Mivel sikerült már megint a kóstoló előtt napokkal túlzásokba esnem e poszt bevezetője terén, ezért úgy döntöttem, két részben írok e nagyszerű este kapcsán fölmerülő témákról. Aki a Furmint Február (számomra) egyfajta fináléját jelentő Terroir Clubos exkluzív 2005-2006-os nagy Furmintok kóstolóval kapcsolatos fejfájdító fejtegetéseimről bővebben olvasna, lapozzon vissza! Tavaly ilyenkor a tokaji furmintok kultikus arcait nézhettük végig száraztól édesig (olyan csekélységeken át, mint a kiindulópontokat jelentő 2003-as Szepsy Szent Tamás vagy a 2000-es Királyudvar Úrágya, utóbbi számomra a 2011-es év borélménye volt). Idén ugyancsak nem volt hiány exkluzív tételekből, egyedi ritkaságokból, de ami különösen tetszett, az a vakkóstolós lebonyolítás volt (3-asával néztük össze a borokat, és teljesen random sorrendben; itt én az áttekinthetőség végett évjáratonként különválasztottam őket). Nagyon hasonlított ez a mezőny a nyári furmintozásunkéra, ezért is a címbeli folytatás (lesz is utalás). A tokajiak mellett egy somlói Hollóvár furmint itt is szerepelt (utóbb derült csak ki, hogy nem is egy). Közös bennük, hogy nem mostanában palackozták őket: 2005-ös vagy 2006-os klasszisok voltak mind (azaz a nagy száraz furmintok hőskorából, az útkeresés legfontosabb időszakából), méghozzá 5 élvonalbeli borászattól, erősen a termőhelyekre helyezvén a hangsúlyt! Aki sokat jár ide olvasgatni, az beláthatja, hogy ebből a sorból egyszerűen nem maradhattam ki (egy egész kicsit csillagos ikonjaink közti éves házi rangadó hangulata is volt az estének). Most jöjjenek az évjáratok, s maguk a borok (mivel tudtam, hogy teljesen össze vannak keverve a borok, ezért a játék kedvéért a borászok stílusjegyeit próbáltam fölismerni zárójelben, magam is meglepődtem a végeredményen):

Takács Lajos somlói Furmint 2005.** (Tipp: valamelyik tokaji borászat)

Nem volt forgalmi tétel. Tulajdonképpen ő volt a kakukktojás bevezetőbor (nulladikként kóstoltuk az este legelején, magában). S milyen nagyon erős kezdés volt ez, te jó ég! Nugátos, vajas, krémes és súlyos illat, határozott sósság, később érett sajtokat juttat eszembe a poharat szaglászva. Aranyló árnyalat. Érett kajszi és kukorica dominál a gyümölcsök részéről. Szép hosszú íz. Enyhén cseres felszín. Sok ásványt mutat szájban is. Hibátlan struktúra, tömör szerkezet. Tokajinak hittem. 8(+)

2006egyértelmű fordulópont volt a száraz tokajiak történetében. (Demeter Zoltán és Szepsy István még soha ennyi dűlő-szelektált fajtabort nem készített azelőtt, melyekből aztán utólagosan négy különálló dűlős bor és egy ugyancsak mérföldkőnek számító, első birtokfurmint önálló palackba töltése mellett döntöttek.) Érezhető, ahogy a termőhely egyre inkább átveszi a főszerepet, s legnagyobb betűkkel ez kerül a címkére. Az ikonborászok mellett több kis pince is lelkesen próbálkozik már dűlőfaggatással, s mivel az évjárat több volt, mint remek, ezért számos igen komoly, stílusteremtő tétellel kell(ett) számolni.

Bott TELEKI 2006.** (Tipp: Bott Teleki 2006)

Bott Juditék is valami hasonló feltörekvő ígéretet jelentettek már ekkoriban (én csak jóval később kerültem kapcsolatba igencsak limitál boraikkal: tavaly ez a Teleki is tetszett).

De most még sokkal jobban bejött. Ő volt itt a legmagasabb maradékcukorral bíró darab, így nagyon szerethető volt, illetve könnyű volt ráismerni. Ám nem csak édessége volt árulkodó. Illata nem nehéz, nem túlsúlyos, szinte tompa és matt elsőre (pláne az Úrágya és a Sec mellett), de sokat alakul. Kortalannak hat, friss eleganciájával. Sokat nyílik: eleinte fókuszált, acélos, fémes, tartózkodó. Később nagyon enyhe gyümölcsök jönnek elő, krémességgel, termálvízes ásványokkal (ami nálam ugyancsak határozott Bottos formát öltött). Ízben minimum félszáraz korty, körtés, nagyon zamatos birses íz, tele kedvességgel, örömmel. Jó inni, bájos, áradó, őszinte bor, remek formában! 8

*Szepsy István ÚRÁGYA 2006.* (Tipp: Szepsy István)
Tavaly ugyanitt igencsak fáradt képet vágott hozzánk, pontosabban nyitáskor erősen kezdett, aztán pár perc alatt leeresztett (remélem, hogy csak az a palack volt rossz formában). De azóta is folyamatosan, vannak akik nagyon kedvelik. A 6-os Szepsyk közül ő volt a legpuhább, leglágyabb érzetű (extrém alacsony kénnel, és egy kevés maradékcukorral).

Orrbavágó, elképesztő intenzitású illat. Piros ribizli és erdei gyümölcs joghurt (szinte nem is fehérboros)? Ő indított a sorban a legnagyobb vehemenciával, legszebb tónusokkal, de (ahogy tavaly is) elkezd leereszteni pár perc után, mint egy lufi. Folytatásban stabil barackos palackbuké, aztán egy tompa, rezignált, halvány illatban ér véget. Ízben az illathoz képest rideg. Komoly savúnak ható, szigorú korty, melyben az acidok kicsit talán magukra is maradtak. A nagy test körvonalaiból még maradt azért valami, némi krémességgel, kifejezett hordóvaníliával, sok-sok ásvánnyal és nem zavaró, de érezhető kesernyével a legvégén. A fahatás egy kicsit itt több szerepet vállal magára. Voltak, akiket ez a hordós kesernye zavart. 7(+)

Királyudvar Sec 2006.** (Tipp: Királyudvar)

Én a 2007 előtti Seceket nem kóstoltam, de erről a 2006-osról jókat hallottam, s mindenkor a száraz tokaji fölhozatal egyik masszív bástyája volt az Anthony Hwang által meghonosított borkategória, melyben néhány grammnyi maradékcukor kedveskedik nekünk mindig.

Érdekes, hogy első szippantásra mennyire hasonlított az Úrágyára. Azt gondoltam, egy borász munkája a kettő (ekkor Szepsy István nem volt már a Királyudvarnál). Hasonlóan ribizlis, sőt cassisos, áradó buké itt is. Csonthéjas gyümölcsök egész hada (szilvalekvár?). Elképesztő. Kukoricahadra és barackhegyre számítottam, ehelyett már az első trió ennyire kirobbanó, valószerűtlen és sokszínű képet mutat orrban! Azért a kajszi szellőzve itt is fölbukkan, s legvégül jön csak elő a számomra csalhatatlan aszpirines, mások számára propoliszos Királyudvarosság. Gyümölcsös korty, a Telekihez hasonló, ízben áradó és tiszta. Kicsit gyors a lecsengése, de savai szépek, elevenek, a maradékcukrot néha éreztem, néha nem, inkább egyfajta friss gyümölcsös zamat formájában öltött testet. 8 (Igen erős kezdés volt ez a trió.)
(Utólag utána olvasva a neten, Matt Kramer is nagyon szerette ezt a bort pár éve.)

*Demeter Zoltán LAPIS 2006.** (Tipp: Demeter Zoltán)
Tavaly ő is szerepelt az egyik 2006-os trió tagjaként. Ő vitte el a pálmát akkor, így az elvárásaim nagyok voltak vele szemben. Érzésem szerint Demeter Zoltán dűlős száraz borai közt a Lapisés a Szerelmi (talán a Boda is) inkább klasszikusan a koncentrációról, testről szól, míg a Kakas és a Veres jobban érthető, kecsesebb szerkezettel hódít (nem véletlen, hogy az ítészek is utóbbit favorizálják).

Friss, krémes, nugátos illat (DZ-os). Közben ismét előjönnek a gyümölcsök, méghozzá zöldek: kiwi, citrusok, aztán (botrány) megint ez a kissé ribizlis jegy, amitől teljesen odavoltam ezen a bemutatón. Olyan érzésem volt néha, mintha nem is furmintokat kóstolnék. Kesernyés korty, de finoman ásványos. Enyhén cseres felszínű. Hosszú, diszkrét íz, még szinte fiatalnak hat. Nem volt annyira harsány és zajos, mint a többi 6-os Furmint, de így is tetszett. 7+

Hollóvár Furmint 2006.** (Tipp: Demeter Zoltán)

Még 2009 októberében kóstoltam, két fiatalabb társával együtt. Tetszett akkor is, de a 2007-es már akkor is verhetetlen volt, viszont nem éreztem gyengébbnek az azóta kultikussá vált 2008-asnál. Én szerettem Takács Lajosnak a kezdeti, szűretlen-dertítetlen-éráját is. Súlyos, igazi hőskori, fickós borok voltak ezek, nem a behízelgő, elevenségről szóltak, de én az ilyet is tudom értékelni. Olyasmi, amivel egy egész estére le lehet ülni egy téli estén a kandalló mellé.

Nem ismertem föl a sor egyetlen meghirdetett somlóiját, tokajinak tippeltem azt is. Friss kiwi és sziporkázó ribizlilekvár fogad (hihetetlen). Motoszkál benne valami tengervizes mineralitás is (ami akár árulkodó is lehetett volna, de szépen elmentem mellette). Elképesztő sárga gyümölcsözön jön belőle aztán, végezetül ugyancsak a borászra utaló kukoricával. Ízben krémes, nugátos zamat (itt mentem el DZ felé). Nagyon hosszú íz és igen komoly vastagság. Hatalmas test, kimondottan sós ásványokkal. Nálam abszolút a sor egyik legkiemelkedőbbje. Elképesztő, hogy Takács Lajos ennyire egyedi karakterrel bíró borokat volt képes összehozni már első két évjáratában…… Egyúttal szinte összeszorult a szívem a leleplezéskor, hogy ezentúl nem készít szűretlen, derítetlen borokat. Fantasztikus gazdagságú tétel. 8(+)

Királyudvar PERCZE 2006.** (Tipp: Királyudvar)

A bor nem került kereskedelmi forgalomba. (Nem is tudtam, hogy készült a 2000-es Úrágya után dűlő-szelektált, tiszta furmint a pincénél, de azért kiderült: mindig voltak ilyen irányú kísérleteik.) Igazi különlegesség, mely sokatmondóan csakis Michelin-csillagos étermeinkben elérhető (Costes és Onyx). A bor még Demeter Zoltán munkája.

Újra érett ribizlit érzek benne is, barack és kukorica obligát palackbukéjával. A pincéről árulkodó aszpirin itt is fölsejlik, de egész halványan (senki más nem érzett ilyesmit, volt, aki itt is mézes, propoliszos-vonulatot tudott kivenni a Királyudvar-motívumokból). Nagyszerűen strukturált bor. Végtelen íz, kimondottan sós ásványosság jellemzi, szinte csípi a nyelvemet a bor. Nagyon szép és magabiztos tétel, eléggé feszes savakkal, ereje teljében. Nem akármilyen színvonalú borok születtek meg a Királyudvarnál ezekben az években... 8

2005messze nem volt annyira jó évjárat (mint 2003 vagy a fenti 2006), de mindenesetre 2004-nél több lehetőséget nyújtott ismét a száraz borokkal való újabb útkeresésre.Az almasavbontás központi kérdés volt még, de ez a paraméter is bizonyára szerepet játszott mostanáig az eltarthatóságban. Lassacskán elkezdenek új stílusok kibontakozni. Ennek jeleként feltűnnek kisebb pincék is első boraikkal, melyek közül talán Homonna Attila Határija aratta a legzajosabb sikert. Demeter Zoltán és Szepsy István is már három különböző dűlős száraz bort készít (mindketten egy hársat és két furmintot). Úgy hírlik, az idő igazolta ezeket a fiatalon meglehetős rideg savú borokat. Nekünk is voltak nyári élményeink, melyek ezt támasztották alá, s jelzik, hogy mennyire nehéz is megjósolni, meddig tarthatók el ezek a borok.

*Szepsy István NYÚLÁSZÓ 2005.** (Tipp: Szepsy István)

Magas vastartalmú, vörösagyagos talajú terület, melyet 2005-ben hozott először önállóan helyzetbe a borász. Nyáron őt is kóstoltuk közösen és el is varázsolt minket töménységével, (a pazar 2007-esben is) jellemző puha krémességével. Pécsen találtam belőle egy méltatlanul sokáig fekvő palackot, amivel tettem egy próbát, s nem is bántam meg.

Eltéveszthetetlenül Szepsys füstösség tódul belőle. Petrolos, fülledt és elég bizarr buké (itt-ott mintha kén is lenne benne, illetve késői szüret nyomai). Nagy test, kissé darabos és ormótlan benyomást kelt. Gyümölcsökről itt már nem nagyon beszélhetünk. Savai és egyensúlya viszont alapvetően nagyon jók, hosszú, ásványos a lecsengése, ami aztán mégis elég hirtelen ér véget. Nehéz volt értékelni, mert nem volt hibás, de elegáns sem; nem volt öreg, de nem is tartogatnám már soká. 7(+)

Bott Exczellenciás 2005.** (Tipp: Bott Pince)

Önmagában már az is meglepett, hogy nem a csodás 2007-es volt az egyetlen Exczelencziás a Bott-sztori folyamán. Ha csak fele olyan jó ez a viszontagságosabb 2005-ös évjáratú, gondoltam, akkor már nagyszerű bor lehet. Csontos-dűlőből való furmint tehát, mely dűlő engem mindig lenyűgöz teljesen egyedi, 'bottosan' ásványos szerkezetével.

Üledékes kövek, meszes beütésű illata: gyúrmás, krétás mineralitás…"ez csak Bott bor lehet"! Bár egy kevés aszpirin itt is bejátszott a háttérből. A végén visszakóstolva megjelent benne az a határozott narancsos Haribo illat, mely a 2007-esben is vezető elem volt számomra. Csodás. Valósággal szikrázik, ahogy a nyelvem hegyéhez ér. Vastag, nagyon komoly anyag. Húsos, lédúsan gyümölcsös, kissé cseres, de nagyon hosszú, eleven és fiatal még. Elképesztően sokat fejlődik a kitöltést követően. – Végig meredeken följebb és följebb, ami alapján megerősítést nyert bennem, hogy (a sorban egyedülálló mértékben) ezt a bor még mindig lehet hosszabban érlelni. Sokak számára okozott örömet ez a nagyszerű bor, s kétségtelenül az egyik legizgalmasabb tétel volt. Nálam a vége 8

*Szepsy István SZENT TAMÁS 2005.* (Tipp: Szepsy István)

Régóta fájt a fogam erre a borra is. Rég nem kapható már. Tudjuk, Szepsy István, e műfaj megalapozója a '97-óta tartó „nem édes” kísérletei után 2003-ban készítette első igazán zajos sikerű, száraz, dűlős Furmintját, mely az első Szent Tamás volt. 2006-tól masszívan a száraz Szepsy-szortiment csúcsává avanzsált (mellyel bátran kijelenthetjük: egyben a legfájóbb árú hazai fehérborrá vált). Gazdagon köves, zeolitos talajának köszönhetően mindig is a borvidék egyik legjobb fekvése volt ez a dűlő, melynek legjobb, keleti részeit büszkén tudhatja magáénak Szepsy István. Termése az édes borokban is fontos szerepet kap (nem lennék meglepve, ha hamarosan szelektált formában is így lenne).

Termálvíz és füst uralta illat. Elég egyértelmű volt a párhuzam számomra a kettővel előtte szereplő Nyulászóval! Idővel barackosság jön még belőle. Kissé kiüresedett és szikár bor. Nagy test, de (a mezőnyben elég) rövid íz. Sok fa, ásványos szigor, de nagyon hiányoltam az üdítő gyümölcsöket. Sajnos ma ő volt a legkevésbé kimagasló bor. Utólag is visszakóstolva azonban szégyenkezésre nincs oka neki sem ennyi év után, ilyen masszív szerkezettel (már, ami maradt belőle…valaha érezhetően nagy bor lehetett). Visszakóstolva sokkal nagyobb és gazdagabb bornak éreztem, de ebben a bivalyerős sorban a gyengeségei kiütköztek, ezért 7

*Demeter Zoltán VERES 2005.** (Tipp: Szepsy István)

Ez a Veres tehát nyáron egyszer jól szerepelt már nálunk. Kíváncsi voltam, fél év alatt változott-e valami. Ugyan nem ő a legmagasabbra pozicionált dűlős bor, ám alighanem a legizgalmasabb termőhelyek egyike, s nem csak Demeter Zoltán palettáján (ezt bizonyítja ez az 5-ös is, az én személyes kedvencem a savbajnok 8-as is, és a nemzetközi favorit, ráadásul reduktív 9-es is). Mindig másért szeretjük, de a borok közös vonásának tűnik a kecsesség és az elegancia.”

Aranylóbb árnyalatú bor. Pedig kóstoltam már. Szepsys füstösség, termálvíz (illetve engem lufi szagára emlékeztető, égetett gumis, szúrós buké, mely tavaly a 2003-as szűretlen furmintban is ott volt: az első megérzésem Demeter Zoltán volt…). Aztán lassan jön a barackos palackbuké, némi izgalmas naracsossággal vegyítve. Kissé öregedő íz. Rövid, erőteljes savérzettel. A gyümölcsöket itt is keresgélni kell, és az alkohol, illetve a fa is komolyabb szerepet kap az utóízben. Az 5-ös Szent Tamáshoz hasonlóan vele is egy kicsit bajban voltam értékeléskor az ellentmondások közepette. Nagy bor ő is, de ebben a leosztásban voltak nála kiegyensúlyozottabb, izgalmasabb nagyborok is. Nem tartogatnám már nagyon soká őt sem (végignézve a 2005-es mezőny borain). 7(+)

