x

Ripka Gergely

Patricius 5 puttonyos tokaji aszú 2000.*

Régen aszúztam már magamban, úgyhogy elérkezettnek láttam az idejét. S ha már így hozta az élet, nem ihatok valami közepes lőrét, biztosra mentem, s jól tettem (pláne mivel kék sajtot is vettem magamnak mellé). Nem rég ráadásul az egyik nagyobb kereskedő elképesztő árakon borszerdázott, úgyhogy pár Weningerrel együtt, ezt a Patriciust is magamévá kellett tennem. Alkonyi is szépeket írt róla, illetve én is több mint elégedett voltam a tokaji pince aszúival, s az idei Nyitány kapcsán már talán elmondtam (de nem árt többször hangsúlyozni), hogy a Patricius ugyan nincs mindig annyira szem előtt, mint más nagyborászatok, de borainak minősége ezt simán indokolná! Tetszetősek az alapok is: Furmint vagy Muskotály…kétezer alatt mindig. Őket követi a piramis közepén egy késői szüret, a Katinka, végül az Oremushoz hasonló módon ők is bíznak a különféle puttonyszámú aszúkban: van nekik 4-es, 5-ös, 6-os is; de szerintem palackoztak már nem egy aszúesszenciát is. Akárhogy is van, 5 puttonyosaik kapták szerintem eddig a legnagyobb visszhangot. - A 2000-es és a 2002-es is sikeres évjárat volt. A tavasszal kóstolt 2007-es (bizonyára még palackérlelésre szoruló, de már most is gyönyörű) 6 puttonyosuk pedig bennem végleg bizonyította, hogy a viszonylag nagy pincészet színvonala simán megüti a populárisabb óriásokét (pl. Oremus, Royal Tokaji). S közben eszembe jut az is, hogy a határozott fellépésű, Tokaj Reneszánszban sokat tevékenykedő borász, Molnár Péter sok időt töltött Bacsó ’Oremus’ András szárnyai alatt is.

Nincsenek tehát véletlenek. A 2000-es évjárat is a klasszikusok közt van számontartva, s mérföldkövekkel gazdagította 1999 után is Tokaj újrafölfedezett, újraértelmezett borkülönlegességeit. Száraz, meleg év volt 2000 (mint 2003 vagy 2007 is), szép, koncentrált aszútermést adott, de nyilván a savakra fokozottan oda kellett figyelni (2002, 2008 vagy pláne 1999 vibrálóbb jellegét bizonyára nem szabad elvárni). Itt a 138-as cukor mellé szinte száraz furmintos, 7,2-es sav párosul (hát ez így ránézésre akármilyen végkifejletet is hozhat…savból első blikkre talán lehetne több is egy szépen kiegyensúlyozott aszúban, de majd kóstolva úgyis kiderül).
A jó minőségű, hosszú dugó bizonyára elkél egy évtized(ek)ig szépen érő aszúborhoz; nos ezt a pontot is bátran kipipálhatjuk ennél a Patriciusnál. A kehelyben borostyánosodó aranybarna árnyalatok, ami az ő korában persze nem meglepő. Illata elsőre mézesen birses, körtés. Kicsi teafű is benyúlik, miközben - bizonyára korából és az évjáratból adódóan is - inkább sűrű és tömény, mint friss vagy üde. Szellőzve a botritisz is fölvillan, de nem tolakszik, az idő múlásával poros jegyekkel hinti meg finoman a bort. Másnapra a trópusi jegyek kerekednek aztán fölül fügével, aszalt gyümölcsökkel. Ízében is hasonlóan tömör, ne várjuk, hogy virgonc, fiatalos vibrálással vegyen le a lábunkról! Méz, érett zamatok, kicsi kesernye és (néha kissé erős) alkoholos hév határozza meg nagy vonalakban. Ha nyelvünkkel emberi nyelvre bontjuk ki mindezt, akkor egy szépen érett, krémes, közepesen hosszú ízű aszút kapunk: vanília, jelzésszintű fa kesernyéje, krémes, döntően az évjáratra jellemző jegyek koncentráltsága hatják át. Nem nehéz bor ez, nem nagyon mély, de mégis egy kicsivel több savat bizony elbírna ez a viszonylag nagy test és ez a szintű krémesség (illetve melegedve az alkohol is nagyobb szerepet vállal talán a kelleténél). Erénye azonban, hogy mindezek ellenére is azért jól fogyasztható, nem mondanám, hogy eltelítene az első pohár. Selymes, krémesen lágy, bársonyos textúráját másnapra is szépen mutatja, ekkor azonban mintha már megjelenne a klasszikusabb barackos nektárosság is a bor mélyén. Alapvetően a furmint jegyei számomra a meghatározóak (a pontos összetételt nem találtam meg a pince amúgy nagyon ízléses, a borászat arculatához híven letisztult és pragmatikus - bár sajnos a hazai viszonylatban megszokott módon ritkán frissített - honlapján). Egyszerűbb francia kék sajttal jól működnek egymás mellett (a 2006-os, temérdek savval jóval vitálisabb és kicsit egyszerűbb Royalnál mindenképp). Itt nem kerekedik egyik sem a másik fölé, - a bornak is épp eléggé koncentrált, érett jellege van a sajt intenzív kesernyéje mellé, mely aztán szépen emeli ki az aszú édes ízeit. Nem bombasztikus páros, simán csak jól esik egyik a másik mellé. Nagyon szép, erőteljes, beérett bor ez (amúgy nem kérdés: bőven a fejlődési görbéje platóján áll már). Nem kaphat minden aszú gigászi, extra magas pontszámot: 7
(A pince boraival az érdeklődők például október 8-9-én Bodrogkisfaludon a Mindszenthavi Mulatságon is méltó keretek közt ismerkedhetnek meg.)

X

Ripka Gergely

Hárslevelűk előestéje

Vakkóstoló a 2o13-as hazai élvonalból szemezgetve

A hárslevelű lehetne a mi egyik aduászunk, ha kicsit jobban helyzetbe tudjuk hozni a furmintra és olaszrizlingre kihegyezett bor-imázsépítési stratégiák közt/helyett/után (?).... Ez persze nem könnyű, hiszen még a furminthoz képest is elenyésző, foltszerű a fajta jelenléte mind Somlón, mind Hegyalján. Közeleg a harmadik HÉJ, azaz a hárslevelűk éjszakájának idei ünnepe, ahol a fajta rajongói temérdek hárssal ismerkedhetnek majd, festői környezetben, a Vajdahunyad várban. Ennek előzményeként a szervező, Kézdy Dani és a blogger Milotta Laci egy exkluzív kóstolóra hívtak meg borszakírókat, bloggereket, hogy kicsit ráhangolódjunk a fajta sajátosságaira. Pedig a hárs nem könnyű műfaj, kényes a szőlőben és a pincében is, de ha megadja magát, akkor rendkívüli dolgokra lehet képes. Az ismét kiderült, hogy egy jó hárslevelű mennyivel szebben érik, mint a furmint. Az élmezőny egyes darabjainál az is kiderült, hogy a hárs rendkívüli aromavilága mennyire vonzóvá teszi a fajtából készült borokat. - Virág, méz, déli gyümölcsök és sokminden egyéb...hát, ilyenek az ország legjobb 13-as hárslevelűi vakon pontozva, 10-es (és 100-as) számrendszerben:

Tovább

Ripka Gergely

**Demeter Zoltán//2o15.

Így szöktem meg Tokajba

Elég rosszul élem meg, hogy a jelenlegi munkámból adódóan ennyire kevés időt tudok Hegyalján tölteni. A napjaim viszont többé-kevésbé magam osztom be (aki hasonló ritmusban dolgozik, az tudja, hogy ez nem is olyan egyszerű). Jött aztán a spontán ötlet, ahogy az jönni szokott időnként, ha az ember mélyen a szívébe zár egy tájat: egy esős keddi napon kocsiba vágtam magam és meg sem álltam a borvidék napsütötte fővárosáig. Persze pakoltam pár tokajguide-ot is, amit célba kellett juttatni megfelelő helyekre...nyílt például aznap a Tokaj Reneszánsz jóvoltából egy új borbár Tokaj főterétől nem messze, Prácser Hajni kávézójával szemközt (régóta nagy az igény hasonló beülős helyekre a szunnyadó városkában, remélem, sikersztori lesz). A rövid megnyitó előtt viszont egy fontos tartozást kellett lerónom: nem kóstoltam még a tokajkalauz kiemelt pincéjének, **Demeter Zoltán 2015-ös sorát.

 

Tovább
Jövő héten...

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

11//11 - DEMETER ZOLTÁN

 

 

    1. Legutóbbi (nem saját) bor, amit kóstoltál? Fernand Engel: Cremant d'Alsace - Trilogie

 

    1. Melyik paraméter a legfontosabb számodra egy bornál? A második pohár óhaja

  

    1. Egy borvidék, ahova elutaznál nagyon? Dél-Afrikát megnézném

 

    1. Egy bor, amit megkóstolnál nagyon? Cristal

  

    1. Egy fajta, amiből (titkon) szeretnél saját bort? Ezen nem gondolkoztam még

  

    1. Ha film készülne a pincédről, mi lenne a címe? One man show

 

    1. Min nevettél utoljára igazán jót? A magasságtól való félelmemen a grand cru Kitterle dűlőben Alsace-ban

 

    1. Mi akartál lenni 9 évesen? Építész

  

    1. Mi az, amit a leginkább szeretsz a borkészítésben? Az újborral való első találkozást

 

    1. Amire idős korodban a legbüszkebb leszel? Eszter

 

    1. Amit nem szeretsz, ha mondják rólad? Nem vagyok közösségi ember

 

Tovább

Ripka Gergely

Kaláka-sor//2o15.

Ha valami szép, azt nem szabad elrejteni a szemek elől

 

Amikor Tokajról beszélgetünk, egy ember neve valahogy rengetegszer előkerül, pedig az illető nem borász és nem is erdélyi fejedelem. Sokszor csak az adott gondolatfoszlány származik tőle, tudtunkon kívül, legyen szó akár puttonyszámokról, száraz tokajiak kérdéseiről, az édes borok mindenkori értelmezéséről, dűlőkről, történelmiségről, löszkarakterről, hegyaljai egyesületekről, s mindezek kulturális viszonyairól. Alkonyi László volt mindmáig az utolsó szakértő, aki a hegyaljai dűlőklasszifikáció feltámasztására kísérletet tett, s talán az egyetlen magyar borszakíró, aki valóban széles körben elismert és sokat idézett. A kultúra, közösség és mindezek egyfajta időtlen rendszerben való értelmezése által rengeteg új értéket és különleges kincset villantott fel a magyar borok körül, melyeket nélküle talán észre sem vettünk volna, noha itt vannak velünk évszázadokon át (s ez nem csupán a Bél Mátyás féle dűlőbesorolásra vonatkozik).

Tovább