x

Ripka Gergely

Patricius 5 puttonyos tokaji aszú 2000.*

Régen aszúztam már magamban, úgyhogy elérkezettnek láttam az idejét. S ha már így hozta az élet, nem ihatok valami közepes lőrét, biztosra mentem, s jól tettem (pláne mivel kék sajtot is vettem magamnak mellé). Nem rég ráadásul az egyik nagyobb kereskedő elképesztő árakon borszerdázott, úgyhogy pár Weningerrel együtt, ezt a Patriciust is magamévá kellett tennem. Alkonyi is szépeket írt róla, illetve én is több mint elégedett voltam a tokaji pince aszúival, s az idei Nyitány kapcsán már talán elmondtam (de nem árt többször hangsúlyozni), hogy a Patricius ugyan nincs mindig annyira szem előtt, mint más nagyborászatok, de borainak minősége ezt simán indokolná! Tetszetősek az alapok is: Furmint vagy Muskotály…kétezer alatt mindig. Őket követi a piramis közepén egy késői szüret, a Katinka, végül az Oremushoz hasonló módon ők is bíznak a különféle puttonyszámú aszúkban: van nekik 4-es, 5-ös, 6-os is; de szerintem palackoztak már nem egy aszúesszenciát is. Akárhogy is van, 5 puttonyosaik kapták szerintem eddig a legnagyobb visszhangot. - A 2000-es és a 2002-es is sikeres évjárat volt. A tavasszal kóstolt 2007-es (bizonyára még palackérlelésre szoruló, de már most is gyönyörű) 6 puttonyosuk pedig bennem végleg bizonyította, hogy a viszonylag nagy pincészet színvonala simán megüti a populárisabb óriásokét (pl. Oremus, Royal Tokaji). S közben eszembe jut az is, hogy a határozott fellépésű, Tokaj Reneszánszban sokat tevékenykedő borász, Molnár Péter sok időt töltött Bacsó ’Oremus’ András szárnyai alatt is.

Nincsenek tehát véletlenek. A 2000-es évjárat is a klasszikusok közt van számontartva, s mérföldkövekkel gazdagította 1999 után is Tokaj újrafölfedezett, újraértelmezett borkülönlegességeit. Száraz, meleg év volt 2000 (mint 2003 vagy 2007 is), szép, koncentrált aszútermést adott, de nyilván a savakra fokozottan oda kellett figyelni (2002, 2008 vagy pláne 1999 vibrálóbb jellegét bizonyára nem szabad elvárni). Itt a 138-as cukor mellé szinte száraz furmintos, 7,2-es sav párosul (hát ez így ránézésre akármilyen végkifejletet is hozhat…savból első blikkre talán lehetne több is egy szépen kiegyensúlyozott aszúban, de majd kóstolva úgyis kiderül).
A jó minőségű, hosszú dugó bizonyára elkél egy évtized(ek)ig szépen érő aszúborhoz; nos ezt a pontot is bátran kipipálhatjuk ennél a Patriciusnál. A kehelyben borostyánosodó aranybarna árnyalatok, ami az ő korában persze nem meglepő. Illata elsőre mézesen birses, körtés. Kicsi teafű is benyúlik, miközben - bizonyára korából és az évjáratból adódóan is - inkább sűrű és tömény, mint friss vagy üde. Szellőzve a botritisz is fölvillan, de nem tolakszik, az idő múlásával poros jegyekkel hinti meg finoman a bort. Másnapra a trópusi jegyek kerekednek aztán fölül fügével, aszalt gyümölcsökkel. Ízében is hasonlóan tömör, ne várjuk, hogy virgonc, fiatalos vibrálással vegyen le a lábunkról! Méz, érett zamatok, kicsi kesernye és (néha kissé erős) alkoholos hév határozza meg nagy vonalakban. Ha nyelvünkkel emberi nyelvre bontjuk ki mindezt, akkor egy szépen érett, krémes, közepesen hosszú ízű aszút kapunk: vanília, jelzésszintű fa kesernyéje, krémes, döntően az évjáratra jellemző jegyek koncentráltsága hatják át. Nem nehéz bor ez, nem nagyon mély, de mégis egy kicsivel több savat bizony elbírna ez a viszonylag nagy test és ez a szintű krémesség (illetve melegedve az alkohol is nagyobb szerepet vállal talán a kelleténél). Erénye azonban, hogy mindezek ellenére is azért jól fogyasztható, nem mondanám, hogy eltelítene az első pohár. Selymes, krémesen lágy, bársonyos textúráját másnapra is szépen mutatja, ekkor azonban mintha már megjelenne a klasszikusabb barackos nektárosság is a bor mélyén. Alapvetően a furmint jegyei számomra a meghatározóak (a pontos összetételt nem találtam meg a pince amúgy nagyon ízléses, a borászat arculatához híven letisztult és pragmatikus - bár sajnos a hazai viszonylatban megszokott módon ritkán frissített - honlapján). Egyszerűbb francia kék sajttal jól működnek egymás mellett (a 2006-os, temérdek savval jóval vitálisabb és kicsit egyszerűbb Royalnál mindenképp). Itt nem kerekedik egyik sem a másik fölé, - a bornak is épp eléggé koncentrált, érett jellege van a sajt intenzív kesernyéje mellé, mely aztán szépen emeli ki az aszú édes ízeit. Nem bombasztikus páros, simán csak jól esik egyik a másik mellé. Nagyon szép, erőteljes, beérett bor ez (amúgy nem kérdés: bőven a fejlődési görbéje platóján áll már). Nem kaphat minden aszú gigászi, extra magas pontszámot: 7
(A pince boraival az érdeklődők például október 8-9-én Bodrogkisfaludon a Mindszenthavi Mulatságon is méltó keretek közt ismerkedhetnek meg.)

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább