Ha valakinek nem cseng ismerősen a címben említett villányi borászat neve, az nem a véletlen műve. Egész pontosan idén jött ki ez a borászat először saját név alatti borokkal. Korábban a szőlő nagyrészét eladták, ami pedig saját borba került, az nem kapott palackot, így is elfogyott, az a legjobb. A kedves borász és újdonsült budapesti képviselője viszont most a Drop Shopba invitált minket, ahol bemutatták ötös fogatuk tételeit.

Bodor Pince Rosé 2010.
Kicsit féltem tőle, hisz már nyakunkon a friss 2011-esek, meg aztán idén valahol én is egyet értettem a rossz nyelvekkel, akik szerint a rosé ugyan nagyon trendi, szódával az idei fesztiválok fröccssztárja volt, de alapvetően inkább közepes élvezeti értékkel bíró kármentőként lehet rájuk tekinteni, nem a határtalan élvezetek italai. Ez bor mégis nagyon kellemes, virágos, narancsos bukéval mutatkozik be. Vonzó és egyáltalán nem bágyadt vagy egysíkú. Frissítő savai megvannak, jóleső rosé ez, nagyon halvány kesernyével és szinte mentás frissességgel. 5+

Bodor Pince Kékfrankos 2009.
Kifejezetten intenzív illatában csupa fekete bogyós: ribizli és áfonya, aztán mák. Ízben meghökkentően újvilági hordóvanília tobzódik a nyelvemen. A borász egyébként 500 literes és francia barrik hordókat használ. Alapvetően tehát egy lekerekedett kékfrankos ez, mely vastag, krémes, vaníliás keretbe lett foglalva. Nem a savakról, nem a fűszerekről szól, a fajtát kicsit felülírják az érlelési jegyek. 6(+)

Bodor Pince Merlot 2009.
Egy évet töltött hordóban. Fűszeres, paprikás illattal köszönt (Borravaló Faterhoz hasonlóan én is CS-nak néztem volna elsőre). A kortyot jó, érett tanninok és diszkréten étcsokoládés felhangok alakítják. A barrik ízvilág itt is föltűnik azért. Talán egy kicsi érés jót fog még tenni neki. 6

Bodor Pince Cabernet sauvignon 2009.
A merlot-hoz képest még nyomatékosabb fűszeresség árad belőle. Paprika, örölt bors, mák, idővel szilva és meggy gurul elő. Az elmaradhatatlan hordóvanília újra szót kér, mellettük az erőteljes tanninok is belehúznak azért. Talán ő a legkevésbé krémes, ő a leginkább csersavas, íze is hosszabb, ezért étel mellett próbálnám ki. 6

Bodor Pince Cabernet franc 2009.*
Toastos, füstölt sonkás, sőt érett sajtos (!) illat teszi merőben mássá az eddigiekhez képest. Valami hasonlóra szokás mondani, hogy "nagyvörösboros illat". Pörgetve zárkóznak csak föl az obligát fűszerek, főleg bors. Elegáns, szép illat ez. Vaskosabb, masszívabb, teltebb, dúsabb minden tekintetben, mint a korábbi tételek. Tanninjai neki is oda csapnak, ahova kell. Nagy test, erősebb alkoholérzet, melyet mentás fűszeresség csillapít. Nagyobb darab villányi vörös. (Pislákol mellette egy csillag nálam.) 6+

Talán a pontok után nem újdonság elárulnom, hogy a fiatal borász borai hozták az elvárt kiegyensúlyozott belépő szintet. Áruk is hasonlót tükröz. A nagy katarzisok még nem jöttek el, de biztos vagyok benne, hogy arra sem kell sokat várni. Nem is kell mindent azonnal… Remek kezdés ez, amiből az ültetvény küllemét is elnézve bármi lehet még később. A hordóhasználat persze nehéz kérdés. Van, aki szereti/tolerálja az ilyet, van aki szerint a barrikjelleg ideje lejárt, s inkább a primer jegyekre áhítozik, melyek a felszín alatt azért szintén megvannak itt (remélem, lesz belőlük több is idővel). Van stílusa is a boroknak, voltak jegyek, melyek végigvonultak az összes boron. Nem nagyzoló, túlzó, feltűnést görcsösen követelő borok ezek, hanem olyanok, melyeknél korrekt árért cserébe finom borkíséretet kapunk hétköznapi estéinkhez; s azt gondolom, ilyen szerényen kell debütálni, ez így van rendjén.