*Demeter Zoltán KAKAS 2005.** (Tipp: Takács Lajos)

Nem ismertem korábbról ezt a bort sem. A gyenge 2005-ben még csak 3 dűlős bort készített Demeter Zoltán (az általunk nyáron kóstolt Szerelmi Hárssal és az itt is kóstolt Veressel kiegészülve). Ahogy említettem, a Kakas is inkább a keskenyebb, egyenesebb irányt követi a borász dűlős borai közt. Első osztályú terület a 37-es út mentén Bodrogkeresztúr mellett (mely 2011-től került csak bekerítésre, így a vadak korábban sokszor végeztek előszüretet; a 11-es bor egyébként nagyon izgalmasnak ígérkezik).

Demeter Zoltán borait nem igazán sikerült fölismernem a sorban. Színben a Vereshez hasonló módon ő is már mélyebben, aranylóan csillog. A lufis, füstös vonulat itt is megjelenik, aztán tercier kukorica és némi kajszibarack válik uralkodóvá benne. Ízben nagyon tömör, hosszú és sós. A Vereshez képest sokkal több harapható gyümölcsöt mutat, illetve a szerkezete is jóval feszesebb. Az eddigiektől eltérő felépítést éreztem benne (a szín és az illat, valamint az íz sóssága kicsit elvitt Somló irányába, pedig jobban belegondolva azért érezhető volt a párhuzam a többi 2005-ös tokajival). 7+

Királyudvar Sec 2005.** (Tipp: Királyudvar)

Ezt a bort még alighanem Szepsy Istvánnal közösen készítette Demeter Zoltán. Kató András a 2005-ös Demi Secet folyton dícséri, gyanítható volt, hogy ezek után ez a Sec is okozhat meglepetést!

Illatban csupa sós ásvány (szellőzve a megszokott Királyudvaros jegyekkel, ld korábbiaknál). Nagyon tömör és feszes korty. Érezhetően nagy anyag: dús, vastag, húsos. Hosszan ér véget az íz, kis diszkrét kesernyével. Az eddigiektől megkülönbözteti lágyabb, kedvesebb és sokkal gyümölcsösebb, ettől elég időtlennek ható arcéle. Meglepett, mikor kiderült, hogy 2005-ös bor. Nehéz róla hosszan értekezni, mert kimondottan szálazhatatlan, összeszedett, varratmentes egységet mutat a bor. A mezőny egyik legkomolyabb, legmagabiztosabb bora volt a többség számára. Nekem ma talán ez a bor nyújtotta a legtöbbet. 8+

(Apró kiegészítés: a Sec minden esetben tartalmaz 20-30 % Hárslevelűt is a Furmint mellett.)

Csillagzápor. Kétség nem fér hozzá, hogy a két évjárat legkomolyabb száraz Furmintjai közül kóstolhattunk meg párat, melyek meglepő életerőről tanúskodtak (sőt voltak, melyek szerintem szépen fejlődtek is ezalatt az idő alatt, s jól áll nekik a kor...bár igaz erre ellenpélda is akadt, nem egy). A pontok is tanúskodnak róla, hogy színvonalban abszolút kiegyensúlyozott sor volt, minimális minőségbeli különbségekkel. A két évjárat közt kontraszt számomra egyáltalán nem volt észrevehető (tán a 2005-ös borok valamivel feszesebb savúak voltak, de volt erre ellenpélda is, ld Sec/05). Mindez több, mint lelkesítő. A kóstoló végén - még mindig vakon - mindenkinek három bort kellett kiemelni a sorból, s legnagyobb utólagos megrökönyödésemre a két Takács Lajost és a 2005-ös Királyudvar Secet sikerült kiválasztanom. Ez a két borászat a mai napon mindenkinél magasabb szinten tündökölt nálam (de Botték is szépen szerepeltek). Somlóval pedig komolyan foglalkozni kell: az időtálló borminőség már adott!
Továbbá izgalmas játék volt a pincékre való találgatás is! Megintcsak nem hittem a szememnek a leleplezéskor. Az abszolút száraz tokaji felső ház (melybe Szepsy István, Demeter Zoltán és a Királyudvar mellé mostanra Botték is egyre inkább fölérnek nálam) stílusait három hibával sikerült bemérni/fölismerni/betanulni. Lehet, hogy túl sok furmintot iszom...? Ez kezd ijesztő lenni(: