x

Ripka Gergely

Mindszenthavi mulatság/2011.

Program a szemnek, a szájnak, a léleknek (nem csak borisszáknak)

Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud az a része a Tokaji borvidéknek, melynek hangulatához nagyban hozzájárul, hogy nem főútvonal mentén helyezkedik el, kicsit kiesik a látómezőből (a 37-esről Tarcal után leágazó 38-ason keressük). Ez kellő romantikát, meghitt hangulatot ad ezeknek a kis takaros, eldugott településeknek, ahol ezen túlmenően rengeteg kiváló adottságú terület, történelmileg is jelentős dűlő található. Elég csak a Lapisra, Barakonyira, Henyére gondolni. Tudjuk, számos fontos borászatnak van erre területe, ám a legtöbben nem itt élnek, nem is itt készítik boraikat. A helyi nagyok közül a Dereszla és a Patricius a legjelentősebbek, de zömében a kis családi pincéké a főszerep errefelé, melyeket az év minden szakában érdemes meglátogatni jó borért, jó szóért. Ahogy már pár hete beharangoztuk: október 8-9-én Mindszenthavi Mulatságot rendezett a környék néhány aktív borásza és barátaik.

Amint talán már említettem, nem kedvelem igazán a tömegrendezvényeket. Modoros dolog, de így van. Inkább kerülöm a nagy fesztiválokat is, ahol levegőt venni nem nagyon lehet, de leginkább nem lehet kettesben maradni a borral/borásszal, s ahogy mondani szoktam: számomra pont a lényegről terelődik el úgy a figyelem. Ennek ékes ellenpéldája volt az elmúlt hétvégén a roppant családias Mindszenthavi Mulatság Bodrogkeresztúron (és Bodrogkisfaludon). Közvetlen, emberléptékű, de mégsem kis helyre zsúfolt kis közösségi megmozdulás, ami arra ösztökél, hogy az ember elhagyja egy kicsit a szűkebb környezetét, és körülnézzen az őt körülvevő izgalmas gasztronómiai világban. Szerencsénk volt az időjárással, mert bár esőt mondtak, a haragosnak látszó, de békés felhők csak jöttek meg mentek, s többnyire a nap is kellemesen melegítette a pohár szára köré csavarodó kezeket (egy kis lehülés vagy eső amúgy az aszúsodás megindítására már nagyon kéne Hegyalján, talán a jobb dűlőkben még nincs teljesen elkésve). Gyerekkel, kutyával, nagymamával, munkatársakkal, szomszéd családdal is ideális program, hisz a kóstolási helyszíneken nem csak a felnőtteknek való borkóstolás adott, hanem vannak kézműves, szabadtéri sütögetős, bohócos-arcfestős, sajtmanufaktúrás, sétálós, íjászos lehetőségek is, ahol mindenki megtalálja a neki való elfoglaltságot.
Számomra persze a bor volt a fő tényező, de kóstoltam mellé sajtokat, helyi jellegzetességet, a (gombától) fekete levest, szóval amit csak megkívántunk. S ha egyetlen életképpel kéne leírnom, milyen is a Mindszenthavi mulatság, akkor azt hiszem, jó mélyen az emlékeimbe ivódik a kép, amint Bott Judit ölében a másodpercre nyugodni nem akaró kisfiát eteti (helyi bioalapanygból készült) lecsóval, miközben maximális átéléssel, vendégszeretettel meséli nekünk, a Határi és a Teleki-dűlők talaja közti alapvető különbségeket. (Közben boraik számomra diszkréten az egész napi mezőny fölé magasodtak szépen, de erről majd később...)

Bárdos Sarolta – Tokaj Nobilis

Sacinál kezdtük a délutánt, aki mindjárt szívélyes mosollyal és pohárral várt minket. Az 1500-2000 Ft-os belépő mellé jár (majdnem) minden helyszínen egy pohár bor alapból.
A Tokaj Nobilis Birtokbor 2009-ből hibátlan kezdésnek bizonyult. Laza almás, illatos kis bor, melyben a Furmint és a Hárs 9:1 arányban osztozkodik. Diszkréten fahordós, kesernyés jegyeivel, üdítő kis bor volt. 5+ (Az Ambrus Tanya finom sajtjai remekül kísérték a bort, különösen a kakukkfüves roládot érdemes kipróbálni. A fenti képen középtájon.)
Az engem már régóta izgató Tokaj Nobilis Ahogy termett 2007**-es (édes szamorodni) már egy komolyabb szintet képvisel. Ne egy laza Amicusra gondoljunk vele kapcsolatban. Barnásodó szín. Szép, intenzíven kajszilekváros, krémesen dús illat, mely ugyan lassan nyílik, és nem adja magát elsőre, de idővel vaníliás rétegek omlanak le felszínéről. Sűrű, labdaszerűen gömbölyded érzetű desszertbor, ami ennek az évjáratnak sajátja a borász szerint is. Sehol egy kilógó él vagy hasító, metsző alkotóelem. Sajátos lefutású korty. Ne várjunk hatásvadász, zajos koncertet! - Úgy van az átlagosnál nagyobb súlya, hogy valójában nem is túl intenzív, eleinte inkább mondanám sima, kerek bornak, de a végén ízben ráerősít és betölt mindent (kissé Demeter Zoltán Főboros) gyönyörű egyensúlyával, nagyszerű savaival. Most lehet a csúcsa közelében, de legalábbis nagyszerű állapotban. 7+

Tokaj Nobilis 3 puttonyos tokaji aszú 2002.
A remek nap végén visszamentem elbúcsúzni Sacitól, leadni a poharat stb. Megkóstoltam az Erzsébet napi Hárslevelűt és a kedves késői Muskotályt is, de azokról már nem írtam le semmit. Legyen annyi elég, hogy tetszettek, érdemes megkóstolni őket. A 2002-es évjáratban elég sok aszúalapanyaggal tudtak dolgozni a borászok, ezért a Nobilsnél kísérleti jelleggel készült egy 3 puttonyos is. Élesztős, diós, füstös illat, kifejezetten szamorodnis érzettel. Ízben elég halványan édeskés, de belső struktúrája szép és a pincére jellemzően kifogástalan szerkezetet mutat. Korához képest is elég szép állapotban van. 6
Megnéztük a vájt pince két ágát is, ahol meghallgathattuk a frissen szüretelt Barakonyi Furmint és Hárslevelű mennyivel más hangon erjed: a Furmint szinte mint amikor a pezsgőt frissen kitölti az ember a pohárba, olyan erőteljes, intenzív hanggal forr, míg a Hárs jóval halkabb, inkább olyan, mintha sör fölé vagy néhány perce kitöltött pezsgő fölé hajolna az ember. (Szerintem nagyon illik mindkét fajtához a maga hangereje.) Érdekes volt „hallani is a két fajta közti eltérést”…

Bott Pince – Bott Judit

Ők nem helyben készítik a borokat, kvázi vendégkiállítók voltak. Talán már lelőttem a bevezetőben a poént, hogy ennek a kis családi pincének a borai már így az első igazi találkozáskor térdre kényszerítettek. Sem zavaró kesernye, sem túlzó alkohol, de főleg semmi középszernek nem találtam nyomait sem. Megtudtuk, hogy nem rég egy amerikai fejvadász kereskedőnek annyira megtetszett az egyik tétel, hogy fölvásárolta az egészet (persze párszáz palackról van szó valójában). Nem készültek vég nélküli sorral, de az alábbi három tétel meggyőzött mindenről.

Bott Pince Hárslevelű-Furmint 2008*-ból egyből bizonyította, hogy boraik nem besorolhatók egyetlen másik komoly kortárs stílusába sem! Ásványossága úgy nyilvánul meg, hogy egyáltalán nem vulkánok jutnak eszembe, hanem inkább Chablis, - üledékes, krétás jelleg szúr a bukéban, pedig a kaolinos talaj vulkanikus eredetű egyértelműen (sokszor belefutok ilyesmibe, így bizonyára az én érzékelőimben van a hiba, Judit szerint ez a jelleg inkább a Hárslevelű miatt lehet). Savai nagyon elegánsak, bájossá, kecsessé teszik a bort. Nagyszerűek arányai, melyeket ízben is diszkrét ásványok tesznek teljessé. 6+
Ugyanez a bor, a Bott Pince Furmint-Hárs 2010** pedig aztán végleg meggyőzött afelől, hogy semmit nem jelent egyetlen évjárat-besorolás sem. Eddig csak vékonyka, „feszes” savú szárazakat ismerhettünk meg a mostoha esztendőből, s most itt ez a félszáraz-félédes, nehezen besorolható bor, mely ugyan olyasfajta műfajt képvisel, amiért egyértelműen nem szoktam rajongani, ám ez a tétel mégis oly könnyedén az ujjai köré csavart. - Friss, fiatalos illat, szinte parfümösen almás, játékos. Cukra 40 körüli, de nem mérték még le pontosan. Sokatmondó savai viszont 8 körül járnak, ezért vakon elmenne akár félszáraznak is. Mindez a legtökéletesebb egyensúly körül helyezhető el térben. Tömör szerkezet, harmónia, mégis üdítően virgonc jelenség. Ebből a félédes műfajból (cukortartalomból) jobbat, élénkebbet még nem nagyon ittam. 7+
Bott Pince Bott-rytis 2009*, a késői szüretelésű tünemény pedig a legméltóbb fináléja volt a nyúlfarknyi, ám annál jelentősebb sornak. Krémes, süteményes, late harvestes aromák. Telt és gazdag íz, de nem akar soknak tűnni, nem végletesen komplex, pláne nem súlyos, hisz cukra mindössze 90 körüli; mégis eloszlat minden kétséget afelől, hogy ez elegendő-e vagy sem. Déli gyümölcsösen üde, közben érzékeny, törékeny, izgalmas és nem utolsó sorban remekül iható édes bor. Krémes, végletekig elegáns, selymes, nagyon szép, nagyon jól esik fogyasztani. 7(+)

Füleky Pallas Késői Szüret 2005.
Fa! Ettől egzotikus gyümölcsei mellet is kicsit éles és tompa. Egyszerűbb hangolású, könnyed, kellemes kis édes bor; komolyabb izgalmak és fordulatok nélkül, ellenben nehezíti kicsit a sok hordós jegy. (Bodnár Sándor kézműves sajtjai itt is szépen kísérték a borokat, nekem a rúzsos tetszett a leginkább.) 5+
Füleky 6 puttonyos tokaji aszú 2002.**
A 14 hektáros középbirtok, melyet szintén nem rég újítottak föl, ugyancsak nem tartozik a közismert, fősodorbeli pincék közé, pedig főként 6 puttonyosaik simán összekóstolhatók a híresebbekével is szerintem. Van száraz furmintjuk is, de alapvetően az édes borkülönlegességeké, az aszúké a főszerep, s ebben tényleg magabiztosan teljesítenek. A 2002-es szép, igazi botritiszes illattal mutatkozik be. Sok kajszi és még több lekvár bukkan föl benne. Elég telt és közben szolgaian vibrálnak savai is. Ennek az évnek az aszúi mindig a könnyen szerethető vonalat képviselik számomra: jó élénk savérzet, gördülékenység, könnyed egyensúly mellett láthatóan jó eltarthatóság társul a jelen esetben 210-es, de nem eltúlzott cukortartalom mellé. Több, mint figyelemreméltó bor. 7+
Füleky 4 puttonyos aszú 2007.
Nem sok 4 puttonyost kóstolok, ez is véletlenül került a pohárba az évjárat 6 puttonyosa helyett (kicsit a Fülekynél rámenősebbek voltak az átlaghoz képest, akkor is töltöttek, ha nem kértem, de egyébként a kóstolómennyiségre mindenhol volt lehetőség a nap folyamán). Határozottan füstös illat (fa vagy kövek vagy a kettő együtt...nem tudom). Ízben semmivel sem több, mint bármely lazább késői szüretelésű bor. Nem hosszú, még csak nem is mondanám nehéznek. Szinte nem is aszúszerű. Nem volt tehát könnyű elhelyezni az értelmezési tartományon belül. Komolyabb hiányosságra sem lettem figyelmes a katarzis hiányán kívül. Persze ez nem baj, nem készül minden aszú életreszóló élménynek. 6
Füleky 6 puttonyos aszú 2007.***
Megint tetszett nagyon. Mindenben háromszor akkora érzetre, mint a 2002-es, pedig maradékcukra 200 körüli neki is. Illatban is túláradóbb, szájban is szélesebb spektrumú, szinte hömpölygően olvadó aszú, egy több mint kiváló évjáratból. Még ugyan fiatal, túlcsorduló sárga gyümölcsei betöltenek mindent. Mostani állapota elbűvölő és sokszínű; kíváncsi vagyok, mihez kezd idővel. 8+

Bodrog Borműhely
Fazekas Krisztiánnal még nem volt szerencsém találkozni a két jóbarát közül, de most ő töltött (tavasszal, társánál, Jánosnál kóstolhattam már két borukat). Most sem csalódtam, de a nagyobb áttörés is elmaradt igazából.

Bodrog Borműhely Lapis Furmint 2010.
Friss illata egészen fémes hatású, szinte reduktív jellegűnek éreztem, főként a főszerepre áhítozó roppanó savai miatt. Korrekt 5+
Bodrog Borműhely Lapis Furmint 2009.
Teltebb, tartalmasabb, összetettebb, érezhetően szemcsésebb, markánsabb beltartalom a 10-eshez mérve, de elég filigrán és friss alkat ő is. Néhány gramm maradék cukor teszi gördülékeny borrá 5+(6)
Bodrog Borműhely Hárslevelű 2009.
Parfümös, illatos, hársas törékenység. Szikár savak, itt is a frissesség dominál. Elképesztő izgalmakat nem vártam, de jó dolog, hogy fajtára szelektál a pince és dűlőkre is 6
Mesés 2008.
Szinte aszúsan kajszis illat. Klasszikus késői szüretes aromák sorjáznak. Sokrétű, középhosszú íz, kis kesernyés ízmaradékkal a végén. Egy könnyedre hangolt desszertbor, mely annyira azért nem tömény, hogy szigorúan önmagában kéne kortyolni. Távolkeleti fogások mellett is kipróbálnám szívesen. 6(+)

Ballassa Pince

Balassa István kis csúszással érkezett (szintén vendégkiállító), aztán ha nem tévedek felesége kóstoltatott. Ezúttal a szárazakat néztem meg egyik kedvenc kézműves borászomtól.
Ballassa Szent Tamás 2009.*
Furmintosan visszafogott, elegáns és kifinomult illat. Ízben viszont vastag, nagyon ásványos és telt. Izgalmas terroirbor a dűlő lehengerlő karakterességével. Markáns furmint, melyet kesernyés íz zár hosszan. Min 6+
Betsek- Mézes Mály Hárslevelű 2009.*
Még jobban tetszett azonban Hárslevelűjük, mely ezúttal két, egymástól távoli dűlő házasításából jött létre. A Hárs ismét bizonyítja kedvesebb arcélét: fehér virágok, krémes, cukorkás, behízelgő illatfelhőt von maga köré. Elcsavarja az ember fejét könnyedén. Friss, szinte szikrázó íz. Kesernyébe hajlik ő is a vége felé, ami aztán bravúros félszáraz cukrossággal ér véget a lehető legelegánsabb pompával. Tartalmas, telt, jóleső, mégis komoly bor. 7

Patricius
Aztán átrobogtunk Bodrogkisfaludra. A Patricius borászat előterében a Breitenbach Pince színeiben úgy megörültem Király Gellért hajdani kollégámnak, barátomnak, hogy nem is nagyon tudtam a borokra, pláne a jegyzetelésre figyelni. (Kiderült, hogy szerencsét próbált nem rég ő is Hegyalján, egyelőre kétlaki életmódot él, s kicsit irigylem, hogy ő is képes volt ilyen nehéz időkben meghozni egy ilyen vakmerő, ám annál izgalmasabb lépést. Szép dolog, ha valaki nem csak elvágyódik, de képes messziről jött emberként megvalósítani is terveket…persze csakis lépésről-lépésre, ahogy a legpozitívabb példák is tanúsítják: Homonna Attila, Csite Norbert és a többiek.) A Breitenbach borokkal egyébként örültem, hogy sikerült összefutni, mert sötét folt volt számomra, amolyan régi tartozást róhattam le. Boraik stílusban a klasszikusabb, ősibb borászati megoldásokról mesélnek (’kézműves’ gyűjtőnév alatt foglaljuk össze manapság az ilyesmit). - Intenzív illat, érett, szekunder és tercier jegyek sorával, hosszú hordós érlelés mutatkozik meg bennük a termőhelyi karakter mellett. Ilyennek képzelem el a száz évvel ezelőtti száraz tokajiakat. Ha az irányvonalat be kellene lőni, akkor valahol a Dorogi Testvérek és Lenkey Géza környékére helyezném boraikat jellegben. Aranyló, tükrös árnyalat, tömény, néhol orvosságos, aszpirines, enyhén száraz szamorodnis érzet. Izgalmas dolog, hogy egyre több kis családi pince indul el napjainkban is ezen az érezhetően végletekig hagyományos úton!
Molnár Péter a Patriciusnál több volt, mint szívélyes házigazda (itt a képen a legmagasabb személy). Körbevezetett minket a szőlőtől az impozáns és modern feldolgozón át a tradicionálisabb, vájt érlelőterekig, ahol a nagyjából 11 fős csapattal dolgozik. Kóstoltunk friss aszúszemet (sose hittem volna, hogy ennyire kevés víz van bennük). Végig követhettük az aszúkészítés teljes folyamatát egészen a demizsonszerű edényekben, dűlőszelektálva pihengető esszenciás pinceágig. A pince számára egyébként nagyon fontos, hosszú távú tanulási folyamatot jelent a dűlők adottságainak feltérképezése, ami természetesen azt feltételezi, hogy az egalizálás csakis a legvégső lépés. A szortimenten ez nem szembetűnő, de az alapborokat nagyon hosszú ideig dűlőnként kezelik, érlelik.
Aztán leült külön velünk egy asztalnál megkóstolni a stabil szortiment legjellemzőbb borait (száraz fajtaborok 2000 forint alatt, laza késői szüret 2500 körül, végül az aszúk....mi 6 puttonyost kóstoltunk most, de van nekik alacsonyabb puttonyszámú is, ld. a pár nappal ezelőtti külön bejegyzést). Mindeközben rengeteget mesélt csak a borok miatt ideutazó (s az ottani testvérvárosból most is nagy létszámban idelátogató), hozzánk magyarokhoz nagyon erősen kötődő lengyelekről, perspektivikus japán piacról, a világháború előtti helyi tudás folyamatos újrafölfedezéséről, külföldi és hazai tőkével megvalósított tokaji nagybirtokokról...sokmindenről.

Patricius Hárslevelű (Lapis) 2009.
Kicsit tartózkodóbbnak éreztem a nap korábbi hársaihoz képest (de lehet, hogy csak azért, mert a Furmint nem került a pohárba, később viszont a muskotály igen). Eleve teljesen színtelen, reduktív borral volt dolgunk, amitől sokkal ropogósabb, élénkebb érzetű volt. Hozza a birtokfurmintnál megszokott és megbízható, kifogástalanul korrekt minőséget, gyakorlatilag hiánypótló árfekvésben. 6

Patricius Sárga muskotály 2009.
Az előző gondolat nyugodtan átvezethető a muskotályhoz is. Szép, tiszta muskotály illat szappanos, szőlős kötelező körökkel. Egy gramm maradék cukor sem maradt benne ezúttal, viszont ennek ellenére is nagyszerűen iható bor, üdítően könnyed, laza, de mégsem légies, - alkoholja, testessége és tartása is megvan. A pince muskotályai a borvidék legbiztosabb pontjai e fajtából. 6+

Patricius Katinka 2008.*
Egzotikus gyümölcsök hada, szellőzve enyhe botritisz is fölsejlik. Finom, üde és laza bor ő is, vibráló savakkal, közepes hangerővel. Nagyon finom, letisztult stílussal megáldott bor, amiből gyorsan elfogy a 0.375-ös butella. Ebből az évjáratból szinte nem is lehet mellé lőni késői szüretben. 6+

Patricius 6 puttonyos tokaji aszú 2003.**
Aszú, amilyennek lennie kell! Megszokott, obligát kajszis illattal indít, finoman botritiszes mellékzöngékkel. Kifogástalan egyensúly, lenyűgözően szép, emelkedett harmónia. Maradékcukra 190 körüli (épp elegendő), de savai a forró év ellenére is élnek, virulnak. Nagyon értékelem, hogy a Patricius nem kapkodja el az aszúk forgalomba hozatalát, ahogy arról már nem olyan régen beszéltem. Ez a bor például még nincs forgalomban, és az igazat megvallva én is még jópár évig elraktároznám pincémben. Nagy érlelési potenciált lehet érezni benne, ami az évjárat miatt persze nem meglepő. 8

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább