x

Ripka Gergely

Patricius 5 puttonyos tokaji aszú 2000.*

Régen aszúztam már magamban, úgyhogy elérkezettnek láttam az idejét. S ha már így hozta az élet, nem ihatok valami közepes lőrét, biztosra mentem, s jól tettem (pláne mivel kék sajtot is vettem magamnak mellé). Nem rég ráadásul az egyik nagyobb kereskedő elképesztő árakon borszerdázott, úgyhogy pár Weningerrel együtt, ezt a Patriciust is magamévá kellett tennem. Alkonyi is szépeket írt róla, illetve én is több mint elégedett voltam a tokaji pince aszúival, s az idei Nyitány kapcsán már talán elmondtam (de nem árt többször hangsúlyozni), hogy a Patricius ugyan nincs mindig annyira szem előtt, mint más nagyborászatok, de borainak minősége ezt simán indokolná! Tetszetősek az alapok is: Furmint vagy Muskotály…kétezer alatt mindig. Őket követi a piramis közepén egy késői szüret, a Katinka, végül az Oremushoz hasonló módon ők is bíznak a különféle puttonyszámú aszúkban: van nekik 4-es, 5-ös, 6-os is; de szerintem palackoztak már nem egy aszúesszenciát is. Akárhogy is van, 5 puttonyosaik kapták szerintem eddig a legnagyobb visszhangot. - A 2000-es és a 2002-es is sikeres évjárat volt. A tavasszal kóstolt 2007-es (bizonyára még palackérlelésre szoruló, de már most is gyönyörű) 6 puttonyosuk pedig bennem végleg bizonyította, hogy a viszonylag nagy pincészet színvonala simán megüti a populárisabb óriásokét (pl. Oremus, Royal Tokaji). S közben eszembe jut az is, hogy a határozott fellépésű, Tokaj Reneszánszban sokat tevékenykedő borász, Molnár Péter sok időt töltött Bacsó ’Oremus’ András szárnyai alatt is.

Nincsenek tehát véletlenek. A 2000-es évjárat is a klasszikusok közt van számontartva, s mérföldkövekkel gazdagította 1999 után is Tokaj újrafölfedezett, újraértelmezett borkülönlegességeit. Száraz, meleg év volt 2000 (mint 2003 vagy 2007 is), szép, koncentrált aszútermést adott, de nyilván a savakra fokozottan oda kellett figyelni (2002, 2008 vagy pláne 1999 vibrálóbb jellegét bizonyára nem szabad elvárni). Itt a 138-as cukor mellé szinte száraz furmintos, 7,2-es sav párosul (hát ez így ránézésre akármilyen végkifejletet is hozhat…savból első blikkre talán lehetne több is egy szépen kiegyensúlyozott aszúban, de majd kóstolva úgyis kiderül).
A jó minőségű, hosszú dugó bizonyára elkél egy évtized(ek)ig szépen érő aszúborhoz; nos ezt a pontot is bátran kipipálhatjuk ennél a Patriciusnál. A kehelyben borostyánosodó aranybarna árnyalatok, ami az ő korában persze nem meglepő. Illata elsőre mézesen birses, körtés. Kicsi teafű is benyúlik, miközben - bizonyára korából és az évjáratból adódóan is - inkább sűrű és tömény, mint friss vagy üde. Szellőzve a botritisz is fölvillan, de nem tolakszik, az idő múlásával poros jegyekkel hinti meg finoman a bort. Másnapra a trópusi jegyek kerekednek aztán fölül fügével, aszalt gyümölcsökkel. Ízében is hasonlóan tömör, ne várjuk, hogy virgonc, fiatalos vibrálással vegyen le a lábunkról! Méz, érett zamatok, kicsi kesernye és (néha kissé erős) alkoholos hév határozza meg nagy vonalakban. Ha nyelvünkkel emberi nyelvre bontjuk ki mindezt, akkor egy szépen érett, krémes, közepesen hosszú ízű aszút kapunk: vanília, jelzésszintű fa kesernyéje, krémes, döntően az évjáratra jellemző jegyek koncentráltsága hatják át. Nem nehéz bor ez, nem nagyon mély, de mégis egy kicsivel több savat bizony elbírna ez a viszonylag nagy test és ez a szintű krémesség (illetve melegedve az alkohol is nagyobb szerepet vállal talán a kelleténél). Erénye azonban, hogy mindezek ellenére is azért jól fogyasztható, nem mondanám, hogy eltelítene az első pohár. Selymes, krémesen lágy, bársonyos textúráját másnapra is szépen mutatja, ekkor azonban mintha már megjelenne a klasszikusabb barackos nektárosság is a bor mélyén. Alapvetően a furmint jegyei számomra a meghatározóak (a pontos összetételt nem találtam meg a pince amúgy nagyon ízléses, a borászat arculatához híven letisztult és pragmatikus - bár sajnos a hazai viszonylatban megszokott módon ritkán frissített - honlapján). Egyszerűbb francia kék sajttal jól működnek egymás mellett (a 2006-os, temérdek savval jóval vitálisabb és kicsit egyszerűbb Royalnál mindenképp). Itt nem kerekedik egyik sem a másik fölé, - a bornak is épp eléggé koncentrált, érett jellege van a sajt intenzív kesernyéje mellé, mely aztán szépen emeli ki az aszú édes ízeit. Nem bombasztikus páros, simán csak jól esik egyik a másik mellé. Nagyon szép, erőteljes, beérett bor ez (amúgy nem kérdés: bőven a fejlődési görbéje platóján áll már). Nem kaphat minden aszú gigászi, extra magas pontszámot: 7
(A pince boraival az érdeklődők például október 8-9-én Bodrogkisfaludon a Mindszenthavi Mulatságon is méltó keretek közt ismerkedhetnek meg.)

X

Ripka Gergely

Végre megjelent a Borkiválóságok Könyvének új kiadása

De kinek szól?

Csak azt nem értem, mi a cél vele. Kinek szól? És egyáltalán miért éppen olyasmire költi az állam a (bormarketinges) forrásokat, ami abszolút nem volt soha az ő dolga. Az, hogy egy bor kiváló-e mindigis a piac és a fogyasztók dolga volt eldönteni. S ez nem is feltétlenül az én, (tévesen) féltékenységgel vádolható, borbloggeri álláspontom. Pár hónappal ezelőtt borászokkal beszélgettem erről, és bizony ők sem igazán érzik, mi szükség van súlyos állami pénzekből ilyen kiadványra. Miközben a dűlőutakat minden évben elmossa az eső, a támrendszerek tragikus állapotban vannak, a szakoktatás még mindig rendszerváltás előtti helyzetképet idéz, a bürokratikus rendszer pedig finoman szólva is keserves ma is. (Olyan összetettségű dolgokba pedig inkább bele sem megyek, hogy ha a világ legjobb édesborát adó borvidékének a legtöbb telepelülésére megérkezek, akkor még mindig a nyomort látom a sorsokban.)

Tovább

Ripka Gergely

Felnőni a feladathoz

Sokáig kereste a medve a helyét, de megtalálta

Szóval ez nem játék, ahogy egyik közismert tokaji borászunk mondaná... A blogunk teljesen újászületett. Avagy tartalmilag és külsőt tekintve is megpróbálunk felnőni a feladathoz. A magyar borblogok köreiben az elmúlt években komoly átalakulások zajlottak le. Szakítások, kiválások, egyesülések. Aki azt mondja, hogy a blog műfaja mostanra kicsit kifulladt (mondjuk 6-7 évvel ezelőtthöz képest), látszólag annak is igazat adhatunk. Vagy csak kevés az igazán egyedi szín és témafelvetés?

Tovább

Ripka Gergely

Bussay – búcsú

Bár a webes fejlesztőm azt javasolta, erre a felületre már ne töltsek föl tartalmat, mert lassan vége…mégis úgy éreztem, hogy ez az írás ide kívánkozik. Befejezésképpen. Alig pár hete, hogy eltemettük Bussay Lászlót. Sokan megemlékeztek róla - az emberről –, mindenféle felületeken. Borairól azonban kevés szó esett. Pedig igazi egyszemélyes borvidék volt Bussay, kinek munkája nélkül a Zalai borvidéknek ma egész biztosan nem jutna semennyi figyelem. Amíg nem kóstoltam a borait, addig Zala számomra a direkt-termő szőlőfajták génbankját jelentette tanulmányaim nyomán. Sokat gondolkoztam azon, vajon mitől sikerülhetett az áttörés pont ott és pont Bussay doktornak. A jó bor csak egy dolog, a táj, az adottságok és a hagyományok is közrejátszanak egy borvidék újjászületésében, de Bussay László karaktere, habitusa is bizonyára kellettek ahhoz, hogy egy kis határ menti falu országos rajongótáborra tegyen szert a hazai borivók köreiben.

Tovább

Ripka Gergely

Liszkay összes

A világot bejárt, zongorán is otthonosan mozgó, jókedélyű Liszkay Mihály az elmúlt évek egyik nagy nyertese volt a hazai borászok közt. Sok veresenyen taroltak, ami persze önmagában sokat nem kell, hogy jelentsen, de a borok mégis meglepően hamar befutottak és érdemeket szereztek az értők körében is! A 11-es Giulia-val a kissé ódivatú címkevilág is előnyére látszik formálódni. a magát remek adottságúnak kommunikáló pangyéri birtok mostanság kicsit csöndben van. Ezek még tavalyi jegyzetek. Most kerültek elő a fiók mélyéről:

Tovább

Ripka Gergely

Hol tart 2014-ben a Királyudvar?

Korábbi érdemei nyomán a 4 kiemelt birtok közt a tarcali Királyudvar is helyet kapott a TokajKalauzban. Olyan borminőség letéteményesei voltak az ezredfordulón, ami történelmi jelentőségűnek is mondható. Tizenöt évet meghaladó fennállása alatt sokminden történt Anthony Hwang birtoképítése révén. Van benne egy kicsi francia hangulat (pezsgő, félszáraz borok, sec, demisec), van mostmár biodinamika, van néhány dűlőszelekció, mégis egyedien koncentrált desszertboraik miatt érzem őket igazi csúcsborászatnak. És ez az érzés csak erősödik bennem az évek múlásával. Páran, akik rendszeresen részt vesznek a Királyudvar nagyszabású évjáratbemutatóin, talán sejthetik, miért mondom ezt.

Tovább