Tokaj mai arcai
Egy reprezentatív piramis Hegyaljáról
Pár hete Lengyelországban kóstoltattam tokaji borokat, értő közönség számára. Tudjuk, hogy a lengyelek nagyon fontos exportpiacot adtak száz évekkel ezelőtt Tokajnak (erről tanúskodik a szamorodni szó is…nem szükséges az idelátogató olvasónak ezeket kifejteni). Egyrészt adódott ez a kedvező földrajzi elhelyezkedésből, másrészt a tényből, hogy a lengyeleknek nincs saját boruk (a bort viszont szeretik), harmadrészt bizonyára az évszázadok sodrában kialakult kölcsönös, baráti viszonyból is. Ebből a baráti fogadtatásból én is részesülhettem most, s próbáltam Tokaj Hegyalja olyan oldalát bemutatni nekik, ami valamennyire új, nem hagyományos, de napjaink tájékozott fogyasztója számára mindenképp reprezentatív (s persze azért megfizethető is). Különösen izgalmas kontrasztot képzett ez a kóstoló az Alkonyi-féle 1993-as aszúk bemutatójával. Előtte is és utána is folyamatosan kóstolgattam otthon az alábbi borok maradékait. A múlt/a kezdetek és a jelen. Érdekes látni, hogy aszúk terén milyen minőségektől indult a történet 1993-ban, az avinálás elhagyását követően, és ma milyen trendek figyelhetők meg Hegyalján (aszúkon innen és túl).
Praktikussági okokból is hat palackot vittem, hisz egy kartonba ennyi fér. Egy része a személyes gyűjteményemből származott, másik részét előzőleg vásároltam be:
Patricius Sárgamuskotály 2009.
Tiszta, alig színeződött, tükrös citromszín. Illatban obligát, de nem túl harsánykodó fűszerek, érett szőlő, almahéj, szappan, virágok, később fehér húsú gyümölcsök kapcsolódnak melléjük és citrusok. Napok múlva átveszi a hatalmat a muskotályosság. Remek arányok jellemzik, jól iható, közérthető száraz tokaji a termékpiramis bázisához sok ilyesmire van szükség. Filigrán, lágy alkat, de a végén picit érzékelhető alkohollal húzza ki magát. 5+
Tokaj Nobilis BARAKONYI Hárs’ 2009.**
Hej, micsoda bor lett ez mára kérem! Ha ezt az ösztönösebb, tömör gondolatot ki kéne bontanom: tavasszal a Tokaj Nyitányon még mérsékelten tetszett, az egyszerűbb, savasabb 8-as kiadásnál egy klasszissal jobban, de továbbra is tartózkodónak, zártnak éreztem. Ősszel a Terra Hungaricán már sokkal-sokkal több tehetséget éreztem benne, de azt hiszem, mostanra nyílt meg előttem igazán ez a bor.
A hőfokra érdemes figyelni: ne legyen nagyon alacsony! Még a muskotály után is elképesztően harsogó illat. Mélyebb, mérhetetlenül elegáns, a hárslevelű legkifinomultabb megnyilvánulásai. Almáspite, púder, mészkő, tropikális jegyek, néha egészen parfümös virágosság, a felszín alatt pedig izmosan sós mineralitás, tengerparti kövekkel, mindez egy elegáns krémességbe komponálva. Ízben mindehhez gyönyörű struktúra párosul. Kimondottan friss, édes almás jegyek jellemzik (tehát még véletlenül se a hibás reszelt almára tessék gondolni). Hihetetlenül izgalmas, sajátos, más borhoz nem igazán hasonlítható zamattal rendelkező száraz tokaji (ha nagyon mondanom kéne valamit, amihez hasonlítható, akkor illatban a 9-es Szerelmi, ízben, stílusjegyekben a 9-es Barakonyi Furmint ugrik be). Bólé, calvados reflexei. Közben mérhetetlenül eleven és virgonc savak adnak neki kifogyhatatlan lendületet. Legvégén pedig tömény ásványossággal búcsúzik. Kristálytiszta szerkezet (nincs fa, nincs alkoholosság, pedig 14,5-ös, nincs túlérett nehézkesség, nincs tompaság). Hidegen egy csillagot adnék neki, nagyon a két csillag határán egyensúlyoz, enyhülve pedig egészen pazar élményt nyújt ez a bor. Szerintem évek múlva is tartogathat meglepetéseket. Egyre jobban szeretem. 7+
Szepsy István Furmint 2009.**
A borvidék újragondolójának alapborát gondoltam, nem hagyhatom ki a szórásból. Akármi is a megítélése a mesternek manapság, nem szabad elfelejtenünk soha, hogy a borvidék reneszánszának elején Tokaj újragondolásában kulcsszerepe volt, méghozzá mindegyik bortípus terén (talán a száraz muskotály lehet a kivétel). S attól tartok, ez a helyzeti előny, ez a magabiztosság ma is ugyanúgy ott van minden borában, mégha mostanában kicsit fiatalon is jönnek ki azok. Más megközelítést követnek az ő száraz borai. Nem annyira a manapság kijelölt kecses elegancia irányából közelítenek (mint például az előző Hárs is), hanem a magas beltartalom, a koncentráció irányából, aminek véleményem szerint érlelhetőség szempontjából ugyancsak megvannak az előnyei.
Színe mélyebb a citromon belül. Először melegebben kóstoltam. A hőfoknak itt is fontos szerepe van: ezt a bort ne hagyjuk fölmelegedni, sőt talán furcsán hangzik, de szerintem nyugodtan hűtsük be jól (de hagyjuk szellőzni, enyhülni is a pohárban), szerintem magabiztosabb képet mutat, ahogy lassan kienged. Komoly, szigorú, furmintos buké, melyben a gyümölcsök csak igen komótosan jönnek elő. Forró sziklák, nap égette föld, émelyítően mély mineralitás, jól fölismerhető tűzkővel. Aztán gyurmás terroirjegyek, kukorica és magas beltartalmi utalások, ígéretek érezhetők orrban (szellőzve termálvízzel). Ízben jóval krémesebb, húsosabb, teltebb az előzőnél. Itt is megjelenik a kukoricásság, nugátos, mogyorókrémes textúrával (melegen). Komoly beltartalma, masszív súlya csakugyan tettenérhető. Nagyobb test, sűrűbb szövésű az előzőeknél. Savai is tetszetősek, beépültek, mégis elegen vannak, s azért segítenek a magas alkoholt helyretenni. Szerintem kifogástalanul magas szerkezetű, mégis kellő lendülettel, izgalmas élénkséggel bír (hidegen), nem olyan nehéz és súlyos, mint egyes dűlős tételek (s amit mostanában Alföldi merlot is nehezményezett). Nem könnyű bor, de egyértelműen nyomot hagy az emberben, kizökkent a rohanó hétköznapokból pár percre. Előtte is állhat még sok ígéretes esztendő. Napokig tartja szerkezetét, sőt talán a harmadik napra áll csak igazán össze.
S mégegyszer: lenyűgöző látni, mennyire más a két borász stílusa e két komoly száraz tokajinál. Egész más a két bor közelítési iránya a „nagybor” felé. Képtelen lennék megmondani, melyik a helyes út. A jelenlegi trendek a Nobilsnek dolgoznak talán (karcsúbb, kristályosan elegáns…most úgy látom, mindenki inkább ezt az irányt keresi), de én mégis fejet tudok hajtani a picivel dúsabb, sűrűbb, vastagabb Szepsy féle komolyság előtt is. Én szeretem ezt a fajta fickósabb, keményebb nagyságot is (akinek a dűlősek most még túl kemények, inkább próbálkozzon ezzel az alapfurminttal szerintem). 7+
Royal Tokaji Áts Cuvée 2009.*
Nyitáskor virágpor és mézes, citromos mentatea! Napok múlva inkább birs, érett szőlő és zamatos barack mutatkozik benne. Határtalanul édes és azonnal érthető jelleg. Tanítanivaló arányok, mely leheletnyit az édesség felé tekint, de mostanában az ilyet szeretem. Nem vágnak a savak (a 8-asban azért sokan voltak szerintem), és ez sem baj. Tokaj az édesborokkal lett híres! Mézes íz, kellően hosszú, közel olyan jó a struktúra is, mint a 2007-esnél fénykorában (az talán koncentráltabb, sűrűbb volt). Jól érthető, fiatalos, és nagyszerű vétel, mint mindig. Nem szükséges soká fektetni, élvezzük a primer jegyek örömeit! 7
Patricius 5 puttonyos tokaji aszú 2002.**
Őt még nem kóstoltam a sorból. Érett szín és illat. Botritisz, friss és lédús baracklekvárnak az a megnyilvánulása, mely számomra kifejezetten vidám, nyárias hangulatokat kelt. Klasszikus illat (leheletnyi, megbúvó mineralitással?). Egészében eléggé furmintos aszú. Nagyon eleven a korty (2002 ebben jó volt): hihetetlen izmos savak, némi cseresség, kis fa, de jó balansz, az íz végén egy egész sajátos mineralitással zárva. Sűrű, csupán alig észrevehető „kesernye+alkohol duett” (mely számomra igazi 5 puttonyos védjegy), s az érettség jeleként némi füge is megjelenik a végén. Mintaszerű 5 puttonyos, a kilenc éves kor zavaró jelei nélkül. (Egy hétig is szépen tartja magát, utána azért megbicsaklik a kép élessége.) 7+
(Pár héttel utána, ismét Lengyelországban kóstolva megint más arcát mutatta a bor. Illatban, egy napos szellőzést követően is megvolt egy egészen kifejezett fehércsokoládés jegy. Lüktető, intenzív és nagyszerű egyensúly. Nagyon magabiztos aszúnak érzem; közel 8.)
Royal Tokaji 6 puttonyos birtokaszú 2007.**
Nem kóstoltam még a Royal aranycímkés aszúját se eddig. Világos aranyszínű még a bor (nem csak a címke). Majd szétveti a fiatalság. Mézes, citrusos, élénk és fedett illat. Látszik, hogy még nem tudott a palackba zárva egészen kibontakozni, magára találni, de benne van minden tehetség a nagy aszús évjáratból. Öt-hat nap múlva azonban mesésen kibomlik. Mosolygós őszibarack kompót. Forró, rotyogó baracklekvár. Pár nap múlva hidegen: kiwi, ananász. Ízben jól érzékelhető, mennyire nem borszerű a 6 puttonyos kategória. Mézes, vaníliás, lédúsan nektáros, de mégis lendületes, üde, tele van árnyalatokkal. Kifogástalan arányok, barackos, elég hosszú is (bár etéren nem esik túlzásba), jó savú, csupa báj, nem émelyítő a gazdagsága, de az évjáratból adódóan nagyon édes és dús. Közepes hosszúságú aszú, mely alapvetően nem a komoly mélységekről szól (arra ott vannak a dűlőseik), de mégis rajongani kell érte. Nem mutat sokkal többet a kék címkéseknél, mégis a Royal Tokaji mindenkori szortimentje attól tartok, az egyik legstabilabbra, legmegbízhatóbbra épített piramis hegyalján (ami az itteni és korábbi értékelések alapján is jól kivehető). Az Árvay aszúk mellett továbbra is ajándék árban van ez a 6 puttonyos aszú is. 7+(8)