Skrabski – gyorsszemle/vol #2
nyárváró balatoni borok
Bizonyára sokaknak feltűnt - nézzék el nekem -, hogy gyakorlatilag karácsony óta nem írtam másról nagyposztot csak Tokajról. Időszerű volt már lassan kicsit kitörni ebből, akármennyire is erős a vonzódás legészakibb borvidékünk felé. Pár héttel ezelőtt Kurucz Zoltán, a Skrabski Pincétől küldött nekünk hat palackot nagyleshegyi boraiból, hogy nézzük meg, mivé fejlődtek azok pár év alatt. Ez most tehát épp kapóra jött (ha már előtte pár nappal Pók Tamás friss tételeinek szakmai bemutatójáról - bosszúságomra - sajnos lecsúsztam). A hat minta főszereplője a Szürkebarát volt, melyből 2008 és 2011 közöttieket nézhettem meg egymás mellett, illetve bónuszként egy 9-es Kékfrankos is érkezett. Több mint fél éve kóstoltam utoljára boraikat, és nem volt csalódás egyik sem.
Bevallom, bajban vagyok mindig Balatonnal kapcsolatban. Azt hiszem, egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány igazán nagy/kiemelkedő (csillagos) bort kóstoltam az északi partról (miközben hétvégéim, nyaraim, gyermekéveim szerves részét képzi/képezte pont ez a balatonudvari és környéki rész, ezért talán lehet bennem némi elfogultság is a Balaton-felvidék felé). Néhány válogatott Figula bor, néhány dűlős Jásdi, néhány Szent Donát fehérbor ugrik be, de ennyi. A Füred-Csopaki Borvidékről nekem mindig is a könnyed, nyári fehérborok, fröccsborok ugrottak be, és azt gondolom, nincs is ezzel semmi baj. Nem kell, hogy mindenhol feltétlenül a nagy borokat keressük görcsösen; az adottságok sem egyformák, ahogy a borvidékekkel szembeni piaci elvárások sem.
A borvidék kicsit talán túlreprezentált régió ami a borászatokat illeti. Rengeteg az egymás után nyíló kispince, ami nem véletlen: mindig is kedvelt célpontja volt az északi part a befektetőknek, városi zsongásból kiábrándult, romantikus szőlőbe menekülőknek. Nem telik el hét, hogy ne érkezne innen (sokszor hobbi)borász a boltba, aki érdeklődne, hogy miként tudna bekerülni borszaküzletekbe (ilyenkor azért el is mondom, hogy polcra kerülni még nem is annyira nehéz, de bizony a jól bejáratott nevek mellett nem egyszerű kiemelkedni balatoni borral a mezőnyből). Hasonló Rizlingek, Szürkebarátok valóságos dömpingje, eligazodni a fogyasztónak nehéz, a bevált nevektől eltéríteni nem különben. Aztán lehet, hogy én látom túl földhözragadtan a kérdést, de én ezeket tapasztaltam többnyire.
Most ezeket a benyomásokat sikerült bemérnem a Skrabski borok kapcsán (dőlt betűkkel Kurucz Zoltán rövid ajánlásai olvashatók):
Skrabski Pinot Gris 2011 (minta)
Hordóminta, nemrég lett fejtve, csak azért küldöm, hogy teljes legyen a kínálat. Fogyasztói szemmel még nem értékelhető, de bortermelői szemmel van reménységem benne.
Kicsit még opálos, tompa színű külső. Szép tiszta illat sok friss, érett, mosolygós gyümölccsel, körtével, egész meglepő rizlinges fehér virágokkal és fajtajelleges mandulával, olajos magvakkal. Ízben egész telt, krémes, szinte vajas, puha, de üdítő savú, szinte félszáraz zamattal bír. Van teste, sok gyümölcsöt mutat ízben is. Lecsengésében tiszta, sallangmentes, kerek egészt képez a korty. Ígéretesnek tűnik. Tetszett (pár hetet eltöltött palackban, ami mintától így kezeletlenül azért jó jel. Kész tételként nálam ez a bor megütné a 6-os szintet). Másnapra sokat tompul.
Skrabski Pinot Gris 2010.
Az évjárat erre a tételre erősen rányomta bélyegét, ezekből a savakból nem tudom az idő mit képes megdolgozni.
Nagyon friss és üde, de konszolidált illat. Enyhén krétás ásványok, de rengeteg fehér gyümölcs is föllelhető benne. (Másnap sokkal sósabb illatú, tengeri üledék illata válik főszereplővé, tűzkővel, szinte somlói mértékben.) Ízben nem meglepő módon ő a leginkább savhangsúlyos darab. Kicsit talán cseres is, összehúzza a szánk szegleteit. Mégsem zavaró ez (én amúgy is kedvelem az élénk savú borokat). Pengeélessé, lendületessé, vibrálóvá teszi a bort és akad mellé húsos gyümölcsösség is bőven, ami kitölti élettel, zamattal, tartalommal. Friss zöldalmás karakterű az egész bor. Ételek mellé ideális partner. A sor egyik legizgalmasabbja, legkevésbé beskatulyázható tagja volt számomra. 6
Skrabski Pinot Gris 2009.
Mostanság kerül forgalomba (a borok címkevilága hamarosan egyébként megújuláson megy át).
Az előzőekhez képest van benne egy meglepő parfümösség (kicsit mint a 8-as Szecskőben). Nem annyira neutrális, sokkal kedvesebb buké: érett piros almával, almáspitével, virágbolttal, trópusi gyümölcsökkel. Ízben ő is elég jó savakkal bír, lecsengése az előzőhöz képest hosszabb, ásványosabb kesernyével, jóleső fanyarsággal. Tiszta, egyensúlyos, és kellően élénk is. Meggyőző, magabiztos bor, tele bájjal, eleganciával, kedvességgel. Benne találtam most a legtöbb izgalmat. 6+
Skrabski Pinot Gris 2008.
Most forgalomban lévő már ismerős szürkebarát a pincétől.
Többször kóstoltam már én is. Krémesebb, vajasabb, nugátosabb, megállapodottabb palackbuké. Mélyebb, súlyosabb. Ízben őt is a fajtához képest komoly savak szövik át, s teszik gyümölcsössé, körtéssé. Krétás, agyagos mineralitás teszi csípőssé, de az alkohol is érezhető benne. Krémes, tartalmas, (a többiekhez képest is) meglepően testes és hosszú Szürkebarát, elegáns tercier jegyek súlyával. Másnapra is ő mutatja a legszebb egyensúlyt (azért az alkoholérzet néha szerintem egy kicsit erőteljesebb a kelleténél). S még van is benne tartalék bőven, fáradtságot én nem észleltem benne sehol, ami azért arra is enged következtetni, hogy nem éppen egynyári balatoni fehérekről van itt szó... 6+
Skrabski Pinot Gris barrique 2008.
Kísérleti tétel- nincs forgalomban, az előzővel megegyező alapanyag újhordós erjesztés és egy éves hordós érlelés. Az intenzív hordós jegyek most kezdenek némileg integrálódni.
Illatban harsány barrik jegyek: vanília, krémesség, enyhe puncsosság, melyek nagyrészt ízben is egyeduralkodók. Savai azért adnak neki is intenzitást és üdeséget, elegáns és jól iható, de mégis kissé gejl, émelyítő lesz a barriktól, elviszi egy likőrös, konyakos ízérzet felé, ami szerintem pont, hogy elfedi a többi borban izgalmas termőhelyi karaktert. Kísérletnek persze izgalmas, de az én véleményem az, hogy nem az ilyen borok azok, amik ilyen volumenű kézműves birtokoknál kiugrási lehetőséget nyújtanának. 5+(6)
Skrabski Kékfrankos 2009.
Egy kis változatosság a fehérborok után. Most kerül majd forgalomba, alig 500 palack készült belőle. Próbáltuk elérni a legnagyobb koncentrációt, amit kékfrankosból itt ezen a domboldalon el lehet érni.
Nos igen, alapvető kérdés, hogy egyáltalán mit is lehet a füred-csopaki tájon kihozni kékszőlőkből. Persze azt is tudom, hogy manapság csak fehérborra építeni egy szortimentet, az sajnos hátrányos tud lenni (pláne egy laikus csoport fejével gondolkodva, melyek egy Balaton-menti környéken bizonyára gyakoribbak). Azt a benyomást keltette, mintha nem rég palackozták volna. Színben mély bíbor, fiatalos. Meglepően élénk és fajtajelleges, elsőre pirosas gyümölcsösség szabadul föl orrban, mely aztán besötétül és szilvás, szedres, enyhén fekete cseresznyés formát ölt. Szellőzve diszkrét pörkölési aromákat érezni még. Ízben kávés, étcsokis, közepes testű, és elég sok hordós fűszert mutat. Szépen, finoman föltapadó csersav, jó szerkezet, lendületesség és érlelhetőség tűnt föl nekem a közepesen hosszú ízű borban. Filigrán alkat. A fajtáról sok újat nem tudott ugyan mutatni (világos, hogy a termőhelyről sem); kicsit nyersnek, kaparósnak és élesnek is tűnt néhol, de korrekt, értékelhető kísérlet ez is. 5+(6)