Kürthy András barátunk "leselejtezte" meglévő vörösborkészletét és invitált minket, hogy kóstoljuk össze néhány bor különböző évjáratát. A véletlen műve lett, hogy főleg kékfrankosokat kóstoltunk, zárójelbe téve őket egy pinot és egy franc párossal...szószaporítás helyett a sor rövid leírása következik, a teljesség igénye nélkül:

Anonym Pince Pinot Noir, 2009
Az etyeki pincéről kb. annyit sem tudtam, mint amit a neve elárul. A pincét Szövényi Áron vezeti, a honlapjuk elég informatív: http://anonympince.hu/
Silleres, világos szín, illata fajtajelleges, virágos elég sok vaníliás fával, érezhető kénnel. Ízben is ez a két jegy viszi a prímet, kifejezetten nagy adag sav teszi csontszárazzá a bort. Erjedt gyümölcsízek jönnek még, de alapvetően a hordó a meghatározó. Örömtelien visszafogott alkohol (12,5%). Első bor is, de nem ez lesz tőlük a kedvencem. 4,5p

Anonym Pince Pinot Noir, 2008
Kicsit sötétebb színnel indít, mint húga. Illata sokkal szebb, kevesebb a tölgy, de érzékelhető, kis földes-avaros, pinot-s animalitással. A kén is visszafogottabb és ízben a savak is kellemesebbek, bár kevésnek ebben sem mondanám semmiképp. Frissebb gyümölcsösség jelenik meg (főként eper), alkoholérzete erősebb, de kellemes (13%). 6p

Szeleshát K2 Kékfrankos, 2008
Alapvetően nem rajongok a fajtáért, bár kétségtelenül sokat kutatom az igazit. Pont beszéltük is a többiekkel, hogy valószínűleg a kékfrankos nem hordozza magában a 100 pontos bor lehetőségét/ígéretét, de árkategóriájában messze felülmúlja a többi kékszőlő fajtát. Egy kellemes esti bornak biztosan kékfrankost választok (ha lehet szekszárdit) és nem cabernet-t.
Közepesen intenzív rubin szín. Illatában itt is föltűnik az animalitás, amitől vagy irtózik az ember, vagy megőrül érte, jelen bornál, sőt az este folyamán egyik bornál sem mondtam volna kellemetlennek. Szeder, hordó-vanília (15 hónapot volt fahordóban). Ízében szeder a vezető jegy, kellemesen kiegészülve a hordóból származó száraz, füstös jegyekkel, jó savak, soknak ható alkohol (13,5%) és tannin. Klasszikus kékfrankos. 5,5p

Szeleshát K2 Kékfrankos, 2007
Magyarországon az X-faktornál szerintem csak a Szeleshátnak nagyobb a rajongótábora (arányaiban, a borkedvelőkre vetítve! :)), és ez a rajongás ezzel a borral kezdődött anno. Ahányszor én a boraikkal összefutok, a K2 tetszik a legkevésbé.
Világosabb, kissé opálosabb szín, kis narancssárgás beütéssel. Erőteljesebb, keményebb, férfiasabb, parasztosabb (a szó jó értelmében!), penetráns illat. Ízben hasonló jegyeket hordoz, mint kistestvére, de kétségkívül, összeérettebb, arányosabb (a magasabb alkohol (14%) ellenére), komolyabb. Füstös, feketeribizlis ("kássziszos"), szilvás, szilvalekváros jegyek, a korty vége pedig enyhén kesernyés. Kifinomultabb, de markánsabb. Kevésbé tipikus, de könnyebben szerethető kékfrankos. 6p

Ráspi Gneisz Kékfrankos, 2007
Nálam Ráspi bor még nem verte ki a biztosítékot (bár tény, hogy nem is találkozom velük túl gyakran), viszont most járt hozzá a legközelebb. A két Gneisz, eleganciában, kifinomultságban messze a sor többi tagja fölé emelkedett. Később jöttünk rá, hogy talán hiba volt a Szeleshátot elé rakni...
Meglepően világos, silleres, kadarkás-pinot-s szín, téglás-narancsos széllel. Kicsit opálos. Illata is nagyon pinot-s, levendulás, virágos. Szecskő turán szolídabb kivitelben. Ízében is kísértetiesen pinot noir-ra hasonlít, filigrán, törékeny, kellemesen füstös, savanykás-édeskés, könnyed és harmónikus. Vagy egy új dimenzió, amire a kékfrankos képes vagy palackozás előtt beleborult a pinot is a tételbe...Ráspiról semmi ilyet nem feltételeznék (bár viccesen a "fajélesztő" beszólás is elhangzott), de tény, hogy ilyet kékfrankosban még nem tapasztaltam. 7p

Ráspi Gneisz Kékfrankos, 2006
Sötétebb, tisztább, élénkebb, (meglepő módon) fiatalosabb szín. Illatában elsőre a Dunai Kőolaj-finomítót érzem egy az egyben, itt lakom a lábánál, nekem elhihetik. Ez a jegy bár (a Vállalattal ellentétben) nem kellemetlen, hamar kiszellőzik és teret enged a "borosabb" illatoknak. Cédrus, ázott avar, rum, túlérett, lekváros-szilvás jegyek. Mind illatban, mind ízben töményebb az előzőnél. Olajos, nehezebb, tömörebb íz, feketeribizlivel és érezhető tanninnal. Az alkohol mindkettőnél 13,5%, és észrevétlen. Utóízében narancs tűnik fel. Egyszerűbb, de szebb. Kékfrankos-etalon. 7,5p

Tringa Kékfrankos Reserve, 2007
Magam is amellett törtem lándzsát (eddig), hogy a kékfrankosnak nem tesz jót ha hagyják túlérni, fáradt és nehézkes lesz. Nos itt az ellenérv. Perceken át gondolkoztam, hogy miben éreztem ehhez hasonló illatot és ízt és rájöttem, hogy az amarone-ban. András mesélte, hogy október vége felé jött el hozzá a borász és arra a kérdésre, hogy milyen volt a szüret (2011-ben ugye elég korán beérett minden) csak annyit válaszolt: "Ja, nálunk még kinn van minden.".
Sötét, fekete, átlátszatlan szín, sűrű, olajos mozgás. Brutális hordós, mazsolás, lekváros, likőrös, szilvás, túlérett, illat- és ízjegyek. Tapadó tannin, nagy mennyiségben, fűtő alkohol (15%)...de ez a bor rendkívül finom. Aki ezt nem szereti, ne igya. 7p

Tringa Kékfrankos Reserve, 2006
Hasonló szín, még likőrösebb, szilvalekváros, hordós-vaníliás illat. Ez is egyértelműen hasonlít egy amarone-ra, de az előzőnél szikárabb, egyszerűbb. A 2007-es sűrűbb és gazdagabb. Mintegy félúton a savas-friss és a lomha sűrű kékfrankosok között. 6p

Ikon Evangelista Cabernet Franc, 2008
A sor végén többen azon a véleményen voltunk, hogy szakmai szempontból hiba volt még ezt a két bort is kinyitni, mi ugyanis nem köpünk, de nyelünk rendesen...ettől függetlenül kellemes emlékek derengtek fel bennem a borral kapcsolatban, és pár száraz szót papírra vetve, kényelmesen iszogattam. Ez a pár szó a következő volt:
Mély, sötét szín, büdös illat (konkrétan, de finoman szellentés...), ami szép lassan kiszellőzik. Száraz, szikár, nyers, paprikás. Illatban és ízben egyaránt. Sok, picit édeskés tannin. Kicsit üresnek hat az összkép. 5,5p

Ikon Evangelista Cabernet Franc, 2007
Színe, "illata" hasonló. Teltebb, sűrűbb, pedig egy fokkal kissebb alkohol (13,5%). Kellemesebb az összkép, bár a palackérlelés penetránsabb illatvilágot kölcsönzött neki. Kávé és kakaó, az édeskés, újvilágias íz a vezető jegyei. 6,5p

Erőteljesen fehérboros korszakomat élem. Ennek ellenére nagyon szép és átfogó sort sikerült összerakni. Érdeklődve és élvezettel kóstoltam. A tíz borból hat egy fajta, de majdnem hat féle...nagyszerű kontrasztok. Úgy érzem sokan feladták itthon a fogyasztók közül a kékfrankos megfejtését, pedig érdemes vele annyit foglalkozni, mint pl. az olaszrizlinggel (ami személyes kedvencem!!!).
(A kóstolást a Borfalu Szondi utcai üzletének kóstolóhelységében tartottuk, mind a bolt, mind a kóstolóterem nagyon impozáns, igényes, köszönjük a lehetőséget!)