x

Ripka Gergely

Tokaj Nyitány 2011/#1

Viszonyítási pontok #4 – [2007-es aszúk]

Tavaly újult meg nagyon szimpatikus, látványos módon a Tokaj Reneszánsz egyesület éves bemutatója, mely a jól hangzó „Nyitány” névre hallgat. Sokkal frissebb, fiatalosabb, színesebb lett az egész rendezvény arculata, amely szerintem kifejezetten felpezsdítette, új lendülettel fűszerezte az egyesület promóciós munkáját. Sok ilyen rendezvényre van szükség (Tokajnak különösen, de nem csak ennek a borvidéknek persze), s szerencsére egyre biztatóbbak a kezdeményezések más rendezvényeken is (VinCe, Budai Gourmet, vidéki fesztiválok stb), az érdeklődés is persze egyre nagyobb. Talán pozitív energiákat adhat hosszabb távon a külföldi szakemberek, MW-k idecsábítása is. Első alkalommal sikerült eljutnom a szakmai programokra, ahol 17 elhivatott, színvonalas hegyaljai borászat mutatta be borait, különös tekintettel a friss, 2007-es aszúkra!

Borbarátok számaival próbáltam ráhangolódni a pénteki aszúkóstolóra. Nem könnyű műfaj ugyanis. Eleve kétségeket ébreszt az emberben a telítettség fenyegetése, ha több aszú is terítékre kerül. Másrészt aszút kóstolni, pláne az élvonalból egyre inkább a pontszámok kirívó erősödését vonja maga után. Vajon tényleg ennyivel jobb egy aszúbor, mint mondjuk egy nagy szekszárdi vörös (hasonló árban)? A magas cukor alatt mennyire vesszük észre a többi alkotóját egy desszertbornak? Érezhető-e tényleges különbség egy több ezres palackszámban készülő birtokaszú, s egy dűlős tétel közt? A 2007-es évjárat különösen megtévesztő lehet ilyen tekintetben, és ráerősít ezekre a kérdésekre, melyek a fejemben cikáztak a kóstoló előtt. Számítottam rá, hogy a koncentrált alapanyagok borai sűrű, masszív óriások lettek 2007-ből, ezért kimondottan kerestem az üdeséget, a szép savak adta könnyedséget és esetleges potenciált, ígéretet (mindezt pár 2007-es aszúban már több ízben sikerült fölfedeznem).
Egy 2007-es Borbarát-aszúteszt bevezetőjének végén volt egy érdekes főkonklúzió, amivel sehogy sem tudok egyetérteni, – miszerint „...észre kell vennünk, hogy nem a száraz borok az aszúk melléktermékei, hanem fordítva: az édes borok a szárazak melléktermékei.” Persze akkoriban, a dűlős szárazborok reneszánszának kezdeti időszakában ez valamelyest érthető gondolat volt, s értem most is, hogy a szüret munkafolyamatinak szervezésében mit is akar mondani fenti gondolatával a szerző (bár számomra tényleg legfeljebb az időrendiség miatt tűnhet akár csak egy édes szamorodni/főbor mellékterméknek egy száraz furminthoz képest), de ma már biztosan tudjuk, hogy ez nem így van. Elkülönültek mára élesen a stílusok, melyek maximum egyenrangúaknak tekinthetők, de sokkal inkább kezdenek hazánkban egyedülálló módon valóban tudatos termékpiramisba rendeződni, melynek - Demeter Zoltán szavaival élve - „a csúcsa, lényege kizárólag az aszú lehet”.

2007-es aszúk mesterkurzus:
Délelőtt 10-kor létezhet-e jobb indítása egy laza, tavaszi pénteknek, mint egy figyelemreméltó, mediterrán évjárat, 2007 legszebb, legkomolyabb édes borainak a megismerése a Vajdahunyad várban?! Vegyük még hozzá ehhez a szakszerű eligazítást, melyet mesterkurzus formájában a pincészetek képviselői, borászai vezényelték le, egymásnak átadva a szót mindig.
Ilyen szintű édes borokat nehezebb szigorúan értékelni, mint hittem.

Disznókő 5 puttonyos tokaji aszú 2007.**
Nem hinném, hogy fölösleges lenne a puttonyszámok eltörlése (pár évvel korábban voltak minőség orientált érvek, melyek azt mondták, csak 6 puttonyosra van szükség). Hogy csak egy okot mondjak ez ellen: ma már számos, egyébként 6 puttonyos beltartalmú bor kap 5 puttonyos címkét, mert nem üti meg az igazán jó 6 puttonyos szintjét. Ha csak ASZÚ felirat kerülne rá, mindez fordítva történne. A 6 puttonyos nyilván egy más, magasabb szint, ez a különbség azonnal érzékelhető köztük. Szokták mondani, hogy az 5 puttonyos még valóban borszerű kategória, a 6 puttonyost sokan már nem is tekintik hagyományos értelemben véve bornak, amivel ugyancsak egyet lehet érteni.
A Disznókő például szerintem mestere az 5 puttonyosnak. Fiatal citromszín. Tükrös. Komoly íveket rajzol a pohárra (egyébként a bemutató legelején egy úriember hosszasan taglalta, hogy a Stölzle-nél kikísérletezték, mely pohár a legjobb az aszúkhoz, és érdekes módon nem egy gyűszű-szerű pohárgnóm jött ki, hanem egy Chardonnay és egy bordói kehely közti közepes méretű pohár. Ebből kóstoltunk mi is). Lassan csorgó, sűrű ital. Markáns az illat. Elegáns vanília, aszalt narancshéj, porosság. Pörgetve aztán sokkal üdébb lesz (a szellőzést egyébiránt az egész sor meghálálta volna, számos tétellel tudtam volna órákat időzni). Kedves, jól iható, közepes intenzitású aszú. Nagyon szép, tisztán gyümölcsös korty. Szinte late harvestes szövetű, erőlködésmentesség. Nem tömény, mégis krémes, vaníliás, kerek egész. Igen erős kezdés, egy 5 ilyen meggyőző 5 puttonyostól különösen. Kicsit talán fiatal is még.... 7+

Béres 6 puttonyos tokaji aszú 2007.**
Alig 10-es alkohol, 11-es sav. Ismét enyhébb, fiatalosabb citromszín, tükrösen aranyló villanásokkal. Sokkal több a konvencionális barack az ő illatában, még több a mosolygós, lédús gyümölcs. Némi karamell, vanília itt is krémszerű eleganciát ad hozzá még pluszba az egész bukéhoz. Intenzív, krémes, gazdag, masszív korty. Kellően hosszú, és üde is, miközben árad belőle az elegancia. 7+

Dereszla 6 puttonyos tokaji aszú 2007.*
A 16 dűlőről szüretelő nagyborászat aszújának a magasra lőtt léccel már nem volt könnyű dolga. Mélyebb szín, mely a borostyán felé mutat már kissé. Kevésbé elegáns, inkább fülledt az illat: baracklekvár, narancshús, majd méhviasz és rengeteg méz! Kicsit mintha ezek ellenére is zártabb, bizonytalanabb lábakon állna a felépítmény (de lehet, hogy csak az előzőek voltak túl stabilak, részletgazdagok). 220-as cukra rendkívül magas, mely nyilván határozottan édes kortyot ad. Elbírna a 7-esnél több savat is, sokkal többet, de hát 2007 tartogatott hasonló veszélyeket! Így egy savakban enyhe, kifejezetten tömény, mézes aszút kapunk. Annak ajánlom első sorban, aki ennek a műfajnak a rajongója, illetve aki étkezésen kívül, magában, esetleg gyümölcssalátával szeret aszút kortyolgatni (mint én). Szőrös szívű 7

Patrícius 6 puttonyos tokaji aszú 2007.***
Nagyon éles váltás. Nem csak a bor volt határozott, hanem a birtokigazgató, aki bemutatta a bort. A száraz analitika (202-es cukor, 8-as sav) és egyéb paraméterek mellett sokkal többet adott át Molnár Péter a bor kapcsán nekünk.
Az eddigieknél sokkal mélyebb szín és illat. Nagyon szép, lédús, édes, sárga gyümölcsök csodás aromái mutatkoznak meg benne. Őszibarack, birsalma és érett vajkörte! A várhegy-dűlő terméséből készült komoly aszú 3 és fél évet érlelődött (érdekes: egyre hosszabban érleli egyébként a pince aszúit), s igen intenzív és markáns nedűvé lett ezalatt, benne minden szépséggel, koncentrációval, komplexitással, amivel egy igazán jó aszúbor rendelkezhet. Hiperelegáns és krémes, sok-sok trópusi gyümölccsel ékesítve, nagyon hosszan kifutó krémes utóízzel. Egyre inkább méltánytalanul érzem mellőzöttnek a Patricius édes borait a boros felületeken. Sokat beszélünk olcsó alapboraikról, melyek majdnem ennyire fontosak, de aszúik nekem bőven a Királyudvar, Royal Tokaji és Oremus színvonalon mozognak, melyet ez a bor is tökéletesen igazol. 8+
(Úgy emlékszem, elég messze ültem a másik két bloggertől, akik posztoltak a témában...szinte biztos, hogy nem ugyanabból a palackból kóstoltunk. - Az általam kóstolt ampulla, hál Istennek, semmi jelét nem mutatta dugóhibának.)

Tokaj Classic 5 puttonyos tokaji aszú 2007.
Szépen aranyló szín. Nincs könnyű helyzete, nem is igazán értem, mit keresett a mezőny két ennyire súlyos 6 puttonyosa közt, vele kellett volna kezdeni a sort (?). Enyhe illat, kis barack, pörgetve viaszos, virágos, sőt parfümös hatást kelt (5% muskotály...hihetetlen, hogy ez a fajta bármilyen kicsi arányban  is ennyire magamutogató). Sokkal áttetszőbb érzetű szegény (baracklé, érdekes kesernyével), mint a többiek, de nyilván ebben benne van, hogy egy Patrícius után eleve nehéz kitűnni egy kevésbé édes bornak. 6

Tokaj Nobilis 6 puttonyos tokaji aszú 2007.***
Csillogó, barnásodó arany szín. Ravasz módon nem hangzott el, de én február óta tudom: 0.375-ös palackba kerülnek 2007-től a Nobilis aszúk (sajnos, de remélem, árképzésben is igazságos lesz, aki beárazza őket, bár kétségtelenül talán az eddigi legjobb Nobilis aszú ez a 7-es). Illatban kitöltés után a fiatal aszúkra jellemző friss, ropogós kenyérhéj (de méghozzá milyen szép tisztán kivehető formában...). Szerintem először nem érdemes az aszúkat nagyon pörgetni, csak elfárad az ember csuklója... Kitöltés után óvatosan kell először beleszagolni, alig mozgatva a bort. Ezután jön a varázslat: minden egyes pörgetésre más és más illatok bújnak majd elő a borból, csak győzzük kivárni mindet. Ebben például virágok jönnek, aztán vanília, ahogy találkozik a levegővel. Nagyon komoly, igen finom aszú. Intenzív, hosszan tartó íz, megint csak vaníliakrém (ez 2007-es bélyeg lett nálam, ahogy érett 2003-asokban a dohány, gomba, füst). Masszív 220-as cukor. Kifinomult és nagyon elegáns ő is, de érdekes, hogy mutat némi rokonságot a közeli termőhelyről származó Dereszlával is. 8+

Royal Tokaji SZENT TAMÁS 6 puttonyos tokaji aszú 2007.***
Sűrű textúra. Kitöltve ismét kenyérhéj, pörgetve gomba, avar, a termőhely jellemző mélységei, (akár a 2005-ösben), amolyan határozott Royal-os stílusjegyekkel persze. Méz, töménység. (Közben a birtok képviselőjétől az „évi félmilliárd forint forgalom...70 %-nyi export” és hasonló áhítattal teli szófordulatok adnak aláfestést ehhez az egyébként drámai borhoz. A bor sokkal jobban lekötött.) Eddigiekhez képest sokkal komolyabb, 12-es savak! Egészen megváltoztatja, átírja ez ennek a bornak a fölépítését, jellegét a többi 7-es aszúhoz képest. A 230-as cukor mellett a gyönyörű ásványok, amik még ugyancsak tündökölnek, kápráztatnak. Pazar egyensúly, hosszú és hihetetlen intenzitású, koncentrációjú bor. Ő volt talán az első, akire azt mondtam: meg tudnám állni, hogy ne bontsam ki pár évig. Most még talán kicsit szigorú a többiekhez képest, de kivirulhat pár év(tized) alatt. Órákig el lehetne vele is lenni most is. 9

Füleky 6 puttonyos tokaji aszú 2007.***
Igencsak barnásodó ez a szín. Szép illat, klasszikus, barackos, poros, mégis gyönyörűen krémes. Markáns, komoly beltartalom (207-es cukor). Szép sav-cukor összjáték itt is. Teás, aszalt gyümölcsös reflexek, kifejezetten narancsos ízek, sok egzotikus jeggyel, ami szer fölött sajátossá is teszi a többiek közt. Nagyon hosszú íz, kiváló, a nap egyik igazi meglepetése. Szigorú 8+

Dobogó 6 puttonyos tokaji aszú 2007.***
Akkorát viszont egy bor sem szólt ezen a rendezvényen, mint a Dobogó aszúja 2007-ből. A tökéletes finálé, aki mindenki elől ellopja a showt (nálam legalábbis). Aranyszín, barnás vonások. Modern aszús,  kifejezetten teás, hársfavirágos illat, nagyon behízelgő, tán az eddigi legkidolgozottabb, legmegnyerőbb illat. Részletgazdag, vagány bor. Nemespenészes sajt, gomba és avar jönnek elő a pörgetéskor aztán. Hihetetlen súlyos bor, de mégis az előző nagy aszúkhoz képest elképesztően simán iható is. Nem telít a legkevésbé sem. A korty trükkös egyébként. Nem favorizálom ezeket a korty ívét leíró borleírásokat (nem hinném, hogy közérthetőek lennének, vagy ez lenne a lényeg), de ennél a bornál egyértelműen kitűnt valami kis pimasz trükk... A korty eleje eldönt mindent itt (pedig aszúnál azért az ízhosszúság, sőt az íz vége elég meghatározó szokott lenni). Ez a bor ugyanis egyáltalán nem hosszú (persze nyilván az, de egy Nobilishez, Patriciushoz, Szent Tamáshoz képest talán nem annyira), mégis akkorát szól a korty első harmada, mint kb másik 3 aszúé összesen. Utána semmi meglepő nem jön, sőt a korty elejéhez képest egyáltalán nem mondanám kitartó ízűnek. 270-es cukor, 9-es sav - ami épp elég, elbírnak ők ketten egymással szépen. Fiatal ő is, de már most is mély, öblös, letaglózóan komplex és nagyon vastag, vitán felül őt vinném az összes közül/sőt helyett. 9+
(kevés bor állt ennyire közel életemben a 10-eshez, de talán nem kell részleteznem a fentiek tükrében a helyzetet...pedig ez a bor új dimenziót nyitott meg bennem az aszúkról; Királyudvar Lapisok ide, Szepsyk oda, hatalmas bajnok, hatalmas tehetség, és a standnál a 2005-ös 6 puttonyosuk sem volt sokkal kisebb élmény)

Elhangzott, pedzegették a képviselők is többen, hogy bizonyára eltarthatóságban is szép reményűek (lehetnek) ezek a borok (bár a savak, mondjuk az örök életűnek tartott 99-esekhez képest sehol nincsenek nyilván, de pl. a Royal Tokaji Szent Tamás vagy a Dobogó egyértelműen tele vannak ígéretekkel). Ám mégis jelen állapotban nagyon szép, kerek aszúkat ismerhettünk meg; éppen ezért, ha választanom kéne most, akkor én inkább fiatalon innám ezeket a borokat. Most féktelen erejük, zabolátlanságuk teljében vannak, teljes, sőt túláradó pompájukban tündökölnek, aminek minden apró árnyalata, rétege most igazán gyönyörködtet, rabul ejt (Nobilis, Patricius, Füleky). Azt hiszem, közvetlenül forgalomba kerülésük után nekem sokkal szebbek lesznek, mint 10 év múlva (csúnya hasonlattal élve: mint az az őrült kiscsaj gimiben, akibe akkor bolond szerelmes volt minden fiú, de az 5-10 éves érettségi találkozón meglepődünk, mennyire nem áll jól neki, hogy megkomolyodott).

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább