a nagy áttörést jelentőt még nem sikerült megtalálnom, de boraik kétségtelenül magabiztosan teljesítettek eddig. Tőlük is ez volna az első aszúélményem:
Homonna Attila, a bor készítője mutatta be friss aszújukat. Egészen sajátos illatú, főként olajos magokkal: pisztácia, mandula. (Látszik egyértelműen, hogy ezek a 8-as aszúk nem a gyümölcsökről szólnak.) Ízben nagyon telt, tömör bor. Szerintem nem csak a cukortartalom miatt magasodott a mezőny fölé. Hatalmas test, nagyon hosszú lecsengés. Sűrű szövésű ital, egyeseknek (5 puttonyos pártiaknak) biztos, hogy túlsúlyos lehet. Érdekes, hogy a magas cukor melletti relatíve alacsonynak tűnő sav ellenére sem jegyeztem föl egyensúlyi problémát. Ám számomra ez lenne a felejthetetlen nagybor kategória, mely tiszteletet követel és melyhez le kell ülni órákra, ahogy sok tavalyi 2007-esnél is éreztem. Hosszú életű, masszív aszúnak ígérkezik, kétségtelenül az évjárat egyik legjobbja lehet. 9
[9,1-es sav, 247-es cukor, 9,25-ös alk.]

Pár dolog már most biztosnak tűnik a borokat látva: az évjárat igazi új stílusú, citrusos, elég élénk savú aszúkat adott (ugyanakkor ennél sokkal durvább savakra számítottam). A 2007-eseknél szinte biztos, hogy feszesebbek és palackban is vélhetően tovább fognak érni azoknál. Aki az alacsonyabb cukor és az 5 puttonyosok híve, biztosan talál majd magának sok szép 2008-as aszúbort (szerintem a 6 puttonyosok a legtöbb itt is jelenlévő pincénél még javában érlelődnek, finomodnak). Mégis a sétáló kóstoló pár (tavaly ilyenkor már kész) 2007-es aszúja is meggyőzött afelől, hogy 2007 teltebb, gömbölyűbb, komplexebb aszúkat adott magasabb beltartalommal. Azok egy évvel ezelőtt azt hiszem, hajszálnyival többet nyújtottak.

A héten folytatjuk a Nyitányt a sétáló kóstolóból összerakott kis csokorral (melybe ezúttal került egy erősen 10 pont körüli élmény is, ám hogy mely borról is van szó, s hogy valóban megkapta-e, ez csak akkor fog kiderülni:)!