x

Ripka Gergely

Patricius 5 puttonyos tokaji aszú 2000.*

Régen aszúztam már magamban, úgyhogy elérkezettnek láttam az idejét. S ha már így hozta az élet, nem ihatok valami közepes lőrét, biztosra mentem, s jól tettem (pláne mivel kék sajtot is vettem magamnak mellé). Nem rég ráadásul az egyik nagyobb kereskedő elképesztő árakon borszerdázott, úgyhogy pár Weningerrel együtt, ezt a Patriciust is magamévá kellett tennem. Alkonyi is szépeket írt róla, illetve én is több mint elégedett voltam a tokaji pince aszúival, s az idei Nyitány kapcsán már talán elmondtam (de nem árt többször hangsúlyozni), hogy a Patricius ugyan nincs mindig annyira szem előtt, mint más nagyborászatok, de borainak minősége ezt simán indokolná! Tetszetősek az alapok is: Furmint vagy Muskotály…kétezer alatt mindig. Őket követi a piramis közepén egy késői szüret, a Katinka, végül az Oremushoz hasonló módon ők is bíznak a különféle puttonyszámú aszúkban: van nekik 4-es, 5-ös, 6-os is; de szerintem palackoztak már nem egy aszúesszenciát is. Akárhogy is van, 5 puttonyosaik kapták szerintem eddig a legnagyobb visszhangot. - A 2000-es és a 2002-es is sikeres évjárat volt. A tavasszal kóstolt 2007-es (bizonyára még palackérlelésre szoruló, de már most is gyönyörű) 6 puttonyosuk pedig bennem végleg bizonyította, hogy a viszonylag nagy pincészet színvonala simán megüti a populárisabb óriásokét (pl. Oremus, Royal Tokaji). S közben eszembe jut az is, hogy a határozott fellépésű, Tokaj Reneszánszban sokat tevékenykedő borász, Molnár Péter sok időt töltött Bacsó ’Oremus’ András szárnyai alatt is.

Nincsenek tehát véletlenek. A 2000-es évjárat is a klasszikusok közt van számontartva, s mérföldkövekkel gazdagította 1999 után is Tokaj újrafölfedezett, újraértelmezett borkülönlegességeit. Száraz, meleg év volt 2000 (mint 2003 vagy 2007 is), szép, koncentrált aszútermést adott, de nyilván a savakra fokozottan oda kellett figyelni (2002, 2008 vagy pláne 1999 vibrálóbb jellegét bizonyára nem szabad elvárni). Itt a 138-as cukor mellé szinte száraz furmintos, 7,2-es sav párosul (hát ez így ránézésre akármilyen végkifejletet is hozhat…savból első blikkre talán lehetne több is egy szépen kiegyensúlyozott aszúban, de majd kóstolva úgyis kiderül).
A jó minőségű, hosszú dugó bizonyára elkél egy évtized(ek)ig szépen érő aszúborhoz; nos ezt a pontot is bátran kipipálhatjuk ennél a Patriciusnál. A kehelyben borostyánosodó aranybarna árnyalatok, ami az ő korában persze nem meglepő. Illata elsőre mézesen birses, körtés. Kicsi teafű is benyúlik, miközben - bizonyára korából és az évjáratból adódóan is - inkább sűrű és tömény, mint friss vagy üde. Szellőzve a botritisz is fölvillan, de nem tolakszik, az idő múlásával poros jegyekkel hinti meg finoman a bort. Másnapra a trópusi jegyek kerekednek aztán fölül fügével, aszalt gyümölcsökkel. Ízében is hasonlóan tömör, ne várjuk, hogy virgonc, fiatalos vibrálással vegyen le a lábunkról! Méz, érett zamatok, kicsi kesernye és (néha kissé erős) alkoholos hév határozza meg nagy vonalakban. Ha nyelvünkkel emberi nyelvre bontjuk ki mindezt, akkor egy szépen érett, krémes, közepesen hosszú ízű aszút kapunk: vanília, jelzésszintű fa kesernyéje, krémes, döntően az évjáratra jellemző jegyek koncentráltsága hatják át. Nem nehéz bor ez, nem nagyon mély, de mégis egy kicsivel több savat bizony elbírna ez a viszonylag nagy test és ez a szintű krémesség (illetve melegedve az alkohol is nagyobb szerepet vállal talán a kelleténél). Erénye azonban, hogy mindezek ellenére is azért jól fogyasztható, nem mondanám, hogy eltelítene az első pohár. Selymes, krémesen lágy, bársonyos textúráját másnapra is szépen mutatja, ekkor azonban mintha már megjelenne a klasszikusabb barackos nektárosság is a bor mélyén. Alapvetően a furmint jegyei számomra a meghatározóak (a pontos összetételt nem találtam meg a pince amúgy nagyon ízléses, a borászat arculatához híven letisztult és pragmatikus - bár sajnos a hazai viszonylatban megszokott módon ritkán frissített - honlapján). Egyszerűbb francia kék sajttal jól működnek egymás mellett (a 2006-os, temérdek savval jóval vitálisabb és kicsit egyszerűbb Royalnál mindenképp). Itt nem kerekedik egyik sem a másik fölé, - a bornak is épp eléggé koncentrált, érett jellege van a sajt intenzív kesernyéje mellé, mely aztán szépen emeli ki az aszú édes ízeit. Nem bombasztikus páros, simán csak jól esik egyik a másik mellé. Nagyon szép, erőteljes, beérett bor ez (amúgy nem kérdés: bőven a fejlődési görbéje platóján áll már). Nem kaphat minden aszú gigászi, extra magas pontszámot: 7
(A pince boraival az érdeklődők például október 8-9-én Bodrogkisfaludon a Mindszenthavi Mulatságon is méltó keretek közt ismerkedhetnek meg.)

X

Ripka Gergely

Amikor Heimann Zoli a Brancsba látogat

Szekszárd Egerben

Egerről nem könnyű írni. Nagy borvidék, sokezer borász-szereplővel (nem is gondolnánk, igaz?). Az sem lehet véletlen, hogy a Borbarát hajdani csapatában forró krumpliként dobálták egymás közt az Eger-felelős szerepkört a zsurnaliszták. Nem is akarom bő lére ereszteni én sem, már csak azért sem, mivel ez a cikk leginkább egy tehetséges, fiatal, megnyerő szekszárdi fiú borairól fog szólni. De ennek az eseménynek a kapcsán és máskor is oly sokszor előjön bennem a téma hazafelé autózva, hogy (a jó bor mellett) mi tesz egy borvidéket élhető, felejthetetlen hellyé. - Kell jó étterem, jó kávézó, kell jó pék, kell közösség, kellenek közösségi színterek, kellenek hiteles vezéregyéniségek, kell egy jó borvidéki marketing (történelemmel, termőhelyek bemutatásával, definiált bortípusokkal). Nagyjából ezek. A felsorolás elején van, amiben az országos átlagnál is sokkal jobb és élhetőbb ez a hevesi város. De hogy áll Eger a többivel?

Tovább

Ripka Gergely

LEITZ//2015

Óraműpontos és precíz rizlingek

Bár óramárkának is jól hangozna a név, a Leitz család az írásos források szerint már 1744-ben is borkészítéssel foglalkozott. Johannes Leitz 1964-ben született, Rüdesheimben. Az ő nagyapja, Josef Leitz a második világháború után kezdte rendbehozni a részben lebombázott birtokot, fia Antonius 1966-ban halt meg, feleségére és a kis Johannesre egy virágboltot és a birtokot hagyván örökül. Johannes az 1985-ös évjárattal vette át a birtok vezetését. Nagy elánnal vetette bele magát a munkába, s neki köszönhető, hogy a Leitz mára Rajnaiban az egyik legkomolyabb referenciabirtok lett Svédországtól, Anglián át az USA-ig. A családi területeket alig pár hektárról 40 hektár fölé bővítette, hivatalosan 1999-ben került nevére a birtok és 2010-2013 között komoly technológiai fejlesztések is történtek a pincében. A rüdesheimi Schlossberg, Rottland vagy Kaisersteinfels mára Németország legelismertebb terroirjai lettek a Leitz rizlingek sikerei révén. Leitz ma összesen 9 termőhelyről készít bort és Tar Ferinek hála a kimagaslóan remek 2015-ös kiadásokat, újdonsült borbárjában, a Carpe Diemben meg is lehetett kóstolni egymás mellett:

Tovább

Ripka Gergely

Bemutatkozik: SanzonTokaj

Egy új dallam szól Erdőbényén

Noha 2014-es évjáratával a szerencsésebbek már találkozhattak, a Sanzon Tokaj olyannyira nem hallatta hangját ezidáig, hogy a TokajGuide-okból kimaradt. Pár nappal ezelőtt végre alkalmam nyílt megismerni a kedves, szerény tulajdonost, Rácz Erikát, aki tulajdonképp egymaga irányítja a kis 2 hektáros birtokot. Az igényesen, modernül felszerelt pincében Péter Robi (Ábrahám), a Meszes, Rány, Nyakvágó-dűlőkben pedig Hotyek Zita, szőlész (btw. női-kádár) van segítségére. Erika Hegylján nőtt fel, de nem borászcsaládban; vállaltan a multik világából érkezett haza Bényére a sok utazgatást követően, örökségül maradt rá a 0.3 ha családi szőlő a Nyakvágóban. – Végül úgy döntött, nem adja el. A törékeny hölgy szemében megvan az érzékenység és a világ igazán csiszolt és elegáns boraira való fogékonyság (egyszerűség, természetesség, igényes dizájn, Stockinger hordók, néha csak tartályos érlelés adja az alaphangot a Sanzonnál). A 2014-es évjárat persze nem a legszerencsésebb felütés, de okosan tették, hogy kivártak még egy évet. Mostanáig.

Tovább
Takler Pince...20 éve

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

TAKLER//20

“Kiabálunk a pohárból…”

Taklerék a rendszerváltást követő hazai borászati időszámítás egyik legelső állócsillaga. A többségnek talán be sem kell őket mutatni. Ha szekszárdi borászatokat kell sorolni, elsők közt jutnak eszünkbe. Idén 20 éves a családi birtok, ennek apropóján egy szűk szakmai csapatnak lehetősége nyílt visszatekinteni a kezdetektől napjainkig. A sikerig és a stabilizálódásig ők is vegigjárták azokat a lépcsőfokokat, melyeket a villányi, szekszárdi “vörös-sztárok” nagyrésze vegigjárt. Banki kölcsönök, támogatások, díjzápor, máskor csődeljarasok, egyszer fent máskor lent. Néha pozitiv, néha kevésbé pozitív visszhangokkal kikövezett út, az alig egy hetktáros családi szőlőből egyre nagyobb saját területtel, 2000-től egyre több telepített ültetvénnyel. Újabb és újabb ikonborok és egyre kiterjedtebb és szebb birtokközpont foglalja mindezt méltó keretbe, mely a tavaly átadott impozáns Takler Kúriaval lett teljes (étterem, wellness hotel stb). Húsz év után sincs tehát megállás.

Tovább