Nem volt szándékos, a véletlen hozta úgy, hogy rövid időközzel két igen népszerű (remek ár-érték arányú), tavaly is kóstolt édes tokaji került kibontásra szerény gyűjteményem bázisából. Ezért úgy döntöttem, miért ne vehetném őket egy bekezdés lombjai alá, már csak azért is, mert változtak azóta, és nem volt könnyű újraértékelni egyiküket sem. Két jól csengő brand, mindkettőnek több évjáratával találkoztam már korábban is most viszont nagyon érdekes volt látni, mennyire kemény dió is tud lenni olykor egy-egy érettebb bor (újra)értékelése.

Talán nem szerénytelenség azt mondanom: tokajiból relatíve sokat van szerencsém kóstolni. Lassan 5 éve értékelek tematikusan borokat (Marcinak és a kis borklubunknak hála: talán mondhatom - a jobbakból sikerült mindig is meríteni, és azokhoz igazodni). Mégis időről időre jönnek elő főleg a középsodorból olyan tételek - talán mindegyikünknél -, melyek értékelésével igencsak meggyűlik a bajunk (pláne ha hozzánézzük az esetleges 1-2 évvel korábbi pontokat). Bizony nem egyszerű dolog ez, kedves olvasó, én nem is teszek úgy, mintha ez gyerekjáték lenne: számokkal pálcát törni komoly szőlész-borászati és szellemi termékek fölött (legutóbb a Takler Primariusnál volt ez számomra igazán kemény dió....hisz, ami hatalmas, az nem mindig elegáns, sőt....-  alighanem ennek mentén válnak szét igazán a kiváló és a valóban nagy borok)! Sokat morfondírozom egyre inkább: a 10 pontos szisztéma követhetősége - és mitagadás, idehaza lassan egyetemessége - ellenére lehet, hogy sajnos mégis korlátolt koordináta rendszer (hiába szeretjük mind). A 100 pont nekem nem egzakt, nem megfogható, nem is pragmatikus (különösen a kulcsfontosságú 80-90 közötti szakaszon érzem úgy, hogy pl. akármit jelenthet mondjuk 87 pont). A 20-as skála jó lehet, - egyre többet használom a +jelet a pontok után (fontos, s talán még nem mondtam el: a 6+ részemről nem a 6 pont tetejét jelenti, mint mondjuk a Borbarát csillagozásánál, hanem a 6 pontot picivel meghaladó szintet, azaz minden esetben többletet fejez ki...de a Borbaráttal ellentétben '-' jelet nem is használok). Ily módon tulajdonképpen inkább használom én a külföldön használatos 20-as rendszert, mint az alkoholisták 10-esét. Akárhogy is nézem azonban, a pontszám számomra továbbra sem az elsőrendű fokmérő...inkább csak kiegészítője a szövegnek, egyfajta írásjel (ami értelmezhető felkiáltójelként, olykor kérdőjelként, vagy simán mondatvégi pontként is). Sokkal fontosabb azonban számomra, hogy az egyes borokat az átlagból kiemelő 3 (4) lépcsős csillagozást a lehető legjobban tökéletesítsem, egyértelműsítsem, és ott nem kívánok átmeneti kategóriákba bocsátkozni semmiképpen sem. Nekem sokkal követhetőbb, testhezállóbb szisztémának bizonyult, és mások számára is áttekinthető, egyértelmű, megfogható rendszerbe szeretném általa rendezni az igazán fontos tételeket (még azt sem tartom kizártnak, hogy idővel a 10-es pontozás kikopik a TáncolóMedvéről, nem érzem eléggé szemléltetőnek, bár elfogadottabb...ám, amint látható: lehet 3 csillagos egy igazán komoly 9 pont alatti bor is, ahogy kapott már 2 csillagot 9 pontos is. A kis kitérő után, vissza az eredeti témához, hisz bizonyára ez az érdekesebb az olvasó számára is (s ez a fölvetésem is így nyerhet értelmet)!

Royal Tokaji @ Áts Cuvée 2007.* (Bő egy éve: **)
Bizony vakargathattam a fejem. - Egy éve, fiatalon még egészen más képét mutatta ugyanis ez a bor. A már sokszor megénekelt forró évjárat adta valószerűtlenül buja kavalkád hamarabb billent meg, mint hittem. A létező legjobb ár-érték arányú desszertbor volt, sokkal többnek éreztem, mint súlycsoportjából több drágább tételt (első tanulság: a késői szüretelésű, könnyebb cuvée-k a vártnál megdöbbentően fürgébben tompulhatnak mondjuk az aszúkhoz, szamorodnikhoz viszonyítva még a hasonló beltartalom ellenére is). Az az igazság, hogy túl van a csúcsán, és a kezdeti elsöprő lendület kicsit talán a kelleténél jobban alábbhagyott benne.
Színe még mindig elég világos, aranysárgás, semmi barna árnyalat. Illata eleinte kifejezetten zárkózott: benne propolisz, a folytatásban erős mézesség és egy kis petrol, ami fiatalon is jelentkezett (a barack és más gyümölcsök már csak halvány vonulatként bújnak meg a háttérben). Ízben a savak alig érzékelhetők, egyensúlya viszont alapvetően még így is elégséges. Tekintélyes cukortartalma birses, édes körtés gyümölcsözönt áraszt, idővel némi bájos teásságban kiteljesedve, amit kezdetekkor is mutatott ez a bor, s mely elég sajátos karakterű, hosszú ízt hagy maga után. A korty közepe ugyan kissé üresebb lett, de így is van benne annyi tartalék, kraft bőven, hogy máig nagyon élvezetes desszertbor lehessen. (Sajnos azonban egy csillagot már biztosan elhagyott út közben mégis...Nem tartogatnám már. Minden idol megöregszik, szükségszerűen megszürkül előbb-utóbb. A komoly beltartalom ellenére, úgy tűnik, tényleg rövidtávra kalibrálják ezeket a late harvesteket, úgyhogy aki gyűjteménybe tárazna késői szüretelésű cuvéeket, annak bizony valóban mélyebbre kell nyúlni a zsebében, az Áts Cuvée-szerűeket pedig igyuk meg inkább fiatalon, ahogy igazából ezt maga a pincészet is ajánlja.)
6+ (bő egy éve magam is meglepődtem: enyhe 8-at adtam...akkor a 2008-as Amicussal azonos súlycsoportnak éreztem, mindkettőt többnek a 2008-as Demeter Zoltán édes birtokbornál, de visszagondolva egy éve a 2007-es Amicusra most jobban hasonlít ez a bor a savak hiánya miatt, a 2008-as Amicus pedig azóta is tündököl).

Royal Tokaji @ 5 puttonyos tokaji aszú 2006.* (fél éve is:*)
Még jobban föladta a leckét a végső ítélet meghozatalában a 2010-es Wine Spectator Top 100/28. bora (egyedüli magyarként, nem mintha az Egyesült Államokban olyan széles lenne a magyar fölhozatal, ami széles körökbe eljutna, de akkor is büszkeségre ad alapot minden hasonló eredmény). Mondják: alternatív értelmezés szerint az 5 puttonyosnál ér valahol véget a bor fogalma aszúk esetében, a 6 puttonyos (amit ma már számos fontos hegyaljai termelő 'Az Aszúnak' tekint) valójában már más dimenzió (az eszenciáról nem is beszélve). Valahol egyet tudok érteni ezzel, különösen a Royal Tokaji alap aszúit szemlélve (de elég megnézni a mai modern értelembe vett 6 puttonyosok átlagpontszámát - mondjuk akár csak a 10-es skálát használó hazai szakírók körében. Mennyi lehet ez az érték? 7,5 környékén....talán 7? Szemben mondjuk egy kimondottan és csakis borszerű borokat adó fajtával, a Cabernet sauvignonnal (mondjuk nagyobb testű villányiak/szekszárdiak) vagy akár barrik Chardonnayval, ami szerintem inkább 6 felé közelíthet... Ez pedig nem véletlen: az aszúkat egyszerűen nehéz objektíven értékelni, nehéz a konvencionális száraz borok által lefedett koordináta-rendszerben elhelyezni, értelmezni, parallel értékelni őket).
Ha minden igaz, nagyrészt vásárolt szőlőből készült bor a kék címkés (Amerikában Red Label). Szépen korosodó, könnyű aszú/desszertbor. Színben elegáns, középmély borostyán. Illata a kötelező barackosságban kifejezetten bővelkedik: kajszidzsem, melyet a botritisz elegáns oldala, porossága sző át, virágporral - a bor egészére jellemző ez a porosság, végül cseppnyi méz tűnik föl. Ízében folytatódik a klasszikus kajszisság, élénken vibráló, citrusos savak a szép évjárat jegyeként is. Kimondottan laza szerkezetű, new-wave tokaji, melyek alapján továbbra is hamarabb tippelném late harvestnek, jobb szamorodninak, mint bődületes aszúnak (pedig 178-as cukrával, közel 11-es savaival elmenne bőven komoly 6 puttonyosnak is, mégis jól döntött a pince, hogy nem erőltette rá a 6 puttonyosok nevének súlyát, hisz abszolút borszerű tudott maradni ilyen beltartalom mellett is). De Áts Károlytól láthatóan tudatos ez a hangolás és az 5 puttonyos megnevezés. Közepesen hosszú íz és gazdagság jellemzi; dán kéksajttal például nem is bírta tartani a tempót komplexitásában, szerkezetében (ez az egyedüli talán, amit ha nagyon akarnék felróhatnék, de ilyen ár mellett oktalan hálátlanság lenne részemről panaszkodni, mikor az ember ilyen finom BORt ihat).. Lenn a pincénél hajszállal jobban tetszett a most kapható 2007-es változat. Ezt most sem éreztem másképp...vagy annak is csak fiatal pajkossága játszott még velem? Ördögi körök. 7(+)
Érzem, hogy nem adhatok rájuk más értékelést (pedig utóbbira esetleg tudnék). Ami bizonyos szintig amiatt is van, hogy ezek nem évtizedes eltarthatóságra kalibrált desszertborok. Ezt az aszút sem kárhoztatnám már egy évnél hosszabb fogságra... (nem vág témába egészen, de 2006-os desszertborok kapcsán mindig eszembe jut ebből az évből Lenkey Géza aszúja, mely máig erjed, nem akar leállni benne a cukor).
Kicsit összegezve a bevezető bekezdésekben írtakat: Szeretném, ha a szélesebb kör az egy csillagos boroké lenne. Ide minden (szerintem) figyelemre érdemes bort próbálok besűríteni. A két csillag már majdnem háromnak tekinthető, arról a nagyon szűk elitről csak hajszállal csúszik le, s itt leszek majd kicsit szigorúbb (Anett bora fiatalon, Szepsy Cuvée 2007 fiatalon...érzékelhető, hogy a fent leírt két bor nem velük focizik egy ligában, ezek már nagy borok...bár meggyőződésem, hogy fiatalon mindkét fenti Royal Tokaji bor sokkal többet tudott, - ha halványan is, de bennük volt a két csillag...de hát Istenem, örök életű bor nincs, amely 8 ponton áll örökkön örökké). Kiegyeznék az örökké 8 pontos borral simán, de egyszerűen tényleg annyira rövid záridejű pillanatfelvétel, amit közlünk a borokról (nem beszélve a palackvariációkról), hogy ezek tényleg kérész életű csodáknak tekinthetők, mégha szerencsés esetben egy-egy bort sikerül pályája során 2-3-szor is pohárba csempészni.