x

Ripka Gergely

Badacsonyi borok mai arcai

Lehetőségek egy festői termőhelyben

Végre ismét sikerült nem tokaji témát találni! A badacsonyi borászok is gondoltak egyet, egy nagyot, és fölkerekedtek, hogy a New York palota falai közt mutassák be ők is, hol tart most a borvidék. Somlónak van Somlói Tavasz, Tokajnak Nyitány minden évben, ám van egy másik nagyon jó, sőt ha szabad ezt mondani (turisztikai szempontból) még kiemelkedőbb adottságokkal bíró fehérboros borvidékünk, ahol a vulkáni alapkőzet adta termőhelyi talentum mellett a csillagok szerencsés együttállása révén még a látogatókban, turistákban sincs hiány egész évben. Valamiért mégsem hallunk erről a borvidékről, az itteni fehérborokról annyit (Somló és Tokaj mellett). Miért nem?

Pedig van elhivatott saját, zsurnaliszta hajlamú pártfogója is (ami egyébként minden borvidékünknek kéne, hogy legyen). A turisztikai lehetőségeket nyilván fölösleges tovább ecsetelni (közben minduntalan eljátszom a gondolattal: bár lenne csak fele ennyi kiránduló, bringázó, külföldi kalandor Mádon vagy akár a Tőkések felé gyöngyös környékén, Etyeken vagy épp Móron.....). - S akkor a tavalyi gyöngyöspatai történéseket egy másodpercre fölidézve: mindennek tetejében az ország fejlődő, boldogabbik felében találjuk a bazalt-tanúhegyeket (ahol megkockáztatom, az egy szőlőtőkére jutó szőlőtolvajból is kevesebb van, mint a vadkeleten). Badacsony borairól mégsem írunk, olvasunk annyit. Így néha nem véletlenül támad sokunknak olyan érzése, mintha Badacsony nem élne kellőképp a sors által fölkínált lehetőségekkel. - Mintha a nagyborok, a viszonyítási pontok és a nagy borturisztikai áttörés mind-mind váratna még magára, ahogy a kulináris szentélyek vagy a minden tekintetben feddhetetlen, a borvidéket gasztro-turisztkai egészként kezelő bástyák is.
Eszembe jut, mikor párom néhány éve turizmus-vendéglátás szakon szakdolgozat-témát keresett borturizmus témakörben: biztattam, hogy legyen Badacsony a témája, látogassunk el az akkor még hatalmas ígéretnek tűnő 'Laposa birodalomba', készülő borhotellel, látványos új pincével, melyet építészeti díjra is jelöltek, melyet aztán meg is nyert. Ott látszólag talán elkezdődik valami stb. Egész konkrétan le akartam beszélni Tokajról (nem hinném, hogy ez rám vallana egyébként...), de valamiért csak kitartott (ő is) Tokaj mellett (s utólag bevallottam, jól tette).
Távol álljon tőlem, hogy elmarasztaljam egy borvidék szorgos tagjainak munkáját, mert az ország nagy részében e tekintetben semmivel sem jobb a helyzet (sőt). Talán azt sem mondhatjuk, hogy másutt jobban élnének a lehetőségekkel, de ha Badacsonyra gondolok, akkor minden más borvidékünknél erősebb bennem az az érzés, hogy minden feltétel adott számára, s csak nüanszok választják el ezt a helyet attól, hogy olyan tájak nyomdokain induljon el, mint Toszkána vagy Provance. Érte és nem miatta mondom mindezt.... Annyi, de annyi lehetőség, potenciál lenne itt, amennyi másik húsz borvidékünkön együttvéve soha nem lesz talán. Pékségekről, sajtműhelyekről, éttermekről, tavasztól őszig tartó kulináris rendezvényekről miért csak elvétve hallani Badacsonyból...?! (Példaként itt is lehetne hozni sokkal kevésbé frekventált települések rendezvényeit: Kezes-Lábos; Bor, mámor, Bénye.... stb). A rendezvényre nyomtatott, egész ízléses kiadvány végén azért össze van szedve pár hasonló program: Süllő Fesztivál, Keszeg Fesztivál stb.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejemben léptem be a héten a New York palota falai közé. Nem tudom, hogy ’a folyékony szerelem’ mennyire célravezető szlogen, de a lényeg: most a badacsonyi borászok is Budapest irányába indultak el, hogy több mint 140 borukkal legalább ennyi érvet mutassanak a szakmának, mitől is különleges ez a hely:

Akiket már korábban utolért az érdeklődésem:

Csobánci Bormanufaktúra
Az érdekességi faktor alapján vettem sorra a kiállító borászatokat. Így jutottam el a rangos, őszi Terra Hungarica rendezvény egyik itt is jelen lévő kiállítójához, a Csobánci Bormanufaktúrához (a.k.a. Csobánc Cooperation), mely két pince (Beöthy és Tóth) összefogásából született. Területeik Csobánc-hegy, Köves-hegy és Hajagos-hegy déli fekvésű lankáin találhatóak: 6 ha. (+1 ha. új telepítés). Törekednek a biológiai alapú szőlőtermesztésre és borkészítésre (fajélesztők nélkül).

Olaszrizling 2011.

Mikrooxidációs, hordómentes minta (pedig simán rámondtam, volna, hogy volt fában is). Illatban gyufafüst, kövesség. Zamatos, krémes, hosszú íz. Savai lekerekedettek.

Olaszrizling 2007.*

A nap egyik legszebb, megcsillagozandó gyöngyszeme. Gyönyörű, egyáltalán nem fáradt, zsírkrétás, marcipános, tűzköves, tömör illat. Finomszemcsés, harapható ízek. Sós ásványok, remek savak a forró év ellenére is. Krémes és elég gazdag bor, bár a száraz próbában némi reszelt alma mintha fölbukkanna. 6+

Szürkebarát 2008.

Ezzel a borral már a Terra Hungaricán sem nagyon tudtam mit kezdeni. Kissé érthetetlen, miért erőltetik ezt a bort annyira bemutatón. Maguk a készítők is hangsúlyozzák mindig, hogy ez megosztó tétel, régebbi stílust képvisel stb. Gyógyszeres, aszpirines illat. Kissé tán fülledt is, örömöket találni benne nem könnyű. Szotyolás tercier jegyek az ízben, öregedő, oxidáltságot sejtető ízjegyek. 4+ (A 2011-es állítólag remek lesz, a Rizling stílusát követi.)

Pinot Noir 2008

Magnum palackból kaptuk. Elég durva, érett, aszpirines illat, mely a fenti szürkebaráttal rokonítható. Finomszemcsés szerkezet, mintha enyhén pezsegne a nyelvem hegyén. Szép gyümölcsöket mutat a korty, ami tetszett. Viszont mégis kissé zilált és alkotóelemei mintha szétállnának… 5

Gilgames 2009

Merlot és Syrah alkotja a bort. Az illatra itt is a durva jelzőt írtam föl az animalitás mellé. Ízben viszont sokkal szebb az egyensúly és szebbek az illesztések is. Sonkás, vaníliás, szépen barrikolt íz. Izgalmas, elvont és komoly bor. Megnézném évek múlva is. 6

Válibor
Váli Péter borai pár éve komoly visszhangot kaptak a borbloggerek közt. Talán Szászi Endre volt utoljára ilyen sikerű a kis, balatoni pincék közül. Régóta szerettem volna közelebbről megismerkedni boraikkal. Ezek a mostaniak bár elég tiszták és hibátlanok voltak, mégsem itt találtam a legtöbb izgalmat.

Budai zöld 2011.

Illatban nagyon Sauvignonos (fajélesztő?). Vegetális, bodzás, friss íz és zamat szövi át. A címke is egyértelműen hirdeti: ilyen a könnyed, badacsonyi fröccsbor. 5+

Luca bora 2011.

Házasítás, tekintélyes muskotály részaránnyal. Ez az illatban rögtön főszerepet is kap: mosogatószer, szappan, virágok. Ízben rendkívül zamatos, jó ivású: bodzaszörpös hangulat, szép savak. Öröm inni. 6

Szürkebarát 2010

Amolyan Skrabskis, halvány hagymahéjas színt mutat, ahogy a héj harmincvalamennyi óra alatt megkapta a színét. Illatban érett sajt, ásványok. Ízben szotyis, magos fajtajegyek. Szép savak, hosszú lecsengés, megnyerő súllyal rendelkező bor. 6

Olaszrizling 2010.

Héjból jövő markáns aromatika (jellemző náluk az áztatás, és jól használják). Kis fa, teltség. Szerintem kevesebb fás ízzel később még szebb lehet. 5+

Kéknyelű 2010.

Krémes, enyhén fás illat. Cseres felszín, vitalitás, élénk savai ellenére izgalmas, lendületes bor, ahol a fahordó sem tolakszik. Finom ételeket tudnék elképzelni hozzá. Kéknyelűből ebben a mezőnyben az egyik legszebb példa. 6+

Szászi Endre
A szigligeti családi pincét nagyon sokan szeretik. A 2006-os évjárat Olaszrizlingjei (Kabócás és Szentgyörgyhegyi) azt hiszem elég tekintélyes sugarú körben tekinthetők igazodási pontnak. A 2007-esek és 8-asok is szerettek volna nyomukba érni, de azt a teljesítményt szerintem azóta sem nagyon sikerült megközelíteni.

Muscat ottonel 2011.

Nem használtak fajélesztőt, aminek hozadéka, hogy a muskotályos jegyek sem hajlanak semmiféle közhelyességbe. Érett sajt (ami borvidéki ’szubjektív-vándormotívummá’ lett nálam a nap folyamán…olyan mint a Királyudvaros aszpirin, a Bottos Haribo vagy a Szepsys füst…). A virágok teszik persze színessé és kívánatossá. Friss, szénsavas üdítő, kis kesernyével keretezve. 4+

Szentgyörgyhegyi Olaszrizling 2011. (!!)

Ennek a napnak az egyik legkomolyabb 2011-es mintája volt szerintem. Illatban érett sajt, kerek, zamatos, zöldalmás illat. Ízben nagyon hosszú, vastag, kimondottan nagy testű bor (mindez a nap folyamán egyáltalán nem volt gyakori). Viszonylagos komolysága okán szerintem vakon is okozhat meglepetéseket Szászi Endre néhány bora. Érdemes lesz rá visszatérni, határozottan.

Kéknyelű 2011. (!)

Ő is minta még. Parfümös illat, akár a 9-es fiatal énjében, de itt egy nagy kosár frissen szedett körte az, ami egyértelműen főszereplő. Nagyon kellemes. Spontán erjedés, fajélesztők kizárva (a kutatóintézettől vásárolt alapanyag amúgy). Vajas krémesség, fajtából adódó, jó savérzet, mégis remek balansz. Szóba került a 9-es kapcsán az is, hogy ezek a Kéknyelűk bizony nem Szeremley-ék hosszan érlelhető Kéknyelűit követik stílusban, nem titkolta Szászi Endre sem, hogy az ő Kéknyelűik (még?) nem alkalmasak a hosszabb palackérlelésre, frissen érdemes fogyasztani! Nagyon tetszett.

Szentgyörgyhegyi Szürkebarát 2010.

Hatalmas meglepetés, persze nem azért mert Szászi, hanem minden egyéb miatt: mert 2010-es, mert Szürkebarát, mert nem minimum somlói. Barackos palackbuké, melyre mondhatnánk, hogy ’de ilyen fiatalon palackos jegyek??’ – nekem nagyon tetszett, bár nem alig két éves bortól várnék ilyen illatot. Vibráló savai, élénksége még inkább bejött. Üdítő jelleg, olajos magokkal, lecsengésben pici sósság. Számomra egyértelmű volt a Somlóval való rokon jelleg. Nem volt benne hiba, sőt e nehéz fajtából egy újabb kedvenc a Bussay-féle robosztus komolyságú bor ellenpólusaként. 6+

Cabernet sauvignon rosé 2011.

