x

Ripka Gergely

Nagy száraz furmintok nyomában

viszonyítási pontok #6

Mindenszentekre egy egészséges furmintozást írt föl nekünk az orvos, úgyhogy Marcival hirtelen fogtunk egy cetlit, és fölírtunk rá – mintegy recept gyanánt – néhány érdekes tételt a (közel)múltból. Új munkahelye van, ahol számos új és izgalmas tétel felé nyíltak meg a kapuk számára is, de nekem sem volt ellenemre beszállni egy olyan kóstolóba, ahol számos régi és új kedvenccel ismerkedhettem meg. Zömmel tokajiakat szedtünk össze, köztük volt egy dűlős pár is, de akadt somlói kakukktojás ráadásként. Vak legyen vagy ne? Vak lett, méghozzá elég erős mezőnnyel. Sajnos csak ritkán jön össze, de párhuzamos értékelések jönnek, kettébontva. Ma én - kicsit tárgyilagosabban mutatom be a borokat, holnap Marci osztja meg velünk gondolatait a borokról (amolyan „ősmedvés” elvekhez híven kicsit érzékenyebb megközelítéssel). Annyit elárulhatok, hogy merőben eltérőek lettek, mind a leírások, mind a végső pontok (ezért is döntöttem a két különálló poszt mellett). Tessék:

Demeter Zoltán VERES Furmint 2009.*
Éles váltásnak éreztem a 9-es sort Demeter Zoltán pályáján. Kevesebb alkohol és fa (ennél a bornál például egész pontosan nulla), csiszoltabb savak, nem mindig feltűnő nüanszokban megbúvó erények és egyensúly. A számomra megkerülhetetlen 2008-as sor is ebbe az irányba haladt már...talán a nemzetközi sikerekhez is ez lehet a helyes irány (?). A szintén forró 7-es évjáratú boraira sokan azt mondják, most kezdenek csúcsra törni (a 8-asok még messze vannak tőle), a 9-eseknél pedig nehéz ezt megállapítani. Örökös vívódással kóstolom ezt a bort is. Kicsit mindig félve: mindenkit rabul ejtett, akire hallgatok, de nálam mindig elmaradt a katarzis mégis. Ismerjük az ilyet: amolyan „korrekt, de semmi több” – szájízzel tudnám leírni az élményt. Egyértelmű volt, hogy profi munka (hovatovább egy acéltartályos dűlős furmintról van szó, ami ráadásul még nagyon fiatal is; ha valamelyik Demeter Zoltán dűlőnél mégis el tudom képzelni az ilyesmit, akkor a Veres az: minden évjáratban kedves, játékos savú, elegáns, nem túl robusztus tétel), de lehet, hogy számomra mégis hiányzott az oxidatív érlelés a nagy bor fölismeréséhez (?). Filigrán, szikár szépség, amolyan modell alkat, aminek a maga gyönyörűsége az embernél általában szintén vagy nagyon bejön, vagy nem. Most vagy soha, gondoltam magamban (bár az sohasem jó, ha az ember görcsösen egy bor mögé akar látni). Marci úgy döntött, ezzel a reduktív borral vezetjük föl az estét.
Elég komoly indításnak bizonyult. Krémes, mogyorós, meglehetősen súlyos illat, de közben elegáns is. Szepsy István birtokfurmintjára tippeltem vakon. Ízben ásványos, zamatos és elég nagy testű is, szép struktúrával megáldott tétel. Meglepően almásak és mozgékonyak a savai, de azért távolról sem mondtam volna, hogy ez egy reduktív bor!! Szellőzve (sokat alakul), parfümösebb arcát mutatja és a borászra jellemző kukoricásság is föltűnik. Egyértelműen most, harmadszorra tetszett a legjobban. Nem ismertem rá, sokat fejlődött (öregedésnek a nyoma zérus), de még izgalmasabb kérdés, hogy ilyen iskolázással meddig jut majd el. 7+

Köpcös tokaji Furmint 2005.
Ennek a bornak a sztorijában Marci a jártasabb. Úgy tudom, hogy olyan alapanyagból készült, melyet Szepsy István ebben az évjáratban olyannak ítélt meg, hogy inkább a saját borába ne kerüljön bele, így eladta…hogy a megfelelő kezek munkája nyomán újjászülethessen, új értelmet kapjon.
Barnába hajlik már a színe, ezért őt könnyű volt beazonosítani. Jól kivehetően korosabb, illatban is gombás, majd barackos, vajas, marcipános bujaság árad belőle. Szikár ásványok és marcipán jut eszembe az ízről is. Egész komoly szerkezetű bor (megkockáztatom, hogy az alapanyag minőségére is lehet következtetni a borból), melyen bár a ráncok megjelentek, alkotói kissé külön síkon mozognak el egymás mellett, de máig őriz valamit hajdani nagyságából. 6

Demeter Zoltán BirtokFurmint 2009.*
Ez a bor sem volt alapvetően újdonság. Legutóbb valamikor nyáron kóstoltam, és az egész család szerette közvetlen, nem „túlkomplikált” báját, melyet kevéske maradék cukor egészít ki szépen. Akkor arra jutottam, ez a 2009-es birtokfurmint lett eddig a legszebb, amit a pincétől kóstolhattam. Mindig szívesen iszom az ilyesmit.
Halkabb, elegánsabb illat és összkép az előzőekhez (és az ezutániakhoz) képest. Az élénkebb, zöldalmás jegyekről elég nagy biztonsággal gyanakodtam a bor nevére. Emellett krétás, gyurmás ásványok díszítik. Jó savai vannak. Filigránabb, szerényebb jelenség, kicsit talán vékonykább is, de van egyfajta lefegyverező, kifinomult bája, mely a múlt heti löszborokat juttatta eszembe (pedig nem is az). Könnyen fölismerhető és átüt itt is a borász keze nyoma. 6+

Demeter Zoltán VERES Furmint 2005.**
Érdekes tanulmánynak ígérkezett a legelső és a legutóbbi Veres Furminton lemérni, honnan hová jutott el a borász, az ültetvény, a karakter. Mennyire más is volt akkoriban az elképzelés a nagy furmintról. Persze alapvetően szárnypróbálgatásnak tekinthetjük, egy izgalmas folyamat egyik lépcsőfoka, ami aztán a soron következő nagy évjáratokban teljesedett ki. A Veres pedig azt gondolom, Demeter Zoltán egyik legizgalmasabb boszorkánykonyhája (újabban a főborban is nagyobb a szerepe). A 2006-osról nem sokat tudok, 2007-ben érdekes módon almasavbontást végeztek a borban (azzal a krémességgel veszített a bor szerintem, hanem) 2008-ban aztán 8-as, etalon szerkezetű savakat sikerült elérni száraz borként, 2009-ben pedig láttuk: elkészült az első nagyra tervezett, reduktív, dűlős tokaji. Személyes kis gyűjteményemből való ez a palack, mely a dűlő történetét indította el, ahogy a szintén 2005-ös, legelsőDemeter dűlőtrió Szerelmije is (kicsapta a biztosítékot nálunk pár hónappal ezelőtt ő is). Bíztam tehát ebben a borban is, a borászban nem kevésbé, illetve a termőhely is számomra titkos kedvenccé vált (leginkább a 2008-as briliáns savszerkezetének köszönhetően).
Nagyon érett és intenzív illat. Kukorica és füstösség, némi oldószerességgel (de nevezhetjük ezt szalonképesen petrolosságnak is), ami aztán szépen átmegy vaníliás, nugátos, kukoricás egyveleggé. Ismét egyértelműen fölismerhető Demeter Zoltán stílusa. Íze már nem volt ennyire egyértelműen megnyerő (sokaknak illatban jóval többet ígért). Gyönyörű vibrálása volt nekem a legmeglepőbb, így hat esztendő után. Szinte hullámzanak, hömpölyögnek rétegei. - Rengeteg ásványos díszítőelem teszi színessé a barackos, finoman bársonyos savérzetű bort. Elég hosszú és nagy bor, de ez a dűlő mégis alapvetően inkább rebbenékeny szépségű borokat ad. - Ez az évjárat sem a hatalmas testről vagy az alkoholról szól (12.7). Halkan szól, oda kell hajolni olykor, hogy meghalljuk. Nem volt akkora élmény talán, mint az 5-ös Szerelmi, de tetszett, kivételes tétel, melyen láthatóan csak nagyon lassan fog az idő. 7+

Szepsy ÚRÁGYA Furmint 2009.**
A Szepsy Úrágya fogalommá lett az idők folyamán. Sokak kedvence azóta is ez a diszkrét bájjal megáldott termőhely. A 2000-es közös ősről talán már nem szükséges hosszan bevezetőzni. Szepsy István tudatossága nem lehet kérdés számunkra: nyilvánvaló, hogy minden dűlő csak abban az évjáratban szólózhat, amikor valóban megvillantja egyedi értékeit (hisz természetesen minden évben dűlőnként érnek a borok, s a palackozás előtt dől el, melyikük kap saját címkét). De azért az mégiscsak érdekes, hogy aztán (a 2005-ös Nyulászó és Szent Tamás után) a 2006-os volt gyakorlatilag a következő önálló Úrágya, ami eljutott a hazai fogyasztóhoz. - A birtokfurminthoz képest kecsesebb, szoborszerűen megformált szépség volt, kis maradékcukorral, extrém alacsony kénnel (halkabban szóltak a 2006-os dűlős Szepsy borok, akkori énemmel a 2007-eseket sokkal többre tartottam). A 2007-es dússágában hozta az évjárat erényeit: kirobbanó, koncentrált és vastag száraz tokaji volt. A 2008-as termésről megint nincs infóm (a birtokfurmintba került talán?). S most megérkezett a 2009-es:
Füstös, kovaköves illata azonnal elárulta a borászt. Nagyon Szepsys ez a köves füstösség. Sokan egyenesen égett gumit kiáltottak, volt akinek egyáltalán nem is tetszett ez a jegy ebben a töménységben, amit szintén meg lehet érteni. Egyben az illat is, íz is 100 %-ban a termőhelyről muzsikál szerintem. Vastag, elképesztően zamatos, nagyon telt, kifejezett alkohollal, és rengeteg ásvánnyal. Nagy formátumú, és valóban komoly furmint, melyet a termőhely egyértelműen felülírt. Kis kesernyével zár, melyet a remek savak szépen helyrebillentenek. Szép jövő előtt állhat. 7-8

Takács Lajos – Hollóvár somlói Furmint 2009.**
Sajnos még csak futólag találkoztam vele, másfél éve a 2009-es évjáratbemutatón (Somlói Tavasz). Arra emlékszem, hogy kiegyensúlyozottnak találtam az egész 9-es Takács Lajos sort, de a 2007/8-asok intenzív élményeit nem igazán tudták frissebb, üdébb jellegükkel megközelíteni. Azóta azt hallottam, remek formába került, s bizonyára a palackban eltöltött idő sem múlt el nyomtalanul.
Abszolút elvált illatban is ízben is a tokajiaktól, miközben tökéletesen megugrotta a lécet is és somlóiságával egyáltalán nem volt ebben az alapvetően tokaji sorban diszharmonikus vagy bárdolatlan (eleinte kicsit tartottam ettől). Sőt, illata jóval meggyőzőbb hangerőt üt meg - emelkedettebb, ünnepibb, dúsabb: konyakos, likőrös, sült almás, kicsit túlérett rusztikusság, mindez szép összhanggal, egyáltalán nem a zavaró változatból. A termőhely jól kivehető itt is. Ízben kis kesernyével van megtoldva a nagyon összetett és vastag bor. Erőteljes az alkoholja is. Meglepő bor ebben a sorban, és nagyon szépen is érik szerintem. Egy nagyon elegáns somlói. 7+

Királyudvar tokaji SEC 2008.
ÚjPannon Bormustra szerint aranyérem. Matt Kramer szerint ettől a bortól egypercre tágabb lesz világ. Szerintem pedig egy csodálatos egyensúllyal, kristályos szerkezettel megáldott félszáraz tokaji, a két csillag szobra. Sejteni lehetett, hogy ez a Sec még ebben a sorban is izgalmas hangon tud majd megszólalni.
Tévedtem. Bár ez talán nem a bor hibája, csak ezé a palacké. Valami nem volt ugyanis rendben vele. Elsőre gyönyörű volt az illata, aztán az idővel hirtelen elkezdett hanyatlani. Mintha enyhe dugósság lappangott volna a felszín alatt. Nem igazán ilyen kép maradt meg bennem erről a borról, de valami kis bizonytalanság biztosan torzított rajta. A zöldalma itt is fölbukkant, krétával, majd némi zavaró aszpirines, gyógyszeres jelleg utalt a hibára. Markáns, sőt kissé metszően cseres (alma)savai eléggé kiálltak a borból. Nem nagyon tudott mit kezdeni vele a társaság. Kár érte.... (Nem volt értelme pontozni, végülis magas szórással az utolsó előtti helyen végzett most.)

Szepsy BirtokFurmint 2009.**
A megbízható birtokfurmint 2006 óta kedvenceink közé tartozik. Az első évjárata különösen nagyot szólt, éveken át ajándékozott meg sokunkat felejthetetlen furmint-élményekkel (bevallom, számomra is az első nagy szerelmek, öntudatra ébredések egyike volt 2009 elején). Nehéz dolguk is volt aztán az utódoknak. - A 2007-esre kicsit rátelepedett az a bizonyos, említett füstösség, nehézség, majd kicsivel fölé ment jellegben a szikárabb, elegánsabb 2008-as, melybe löszös alapanyag már nem került, s most itt az ismét forróbb évből való 2009-es (egy vertikálist ebből a borból is tanulságos lenne végignézni, hisz a maga nemében stílusformáló jelenségnek számít).
Egészen véletlenül került a sor végére, azt hittem, vele kezdtük. Marci töltötte a borokat és a sors tréfás fintora volt, hogy ő maga is abban a hitben töltötte ezt az utolsót, hogy ez az Úrágya. Talán nem lövök le nagy poént, hogy a két Szepsy az árkülönbség ellenére simán egy ligában játszott. Ám kettőjük közül is az alapfurmint szólt nagyobbat legtöbbünk szerint. Itt is a termőhelyi, Szepsys füst és égett gumi bukkan föl, akárcsak az Úrágyában, de mégis picivel talán árnyaltabb a kép. Nagyon masszív struktúra, vaskos, komoly bor ez is. Alkoholja finoman melegít. Marcipános, nagy boros, mégis példás az egyensúlya, krémes és brutálisan hosszú lecsengése van. Szerintem 2006 óta a legszebb birtokfurmint a pincétől, s esetemben az estét is sikerült ellopnia mindenki elől a mesternek. Ezen az estén az ő munkái voltak a legmeggyőzőbbek. Megleptek a borok. 8

Tokaj Nobilis BARAKONYI Furmint 2009.**
Attól függően, mennyien leszünk, mennyire fárad a társaság, hoztam még egy 2007-es Oremus Mandolást és ezt a Nobilist...végül a vak szakasz végeztével levezetésként még utóbbit is kidugóztuk a kötetlen beszélgetés mellé (nem vakon már). A füstösség, mint oly sokszor ennél a bornál, megint csak Szepsy borokkal rokon jegyként tört elő (s ismét bizonyíték lehet arra, hogy ez a jegy nem a hordóból jön, mivel nem ugyanazt a hordót használja a két borász). Mégis ez a füstösség a Barakonyiban nem tolakszik annyira, mint mondjuk az Úrágyában; halvány és ugyancsak jellegzetes, finom tengeri sósság kapcsolódik mellé, ami teljesen lebilincsel mindig. Ízben behízelgően zamatos a maradék cukortól. Bárdos Saroltás süteményesség, linzeresség jelenik meg az ízben. Imádni valóan finom savak ellenpontozzák eközben a cukrot, hogy aztán végtelen és káprázatos mineralitással érjen véget. Alkoholja nem kevés, de ezúttal mégsem volt zavaró szerencsére (korábban volt, hogy ezt másképp érzetem ennél a tételnél). Az utolsó két palackot vettem le magamnak a polcról, ugyanis hamarosan elfogy végleg és a 11-es lesz majd valamikor a következő Barakonyi. Szerintem az utolsó 2009-es palackomban is van még pár év. 7+

A fenti erős sor, láthatóan (nálam) simán hozta a 7-es átlagot, ami szintén nem meglepő módon újabb ékes bizonyíték a fajtában és a borvidék(ek)ben rejlő, sokszor előjövő perspektívának. A termőhely számos bornál bőven fölül emelkedett a fajta primer jegyein, mely tulajdonképpen talán csak a Demeter Birtokbornál volt másképp. Sokan ezt a tételt nem is igazán kedvelték, szerénységével, élénkségével nehezen tudtak mit kezdeni, - nyilván ez megint egy másik műfaj, más élethelyzetben tud tündökölni az a bor és másutt mondjuk egy Úrágya, ennyi. Szepsy István füstös terroirfurmintjai tündököltek 2009-ből (bár érdekes volt látni, hogy összesítésben megosztották a közönséget). Nem hiába tartják ennek a műfajnak az úttörőjének. Mivel tudtam előre, hogy mely borok lesznek (hisz Marcival együtt állítottuk össze a sort), ezért a palackok magassága sajnos sokszor árulkodó volt a letakart palackoknál is. (Így végül is két bort cseréltem össze, de szerintem abszolút jól fölismerhetők voltak a borászok arcélei.)

Összesítés alapján a hetes kóstolócsapat ezt a sorrendet hozta ki a végére (zárójelben a pontok átlaga)....szoros lett:

1. Demeter Zoltán VERES Furmint 2005.** (7,285 p)

2. Szepsy István Birtokfurmint 2009.** (7,257 p)

3. Hollóvár somlói Furmint 2009.** (7,242 p)

4. Tokaj Nobilis BARAKONYI Furmint 2009.** (7,143 p)

5. Demeter Zoltán VERES Furmint 2009.* (6,857 p)

6. Szepsy ÚRÁGYA Furmint 2009.** (6,814 p)

7. Demeter Zoltán Birtokfurmint 2009.* (6,133 p)

8. Királyudvar Tokaji Sec 2008 (5,783 p...de akár ki is vehetjük a valószínűleg hibás palack miatt)

9. Köpcös Furmint 2005 (5,714 p)

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább