Sorra nyílnak az ígéretes borbárok városszerte/országszerte. Ritkán jutok el egyikbe, másikba, pedig milyen fontos szerepük van egyébként mindnyájunk látókörének tágításában. Az első igazán izgalmas, kimondottan átfogó szortimenttel rendelkező, modernebb stílusú kezdeményezés a Drop Shop borbár volt (értsd: interaktív honlap, rendszeres és izgalmas kóstolók, fiatalos közeg, igényes külső, szakmaiság szintén kifogástalan, választék hasonlóképp...az utóbbi időkben kicsit csöndben vannak, de remélem, a kezdeti lendületük sokáig kitart majd). A fiatalos és fiatal DiVinoról már miklóscsabi kapcsán érintőlegesen beszéltem, de hasonlóan határozott elképzelésekre fűzték föl a Vinoport borbár koncepcióját. Az eddig is tehetséges, ambíciózus csapat hazai viszonylatban az első, mely kilépett egy internetes borportál keretei közül, s elindította azonos névvel kereskedelmi/vendéglátóipari egységét is (illetve a pár éve hagyományossá vált Furmint Február rendezvénysorozat is az ő nevükhöz kötődik).

Hasonló kategória a DiVino is, de mégis más mindkettő, s másért lehet szeretni őket. Ígéretes dolognak tartom, hogy meg tudnak valósulni hasonlók, pláne ha tekintetbe vesszük, hogy manapság kereskedő is, vendéglátós is egyformán kesereg, s bizony nem is könnyű életben tartani eféle helyeket. - Nem könnyű megszólítani, kóstolásra ösztönözni embereket, s nem könnyű érdeklődésüket fönntartani sem. Jó érzés mégis, hogy ezek a helyek jelzik számunkra: van némi igény a hazai borok megismerésére, s a borkóstolás élménye mindenkor összehoz és összeköt embereket a megfelelő helyen és időben.
Kellenek tehát a szentélyek, ahol borász és az érdeklődő is érezheti, hogy megszólítják, hogy kíváncsiak rá, hogy létrejöhet a párbeszéd a felek (borász, fogyasztó, szakíró, vendéglátós stb) között. A Vinoport Borbár már működik egy ideje, és lankadatlan lelkesedéssel szervezik egyik érdekes borbemutatót a másik után. Hol kötetlenebb, hol ültetett, de mindig jó hangulatban, ahogy a fényképsorok is tanúsítják. Egymásnak adják a kilincset a többnyire feltörekvőben levő, kevéssé ismert kisebb borászok, hogy személyükkel is igyekezzenek közelebb hozni hozzánk a borokat a hangulatos helyszínen.
Az a megtiszteltetés ért a múlt héten, hogy Tóth Adrienn nekem is címzett egy meghívót az egyik hasonló bemutatóra, ahol rég nem kóstolt ismerősök kerültek a poharakba. Örültem, mert olyan borvidékek kerültek terítékre, amelyeknek méltatlanul kevés figyelmet szánok egyébként. Etyeki Kúria és Hagymásiék (Egerből). Előbbinek mindenkori Pinot noirjait és Cuvée 1-eseit kedveltem leginkább, még az Eszterházy előtti érából (de nagyon érdekelt, hogy a korábban Debreczeni-Ferenczi berkekben már sokat bizonyító, új borász Mérész Sándor, milyen színt vitt a pince friss boraiba). Hagymásiéknál, a Szépasszony-völgy boldogabbik részén személyesen is jártam hivatalból, de lendület híján nem sokat tudtam sajnos kóstolni akkor. Már az előzetesen elküldött kóstolási sor alapján is fölpiszkálták az érdeklődésem: igazi kuriózumokból is kikerült ugyanis a dugó....

Hagymási Pincészet – Egri Csillag 2010
A bikavér száraz fehér párja. A recept viszonylag egyszerű és következetesnek látszik a jövőre vonatkozóan: a bor olaszrizling alapon nyugszik, ezt egészítik ki további Kárpát-medencei fajták. Nagyon enyhe és tartózkodó illat. Eleinte zöldalmahéj, majd sárgadinnye csalogatható elő, de csak nagy nehézségek árán. Mindazonáltal sajátos a bor aromatikája. Hagymási József beszélt róla, hogy mennyire föl lett fújva ez a ’2010=pocsék év’ összetétel. Az ő elmondása szerint inkább a mennyiséggel volt gond; érettségbeli, minőségi szempontokat figyelembe véve, ő sem és Matolcsy Sára sem panaszkodtak. De vissza a borhoz: én kicsit ízben kuszának és nehezen kiismerhetőnek éreztem. Persze nehéz volt egy etyeki Chardonnay mellet, ami pedig annyira direkten magát adta (ez az eltérés szinte minden bornál fölhívta a figyelmem a két borrégió alapvető különbségeire: kóstolva azt hinnénk, hogy az Etyeki Kúria borai jobbak, vagy kiegyensúlyozottabbak, vagy még inkább közérthetőbbek, de a Hagymási borok mögött is föl lehetett ismerni a nagyságot, bár ehhez olykor türelemre, időre volt szükség). Fahatás egyértelműen érződik ezen a boron, lecsengésében a markáns kesernye viszi a prímet. 5+

Etyeki Kúria – Chardonnay 2009
Több lépcsőben szüretelték az alapanyagát ennek a chardonnay-nak, melynek többsége acéltartályban érett, kisebb része pedig különféle tölgyfahordókban. Friss, reduktív illattal nyit (pedig 10 %-ban barrik hordós is). Tejfölös, fehér virágos jegyek mellé némi krétás, meszes vonal társul. Ízben egyértelműen érezhető az alkohol főszerepe. Később szóba is került, Matolcsy Sára is igazolta, hogy 2009-ben sajnos magas alkoholokkal kellett számolni. Minden évjáratnak megvan az analitikai rákfenéje (2011-ben például a savak megőrzése volt a fő szempont). Összességében kerek, zamatos, krémes és vajas Chardonnay vonal. Nálam ez a szesz (14.5) már kicsit átlépi azt a bizonyos küszöböt, amit kicsit sajnáltam. 5+

Etyeki Kúria – Chardonnay Barrique 2004
Meghökkentő korú etyeki fehérbor, de ez teljes egészében barrique hordóban érett. Tükrös citromszín, élénkebb árnyalattal. Illatban kissé fojtóan tömény vajas kukorica, popcorn az elsődleges jegy. Érett palackbuké, kövér, szinte füstölt szalonnás, zsíros jegyek öltenek testet. Ízben folytatódik a füstölt szalonna, de nem lehet megtagadni a közhelyszerű fordulatot: szépen tartja magát. Krémes, vajas, sűrű, elég nagy testű barrik fehérbor, melyet azért a savak átlendítenek szépen a nehezebb momentumokon. Valaki vagy szereti az ilyet, vagy nem…én egyáltalán nem vagyok ennyire barrikfan, de valahol bennem is tiszteletet parancsol ez a tétel. 6

Etyeki Kúria – Kúria Red 2008
Ízig-vérig az új szortiment három lábú alapjának tagja. A pinot noir-t 10 % soproni zweigelt egészíti ki ebben a vörös házasításban, amelynek legújabb évjárata most került piacra (korábban Magyar Vándor volt ennek a soproni-etyeki házasságnak a neve).
Halovány, meggylés piros szín (már itt lehetett látni, hogy a Pinot lesz a főszereplő a borban). Toastos, epres, füstölt sonkás, finoman fűszeres/fás nünaszok az illatban. Pinot-s gyümölcsöké a főszerep, de a zweigelt visszafogott, primőrös jegyei itt-ott fölsejlenek azért. Jó tanninok, kellemes, jó ivású, szép kis etyeki vörösbor a mindennapokra (ha már unjuk a klasszikus vöröseket). 6