Cabernet-s, vegetális fűszeresség, bodzás, üde illat. Pici szénsavasság itt is virgonckodik a nyelvemen. Csupa jókedv árad belőle…(vagy talán csak itt a sok hasonló fehérbor közt érzem ezt?). Az íz végén enyhe tutti-frutti is megjelenik, teszi populárissá, közérthetővé. Jó évjárat volt ez rosék szempontjából. 5+

Nyári Pince
Nyári Ödön és szintén Szentgyörgy-hegyi pincéje hosszú időn át volt kapható a Bortársaságnál, aztán kikoptak a szortimentből. Csöndben vannak, nem sokat hallani róluk mostanában, de örültem, hogy végre életjelet adnak, mert kóstoltam tőlük régebben egy-két szebb fehéret.

Szürkebarát 2011.

Újra sajtos termőhelyi jelleget érzek nála is orrban, ahogy sok itteni bor esetében. Szép és elegáns, sok ásványt felszínre juttató bor, némi fémességgel. Meggyőző kezdet. 6

Cserszegi fűszeres 2011.

A muskotályos jegyek leple alatt mintha megbújna egy kis kénes érzet, de megesküdni nem mernék rá. Illatos, muskotályos. Savai frissítőek, ez egy egyszerűbb, lazább nyári borocska. 5

Olaszrizling 2010.

Sajtos illat megint, szép elegáns aroma. Ízben a 2010-es savak megint főszerepet kapnak, ám már nem csak feszessé teszik a bort, szerintem kissé el is uralkodnak rajta, eltolva az egyensúlyokat. 4+

Kéknyelű 2009 (félszáraz)

Nagyon parfümös az illat. A körte úgy tűnik a mai napon kéknyelű-fajtajeggyé avanzsált. Ugyanakkor a fa birokra kel ízben (talán illatban is) a gyümölcsökkel. Ez a csata izgalmakkal is szolgált, tetszett. Finom zamatai, maradékcukra, szép gyümölcsössége pedig a fás vaníliával érdekes párbeszédet folytatnak. Tetszett. 6

Hárslevelű 2009.

A nap egyetlen Hársa, a borász kedvence, a kéknyelű és az egész sor szép íve után valami komoly dolgot vártam, de a finálé kicsit másképp alakult. Érezhetően hatalmas anyag lehetett a bor alapja, de számomra itt a fa vaníliája már mindent elnyomott a gyümölcs üzeneteiből. Meg is kérdeztem a borásztól, hogy miért döntött a többi borhoz képest ilyen erőteljes hordóhasználat mellett, mert őszintén sajnáltam ezt a bort. Pedig nem is újfáról van szó. Lehet, hogy az én műszereimben van a hiba, akkor én kérek elnézést: ez nem az én borom. 4+

Sipos
Pár éve egy Szürkebarát vakteszten fölöttébb tetszettek boraik. Maradékcukor is megjelenik itt-ott. (Az arculat szerintem hibátlan.) Most ezeket kóstolhattam tőlük:

Olaszrizling 2011.

Friss palackozás. Sajtos illat. Cseresség, virgonc savérzet, sok citrus. Jó inni. Nincs hiba sehol. 6

Szürkebarát 2009

Tiszta illat, szép fajtajelleges Szürke kesernyés, olajos magvakkal. Most is tetszett. Ha tehetném (pláne a következő borok után) erre a két fajtára építeném az egész borvidéket (muskotály, kéknyelű, cserszegi, sauvignon és a többiek mehetnek cuvée-kbe). 5+

Ottonel muskotály 2009.

Nem fiatal már ez a muskotály, parfümössége mellett meg is jelent egy kissé bizarr termálvizes buké, ami mellett zöld szőlőt idéző fajtajelleget találtam még orrban. Savai kissé sokan vannak, amellett nem is eléggé vastag a bor. Enyhe, muskotályos lecsengés zárja a bizonytalan lábakon álló fölépítményt. 4+

Kéknyelű 2010.

Néha zavarbaejtő, mennyire nincs egységes kép a borvidék kuriózumfajtájáról. Nyilván még a furmintnál, olaszrizlingnél sem tartunk ott, ahol kéne, és bizonyára nehéz is Kéknyelűvel dolgozni. Visszafogott illat (pláne a muskotály után). Alig kivehető. Ízben aztán megint letarol mindent a sav. Nem tudtam mit kezdeni vele sem…Kár. 4+

Laposa
A mostanában sokszor szóba kerülő Laposáék már saját címkevilággal, önálló borokkal érkeztek már ide is.

Szürkebarát 2011.

Szép illat, tömörség, struktúra van a borban. Cseressége mellett is tetszett az egyensúlya. A friss tételek közt ő tetszett az elevenebb savú rajnai és a visszafogottabb friss rizling mellett a leginkább. 5+

Olaszrizling 2011

A fajta meghazudtolhatatlan jegyeit látni benne. Mellette körte, alma, barack, trópusi gyümölcsök. Kesernye. 5

Istvándy
Szürkebarátból már kóstoltam Istvándyt is, de mást nem nagyon. Az ilyen aktivitású borászok pedig akarva-akaratlanul kíváncsivá teszik az embert.

Olaszrizling 2011 (minta)

Kristálytiszta illat (valamennyi borukban). Tele van a bor húsos zamatokkal. Nagyszerűen fogyasztható. Szép gazdag lecsengés. Ígéretes, majdnem annyira, mint a kissé súlyosabb Szászi.

LAZA Cuvée 2011.

Elhangzott, hogy mit tartalmaz, de sajnos nem írtam föl. Illatba ismét jön az érett sajtos vonal. A korty finom savérzetű, citrusos cserességet mutat. Kellemes, tiszta, üdítő jelleg, komolykodás nélkül. 5+

Sauvignon blanc 2011.

Sajtos illata neki is van. Testesebb, férfiasabb, komolyabb bor az előbbiek után. Több alkohol. Lecsengésben diszkréten jön a bodza és más vegetális fajtajegyek. 6

Szemelt Kéknyelű 2006 (késői szüret)

A fajta rengeteg arcával lehetett találkozni a rendezvényen. S ha a Furmintra vagy akár a somlói Juhfarkra azt mondjuk, hogy nincs egységes kép, akkor a ’badacsonyi Kéknyelűre’ ez hatványozottan igaznak bizonyult ma. De ezek szerint készülhet a borból késői szüret is egyes években: acélos, fémes, meglepően élénk és friss illat. Nem mondanám, hogy már több, mint öt éves. Nem meglepő ugyanakkor az sem, hogy a savak vezetik az ízt. Félédes hatású az eredmény a maradékcukorral. Az íz aztán kissé nehezen elhelyezhető gyógyszeres kesernyében ér véget. 5+


(A félédes Bizsergés gyöngyözőborról nem írtam semmit, azt hiszem a félédes jelleg elárul róla nagyjából mindent: kinek készül, milyen súlyú stb…tetszett összességében a tiszta, őszinte stílusa a pincének, hiteles kézműves sztorinak tűnik.)

Borbély
Újabb középméretű családi borászat. Könnyű a nyomukra akadni, mert hangsúlyt fektet a pince a kommunikációra, marketingre. Vendégeket, csoportokat is tudnak fogadni. Egyetemista éveim egyik gyakorlatán személyesen is jártam náluk (élénken él bennem egy fogzománcot nem kímélő kéknyelű is).

Gabriella ’Ottonel muskotály’ 2011.

Visszafogott, nem túl direkt illat (ha használnak is fajélesztőt – a leányzó nem tudta biztosan – akkor is ésszel teszik, aminek örültem). Ízben viszont olyan savai vannak, amennyit talán életem összes muskotályélményében együtt nem tapasztaltam még. Ez a balansz és az ihatóság rovására megy egy kissé. Fröccsnek viszont remek lehet. 4

Olaszrizling 2010.

Barack és technokol érdekes találkozását mutatja az illat. A fajta állítólag a magnéziumtartalmú ásványokat köti meg a legjobban (a kutató intézet eredményei szerint). Idős ültetvényről származik…minderről azonban nem nagyon lehet tapasztalatot gyűjteni. A sav itt is kiolt minden más ízt maga körül (pedig a furmintrajongásomnak hála igazán nem vagyok egy savérzékeny ember). 5(+)

Szürkebarát 2010.

Fahordós érlelést is kapott. Klasszikus, fajtajelleges, szürkebarátos illat. Kár, hogy az íz viszont megint savvezérelt. 5(+)

Kéknyelű 2010.

Nem voltak illúzióim az előző borok után, de érdekes, hogy a savak ellenére mégis a Kéknyelű sikerült számomra a legjobban náluk. Fémes, acélos illat, majd körtés parfümösség, mely Szászi Endrénél sem volt szebb. Itt éreztem náluk talán először, hogy társul tartalom is a fanyarkás savak mellé. Ásványokat is érzünk (elvileg kálium-tartalommal érdemes számolni a fajta kapcsán). 5+

Domaine Edegger
Szürkebarátban ők is a Top 5-ben vannak nálam. Osztrák házaspár, ha nem tévedek. Azóta sem találkoztam velük, ők egyértelműen a háttérben mozgók táborát erősítik.

Premier (Olaszr-Sbl) 2009.

Csavarzár is jelzi, mely tételek nem voltak hordóban. Krémes, magabiztos, vajas illat. Kerek, nagyon zamatos bor, remekül eltalált arányok, ő tetszett a legjobban, izgalomból lehetne talán picit több. 6

Kápolna 2009.

Ő az a Szürkebarát, mely annyira tetszett korábban. Most is ő volt a sorban a legszebb tétel: nagyon krémes, ásványos és hosszú bor, hordó nélkül, kissé magas alkohollal. 6+

Jakob 2009.

Két erősen fahordós bort hoztak el a végére. Ezekről részletesen nem írnék (szúrós, technokolos illat, kövér, vaníliás futamok az ízben): a fának itt még évekre lehet szüksége, hogy teret adjon a bornak, termőhelynek… (5)

Szeremley
Nem szorul bemutatásra az első Magyar Borház. Rizlingjük örökzöld klasszikus.

Budai zöld 2011.

Sajtos, meglepően érett aroma. Élénk, citrusos savak, s ízben megjelenik egyfajta sajátos virágosság. Szép, fröccsboros stílus.

Olaszrizling 2011

Itt tűnt csak föl, hogy ez egy külön sorozat, amit kóstolunk: nem a megszokott rajnai, hanem bordói palackos tételekkel (talán inkább a hiperes termékcsalád lesz ez szerintem). Fehér virágokat mutat orrban. Ízben felszíne mintha mutatna egy kis pezsgést. Frissessége, jó savai neki is megvannak, némi krémes beütésű, kesernyés végszóval.

Zeusz 2000.

Barackos, klasszikus késői szüretes illat, nem kevés tercier jeggyel. Szép és nem fáradt az illata! Magas cukra dominál ízben, nincs elég sav, ami megtöltse élettel, izgalommal, lendülettel, inkább krémes lesz ettől textúrája. Trópusi gyümölcsök adják az ornamentikát. Hossza elég jó (vagy közepes). Kicsit több sav csodát művelne. Egyedül az árszínvonal miatt lenne érdemes szóba hozni a tokaji kontextust… 6

2HA
Most már azért tudjuk, hogy 4HA lesz lassan az a kettő (eleve kétélű fegyver egy ilyen szerencsétlen névválasztás, de bizonyára beszélt a borász más hasonszőrű, kicsinek induló pincékkel anno: egy bizonyos birtokméretnél a területnövekedés szinte szükségszerű, ha beindul a szekér. A 2 ha pl ilyen méret). Ugyancsak egy underground favorit a pince, Albert különösen sokra tartotta őket aktív korában. A Tabunello nekem bevallom nem okozott akkora izgalmakat (szokványos balatoni vörösnek éreztem), de most neki is adtam egy lehetőséget, hogy elkápráztassanak.

Merlot 2010.

Füstös, füstölt sonkás, koncentrált illat, némi hordóvaníliával, s az igényesebb fajtából. Egyensúlya szép, tejcsokis ízekkel, viszonylagos puhasággal. Nekem bejött, a borásznak kevésbé kedvence. 6+

Syrah 2010.

Ibolyás illat, ismét füstösséggel. Erősebb tanninok húznak, mellettük áfonya, ismét hordóvanília, valahogy nyersebbnek éreztem a Merlot után. 5+

Cabernet franc 2010.

Sokkal fűszeresebb világ az előzőek után. Borsos, paprikás, cabernet-s. ízben is ő a legvastagabb. Telt idomú, húsos és testes. Kávés kesernyével zár. 6+

Tabunello 2009.

Tejcsokis, összetett illat. Lágyabb s persze készebb az előzőek után. Sok gyümölcsöt mutat. Jó ihatóság, húsosság és hosszúság jellemzi. 6

Akiknek a neve ezelőtt nem mondott sokat:

Villa Tolnay
Röstellem, már sokkal hamarabb találkoznom kellett volna Philipp Oserék boraival. A nap meglepetései voltak számomra. A képviselőnek el is mondtam, sajnálatos, hogy az elmúlt években kevéssé voltak/vannak szem előtt. A rajnaijuk után úgy érzem, meg kell őket látogatnom egyszer.

Olaszrizling 2010.

Friss, tejfölös illat (végre valami új). Szotyis íz (talán a speciális, osztrák 12 hektós hordók jegye). Izgalmas, évjárathű cseresség határozza meg egyelőre. Nem ő volt a kedvencem, de tetszett. 5+

Grüner veltliner 2009.*

Sajnáltam, hogy annyira hidegek voltak a borok, de egyel több indok, hogy később visszatérjek rájuk. Trópusi gyümölcsös, üde, tartalmas illat. Krémesség. Hosszú íz, nagyszerű balansz a korty elejétől a végéig. Ezen a napon kifejezetten gazdagnak ható bor. 6+

Rajnai rizling 2009.*

Ha jól emlékszem, a Steirereck (két csillagos kifőzde:) is tartja ezt a bort, s kóstolva ez egyáltalán nem lep meg (inkább az lep meg, mennyire nem lep meg). Mert a sajtos illatú mineralitás még hozzáköti ezt a bort az eddigiekhez, de ízben a rajnai rizling annyira más íveket fut be, mint az eddigi környékbeli borok, hogy szemem, szám tátva maradt és csak meredtem magam elé tőle másodpercekig. Finom, élénk, vibráló. Van benne is cseresség, de szép és vitálissá teszi az egyébként fiatal bort. Ásványai tömegesen vannak jelen a korty végén. Harapható, eleven, sziporkázó tétel. Fénypont. Próbálok óvatos lenni. 7

Pinot noir 2009.

A vöröseik aztán nem gyakoroltak rám a nap végén akkora hatást. Ez a pinot elég nyers és visszafogott volt (a képviselő szerint, egyértelmű Burgundi párhuzam…). Erőteljes tanninjai kapaszkodnak a szájpadlásba. Kerestem benne az átütő karaktert, de nem igazán találtam. Persze egy svájci házaspártól nem meglepő, hogy Pinot noirral kísérletezik. Reneszánszát éli a fajta (ott is). Jól teszik, hogy foglalkoznak vele (remélem). 5+

Névtelen 2009

Több a kivehető jegy, kicsit jobban érthető bor. Mák és fűszerek, mellettük hordó. Vaníliás ízében is, a Pinot-hoz képest több testtel. Legyen 6

Tanulságok röviden: Két és fél órába nekem most 55 bor fért bele Badacsonyból. Kevés volt az igazán nagy meglepetés, de a borok, amiket én végigkóstoltam kiegyenlített, régiós viszonylatban korrekt színvonalat mutattak (a néha túlzó fahasználat szerintem az egyedüli visszatérő bizonytalanság, bár azt is tudom, hogy ez a hordók korával változhat). Mindennapi borokkal találkoztam (néhány kirívó példa mellett), ezzel az elvárható alap borminőséggel tehát szerintem nincsen baj. - Meg lehet találni az izgalmas pincéket is: komoly magyaros fehérekkel Szászi Endre, komoly nemzetközileg is értékelhető fehérekkel a Villa Tolnay, alakuló vörösökkel a 2HA, tiszta ivóborokkal Istvándyék, akiket kiemelnék a sorból, ha kéne. A 10-es skálás pontozás középső intervallumainak feltérképezésére is jó alkalom volt ez számomra, de egy pár csillagot is sikerült kiosztani. Csobánc és Szentgyörgyhegy pedig két olyan termőhely, amire érdemes a jövőben is különös figyelmet szentelni (borásznak, borisszának egyaránt).

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább