Marcival már régóta tervbe volt véve egy közös baráti borozás. Nehezen jött össze, de végül is sikerült náluk, a Rádayban összeülni. A kóstolandó borokon sokat lamentáltunk, addig-addig, mire végül egészen más palackok kerültek elő, mint az eredeti terv volt (megvan az előnye, ha az ember borboltban dolgozik: minden kóstolósor képlékeny). Alapvetően próbáltunk Kadarkákra összpontosítani, de az élet végül kicsit másképp írta ennek a kóstolónak a sztoriját. Két embernek 3 palack bőven elég, úgyhogy így munka után, hirtelen most erre futotta. Különösebb koncepció nélkül...csak a magunk örömére...jóízű beszélgetés mellé:

Sebestyén Csaba szekszárdi Kadarka 2009
Persze, hogy egy Kadarkával kezdtük. Nem olyan régen, a szekszárdi bemutatón kóstoltam, de nem vágódtam falhoz tőle (ahogy a bemutató titkos főszereplőjévé előlépő Kadarkából egyébként más pince kivágta a rezet). Marci kötötte az ebet a karóhoz, hogy Albert is dícsérte, meg most úgyis sok az ígéretes Kadarka, csapjunk egyet a sorhoz.
Alapvetően hatalmas különbséget nem éreztem régebbi önmagához képest. Pörkölési jegyek érezhetők benn, pedig nagy hordóban érettségizett. Kis animalitás és pörkölt kávé érződik még benne. Alig testes, inkább gyümölcsös, húsos, némi kis bizonytalan kesernyével vegyülve. 5

Orsolya Pince 'kettőrezerkilenc' 2009.
Mire fölbontásra került a mi palackunk, addigra Octopusé jócskán kiszáradt. A kettőezernyolcast (a 7-es Pinot, illetve egyéb fehérboraik mellett) sokan szerettük. Igazi gyümölcsbomba volt, melyben a Kadarka fajtajegyei ragadták magukhoz a kezdeményező szerepet. Csakúgy dőltek belőle a piros bogyósok, de szerintem a pince Kadarkáiban és más boraiban is van egy nagyon közvetlen rhone-völgyies, grenache-os beütés. Én pont ezért kedvelem őket annyira.
Sajnálattal vettem tudomásul, hogy belőle most kimaradt a Kadarka; helyette Zweigelt és Pinot Noir színesíti a Kékfrankost. Bizonyára szép különálló tétel lesz a 9-es Kadarkából, de Orsolyásan grenache-os jelleg érzékelhető benne: azaz 100 % gyümölcsorgia, melynek a hazai fajták kicsit aláfűszereznek. Illata másnapra még kedvesebb lesz: érett, egészséges, bontott gyümölcsök frissége árad belőle töményen. Van benne egy kis likőrösség is. Közepes vagy még annál is karcsúbb test és hosszúság, kicsit erősebb csak a Sebestyénnél. Mindene a helyén, semmi túlkapás, enyhén vegetális és szénsavas beütéssel (másnap már szinte kilövi a dugót, úgy pukkan). Lányos veresbor, ami itatja magát, csúszik rendesen. Az előző évjárat ebben a műfajban szerintem jobban el lett találva. 6

Orsolya Pince 'Orsizoli' 2007.*
Szolid finálénak az ostorosi borász házaspár beceneveit viselő cuvée bort választottuk végül. Nem sokat tudtam róla addig, de amit igen, az alapján ígéretesnek tűnt.
Sötétebb, érettebb szín az előzőekhez képest. Különleges és sötét tónusokkal büszkélkedhet az illata is. "Komoly vörösborosságát" bontáskor paradicsomos, másnapra szilvás, újra csak rhone-i jellegű Haribos gyümölcsös jegyek szövik át. Ízben rumos szilva és a nemes, elegáns hordó találkozik. Lecsengésében a kávé és a markáns test teszi emelkedetté ezt az érett bort. Elegáns, letisztult, szép tétel, olykor szinte krémesen sima és melengető bor. Másnapra tanninjai kicsit tapadóssá válnak, savai a forró év ellenére megőrizték gördülékenységüket, de melegedve fölenegednek. Egyetértettünk abban, hogy sok ilyen tiszta bor kéne még ebben az árfekvésben (és persze alatta is). 7