Degenfeld Száraz Szamorodni 1999.*
Egy elfeledett bortípus
Rendben van, értem én, hogy Furmint-Február, és hogy most már mindenki (dűlős) fajtaborokra asszociál, ha Tokaj száraz borairól hall, de biztos vannak még páran, akik emlékeznek a földtörténeti középkorból a száraz szamorodnikra is. Sokan még a szánkban érezzük a kilencvenes évekből a kerházas, erősen oxidált Brontosaurusokat, melyek gondolatától azóta is összehúzódik a szánk minden szeglete. Mi történt azóta ezzel a borkategóriával? Tényleg ennyire nincs rá igény? Tényleg ennyire nehéz elkészíteni (jól)? A hosszú érleléssel ennyire nem igazítható a piac mai elvárásaihoz? Vagy csak egyszerűen már nem trendi, nincs rá szükség?
Bizony sokan borkedvelők bajban lennének, s csak vakargatnák szerintem a fejüket, ha megkérdeznék, tud-e mondani egy igazán jó száraz szamorodnit. „Samuel Tinon?!” - Ér is meg nem is, mert annyira nehéz hozzájutni (gyakorlatilag lehetetlen). Mindenesetre igencsak ambivalens érzéseket kelt bennem mindig, hogy egy ennyire ősi tokaji bortípust (megindító módon) épp egy francia úriember, borász karolt föl és értelmezett újra (egészen szépen). A magyar tokaji borászok akkor miért nem foglalkoznak vele? Nem rajongtam az ő szamorodnijáért sem, de érezni lehetett benne valami természetes őserőt, ami azért sokakat megfogott. Úgy egy éve a fiatal, 2005-ös Tokajicum kifejezetten csalódás volt. Ez a címadó Degenfeld-féle viszont annál inkább hatást gyakorolt rám. Tette ezt azzal együtt, hogy nem egy hihetetlenül nagy bor, s aki a 2000-es Királyudvar Úrágya utáni, új hullámot képviselő száraz fajtaborokon szocializálódott, annak továbbra sem lesz könnyed és elegáns, mostani nemzetközi mércével (riesling-láz és újvilági, pl. új-zélandi Sauvignonok mellett) mérve kifogástalan bor. (Még talán Bárdos Sarolta munkája lehetett?)
Rám mégis hatást gyakorolt, bár nem tagadom, hogy ebben a kor tekintélye is benne van. 1999. Nagy aszús évjárat volt. De hol voltak ekkor még a nagy száraz tokaji borok? Az aszú stílusa is épp csak kezdte elérni mai formáját, a nagy dobás ekkor még az édes szamorodni újragondolása, a késő szüretelésű cuvée megjelenése volt (Ilona, Szepsy Cuvée) Szepsy István jóvoltából, aki aztán érdekes módon az édes Szamorodniban látja újra az igazi fantáziát, nem a cuvée-kben. De a száraz szamorodni valahogy feledésbe kezdett merülni. Nem készültek belőle referenciaborok, bár gyanítom, nem is teszi ezt lehetővé minden évjárat.
Tiszta, koros és mégis élénk szín (Tinonhoz képest egyértelműen, bár a két technológia gyanítom végletesen eltérő). Klasszikus, érett, mégis eleven és csodás száraz szamorodnis jegyek vezetik ezt a bort: sherrys, kenyérhéjas füstösség a főszereplők eleinte, aztán később előbújik az aszús barackosság is. Nem száraz bort várna az ember. Ízben mégis a szigorú és erőteljes (8-as) savak mögött megbújik egy csipetnyi sós ásványosság. Elvileg maradt benne 7 gramm maradék cukor, de ebből semmit nem lehet érezni ilyen savgerinc mentén. Mindez hosszú, lendületes és kitartó ízt képez a szánkban, ami kávés jegyekbe torkollik végül. Nem a mai trend szerinti primer jegyekről szól. - Csupa szekunder és tercier hatás, de ezen egy több évig hordóban és palackban érett bornál ne lepődjön meg senki! Ennek a kortynak a közepe ugyan már közel sem olyan zajos és színpompás, mint mondjuk egy remek 2009-es boréban, de az a plusz 10 év mégis nagyon kevés volt ahhoz, hogy ez a bor elveszítse élvezeti értékét. Van benne bőven tartalom, izgalom, szépség, tekintély. Eközben jólesik inni, találunk benne gyümölcsöket is, méghozzá nem csak illatban (a Tinon-féléből kicsit mindezt hiányoltam, az kicsit talán nehézkesebb, bár kétségtelenül izgalmas tétel volt). Valami hasonlónak érzem az ideális egyensúllyal megáldott száraz szamorodnit (de hát borász legyen a talpán, aki ebben a műfajban hajlandó igazán nagyívű kísérletekre...én nem vagyok borász, de fogyasztóként szerintem izgalmas, kibontásra váró világ lehetne a száraz szamorodni is a megfelelő kezek munkájával. - Biztos mindenki tudna neveket mondani. Remek aperitif. Régen a lengyel és észak-európai arisztokrácia megbecsült itala volt.) 7