Etyeki Kúria – Pinot Noir 2009.*
A hazai sztárpinot-k egyike nekem. Nem véletlen tehát, hogy a pincészet egyik legkedveltebb, legnagyobb presztízzsel bíró bora lenne ez, a 2001-ben telepített Pinotból. A borvidéken egyébként állítólag ők telepítettek először kékszőlőt, s mondhatjuk nyugodtan: az első, 2003-as évjárat óta sikersztori ez a tétel, ami egy ilyen szeszélyes fajtából nem akármi azért. Engem legutóbb a 2007-es vett le teljesen a lábamról. A 2009-es évjárat termését kézzel szüretelték és egy évet töltött 300 literes tölgyfahordóban.
Hasonlóan halványpirosas, málnaszörpös szín. Illatban is, ízben is nagy lépés előre: a bálteremben fölerősödik minden hangszer, minden szín, minden illat és íz. Elegáns toastos vonások adják az illat alapjait. Nagyon szép bor. Mondhatnám azt is, hogy a magyar pinot szobra lehetne. Kicsit mintha integrálná bennem a hazai képet erről a kényes fajtáról (Vylyan, St. Andrea, Pannonhalma Pinot noirjai sejlenek föl bennem egyszerre kóstoláskor). Nem letaglózó bor, hozza a fajta megfejtenivaló érzékiségét, elvontságát, ami elmélyülésre hív. Komoly, markáns és hosszú bor, még fiatal is ráadásul. Ha a Red volt a fiatalos, törékeny szépség, akkor ő már egy temperamentumos, karakán szépség, aki vonzza a tekinteteket, de nehéz megközelíteni. 7

Hagymási Pincészet – Pinot Noir 2008
Ennek a borvidéknek is egyik legfontosabb kékszőlőfajtája, amely nemzetközi fajta létére önálló borként is komoly tekintélyt vívott ki magának az Egri borvidéken.
Pinot-ban ismét jól tettenérhető volt a két borvidék alapvető kontrasztja. Hagymásiéké igazi megfejtenivaló, nehezen szálazható, időigényes, molyolós bor. Nem adja magát könnyen, akárcsak a fajta referenciaborai a világban. Színe még hasonlóan málnás, de illatban és ízben sokkal ziláltabbnak, kócosabbnak, rendezetlenebbnek tűnik, ám csak elsőre. Elvont animalitás bukik ki belőle az elején, ami szellőzve finom vaníliás, majd lédúsan piros gyümölcsös vonulatokká formálódik aztán. Ahogy egy igazán izgalmas Pinot, ő is percről-percre változik. Ízben nincs könnyű dolga a strukturált, masszív etyeki után. Eleinte festékes, temperás zamat kavarja össze bennem a képet, de a korty is sokat simul idővel. Az etyeki pinot egy kicsit talán újvilágiasabb hatást keltett, ezzel szemben ez az egri jóval rusztikusabb, kevesebb fával, európaibb érzettel. Törékenyebb, rebbenékenyebb, de 10 perc alatt minimum fél pontot javul az összkép, aminek a vége nálam 6

Hagymási Pincészet – Egri Bikavér 2007
A bor meghatározó részét újabban kékfrankos és kadarka adja náluk is. Stílusosan ebből a borból készül a pincénél a legtöbb (több mint kilencezer liter).
Itt már elértük a klasszikusabb, tükrös, mélybíbor színt. Illata fűszeres, gazdagabb, de a Pinot-k után hétköznapibb jellegű is. Férfias, erőteljes bor, markáns savakkal és tanninnal. Szép test, jól kimunkált egri bor. 6+

Hagymási Pincészet – Föld és Lélek 2007
A pincészet csúcsbora, amely cabernet franc, syrah és kadarka házasításából származik.
Illatban fűszerpaprika és hűvösebb jegyek. Ízben aztán melegebb hatást kelt. Kétségtelenül a pince legizgalmasabb bora nekem eddig. A 14-es alkohol vagy talán az extrakt ad a kortyhoz egyfajta határozott édes jelleget. Teste elég nagy, szilvásan tömény. Sajátos karakterű vörösbor, mely árnyalatokban, színekben is gazdag. Nehéz is lenne máshoz hasonlítani. Utóízében a paprikás jegyek a jellemzőek. 6+