x

Ripka Gergely

Nagy 2007-es tokajiak nyomában

Viszonyítási pontok #9

A pénteki érkezést, friss tételek kóstolásával egybekötött pinceszemlét követően, másnap várt ránk a tulajdonképpeni „Ne csak írja...” munka dandárja: maga a metszés. Jó hangulatban telt a Csontos-dűlő friss levegőjén töltött idő, és azt hiszem, mindenki gazdagabb lett egy szakma-közeli élménnyel. S mindezt megsüvegelendő - ha már bor-őrült írástudók jöttek itt össze - Juditék izgalmas vakkóstolóval készültek, melyre vinni is lehetett féltve őrzött gyöngyszemeket; a megkötés mindössze annyi volt, hogy a bor tokaji legyen és 2007-es. Nem titok, szeretem ezt az extrém forró évjáratot, fontos szerepet is kapott tokaj-rajongásomban. Szárazban is, édesben is, sőt aszúkban is kiemelkedő esztendőnek mondható, dús és telt borokkal. Ha az alkohol nem szállt egekig, és a savak nem égtek el, akkor komoly minőség elérésére volt sansz, ám az érlelhetőség kérdését máig nehéz lenne megválaszolni. Februárban a 2005-ös és 2006-os Furmintok már sokat bizonyítottak; most a 7-eseken volt a sor, hogy a szigorú asztaltársaságot levegyék lábukról. Én egy száraz tétellel adóztam a közös tanulságok oltárán, s izgatottan vártam, mi sül ki az egészből. Vendégként hovatovább Demeter Zoltán, Dorogi István és Berecz Stéphanie csatlakozott borokkal a hónuk alatt (Berecz Zsolt pedig remek halászlével), izgalmas tanulságokat megfogalmazva a borok kortyolása közben.

Kikelet: Verebes furmint 2007.*
Elsőre eléggé fémes illat, palackbuké, kövekkel, pár perc múlva almás süteménnyel. Kikelet vagy Bott Hárslevelűnek tippeltem (meggyőződésem, hogy sokszor a borász stílusát könnyebb fölismerni 1-1 borban, mint a fajtát vagy termőhelyet). Jó egyensúlyú bor. Kikeletesen húsos gyümölcsökkel, kiadós beltartalommal, szép testtel. Kicsit az alkohol fűt, és fölbukkan az íz végén egy leheletnyi kesernye is, de több, mint tetszetős kezdés volt szerintem! 7

Dorogi: Előhegy furmint 2007.
Érett, aranylóbb csillogású szín. Sárgabarack, kenyérhéj, és Dororgis aszpirinesség. Nagyon hasonlított a 2008-asra, így szerintem föl lehetett ismerni. A korty rághatóan sűrű, érett sajtok zamata sejlik föl. Sós ásványosság teszi izgalmassá, de abban egyetértettünk, hogy alkotói nem egészen mozognak (már) együtt. Mindazonáltal én mégsem lennék vele annyira szigorú, mint a jelenlévők közül többen... Érdekes tanulmány ez a bor löszről. 6(+)

Kikelet: Lónyai hárs 2007.*
Berecz Stéphanie borai egész este kiegyenlített minőséget nyújtottak számunkra. Így volt ez a mára kultikus dűlős Hársukkal is: illatban itt is érett sajtot érzek, némi vegetális Sauvignonnal, bodzával, Loire-völgyi frissességgel, üdeséggel. Ezen a ponton egyértelmű kellett volna, hogy legyen, hogy ez Kikelet bor (én a Teleki dűlő felé tippeltem volna, pláne az előző napi hordóminták után). Virgonc, vitális, vibrálóan élénk bor, intenzív mineralitással. 7

Bott: Teleki furmint 2007.*
Bottékra sem igazán lehetett panasz az este folyamán, pedig 2007-ben még igen fiatal pince voltak. Krémes illat: mézes, barackos, agyagosan (Bottosan-krétásan) ásványos. Zamatgazdag bor. Nagyon gyümölcshangsúlyos és nagyon elegáns is. Közepes test és hangerősség jellemzi e borsoron belül, mégis van benne bőven izgalom, szép savkészlettel élénkítve. 7

Bott: Határi furmint 2007.**
Ismét az érett sajtos vonal mutatkozik nekem. Van benne egy kicsi fásság, vajasság is. Testes és súlyos bor, az előzőek után sokkal több komolysággal. Dús, hosszú és vastag. Demeter Zoltán bornak tippeltem (ahogy előtte egy nappal a 9-es Határi Hársban is voltak hasonló reflexek). Nagyon tetszett, két csillag. 7+

Holdvölgy: Birtok furmint 2007.*
Ennél a pincénél is Stéphanie a borász. Zártabb illat furmintos körtével és birssel. Határozott ásványok adják a karakterét a viszonylag megint csak nagy test mellett, melyek mögött azért a jó savak is dolgoznak szépen rendületlenül. Meglepő volt, hogy egy ilyen forró évből néhol mennyire szép savak maradtak meg. 7(+)

Bott: Csontos furmint 2007.**
Ezt is Demeter Zoltán bornak tippeltem. Pedig zöld trópusi gyümölcsös, aztán grapefruitos, megnyerő illat (pedig bizony az ilyen harsány, tropikális vonulat nem is Demeter Zoltánnál, inkább Bottéknál jellemző valóban). Érett palackbukét mutat aztán. Szép, zamatos és kerek bor. Nagyon szép egyensúly, harapható tömörséggel. Egyfajta hömpölygés jelenik meg innentől a borokban, mely ebbe a tételbe is elegáns komolyságot hoz. (Határi és Csontos nagyot szóltak.) 7+

*Demeter Zoltán: Boda furmint 2007.**
Egy Boda Furmintot sem kóstoltam még. A borvidék egyik legészakibb dűlőjéről van szó Sátoraljaújhelynél, közel a szlovák határhoz, melyet alapvetően a Demeter család többi tagja felügyel. Illatban gomba, avar, sajtok. És aztán eltéveszthetetlen barack! "Ez egész biztos, hogy DZ bor (talán furmint...)" - mondtam magamban. Ízben nagyon hosszú, hedonisztikus intenzitásokkal rendelkező nagybor, végtelen krémesség hatja át hatalmas testét (hőskori furmint-típus). Az este egyik legjobbja számomra (ráadásul én vittem, úgyhogy örültem, mikor lelepleződött). (7+)8

Bott: Exczellencziás 2007.**
Fölismerhető volt a Bottosság (Demeter Zoltán szóba is hozta e bornál a Bottos címkét, "amin  öregember van", én nem ismertem ennyire rá, pedig igencsak sajátos karakter ez a bor). Sárga gyümölcsök hada, főleg déliek, aztán megjelent benne egy határozott birses vonal is, amit korábban egyszer sem éreztem benne. Más volt most ez a bor, mint az előző két alkalommal, de mégis ugyanúgy lehengerelt, s messze a legélénkebb, legsokszínűbb volt szerintem a száraz mezőnyben. Szép hosszú íz, mérhetetlen komplexitás, tele citrusos savval, hosszan tartó, szaftos, gyümölcsös ízekkel (korának és hosszú fahordós érlelésének ellenére). Élénk, lendületes. Élményt nyújt, mint mindig. A még kissé metsző savak miatt nem tudnám magasabb szintre helyezni, de egyébként minden tehetsége megvan szerintem hozzá, hogy pár év múlva mérföldkőnek tekinthessük száraz tokajiak közt. Egyébként 3 éves hordós érése során egyáltalán nem nyúltak hozzá, még töltögető bort sem kapott és ugyanabban a hordóban, ugyanazon a helyen pihent ezalatt a hosszú idő alatt. Csoda. Az évjárat sajátos egyénisége. A száraz kör legjobbja nálam. 8+

*Demeter Zoltán: Birtokfurmint 2007.*
Több, mint másfél éve kóstoltam utoljára, akkor sem először. Mindig tetszett, de annyira mint most, még soha. Legutóbb azt mondtam, hogy elérte csúcsát, ebből a borból az idő nem fog többet kihozni. Tévedtem. Így talán az eddigi legjobb vétel a mindenkori Demeter Zoltán szárazak közt (4000 alatt jelenleg is kapható talán). Mint kiderült egyébként, ő is nagyrészt egy adott dűlő bora: Újhegy adja döntő hányadát. Petrolos, rizlinges palackbukét mutat. Aztán megint csak Demeter Zoltános barackosság. Ízben pedig lédúsan gyümölcshúsos zamatok varázsolnak el. Maradékcukra nem tompítja, hanem szélesíti a bor spektrumát, de annyira, hogy egész komoly szintig jutott idő közben. Hosszú és zamatos. Valamiért nagyon megfogott most ez a bor (mindig az volt az érzésem, hogy a 8-as és főleg a 9-es Birtokfurmint jobb lett, de mostmár ebben sem vagyok biztos). Nem ismertem rá. Nagyon meglepődtem a pontomon a leleplezéskor. 7+

Konyári: Szárhegy 2007.**
Nagyon megtréfált. Vakon esküdni mertem volna, hogy tokaji, pedig tudtam, hogy benne van a sorban. Ráadásul őt is kóstoltam már és hasonlóképp szerettem is néhány éve. Annyira tipikus, krémesen kukoricás, tercier jegyeket mutatott (ami Takács Lajos megállapodottabb boraiban is jellemző elem),  palackérett száraz tokajiakat juttatta eszembe. Sokat kell még tanulnom, ez állandó tanulsága a vakkóstolóknak, illetve érdemekhez juttat váratlan borokat. - Súlyos, nehéz és nagydarab bor. Egyáltalán nem lógott ki - nem csak szerintem - a mezőnyből. Kellemes meglepetés volt számomra is. Ízben is nagyon gazdag, komoly beltartalommal, de talán kissé révbe ért már ez a bor. Nehéz lenne megmondani, meddig juthat még. Szerintem ez a pillanatkép még éppen a csúcsközelben készülhetett róla. Meglepett. Vastaps a Szárhegynek, hogy egy ilyen komoly termőhelyek mellett helytállt. 7+

*Demeter Zoltán: Lapis furmint 2007.**
Talán mondhatjuk: már a szín is árulkodik a borászról. Barnásodó aranyszín (Demeter Zoltán boraira sokkal jellemzőbbek idővel a mélyebb, korosabb árnyalatok, ezt már az 5-ös, 6-os borok közt is egyértelműen láttam). Egyszer már kóstoltam, de mintha nem ugyanez a bor lett volna. Pláne elolvasván mások véleményét, akik ezúttal is fölismerték, hogy ez a Lapis. (Én most csak a borászra éreztem rá.) Lehet, hogy nagyon rossz ütemben kóstoltam akkor, de egyfajta füstösség annyira rátelepedett anno, hogy 7 pontnál többre nem is futotta. A többség most sem volt elragadtatva tőle. Nekem ezúttal nem volt vele bajom. Sőt. Nagyboros jegyek. Illatban palackbuké, ismét eltéveszthetetlen Demeter Zoltános barackkal. Húsos gyümölcsössége, hömpölygő teltsége, magas beltartalma a dűlő mineralitását is megvillantja szépen. Volt, aki szerint a furmintos savak kicsit külön mozognak benne. Nem feltétlenül az elegancia a legfőbb erénye, ezt aláírom, inkább a nagyfurmintos vehemenciával hódít (mintha a borász maga is egyértelműen más, simább, sokkal csiszoltabb csapásirányt követne 2008, vagy pláne 2009-től). A Lapis más úton, máshova jutott el, mint az itteni borok többsége, koncentráltabb, nehezebb bor (számomra még a klasszikusabb, testesebb furmint-korszakból). Szerintem az ő útja is nyújt izgalmakat bőven, amit ez a vakteszt is bizonyított: (7+)8

Holdvölgy: hárslevelű 2007.**
Egészen szikrázó és élénk illat: tele zöld déli gyümölcsökkel, elsősorban kiviel, majd licsivel. Lédús gyümölcsözön fogad szájban is (Berecz Stéphanie ebben művész), hosszan tartó zamatok, és nagyon jó ihatóság jellemzi a többiek közt, melyben némi maradékcukor is szerepet játszik. Én nagyon tudtam értékelni arányosságát, finom szerkezetét. 7+

Prager: Riesling Smaragd Achleiten 2007.**
Nagyon gyümölcsös karakterű illat: körte, birs, ananász. Ízben szerintem alapvetően (ebben a sorban mérve) nem sok/több az izgalom, de azt érezni, hogy vérprofi, letisztult, elegáns bor, ahol minden alkotó mértani pontossággal ül a helyén! El is hangzott, hogy technológiai bor, ami aztán volt akinek nem a legkifejezőbb megfogalmazás volt. Talán nem is az, de annyiban én is egyet értek ezzel, hogy hibát találni ebben a borban nem nagyon lehet, mégis volt bennem olyan érzés, hogy talán sterilebb és ettől igazán jó furmintokkal szemben kevesebb dimenziót mutat. (Noha még az igazán jó furmintok is tudnak sokkal többet csetleni-botlani, de mégis annyi mindenről szólnak egyszerre...ld. Exczelencziás. Talán elfogult vagyok.) Itt is azt éreztem, hogy bár lehengerlő a magabiztosság (ahogy Demeter Zoltán mondta: "benne van minden a glikolbotrány után lefektetett új alapokból, szellemiségből, fegyelmezettségből, tisztaságból"), mégis lehetne benne még több izgalom a magasabb szinthez: letisztult, jó savakkal rendelkezik, kipipálhatjuk az ásványokat is, némi szénsavas beütés még 4 év után is szikrázóvá teszi, miközben mintha enyhén félszáraz érzettel kedveskedne. 7+

Heymann-Löwenstein: Riesling Erste Lage Röttgen 2007.**
Eltéveszthetetlen a petrol. Nagyszerű arányérzék, melynek egyensúlyára itt sem lehet panasz. Nagyon hosszú ívű korty, kitartó lendülettel, remek sav-cukor aránnyal és elég sok díszítőelemmel. A kor jelei egyik rizlingben sem voltak érezhetők. Pazar volt mindkettő. (DrBartával valahol itt lehet a közös nevező, köszönet neki a hétvégi riesling-élményekért, sok eszmecseréhez adtak szikrát. 7+(8)

Puklus: Késői szüretelésű kövérszőlő 2007.**
Az édesek közt ő volt a legnagyobb meglepetés. A nyugdíjba vonult, megbecsült blogger, Albert Gazda írt anno nagyon szépeket e borról, ezért hozta most el palack-kolléga nekünk. - S jól tette! Kritikus és borász számára is egyaránt sokféle tanulság fogalmazódott meg vele kapcsolatban (azt hiszem, nem csak szóban, de fejben is). A többségnek nagyon tetszett és sokakat meg is lepett. Illatban méz és virágpor. Ízben is mézes, magas cukortartalmával szélesen terül szét a szájban, krémesen (bár a korty végén inkább mondanám mégis ízre középhosszúnak). Az egyensúlya szerintem abszolút kifogástalan. Komplexitása miatt pedig szívesen megnéztem volna akár főborok vagy Szepsy szamorodnik mellett is. A kövérszőlőről nem éppen ilyen kép él bennünk. Remek volt! 7+

Bott-rytis 2007.*
Nem vlt könnyű helyzetben a Puklus cukra után. De mégis kezd ez egy igen megbízható Bott márka lenni. Illatban elég tompa, visszafogott. Ízben ennél sokkal lendületesebb! Gördülékeny, szép egyensúlyú, közepes édességű. Kristálytiszta tokaji bor melléfogások, kilengések nélkül. Kifejezetten tetszett, hogy nem akart óriásnak, csak szépnek és őszintének tűnni, ahogy többi évjáratában is. 7

Kikelet: Lónyai szamorodni 2007.**
Kajszis, lekváros, nagyon tokajias (...bizony lehet valami Szepsy István szamorodniba vetett bizalmában). Elegáns illat, ízben aztán a vártnál rövidebb, közepes intenzitás jellemzi, kis szamorodnis kesernyével zárva. Tetszett már jobban is. 7+

Holdvölgy: Zéta (szamorodni) 2007.**
Illatban üde és dzsemes kajszibarackosság. Nagyszerű egyensúly és jóval hosszabb is az előzőeknél. Tipikus 2007-es krémesség, töménység jellemzi, fehér csokis asszociációkkal. Nagyon tetszett. Zétából ugyancsak nem kóstoltam még hasonlóan színvonalas tételt. 8

Disznókő 5 puttonyos tokaji aszú 2007.**
Itt is kajszis, lekváros, de még porosabb botritisz elevenedik meg. Volt borász, aki szamorodninak mondta volna simább, élénkebb stílusa miatt (látható volt ezen a ponton, hogy mennyire nincs valós egység, konszenzus, milyennek is kéne lennie a borvidék csúcsát jelentő bortípusnak: szóljon inkább a 200-as cukrú, patetikus súlyról, vagy legyen az ihatóságé, az eleganciáé inkább a főszerep, mint itt?). Krémes és nagyon izmos, citrusos savai lemossák szépen a finom édességet. Hihetetlen vitalitást adnak enyhén cseres savai, mely mellett a végtelen édesség szinte mellékszereplőnek tűnik. Mégis nagyszerű egyensúlyt adnak ki együtt. Igazi modern aszúideál, melyet végül kizárásos úton, együttesen logikáztunk ki, hogy csakis a stílus megújítójának, a Disznókőnek az aszúja lehet. Jól ki is találtuk együtt. 7+(8)
(Egy éve is hasonlónak értékeltem.)

Kikelet 6 puttonyos tokaji aszú 2007.***
Olyan szerencsések lehettünk ezen a szombati napon, hogy reggelre és estére is kijutott nekünk ebből a nagyszerű aszúból (Kikelet beszámoló holnap). A Terra Hungarica legjobbja volt szerintem. Minden eddigi édesnél intenzívebb és töményebb illat, rengeteg vaníliát mutat, hosszú ívű, virgonc savak, gazdag, végtelen ízű, hibátlan aszú egy nagy évjáratból. Szellőzve gombás, marcipános, fehér csokis jegyeket mutat. A Disznókő után hömpölygő krémességű, hosszú, kajszilekváros ízekkel kedveskedő aszú. Savai éppen jók. A gondolatok, jegyzetfoszlányok itt azonban már igencsak hézagosak...(8+)9

Utólag kicsit bántam, hogy nem valamelyik Szepsy boromat vittem. Arra számítottam, hogy más biztosan hoz (megnéztem volna, mit mutatnának ebben a sorban, mert nála is nagy borokat adott). Összességében azt gondolom, nincs szégyenkeznivalója - komoly rieslingekkel összevetve sem - az érett, 7-es száraz tokajiaknak. Mindazonáltal az 5-ösök és 6-osok egy hónapja érezhetően sokkal lehengerlőbbek, magabiztosabbak voltak. Szerintem beigazolódtak valamelyest az előzetes spekulációk, hogy azok a száraz borok azért szebb palackérést mutatnak, de néhány kiemelkedő, hasonló élményt adó, 2007-es nagybor itt is akadt (Exczelencziás, Demeter Zoltán borok). Illetve öröm volt látni azt is, hogy a fenti tételek savaival sincs probléma. -  Ahogy látható a megfelelő szüretidővel volt esély stabil, eltartható szárazborok készítésére is. Köszönet mindenki részéről az élményekért!
[Kicsit szigorúbb érékelések e 7-es sorról tegnap már napvilágot láttak.]

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább