Az utolsó pillanatban kaptam csak meg a meghívót a Sauska-Tokaj bemutatójára, de a lényeg, hogy még időben értesültem, és ott tudtam lenni az Esszencia Főzőiskolában. Tanulságos programnak ígérkezett. Az eddigi tapasztalatokról annyit, hogy egyfelől a helyszín és a szervezés már a tavalyi, Sauska Korai bemutatón is bevált (a borokról nem is beszélve), másrészt pedig már egy-két éve a Sauska-Tokaj néven forgalomba kerülő borok közül is kóstolhattunk egy s mást…amik legalább annyira meggyőzőek voltak (számomra), mint villányi boraik. Pedig (ugyan nem nagy zaj kíséretében, de) kapnak ők hideget is meleget is (mindkét borvidéken, de főleg Tokajban). Árvay Jánossal közösen komoly alapokat fektettek le. - Nem titkolt szándék volt a világfajták bevonása, ami természetesen egyből „Na de kérem….?!” – típusú reakciókat váltott ki a FurmintHárs-fetisiszták táborából… Igaz én is az vagyok, de kóstolván a 113-as cuvéet (barrik Chardonnay-val és Sauvignonnal a Furmint és a Hárslevelű mellett) nekem nem kétséges, hogy a világfajták (legalábbis ebben a leosztásban) nem írták fölül a termőhelyet, sőt ha úgy tetszik emelték a Tokaji Furmint nagyságát. Akkor nincs rá szükség? - Lehet, de amíg a pince az imént említett módon arra használja a nem őshonos fajtákat, hogy szekundáljanak a helyiek szépségének, emellett a címkén zempléni tájbor megjelölés szerepel (vagyis semmilyen fenyegetést nem hordoz az ilyen bor) addig talán nem kell az ilyesmin hosszasan merengeni, ki-ki eldöntheti maga, hogy ízlik neki a bor vagy sem. Más kérdés viszont, hogy a most kóstolt tételek éles kanyarokat hoztak a tokaji szortimentben, - kicsit a villányiak mintáját követik, sőt a közös filozófiát hivatottak egyesíteni. Ezentúl ne a tokaji pecsétes logóval keressük őket a polcokon, hanem a Villányból megszokott körrel középen, mintegy még inkább összefonva egy kerek egésszé az egész Sauska-szortimentet... Komoly és radikális elhatározások ezek.

A magam részéről én továbbra is mellette vagyok annak, ha valaki a megszerezett tőkéjét hazai, világszínvonalú technológiával dolgozó borászat(ok)ba és gasztronómiába fekteti. Ez baj? Egyszerűen helyén kell kezelni az ilyen volumenű pincék borait is: itt nem a hagyományos eljárásoké a főszerep, szükségszerűen palackoznak cash-flow borokat is, igen, szerepet kapnak a külsőségek is, és számolni kell azzal, hogy a nemzetközi trendek is hatást gyakorolnak a végeredményekre. (Aki nem nyitott az ilyesmire, annak ott vannak a jól bevált, feddhetetlen kedvenceink, ha úgy tetszik 'a kézművesek'.) Nehéz lehet manapság egy hegyaljai borásznak kiigazodni a Tokaj-hívek sokrétű kívánalmain. Különben készített a Sauska 100 % terroirfurmintot is, méghozzá a másodosztályú Birsalmás dűlőből. Látni lehetett most is: sok szégyenkezni valója ennek a tételnek sincs (gyanús, hogy összekóstolható a legnagyobb dűlős tokajiakkal is akár). A pince felé ugyancsak sokszor felrótt tölgyesség mellett - szerepet kap az ásványosság, a magas minőségű alapanyag is, számomra legalábbis épp eléggé. Nem mondom, hogy ő a kedvenc furmintom, de első dűlőszelektált Furmintnak épp nem is rossz kísérlet.
S hogy mi a helyzet az édesekkel? Etekintetben már kicsit ambivalens érzésem támadt a kóstoló után. Az Árvay-sagaból való édesek, amik 2011-ig fönnmaradtak egész komoly szintet villantanak meg, - nyilvánvalóan egy másik, érezhetően biztos kezű helyi borász tudásából is táplálkozván. A nagy 2003-ból kóstolható Édes Élet és a 6 puttonyos hozták (bor)tavasszal a két csillagos átlagot, s bár a jelenlegi borász szerint a jövőben az édes élet nem fog megismétlődni, azért remélem, hogy a Királyudvar-sztorihoz (minimum) hasonló módon a Sauskánál is sikerül hűnek maradni a kezdetben közösen kijelölt izgalmas irányhoz, nem csak száraz borok tekintetében.
A borász egyébként jelenleg a sokat próbált Rakaczki Gábor, akinek ugyancsak nem a 2011-es lesz az első tokaji évjárata nagyobb borászatnál (akinek nem cseng ismerősen a név, bátran rákereshet). Beszélgettünk, s látszik, hogy szilárdak az elhatározások, önálló dolgokat szeretne inkább megalapozni ennél a borászatnál, mely a múlttól független. Végülis őket mutatták be mindebből:

Sauska Tokaj Cuvée 113 2009.*
Korábban is rendre bevált nekem ez a bort. Vajas, krémes, hömpölygő illat, melyben az édes alma, később a szárított almaszirom tűnik föl. Továbbra is kiválóan csúszik: közepes test, nüansznyi hordó, furmintos, körtés, birses akkordokból építkezik, majd kifejezett kesernyével búcsúzik. Nem sok van már belőle, de fontos, hogy élvezhetősége bőven kitartott a mai napig is. A legközérthetőbb, legszerethetőbb Sauska fehér számomra. 6+

Sauska Tokaj Cuvée 111 2009.
Itt az egzotikumot a 38 % Sauvignon blanc szolgáltatja a borhoz. Illata jóval halkabb, enyhébb, mint az alapboré. Ízben viszont simább, sarkai gömbölydedebbek, miközben szerkezete is jóval emelkedettebb, teltebb, sőt teljesen kitölti a szánkat. Alkoholja azonban szintén szót kér, tán hangosabban is, mint kéne. A Sauvignon-nak hála, savai ellenpontozzák valamelyest a túlfűtött szesz érzetét. Vastag, kerek és dús bor, ismét határozott kesernyével zárva. A csoda ugyanakkor számomra elmaradt. 6+

Sauska Tokaj Cuvée 107 2009.*
Nagy fejvakarást okozott nekem ez a két új tétel. A 113, a 111, a 107 (s a készülő 105) is a villányi (százzal alacsonyabb számú) vörösöket próbálná lekövetni, azokkal analóg tehát a számozás logikája. A 111 és a 107 esetében viszont nem éreztem az átütő színvonalbeli emelkedést. Nagy borok ezek, ezt nem lehet vitatni, ahogy nagyok a villányi prímszámosok is, de valahogy a villányiaknál mégis sikerült  a súly mellé kifinomultságot, csiszolt eleganciát, (nem szeretem ezt a kifejezést) fineszt is adni. Itt ez az érzés nálam most némileg elmaradt a két középső bornál. A 107 a borászat számára oly becses Chardonnay fajtát is tartalmazza, közel fele részben. Illatban olajos magok, mellettük füstösebb jegyek, mineralitással. Ízben egy fokkal talán teltebb, mint az előzőek. Az alkohol pedig számomra itt is harsányabb volt az elegánsnál (14.5 v/v %...tudjuk, ez nem számít kirívóan magas értéknek száraz tokajiaknál, de érzetre most mégis soknak tűnt, nem integrálódva kellőképp az összhangzatba). Vastag, masszív anyag, érezhetően fiatal is még, ugyanakkor nagy kérdőjel számomra, hogy mi lesz majd belőle 2-3 év múlva. 6-7 között

Sauska Tokaj Birsalmás Furmint 2009.*
Tetszett a Tokaj Reneszánszon is, és most is őt szerettem a legjobban a 113-as mellett. Tisztább, élesebbre finomított a kép. Nincsenek benne zavaró vagy diszharmóniát okozó elemek. Szépen furmintos, miközben az ásványok is fölbukkannak. Érzékletes, megfogható, és nem utolsó sorban tokajias bor. Nem tudom, hogy a cuvée-k mennyire adják át a termőhely egyedülállóságát, de érdekes volt látni, hogy egy 100 % dűlős Furmint sokkal inkább képes volt erre. Öröm, hogy palackba került az előbbiek mellett ő is. 7

Édes borokból újdonság nem került most az asztalra. Mikor elköszöntem, épp bontották a két említett 2003-as desszertbort, és kicsit vegyes érzésekkel fogadtam, hogy a pince alapvetően a fenti négy száraz borra (azaz a számozott cuvée-kre) fogja kiélezni a szortimentet. Persze könnyű azt mondani, hogy Tokaj az édes borok miatt olyan híres, ha egyszerűen jobban értékelik a fogyasztók a száraz borokat. - Ezt pedig valahol a borásznak is észre kell venni, kommunikálnia kell az ilyesmire, hisz legalább annyi kihívást, ha nem többet rejt ez a műfaj (pláne nemzetközi tekintetben). Ugyanakkor nehéz volt most számomra ezeket a borokat jól megítélni. Egyfelől nem sokan csinálnak hasonló koncepciókkal borokat hegyalján, így érdekes tanulmány; másfelől viszont nem lehet nem észrevenni, hogy a pince szembemegy kicsit mindazzal, amiről Tokaj az elmúlt kemény év(tized)ek után mindannyiunknak kezd szólni: dűlőszelekció (alapvetően fajtaborok), autochton fajták és helyi borkategóriák, valamint (amitől valóban egyedülálló a világban Tokaj) édesben is sokszínűség: a tradicionálisabbak mellett például cuvée borokkal… Simán el tudnék képzelni egy elérhető árú, közepes cukortartalmú édes bort, kicsit kb. egy édes 113-ast; végül a piramis csúcsán pedig alapvetően a magas cukortartalmú aszúval (nem tudom, hogy készült-e 2003 óta aszú a pincénél, de Rakaczki Gábor említette, hogy lesz; értelemszerűen ez évjáratfüggőbb történet). Persze ezek az én meglátásaim, ami bizonyára nem is bír különösebb jelentőséggel. A Sauska egyszerűen egy másik utat választott, a saját útját, aminek megvannak a könnyebb és nehezebb oldalai egyaránt. Nem mintha gyerekjáték lenne ezen a borvidéken kitűnni a mezőnyből…