Igazi "nyári boros" poszt következik! Eddig nem nagyon volt szerencsém a Skrabski rizlingeket megkóstolni. Két (alább is szereplő) szürkebarátot próbáltam már tőlük azon a bizonyos vakteszten, de most utóbb rájöttem, nem az a fajta a fő erősségük! Egy céges kóstolón ezúttal terítékre került csaknem a teljes szortiment a sólyom logóval ellátott, két és fél hektáros, füred-csopaki pincétől. - Meglepően szépnek mutatkoztak valamennyien, ezért úgy döntöttem, címszavas jegyzeteimet kár lenne szétaprózni. Megérdemelnek e borok egy önálló nagybejegyzést is. Annál is inkább, mert mostanság a Bormustrás Kramer-interjú kapcsán blogos berkekben főhőbörgés tárgyát képező Olaszrizling-kritikára (és az "ellenkritikára") találunk magunknak a Skrabski borok közt sokféle példát.

Skrabski Betyár Olaszrizling 2009
Köves, marcipános, hihetetlenül kellemes és tanítani valóan összetett illat. Mert bizony néha-néha van az olaszrizlingnek olyan esetlen megnyilvánulási formája (főként illatban), ami a (komment)vihart kavart, ominózus Matt Kramer féle megjegyzést szerintem (is) némileg alátámasztja. Egyszerűen az Olaszrizling (alighanem fajtajegyeiből fakadóan is néha) olykor mindennek nevezhető, csak elegánsnak, harmonikusnak nem (hiába is isszuk mi magyarok minden nap, - nekünk finom, de nem lehet mindenkinek az. Pl. a Chardonnay vagy Sauvignon fehérborokhoz szokott nyugati világnak sem feltétlenül, ahogy mi meg azokat érezzük sokszor középszerűeknek, - pedig egy Dijon-ban élő franciának bizonyára nem okoz gondot a hétköznapokban sem, hogy akár centekért első osztályú Chardonnayt szerezzen vendégének). Ez persze egyéni vélemény, mégha sokan el is küldenének vele erre-arra. De mégis: kedves, laza, nyárias hangszerelésű Olaszrizlinget sokkal többet ittam már, mint valóban szárazból...valóban komolyat (szemben mondjuk egy Hárslevelűvel...és szándékosan nem az örök bezzeg-Furmintot állítom a másik oldalra, bár talán mondhatnám azt is, de azt gondolom, a Juhfarkot sem ok nélkül emelte ki a neves szakember. Ha igazán bombasztikus fehérborra vágyom, sokkal hamarabb akad meg a szemem ezen fajták borain, a rizling pedig jöhet a mindennapok spontán helyzeteire...). A "nagy Olaszrizling" olykor túl rusztikus is, az igazán nagy bor készítésének oltárán pedig a fajta szerintem kicsit szükségszerűen az élénkséggel fizet (sokszor többet, mint az említett autochton fajtáink, - s lesz is erre nem sokára egy idevágó példa). Az élénkség, - ami sokszor elvész, s a bor ugyan gigászi és koncentrált lesz, de nem egyensúlyos (már most tudom, hogy ezzel több ellenszenvet váltok ki, mint szimpátiát. Nem baj). Szeretjük, kedveljük ezzel együtt is, rejlenek persze benne hatalmas lehetőségek is, ahogy ezt számos Olaszrizling alá is támasztja (csak a Borkatalógusból szemezgetvén hirtelen a referencia-rizlingeket: Bussay 2007***, Kabócás 2006***-2007**, Szászi Szentgyörgy-hegyi 2008*-2006**/***, S.A.P. 2009**, Hollóvár 2008**, Kolonics 2005** stb...ám érdekes, hogy e sor elejét is inkább félszáraz borok alkotják). Cáfoljon rám sok újabb Olaszrizling a jövőben! Keresni fogjuk őket mi is, hisz a fajta is még épp keresgeti saját útját, saját hangját a lelkes borászok dűlőiben, pincéiben (a Kramer-interjú üzenete tehát nem föltétlenül káros kritika felénk, hisz látható: most mindenki erről beszél, ezt akarja cáfolni fölháborodva)! (Bizonyos, hogy nem a pontozás a lényeg, de kicsit összefoglalva: szeretnék egyszer Olaszrizlingből is 9-10 pontos bort kóstolni az életben. Vannak fajtáink, melyeknek ez simán ment. Ha az Olaszrizlinget is képesnek érezzük a nagyságra, akkor lássuk hát.)
De visszakanyarodva a Betyárhoz: kis új fa rátelepszik ugyan a borra, de megjelenik mellette a mineralitás pompája is (mely szintén nem általános a fajtánál), némi sós, kesernyés elegyet képezve a szép utóízben. (A pincénél 1700.-) 6

Skrabski Árpi Rizlingje 2009.
Jóval kristályosabb, márványosabb érzetű illat, igen sok apró kis részlet miatt érzem talán ezt. Hűvösebb, enyhébb, az előzőhöz képest, de ezáltal még elegánsabb, kimunkáltabb is. Ízben itt is meglepően tolonganak az ásványok, kifejezetten hosszú és markáns utóízzel. Szép bor. Soha nem kóstoltam még ennyire markánsan ásványos érzetű füred-csopaki sort, mint a Skrabskiéké. (Pincénél: 2000.-) 6+

Skrabski Öreg tőkék Rizlingje 2009.
Meglepett, mennyire magabiztos és határozott, mégis sajátos egyéniség valamennyi Skrabski Rizling. A legnagyobb intenzitást azonban minden téren az Öreg tőkék terméséből válogatott tétel hozta. Kicsit fülledtebb, áthatóbb rizlingillat, a fajta határozott megnyilvánulásai: virágok, mandula, és ismét elsöprő termőhelyi jegyek. Kicsit ízben is mélyebb, vastagabb, kerekebb és hosszabb. Az Árpi Kedvencénél érezhetően súlyosabb bor, de nem feltétlenül elegánsabb! Savai például ennek érzékelhetők a legkevésbé, de ezzel együtt is kellemes élmény volt, ahogy a többi Olaszrizlingjük is. (Pincénél: 2400.-) 6+

Skrabski Leshegyi Pinot Gris 2008
Kóstoltam már korábban. Illatban azóta sokkal komolyabb lett: érett sajt, olajosabb érzet, magokkal. Ízben ugyanaz a filigrán, vonzóan karcsú, ásványos karakter, szép, hosszan kitartó és élvezhető kesernyével lecsengve. Társasági jókedvhez, énekléshez, dínom-dánomhoz ajánlja a pince, amiben igazat adok nekik. (Pincénél: 2000.-) 6

Skrabski Nemrozé (Szürkebarát) 2009
Őt is kóstoltam a szürkebarát-teszten. Bevallom akkor elég kellemetlen és hivalkodó leveszöldséges aromatikát mutatott, nem tartozott a kedvenceim közé. Ez a palack merőben más képet mutatott. Az elnevezés bizonyára arra utal, hogy a bor nem rozé eljárással készült, hanem a szőlőt fehérborként dolgozták föl, csak esetleg kicsit elszámította magát a borász a héjból kiszökő színanyagokkal. Az átlátszó palackon át is tisztán látszik: a legszebb, közepes intenzitású hagymahéj árnyalata köszön vissza a borban. Illatban nem annyira rozés, de mégis érezni minden rezdülésében egy kis vörösboros (!), silleres többletet, nehezen leírható pluszt, amitől egy átlag fehérbortól is elkülönül (mégha jellegben közelebb is áll hozzájuk). Szénsavnak persze semmi nyoma! Marcipán és a kövesség benne is kellemes árnyalatokat képez. Érdekes, rendhagyó bor, amit nehéz hova tenni, nehéz kategorizálni, nem könnyű ételek mellé illeszteni (a Tamás Pincének is készültek már hasonló Szürkebarátjai), de aki a sajátosságokat keresi, annak mindenképp érdemes megpróbálni. (Pincénél: 2000.-) 5+

Került a sor végére egy Kékfrankos is 2009-ből, de átlagos balatoni vörösként mutatkozott be, rumos szilvás, meggyes zamatokkal gazdagon fűszerezve az amúgyis elég fűszeres, tanninos bort (5). Az Árpi Rizlingje és az Öreg Tőkék Rizlingje is közel állt a csillaghoz, de valami kis plusz struktúra, izgalom, sokszínűség most még hiányzott nekem. Érdekes, tartalmas, fajtajelleges borok voltak mind (bőven a fröccsbor kategóriás rizlingek fölötti szintről), melyeken érződik, hogy intelligens módon, biztos kezek által készültek, és szép alapanyagból származnak. A Betyár és az Árpi Rizlingje a jóvétel toplistában még szerepet kaphatnak. (Sajttipp: Morbier Perrin sajttal csúsztak a legjobban az Olaszok is, Szürkék is.)