Nem csak korrepetálás végett tűnt tanulságos programnak ez a kóstoló. Még a laikusok fejében is az a kép él, hogy egy aszút márpedig nem szabad frissen meginni, azt évekig tárolni kell. Nincs vége a bevezetőposzt kérdéseinek sorának: Milyen ízűek az évtizedekig érlelt új stílusú aszúk? Mennyit veszít vagy nyer ezzel a bor? Egyáltalán meddig tanácsos ezeket tartogatni? Kapom meg sokszor a kérdést vevőktől, akik gyermekeik születési évéből tennének el 18-20 évre friss aszúborokat. Bevallom, én sem igazán tudok erre válaszolni. Arról van képünk, hogy a régi eljárással készülő old-school (szupermarketes) aszúk milyenek lettek évek múltán... A citrusosabb, magasabb savú és cukortartalmú, alacsonyabb alkoholú és oxidáltságú modern aszúk viszont inkább fiatalon varázsolnak el minket (Lehet, hogy ebben piaci kényszerek is benne vannak? Vagy vajon tényleg nem szükséges huzamosabban érlelni hordóban, majd palackban egy aszút a forgalomba kerülés előtt? S vajon mennyire piacos egy friss 6 puttonyos aszú?). Fejlődésük lefutásáról kevés még a tényleges tapasztalatunk. Nagyon kíváncsi voltam, mivé lettek 18 év alatt, felnőtté válva e borok.

Hat aszúbort kóstoltunk most meg '93-ból. A leírások elején dőlt betűkkel szedve Alkonyi László bevezető gondolatait vettem kölcsön (kivételesen diktafonnal is készültem, mert sejteni lehetett, hogy sűrű információáradat fogad).

Gergely Vince (Úri Borok) - 5 puttonyos tokaji aszú 1993.*
Az évtized második felében - 1996-1997 környékén - a legelegánsabb, virágos illatú és ízű aszú ez a tétel volt. Még most is üdítően világos színű bor. (Legelső Borbarátos aszúteszt győztese volt 3 éves korában. Igazi érzékeny, kecses balerina volt akkor.) 150 g/l körüli cukortartalom.
Ígéretes mádi pincének indult. Szepsyvel egy rajtvonalról startoltak ekkor, de aztán az áttörés, a nagyívű berobbanás elmaradt. Alkonyi László szerint azóta is ez volt a borászat legjobb bora. Két évig volt hordóban. Meglepő info: Sárgamuskotály és hárslevelű alkotja (a sorban egyedüliként), bár mára a fajtajegyek a borban nem kaptak szerepet, de nem érés terén nem maradt szégyenben így sem. - Az érett, harmadlagos jegyek vették át az irányítást minden téren. Barnás borostyán szín. Érett, túlérett füge, mazsola. Poros, rumos-diós, szúrós illat. Egyértelműen idézi valamelyest a régi stílusnál is tapasztalt érett jegyeket. Vastagon mézes, grillázsos íz. Mazsola, kis oxidáltság, sűrű szövésű. Jó sav, picit cseres, de ezek a savak nem teszik magassá a bort. Fénykorában csinos(abb) lehetett (Alkonyi László szerint is 3-6 évesen jobb volt). Rumos, enyhén kesernyés, hosszú íz. Szépen érett, kicsit szamorodnis jellegű aszú. Ígéretes belövőbor. Valóban két évig hordóban kellett tartani ezt a bort? Szükség van a 2+1 évre vagy ezen is túlhaladtunk már? 7+

Hímesudvar - 5 puttonyos tokaji aszú 1993.*
Az egyik első kis családi birtok. Friss, az újfahordót bátran használó, fiatalos borstílussal lépett piacra.
Szerettem a Tokaji Lösz Arcain a Hímesudvar borait (szép volt a birtokfurmint és a 2002-es aszú is). Ő már tiszta furmint-aszú Várhelyi Pétertől (a fajtát pedig nem a fajtajegyek alapján, hanem a szerkezet alapján kell megközelíteni). Hasonlóan a tercier jegyek súlyát érezni főként benne is. Szép borostyán szín. Öreg bútor illat, tömény, markáns, érett jegyek. A legszigorúbb, legmattabb aromák az összes bor közül. Dohány, gomba, avarosság tűnik föl szellőzéssel. Rumos, oxidált jellegű. Egy kis fa valóban ott motoszkál benne, de nem zavaró. Termálvízes utóíz. Cseres felszíne szép, furmintosan intenzív íz, de mégsem túl hosszú, s eléggé üveges szerkezetű. Az alkohol melegsége teszi számomra télies itallá. Sherrys jellegében egy kicsit. Nem éreztem (visszakóstolva szebbnek, vitálisabbnak az előzőnél). 7+

Pajzos - 5 puttonyos tokaji aszú 1993.*
Bár az egyik északi nagybirtok, amely külföldi befektetés révén jött létre (értsd: föl sem merülhet az avinálás lehetősége), nem a határozott gyümölcsösségével, hanem viszonylagos érettségével tűnt ki a kínálatból. Érleltebb stílust képviselte mindig az új stíluson belül is (pl. Disznókővel szemben).
91-es négyputtonyosuk a legelső igazán korrekt aszú volt a rendszerváltás után. Ez az aszú barnás borostyán színű. Sherrys illat megint, karamellel, szamorodnis érzettel. Élénk és az előzőekhez képest elég hűvös illat. Ízben krémesebb, súlyosabb, szinte 6 puttonyos jelleg, végstádiumban. Utóízben egy kis kávés oxidált ízjegy fedezhető fel. Szép sima szerkezet. Talán a dugó nem zárt elég jól? Időszerű lehet kibontani, de még mindig hibáktól mentes bor. 7(+)

Disznókő - 6 puttonyos tokaji aszú 1993.**
„Stílust csak árral szemben lehet mindig teremteni.” Az élharcos, a legtöbb vitát kiváltó tétel ez a bor volt. Mondhatni: a '90-es évek "aszú-háborújában" ez a bor volt a dárda hegye. Máig a leginkább folytonos, feddhetetlen szemléletű pince (a mai Disznókő aszúk nagyon hasonló módon készülnek, mint akár ez a 93-as is). 90-es évek közepe óta szigorú (modern) szüreti szelekcióval dolgoznak (sokszor 50-60 tételből indul ki az aszú-szortiment összeállítása). Izgalmas lefutású a Disznókő aszúk érése: 3-4 évig gyönyörű, buja, feszes, aztán összekuszálódik, majd 10-12 éves korában kezdi utolérni a szerkezet a szénás aromakészletet.
Visszatérő téma volt a kóstolón többek részéről, hogy az 5 puttonyos sokkal szebb és jobban fogyasztható, mindenapibb bort jelent, ezért nagyobb kéne, hogy legyen a szerepe. Alkonyi László szerint erre a megoldás a puttonyszám elhagyása lenne (biztos, hogy meglepően sokak számára az 5 puttonyosok így sokkal több örömet adhatnának). Én ezen a kóstolón a 6 puttonyosokat mégis egy kategóriával erősebbnek éreztem (bizonyára egy 60-70 tételes aszúteszt után én is a simább 5 puttonyosok felé kacsintgatnék, ám ilyesmiben eddig nem volt részem). Hiába a magas cukortartalom, a nagyobb súly, mégis a 6 puttonyos aszúkban tud megvalósulni a leglenyűgözőbb, legvalószerűtlenebb, leginkább tiszteletet parancsoló egyensúly, ami sehol másutt a világon nem tud létrejönni hasonló beltartalom mellett. A Disznókő pedig ékes példája volt annak, hogy egy 6 puttonyos aszú is lehet élénk, vibráló ilyen korban is. Modern módon erjedő mustba áztatták az aszúszemeket. Fahordós érlelése bizonyára rövidebb volt. Ismét barnás borostyán szín. Illata élesen elkülönül az eddigiektől. Csipkebogyó, kajszi, virág és narancshéj. Lédús, túlérett, kompótos gyümölcsösség szövi át. Itt egyáltalán nem főszereplők a többi bornál tapasztalt tercier jegyek, nincs semmi rumos, sherrys közhely. Talán egy kis mazsola árulkodik nálam a korról, de jóval fiatalosabb és maibb ez az aszú, mint eddig bármelyik. S itt vált egyértelművé számomra, mennyire kimaradt az én pályafutásomból a régi stílusú aszúk világa (megkopott gyerekkori emlék). Talán mondhatom nyugodtan, hogy sokkal inkább az ilyen aszúkon szocializálódtam (hál Istennek); számomra ilyen a normális aszú, s nem csak azért, mert ez a bor másképpen érik, mint a sor többi tagja! Ez tehát végre valóban az új stílus maga. Sok kajszi, igazi modern aszús gyümölcsbomba és ízvilág. Savai megosztották a társaságot. Volt, aki sokallta, s valóban elég cseres, de szerintem ez kell ahhoz, hogy egy ilyen korú bor fönntarthassa érdekes mivoltát. Magas, életteli szerkezet. Az íz legvégén egy nagyon halvány kávésság itt is érezhető volt (másnak nem tűnt föl). Egyértelműen az este legvibrálóbb, legvitálisabb, legizgalmasabb aszúja volt nekem, mely még a fejlődési görbe platójának végét sem érte el. Savai miatt nem csak magában lehet izgalmas, ételek mellett is. 8(+)

Gergely Vince (Úri Borok) – Aszúessencia 1993.**
Sokáig forgalomban lévő, nagyon gazdag bor. Amikor forgalomba került, Gergely Vince még a hegyaljai innováció egyik legfontosabb kisbirtoka volt.
Őt pedig alapborba áztatták, mely nagyrészt a Szent Tamás/Makovicza - nagyobb terhelésű - terméséből készült (akkoriban még nem volt annyira fölkapott termőhely; s érdekes, hogy Szepsy István tette végül híressé, aki akkoriban inkább a Királyra épített, de mára a Szent Tamás legjobb, keleti részéről készíti a legnagyobb presztízsű magyar száraz fehéret). Egészen sajátos szín, az összes közül a legizgalmasabb: határozott vörhenyesbarna, gesztenyés árnyalatú borostyán. Ismét a sherrys vonal tűnik föl orrban, mégis jóval elegánsabban, mint eddig. Hömpölygően édes, krémes, hosszú és buja teltség jellemzi. Telít (elhangzott, hogy az 5 puttonyosa nagyobb borászati teljesítmény volt, ám ez a bor még mindig ereje teljében van). Savakban a Disznókő után érezhetően visszafogottabb, mégis kortalan szépséget mutatott szerintem. Halkabban, de komolyabb hangon szól, mint az előző bor. Sokaknak volt túlzó az édességérzet. Én szerettem ezt a végletet is. 8

Szepsy István - tokaji KIRÁLY aszúesszencia 1993.**
Mondhatni, 93-as volt a legnagyobb hatású Szepsy-aszú. Ettől a bortól kezdve kezdett igazán emelkedni a mádi termelő csillaga.
Annyit tennék még hozzá, hogy a legenda szerint Anthony Hwang is a 93-as Szepsy-aszútól világosodott meg egy hatalmas, romjaiban heverő épület még lerobbantabb kertjében, amiből pár év múlva Királyudvar néven nemzetközi színvonalú csúcsbirtokot hozott tető alá (természetesen Szepsy Istvánnal és Demeter Zoltánnal). Micsoda nagyszerű pillanat lehetett. Ám végül a házigazda szabadkozni kényszerült. Mellényúlt a gyűjteményben: nem e Danczkából való aszút hozta el nekünk Alkonyi László, hanem az évjáratazonos Király-dűlős aszúesszenciát. Duzzogva, de elnéztük…. Megbecsülni is nehéz lenne, mennyit érhet az ilyesmiből egy palack. Hanem a bor meglepő formáját mutatta. Tisztának a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük a vizuális élményt. – Opálos, matt barna, zavaros, vastagon kiválásos volt a palack (de hát a sok stabil 5 puttonyos után miért pont egy aszúesszencia…?). Illatban, ízben szerencsére kevesebb gond volt vele. Szamorodnis, mazsolás, sherrys érzetet ad ő is. Mégsem harsogó és nem durva az illat, nem lóg ki belőle igazából semmi, szerintem elegánsan érett. Ízben mintha az előző bort kóstolnánk vissza. Sok újat nem is mutatott. Itt is az édességhangsúlyé a főszerep. Hossza közepes, vagy alig több, jó a balansz, talán egy fél fokkal jobb és elegánsabb, finomhangoltabb, mint a másik mádi aszúesszenciában. Belőle is sugárzik valami időtlen erő és harmónia, habár látvány alapján lehet, hogy őt sem érdemes már sokat fektetni. Nem volt kiugró formában, de összességében én nagy bornak éreztem őt is 18 év után. 8

A pontok tájékoztató jellegűek. Nehéz volt különbségeket tenni, mert összességben hasonlóak voltak a borok, és ténylegesen zavaró hiba egyikben sem volt jelen (pláne, ha a Szepsyt csukott szemmel kóstoljuk). A borok tárolásáról kiderült: mind Alkonyi László személyes gyűjteményében pihentek, bizonyára egyforma, ideális körülmények közt. A kóstolt hat féle 18 éves, újstílusú aszú alapján egyértelműen kiderült, hogy alkalmasak ezek a borok a hosszú palackérlelésre, de sajátosan reagálnak rá. A tercier jegyek egy részét jól kivehető száraz szamorodnis, sherrys, rumos-diós és dohányos, ízben néhol kávés jegyek határozták meg (csak a kontextus végett szívesen megnéztem volna őket néhány még avinált, 91 előtti aszúval, hogy milyen lehet az ízbeli különbség). Jó érzéssel töltött el minket, hogy egyik bor sem volt hibás, sőt ahogy talán az értékeléseim is mutatják, az összes bor az érleléssel is abszolút élvezhető volt, sőt élményt adott!
Ugyanakkor nehéz volt a borok közt objektív különbségeket tenni. A kor jegyei elég egyértelműen rátelepedtek némely borokra. Nálam élesen elvált háromfelé a sor:
Az 5 puttonyosok is hasonló képet mutattak egymás közt, és az aszúesszenciák is önálló úton haladnak a korral. Előbbiek érezhetően jobban fáradnak, a tercier jegyek sokkal nagyobb szerephez jutnak, míg utóbbiak kerekebb, egyensúlyosabb, krémesebb állapotban voltak (ez a pontszámokban is érzékelhető). A Disznókő 6 puttonyosa azonban egyértelműen egy különálló kategóriát képviselt a mezőnyben. Az 1999 és azutáni modern aszúkat is ilyen élesebb savú, izmos boroknak képzelem el hosszú távon, mint ezt a bort. Nem vitás, sok benne a sav (kilóg-e vagy sem, mindenki maga dönti el). Ugyanakkor szerintem kellő savérzet nélkül letompul idővel egy desszertbor (itt bizonyára a jó évjáratnak is köszönhetően sehol nem volt durva egyensúlybeli probléma, de a savérzet minden borban kulcskérdés volt). Érdekes, hogy a 2000-es évektől a Disznókőnél is nagyobb szerepet kaptak a hazai piacon a csodás 5 puttonyos aszúk (2002, 2007). Ily módon a savakban enyhébb aszúesszenciák egy kicsit a töprengősebb, kandalló mellett ücsörgős vagy alkalmibb aszú-típust mutatták most; a Disznókő radikálisabb, izgalmasabb, mely kétségtelenül megelőzte korát, s ma is értékelhető, magas szintre emelte az aszúk világát. Nehezebb utat választott, másképp tette föl a kérdéseket. Nem tudom, hogy akkoriban hogy ítélték meg mindezt, mennyire csaptak össze fejük fölött a hullámok, de szerintem bejöttek a számításaik. Közel egyformán tetszett mindkét véglet, más-más értékeket mutattak mindketten. A készítési kultúra alapvető eltéréseiről és ennek borban való megjelenéséről, értékeléséről sok szó esett, s szintén megérne egy önálló posztot. Vajon elég az, ha egy bor önmagában, vakon elvarázsol minket, vagy kell-e mögé az eszmei tartalom, töltet is a teljességhez...?.
A három csillagos élmény most elmaradt, de nem bántam, mert nagyon kiegyensúlyozott volt a mezőny így is (Sauternes kapcsán szoktak ilyesmit erényként fölhozni)! Alkonyi László ismereteinek tükrében ez persze most sem lepett meg: bizonyára 1993 legjobb pincéinek, legjobb aszúit sikerült elcsípni. Gyanítható, hogy volt a sorban több olyan bor is (ha nem az összes), mely fiatalon szebb képet mutathatott, s ismét bizonyossá vált számomra, hogy (palack)érleléssel (sőt már a palackozással is) bizony veszítünk is az aszúk komplexitásából, egyensúlyából, határtalan szépségéből.
Nekem is pihen a gyűjteményemben több évjáratból (2000, 2002, 2003, 2004, 2006, 2007) modern aszú. Nehéz lenne megmondani, meddig tanácsos eltenni őket, ám láthatóan a 18 év még abszolút beszámítható időtáv! Alkonyi László szerint például az itt is kóstolt Disznókő, de az Oremus aszúira is jellemző, hogy 3-4 éves korukban elképesztő gyönyört produkálnak, de aztán váratlanul összekuszálódik a kép, s például a Disznókőnél később 10-12 év múlva láthatóan újra megfigyelhető egyfajta összerendeződés, letisztulás. Etéren (is) keresgéljük még a határokat. Izgalmas folyamat. Alkonyi László gyakorta emlegeti Tokaj történelmi múltjából, hogy innen indultak ki a forradalmaink is. Az aszú forradalma valahol itt indult.