x

Ripka Gergely

Mátrai Tőkések kóstolója

közös bemutató, közös értékek

Nagyon vártam ezt a rendezvényt. Több oka is volt ennek a várakozásnak. Egyfelől nagyon kevés mátrai bort iszom, másfelől pedig rengeteg szépet és jót hallani az idő közben három pincére élesedő összefogás tagjainak borairól. Losonci Bálint, Karner Gábor és Szecskő Tamás. Mátra szemmel láthatóan kezd erőre kapni. Pedig Gyöngyös környéke nem éppen fölemelkedéséről, hatalmas fejlesztéseiről adott hangot mostanság; mégis annál örömtelibb látni, hogy vannak lelkes és tevékeny emberek néhol a határban, akik csakazértis hisznek abban, amit csinálnak. Példamutatónak érzem jóideje az egész Tőkések-projektet Tokajtól-Villányig valamennyi borvidékünk számára. Önzetlen és őszinte összefogás, tenni akarás, KÖZÖS értékteremtési motiváció. Ha már a parlamentben, minisztériumokban, hegyközségi intézményekben nem történik semmiféle, - borászati téren előremutató dolog, akkor más nem marad, mint a hangadó egyéniségek (sorsszerű) összefogása a széthúzás helyett. Sokszor azt látni ugyanis, hogy a legagilisebbek, leginkább szem előtt lévő nagy nevek nem képesek leülni egy asztal mellé, hogy közösen vitassák meg szeretett borvidékük jövőjét. Mert bár tudom én azt is, hogy sokszor egy-egy borász többet tesz tíz év alatt egy régió borászatért, mint a többiek együttvéve egész életük folyamán, de ettől még az együttgondolkodás nélkül valószínűleg hosszú távon semmi nem megy.

Mivel előre elküldték a meghívottaknak a kóstolandó - nem kis - sor teljes analitikáját, ezért reméltem, hogy ültetett kóstoló lesz, de sajnos nem. Nem baj, így sétálva is el lehetett azért mélyedni a borokban, pláne, mivel az elején nem is voltak vészesen sokan.

Szecskő Tamás Zöldveltelini 2009
Nem bántam meg, hogy nála kezdtem. A három borász közül szerintem az ő stílusa a legtisztább, legkristályosabb. Ez a veltelini is kirobbanóan friss, szénás, kenyérhéjas aromákat mutatott. Hordós tétel. Ízben könnyed és laza, szinte félszáraz jelleget mutat, de virgonc, zöldalmás érzetű savai kellő lendületet is adnak a kortynak. Kis alkoholosság azért fűt a végén. Összesen 120 palack készült belőle, így nem is került kereskedelmi forgalomba. 6

Szecskő Tamás Zöldveltelini 2010.*
Ő viszont csak tartályban fejlődött. Illatban szikár ásványok dominálnak. Egyenes lefutású, virgonc savú ő is, némi kesernyével a végén. Acélos savai egészen fémes hatásúak, de nagyon széppé teszik szerintem ezt a bort és határtalan vitalitást adnak neki. Gasztrobor. Ebből a fajtából kevés szebbet kóstoltam eddig, illetve az is biztos, hogy a 10-es év Mátraalján egyáltalán nem volt felejtős. 7

Szecskő Tamás Királyleányka 2009.
Gyönyörű illat. Rengeteg sárga virággal, trópusi gyümölcsökkel, és parfümös hízelgéssel. Nem lehet nem belehabarodni. Jó savak mellett is kellemesen lágy karakterű bor (pláne a veltelinik után). Olyan, amint bármikor meg bírnék inni. Csak 440 palack készült belőle. 6+

Szecskő Tamás Szürkebarát 2008.
Egyesek dugósságra, mások illósságra gyanakodtak. Szerintem sem az első, sem a második palacknak nem volt alapvető hibája…sajátos karakter, de beilleszthető a fajta keretei közé. Elég parfümös karakterű ő is, ahogy azt egy éve is éreztem. Ízben fajtahű olajos magok, szotyolásság, kis kesernyés mellékízzel. 5-6

Szecskő Tamás Szürkebarát 2009.*
Eleinte zárkózottabb, krétás jegyek a döntőek, majd jönnek itt is a 'Szecskős' virágos bukés elemek. Itt már nincs mellékíz, mint a 8-asban. Zamatosabb, kedvesebb, érthetőbb vonal. Kis alkoholosság zárja végül le. Ismét egy remek fajtapélda. 6+

Szecskő Tamás Muscat Ottonell
A bor 9-es hordós és 10-es tartályos termés házasításából jött létre. Érdekes, hogy nem sokkal illatosabb, mint mondjuk a Királyleányka. Mondjuk inkább, hogy szappanosabb, kicsit áthatóbb illatú, de a borász kifinomult stílusa ezen a boron is szépen fölismerhető. Maradékcukra 20 körüli, amivel együtt is szép az egyensúly, jól iható a bor, sőt nagyszerű egyensúlyban van épp, kellően hosszú ízzel. 6+

Szecskő Tamás Júlianna 2009.*
Félédes. Illatban tömérdek sárga gyümölcs: birs, tropikális jegyek. Lendületes korty jellemzi. Vitális, szép hosszú ív mentén helyezhető el a korty. Először mintha robbanna, aztán hosszan halkul. Elmenne nálam édesnek is. Nagyszerű savérzet teszi jól fogyaszthatóvá. Könnyen szerethető, szép, kerek félédes bor. 6+

Szecskő Tamás Rubintos 2009.
Halványpirosas, silleres szín. Eper joghurt jelenik meg tisztán illatban. Jó zamatú, eléggé selymes, bársonyos érzetű korty. A többi, élesebb mátrai vörös között egy jobban fogyasztható, lazább darab. 6+

Szecskő Tamás Turán 2009.*
A 2007-est nagyon szerettük Marcival. Fekete színű ez is (festőlevű fajta). Illatban eltéveszthetetlenül Turános. Menoiroknál lehet még találni hasonló jelleget: alapvetően frissen szüretelt kékszőlő illatával tudnám leírni most is. Bódítóan sűrű és nagyon intenzív, tömény zamatú bor. Kicsit mintha itt is túlérett jegyek bukkannának föl. Lecsengése sonkás. Kicsit mindenben túl sok, eleganciából viszont most lehetne több is a magasabb szinthez. 7

Losonci Parola Cuvée 2010
Müller thurgau, Cserszegi és Furmint érdekes házasítása. Műanyag tartályokban fejlődik a bor jelenleg is. Finoman és diszkréten illatos, halvány muskotályossággal a háttérben, illetve némi orvosságossággal. Finom zamatú fehérbor. Ha kész lesz, eszményi szomjoltó válhat belőle.

Losonci Halmaj Chardonnay 2010.*
Már a Terra hungaricán is odavoltam érte, pedig ez egy ’félszáraz Chardonnay’, ami nem éppen szokványos megnyilvánulása ennek a fajtának, és nem éppen magas minőségű borok jutnak eszünkbe a szóösszetételről. Maradékcukra 15-ös, mellette 7,1-es savak teszik a dolgukat. Finoman krémes, vajas illat, sok-sok gyümölccsel. Határozott cukra mellett élénk savak marnak a torokba. Nagyon érdekes bor. Határtalanul zamatos és buja. 6-7

Losonci Magyarfrankos 2009
Színben elég halvány, illatban elég sötét. Főként mákot éreztem a sötétség mélyén. Ízben: hú! Izgalmas, arányai sajátosak. Nagyon szép, kissé szemcsés szerkezetű vörösbor, rengeteg érdekes ízzel, eredetiséggel. 6+

Losonci Úrráteszi Kékfrankos 2009.
Csak 220 palackos tétel. Húsz éves tőkékről szüretelték az alapanyagot. Édesebb fűszerek jellemzik. Illata is tompább. Egész hosszú, izgalmas lecsengésű íz, de nem ő volt a kedvencem a borásztól. 6

Losonci Gereg Kékfrankos 2009.*
Nagyjából 40 éves tőkék bora. Kishordóban érlelődött 23 hónapig. Mindössze 440 palack készült. Illata alig van eleinte (kicsit hideg volt a palack Bálint szerint is), de aztán az ismerős mákos vonulat itt is fölbukkan némi földességgel. Ez a legszebb az eddigiek közül. Elegáns (először a nap folyamán), finoman savas, de elképesztően gyümölcsös is. Komoly beltartalom érezhető benne. Kerek, selymes, szép. 6+

Losonci Cabernet sauvignon 2010.*
Itt is végképp sikerült meghazudtolni a sokat szidott esztendőt. Szebben érett Cab.sauv-ot nem nagyon kóstoltam idén. A sok Kékfrankos után ez egész más szint. Tényleg semmi nyoma éretlenségnek: sem illatban, sem ízben, semmi paprika, semmi zöldesség. Sűrű, intenzív, nagyon finoman gyümölcsös, példás Cabernet (bár nem szokványos, ez tény). Ha ilyen lenne az összes hazai CS, szeretném a fajtát nagyon. 2012 februárjánál hamarabb nem nagyon kerül forgalomba. Én várni fogom. 7

Losonci Mocus/Turán-Bíbor kadarka 2011.
Újabb minta a végére. Színben nem okoz meglepetést a Turán: szinte átlátszatlanul sötét a bor. Kicsit ízben mintha szénsavas pezsgése lenne még. Aztán lehet, hogy csak a csupa primőr jegy játszik velem: mondanom se kell rengeteg finom gyümölccsel: ribizlivel, áfonyával. Érdekes és izgalmas kísérlet.

Karner Gábor Siller 2010
Karner Gábortól jött 2011-es és 2009-es Olaszrizling minta is, mind ígéretes volt, de nem nagyon írtam róluk. A szücsi tavaszföldi (48 éves tőkékről való) Kékfrankos siller-minta, 2010-ből piros bogyós gyümölcsökkel támad rögtön: sok ribizlivel és némi málnával. Életteliek savai. A korty is alapvetően a gyümölcsösségről szól. Jó inni.

Karner Gábor Vitézföld Kékfrankos 2011
A Vitézföld Kékfrankosa nem egy idős ültetvény Karner Gábornál (szemben a Tavaszfölddel), még csak 8 éves. 1800 és 3000 kg/ha között mozog minden esztendőben a termésmennyiség kalibrálása. Természetesen ő is minta még. Még elég opálos, illata kicsit fülledt, de a felszín alól primőr piros bogyósok bújnak elő it is idővel. Izgalmas szörpösség (12,4-es még a cukra), kifejezetten ribizlis és szedres íz jellemzi, ami nyilván a palackozásra sokat fog még alakulni. Tetszettek adottságai.

Karner Gábor Vitézföld Kékfrankos 2009.
Ő is minta még. Menta hűvössége, fűszeresség határozza meg karakterét. Mégis érezhetően megállapodottabb, mint a korábbi minták. Erőteljes savak, harapós bor, hosszú utóízzel. Közel 15-ös alkoholjából nem sokat érezni. Sokat fog még fejlődni, ígéretes alapanyag.

Karner Gábor Vitézföld Kékfrankos 2008.
Komolyabb vonal. Fűszeresség jellemzi itt is az illatot, édeskés villanásokkal. Hűvösebb mentás reflexek is megjelennek, ahogy a korábbiakban is. Hosszú, fajtajelleges, vagányan kékfrankosos karakterű. Savai hasítanak rendesen, és talán ételpartner mellett lennének az igaziak. Csupán pár napja palackozták. 6

Karner Gábor Vitézföld Kékfrankos 2007
Lédús, érettebb jegyek találhatók illatában: főleg (nem meglepő) piros gyümölcsökkel megint. Sűrűbb és jóval töményebb ez az illat, ami az évjáratnak is bizonyára betudható. Ízben aztán váratlanul ismerős hűvösség jelenik meg megint mentával (termőhelyi jegy?). Tanninjai érettek. 6+

Karner Gábor Vitézföld Kékfrankos 2006.
Éles váltást éreztem itt stílusban. Tercier jegyek. Érett, sonkás, bőrös, érlelt sajtos illat, ami teljesen elütött jellegben a sortól. Ízben is eléggé bőrös, animális jegyek szövik át felszínét. Nyersebb, csersavai is jobban húznak. Mindössze 492 palack készült belőle, s itt volt a legkomolyabb a terméskorlátozás is: 1000 kg/ha. 6

Karner Gábor Tavaszföld Kékfrankos 2008.*
Hát igen. Ez már késői szüretelésű alapanyagból való. Első és valószínűleg utolsó évjárata e bornak (sajnos)…a borász valamiért inkább sillernek szánja ennek a dűlőnek a borát. Rumos szilva, túlérettség jelenik meg a bukéban, de nekem ez tetszik. A 16-os alkohol egyáltalán nem érződik, de egy pici lekvárosság töményít ízben. Maradékcukra 7,5 g/l (1800 kg/ha-os terméskorlátozással készült). Két és fél évig érlelődött fahordóban, majd 866 palackot töltöttek belőle. Szaftos, húsosan gyümölcsös bor. Nem brutálisan nagy a test, nem is bárdolatlan a túlérett alapanyag ellenére, de így is nagy formátumú tétel tud lenni, mely fajtájának különleges változata. 7

(Köszönjük a Vinoportnak is, a borászoknak is.)

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább