x

Balla Márton

Oly távol és mégis közel...

két burgundi stílusú fehér, távol Burgundiától

Árvay Hétfürtös Furmint, 2006

Riebeek Cellars „Few Good Men” Chardonnay, 2008

Árvay Hétfürtös Furmint, 2006

A minap korábban értem a Déli-pályaudvarra, mint ahogy a vonatom hazaindult volna, hát lenéztem a CBA-ba. Gyakran eljátszom ezt, ha időm engedi, bár egyre ritkábban. Szinte mindig találok valami elárazott érdekességet…pl. ezt a furmintot 990Ft-ért…

Sokat tárgyalt téma volt nemrégiben, hogy Árvay János kiszállt az Árvay és Társa-ból…és egyesek azt rebesgetik, hogy ezután szeretné a „társa” (Sauska Krisztián) kipörgetni a készletet, ami még ezen a néven fut. Én semmit nem tudok, nem is akarok találgatni. Ez a furmint így jó vételnek tűnt (annak idején 3000Ft körül volt az ára…). Hát megvettem…

Állítólag onnan ered a Hétfürtös név, hogy tőkénként hét fürtös terheléssel dolgoznak e borcsalád alapanyagául szolgáló szőlő termesztésekor…

Színe mély arany, idős bor látszatát kelti. Mozgása olyan olajos, hogy szinte megáll a pohárban. Nagyon sűrű bor.

Illata tipikus furmint, enyhe palackbukéval. Petróleum, érett gyümölcsös, ásványos jegyek, már inkább túlérett, szottyant gyümölcsök…nagyon mély, intenzív és nehéz illatok. Nehezen kibogozható, talán körte…a mineralitás és a petróleum mindent elnyom, mégis kifejezetten kellemes.

Ízben meglehetősen virgonc még. Félek, mire összeérik igazán, elfáradnak az illatok az ízekhez képest. Rendkívül üde, élénk savak és csak árnyalatnyit érezni a 14,5%-os alkoholt. Körtés-almás ízvilág, szép ásványosság, méz és hosszú-hosszú lecsengés, füstös-pörkölt aromákkal…6p

(A palackon az áll, hogy 11-12°C a javasolt kóstolási hőmérséklet, de ahogy melegszik egyre szebb.)

Riebeek Cellars „Few Good Men” Chardonnay, 2008

Életemben először vitt az utam az Újvilági Borok Házába, bevallom nem véletlenül. A Decanterben olvastam a dél-afrikai borok tesztjéről (amiknek nagy rajongója vagyok), és ott bukkanatam rá a beszerzési források között az Újvilági Borok Házára…

A honlapot böngészve kiderült, hogy a héten 10%-os kedvezmény van a dél-afrikai borokra így rávettem magam, hogy végre meglátogassam az üzletet, ugyanis már régebben is nézegettem a honlapot, de annyira nem fogott meg hogy nyakamba vegyem a várost.

Az eladóval kellemesen elbeszélgettem és miután a shiraz épp kifogyott, többek között az azonos pincészet chardonnay-jával kárpótoltam magam.

A Riebeek Cellars egy viszonylag fiatal pince (1941-es alapítással) és Fokvárostól 85km-re fekszik a Riebeek-völgyben, a kevésbé ismert Swartland borvidéken, Stellenbosch-tól északra.

A bor hordós érlelésű, méghozzá francia és amerikai tölgyben érett fele-fele arányban, sur lie technológiával 6 hónapon keresztül.

Színe mély, aranysárga és a bor kristályosan tiszta. Olajosan mozog a pohárban, de nem tapad, nem fáradt, viszonylag fürge.

(A boltban az eladó azt mondta ő fél éve kóstolta és túlzottan fásnak érezte…nem tudott eltántorítani…).

Illata elsőre nagyon idegen, aztán szellőzés után körvonalazódik hogy ez nem technológiai hiba…egyszerűen csak brutális erős savanyú tölgy illat…az első másodpercekben elveszi az ember kedvét a további vizsgálódástól, pedig, ha jobban odafigyelünk inkább különleges mint idegen…hosszas szellőzés után is megmarad a tölgy, de kicsit visszavesz a kezdeti letaglózó stílusából…előjön a barik chardonnay-s jelleg, vanília, pörkölt aromák (mogyoró…), trópusi gyümölcsök, haloványan licsi, zöldfűszerek és az alkoholt (14%) is érezni…összességgében az illat rendkívül egyedi és különleges…

Ehhez képest az íze picit egyszerűbb, de nem fedi el az illat sokszínűsége. Krémes, pörkölt aromákkal és az alkohol tüzességével. A krémes, sűrű jelleget szép savak ellensúlyozzák, sőt dél-afrikát meghazudtolóan szép és bőséges savak. Az erőteljes tölgyes jelleg természetesen ízben is folytatódik. Hosszú utóízzel zár, szőlőhéj és licsi aromákkal, plusz pörkölt mogyoró nagy mennyiségben és kakaó...

Egy kifejezetten különleges bor, amit érdemes megvizsgálni, főleg viszonylag kedvező árára tekintettel (kb. 2500Ft). Semmiképpen sem választanám mindennapi boromnak, de még ünnepekre sem. Egyszerűen érdekes. Egyedi…és ez már önmagában jó…ami a leginkább érdekessé teszi, hogy érződik rajta: brutálisan fás, a faíz alól azonban erőteljesen visszaköszön a chardonnay-ízvilág egy különös formájában, ráadásul a bor harmonikus egyensúllyal rendelkezik (sav-alkohol)…pontozni nehéz…6p?

Órákkal a nyitás után a bor kitisztulni látszik. A tölgy visszavonul, bár a sáncok mögül is látni még a lobogókat, lándzsákat…a hat pont az biztos…és van még benne erő…persze biztos van olyan akit ez a fásság agyonüt…engem, most, itt…nem.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább