x

Ripka Gergely

Patricius 5 puttonyos tokaji aszú 2000.*

Régen aszúztam már magamban, úgyhogy elérkezettnek láttam az idejét. S ha már így hozta az élet, nem ihatok valami közepes lőrét, biztosra mentem, s jól tettem (pláne mivel kék sajtot is vettem magamnak mellé). Nem rég ráadásul az egyik nagyobb kereskedő elképesztő árakon borszerdázott, úgyhogy pár Weningerrel együtt, ezt a Patriciust is magamévá kellett tennem. Alkonyi is szépeket írt róla, illetve én is több mint elégedett voltam a tokaji pince aszúival, s az idei Nyitány kapcsán már talán elmondtam (de nem árt többször hangsúlyozni), hogy a Patricius ugyan nincs mindig annyira szem előtt, mint más nagyborászatok, de borainak minősége ezt simán indokolná! Tetszetősek az alapok is: Furmint vagy Muskotály…kétezer alatt mindig. Őket követi a piramis közepén egy késői szüret, a Katinka, végül az Oremushoz hasonló módon ők is bíznak a különféle puttonyszámú aszúkban: van nekik 4-es, 5-ös, 6-os is; de szerintem palackoztak már nem egy aszúesszenciát is. Akárhogy is van, 5 puttonyosaik kapták szerintem eddig a legnagyobb visszhangot. - A 2000-es és a 2002-es is sikeres évjárat volt. A tavasszal kóstolt 2007-es (bizonyára még palackérlelésre szoruló, de már most is gyönyörű) 6 puttonyosuk pedig bennem végleg bizonyította, hogy a viszonylag nagy pincészet színvonala simán megüti a populárisabb óriásokét (pl. Oremus, Royal Tokaji). S közben eszembe jut az is, hogy a határozott fellépésű, Tokaj Reneszánszban sokat tevékenykedő borász, Molnár Péter sok időt töltött Bacsó ’Oremus’ András szárnyai alatt is.

Nincsenek tehát véletlenek. A 2000-es évjárat is a klasszikusok közt van számontartva, s mérföldkövekkel gazdagította 1999 után is Tokaj újrafölfedezett, újraértelmezett borkülönlegességeit. Száraz, meleg év volt 2000 (mint 2003 vagy 2007 is), szép, koncentrált aszútermést adott, de nyilván a savakra fokozottan oda kellett figyelni (2002, 2008 vagy pláne 1999 vibrálóbb jellegét bizonyára nem szabad elvárni). Itt a 138-as cukor mellé szinte száraz furmintos, 7,2-es sav párosul (hát ez így ránézésre akármilyen végkifejletet is hozhat…savból első blikkre talán lehetne több is egy szépen kiegyensúlyozott aszúban, de majd kóstolva úgyis kiderül).
A jó minőségű, hosszú dugó bizonyára elkél egy évtized(ek)ig szépen érő aszúborhoz; nos ezt a pontot is bátran kipipálhatjuk ennél a Patriciusnál. A kehelyben borostyánosodó aranybarna árnyalatok, ami az ő korában persze nem meglepő. Illata elsőre mézesen birses, körtés. Kicsi teafű is benyúlik, miközben - bizonyára korából és az évjáratból adódóan is - inkább sűrű és tömény, mint friss vagy üde. Szellőzve a botritisz is fölvillan, de nem tolakszik, az idő múlásával poros jegyekkel hinti meg finoman a bort. Másnapra a trópusi jegyek kerekednek aztán fölül fügével, aszalt gyümölcsökkel. Ízében is hasonlóan tömör, ne várjuk, hogy virgonc, fiatalos vibrálással vegyen le a lábunkról! Méz, érett zamatok, kicsi kesernye és (néha kissé erős) alkoholos hév határozza meg nagy vonalakban. Ha nyelvünkkel emberi nyelvre bontjuk ki mindezt, akkor egy szépen érett, krémes, közepesen hosszú ízű aszút kapunk: vanília, jelzésszintű fa kesernyéje, krémes, döntően az évjáratra jellemző jegyek koncentráltsága hatják át. Nem nehéz bor ez, nem nagyon mély, de mégis egy kicsivel több savat bizony elbírna ez a viszonylag nagy test és ez a szintű krémesség (illetve melegedve az alkohol is nagyobb szerepet vállal talán a kelleténél). Erénye azonban, hogy mindezek ellenére is azért jól fogyasztható, nem mondanám, hogy eltelítene az első pohár. Selymes, krémesen lágy, bársonyos textúráját másnapra is szépen mutatja, ekkor azonban mintha már megjelenne a klasszikusabb barackos nektárosság is a bor mélyén. Alapvetően a furmint jegyei számomra a meghatározóak (a pontos összetételt nem találtam meg a pince amúgy nagyon ízléses, a borászat arculatához híven letisztult és pragmatikus - bár sajnos a hazai viszonylatban megszokott módon ritkán frissített - honlapján). Egyszerűbb francia kék sajttal jól működnek egymás mellett (a 2006-os, temérdek savval jóval vitálisabb és kicsit egyszerűbb Royalnál mindenképp). Itt nem kerekedik egyik sem a másik fölé, - a bornak is épp eléggé koncentrált, érett jellege van a sajt intenzív kesernyéje mellé, mely aztán szépen emeli ki az aszú édes ízeit. Nem bombasztikus páros, simán csak jól esik egyik a másik mellé. Nagyon szép, erőteljes, beérett bor ez (amúgy nem kérdés: bőven a fejlődési görbéje platóján áll már). Nem kaphat minden aszú gigászi, extra magas pontszámot: 7
(A pince boraival az érdeklődők például október 8-9-én Bodrogkisfaludon a Mindszenthavi Mulatságon is méltó keretek közt ismerkedhetnek meg.)

X
Tarcal

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Disznókő 5 puttonyosok: 1993-2012

Tokaj Grand: Nagy Tokaj kóstoló//#2.

Ha mondanom kéne egy pincét, mely szinte mindig egyételműen hozza a 90 pont fölötti élményt tokaji aszúival (már az 5 puttonyosok szintjén is), akkor a Disznókőt nagy biztonsággal az elsők közt vágnám rá. Jól definiált, egyedi, borszerűbb stílus, amit Mészáros László nagyon következetesen visz minden évjárattal egyre tovább, közben finomítva a részeleteken és az évjáratok sajátságait szépen megvilágítva. Minden aszújuk (különösen az elsők) kultúrtörténeti kicsei az aszú robbanásszerű fejlődéstörténetének. A Tokaj Grand mesterkurzus keretén belül kilenc évjárat 5 puttponyos aszúja került bemutatásra a birtokigazgató által:

Tovább

Ripka Gergely

Szepsy – masterclass

Tokaj Grand: Nagy Tokaji Kóstoló//#1.

Minduntalan az jut eszembe, miért is van nagy szerencséje annak, aki találkozhat Szepsy Istvánnal, hallgathatja gondolatait élőben. Egyfajta kapocs lehet ő a régmúlt korok tudása és a mai Tokaj értelmezése közt. Keresi az első osztályú területeket szerte a borvidéken, kutatja a válaszokat, melyik kőzet, mit jelent a talajélet, vízháztartás és persze a művelés szempontjából; miért szerethették jobban a löszt, mint az andezitet vagy a riolittufát; mitől volt izgalmas annak idején a mára elfeledett Tállya? Közben persze a legnagyobb ütőerek még mindig a mádi epicentrumból indulnak ki. Az idei Tokaj Grandon különösen is sokat beszélt (képeken át is) a különféle termőhelyek értékeiről, közben azért egy-két orbitális őskincs is került a poharakba, meglepő állapotban:

Tovább

Ripka Gergely

Pajzos-Megyernél most először…

Sárospatak, a meglepetések városa

Húsvét előtt a facebookon posztoltam két képet a pataki várról a mostani alcímmel ott is aláhúzva, hogy Sárospatak az egyik legméltatlanabbul elfeledett szeglete a borvidéknek, hazánknak, a világnak. Rákóczi vár, Református Kollégium és egy csodás könyvtár, Makovecz-épületek. Rajtunk múlik persze, hogy az elmúlt száz év vesztese lesz periférikus helyzetbe kerülésével vagy megpróbálunk a történelmi, kulturális és persze borászati örökséggel élni. Ébredezik Sárospatak. Jelentek meg az elmúlt évtizedekben, de mostanság is olyan új szereplők, akikben akad fantázia végre. A Pajzos-Megyer a rendszerváltás utáni privatizáció során létrejött külföldi tőkével alapított birtokok egyike. Volt már jópár irányváltás, termékportfólió, kiigazodni nem könnyű. Rááadásul elcsendesedett a borászat a kezdeti sikerek után, de részben Kocsis Zsóka szakmai tapasztalatának és kitartó ambícióinak, Bai István elmúlt évekbeli borászati munkájának hála, talán megint emelkedhet a fordulatszám a pincénél.

Tovább
Delutan: Pajzos cikk jon!!

Ripka Gergely

Tovább