x

Ripka Gergely

Magyar borok színe-java

Szakmai kóstoló a Bortársaságnál

Ezúttal partnerként, hivatalos úton nyílt alkalmam eljutni erre a nagy szabású, és még nagyobb merítésű bemutatóra, ahol a hazai borkereskedések borkereskedése, a Bortársaság próbálta meg összehozni a szakmabelieket, nagyker-partnereket a szortimenttel egy kimondottan színvonalas, fél napos rendezvény keretein belül (külön buszokkal vitték a népet belvárosból, számos borász jelen volt stb, úgyhogy összességében le a kalappal, egyedülálló kezdeményezés). A továbbiakban nem szeretnék ennél szárazabban és személytelenebben fogalmazni az eseményről. Örültem a meghívásnak, tényleg rengeteg olyan tételt vizsgálhattam meg itt, melyet amúgy nem tudnék (gyakorlatilag minden komolyabb borászat jelen volt). Beszéljen helyettem a kiszemelt 44 bor.

Nehéz dolgom volt következetesen kiválogatni a leginkább érdekes borászokat, borokat. Kicsit hatásvadász módon azokra a borokra fókuszáltam inkább, amiket egyébként nem tudnék megkóstolni. Próbáltam jegyzetelni is.

Fehér kör:

Szepsy István
Ahogy beléptem a rendezvény színterére (ami lényegében a nagyker raktára volt, salgópolcok, kartonok közt), Szepsy Kingánál épp nem volt senki, ezért nagy kedvencemmel, a Király Hárs 2008*-al indítottam a délutánt. Gyönyörű, barackos, mangós, trópusi gyümölcsösen édeskés illat. Később fűszeres sonka húsos aromái. Szép ásványok és remek savak jellemzik. Nálam most még nem éri el a 2007-es jelen nagyságát, de Kingával egyet értve bólintottunk, hogy bizony óriási tehetség lakozik benne, ezt már most világosan érezni. 7+
A kóstoló végén a másik Szepsy borra is rá kellett repülnöm (sajnos csak kettőt hoztak), ő sem hazudtolta meg a mestert, hisz másik vesszőparipája, a Szepsy Szamorodni 2008*** lapult a palackban, melyről nemrég testközelből értekeztem. Harsány, hiperelegáns vaníliaillat taglóz le. Semmi nyoma nehézkes, barackos, mézes közhelyeknek. Szerkezete rendkívül magas, elképesztő, hihetetlen struktúra, belső varázs jellemzi. Nálam a délután legjobbja egyértelműen ő volt. Késői szüretesek jöttek, aszúk mentek így a vége felé, de egyik sem tudta volna tartani a lépést a mester szamójával. Talán egyedül a Sauska 6 puttonyos mutatott hasonló tömörséget...na de az megint más súlycsoport! Persze elhangzik sokszor, hogy ez nem verseny, minden bort én is a maga nemében értékelek, de érdekes, hogy az ember végignéz 44 bort, és ki tud emelni mégis bátran egy olyat, aminek nincs párja. Ha sok pénzem lenne vennék egy kartonnal, és 2-3 évente néznék rá. A szamorodni szobra. 8+

Légli Ottó
A tavalyi év borásza azok közé a kiállítók közé tartozott, aki (érkezésemkor) inkább a sétálós diplomáciára helyezte most a hangsúlyt (kevésbé az érdeklődőire). Maga helyett, egy szimpatikus, várandós hölgyet állított a pultba, aki lelkesen fölmondta a főbb tudnivalókat a borokról, és próbálta csillapítani a sokféle érdeklődő (tudás)szomját... Én a Lugassal kezdtem volna a sort, de nem baj, hogy a 10-es Sauvignon Blanc volt az első. Abszolút nem a nagyon direkt vagy vegetális Sauvignon. Átható trópusi gyümölcsök, enyhe egres érződik elsőre, de utána aztán a csalán szára is belóg a képbe erősen. Húzósak savai, kitartó vágottfüves ízt hagy maga után 6(+)
A Lugas egy jóval könnyebb, friss, vidám bukébor. Zöld gyümölcsöket vettem ki az illatból. Zamatos, kissé rövidke korty, de összességében egy korrekt, hétköznapi ital. 5+
A 2009-es Landord* nagyon enyhe, kifejezetten diszkrét illattal nyitott. Zöldalma, és a gyümölcs primer jegyei voltak meghatározók a bor egészében. Jóval savasabb elődeihez képest és roppanóan gyümölcsös, diszkrét kesernyével körbelengve. Kellően testes is, hosszú ízzel, némi alkohollal megemelve. Örömmel fogadtam, hogy 225-ösről áttértek 500 L-es hordóra Légli Ottóék, de nálam a 2007-est nem sikerült így sem überelni/megközelíteni. 7

Oremus
A Mandolás 2009 gyönyörű narancsos, virágos illattal kezdett, beleszerettem rögtön (nála szebbet nem éreztem aznap). Az ízbeli folytatás azonban egyelőre nem győzött meg. Markáns kesernyét éreztem uralkodónak. Fiatalos még, de kicsit rövidnek is éreztem, erőteljes alkohollal (14 v/v %). 6
Viszont a 2003-as 5 puttonyos aszú** remek volt. Friss és nagyon fiatalos aszúillat. - Barack, botritisz, gomba jegyei, a száraz év kandírozott megnyilvánulásaival. Vastag, masszív, kicsit kesernyébe hajló ízkép, sok élénk savval. Nehéz lenne hibát találni benne. Kövér 8

Degenfeld,
Mellettük egy másik hegyaljai nagybirtoktól Prácser Miklós kínált borokat, kellemesen eltársalogtunk. A Muscat Lunel 2009 nem meglepő módon erős bukéval mutatkozott be. Imádnivaló félszáraz jelleg, épp elegendő savval, kiváló arányokkal. Igazi nyári szomjoltó egy fiatal társaságnak. Egybehangzóan arra a véleményre jutottunk Prácser úrral, hogy őt nem kell magyarázni különösebben; minden rosszindulat nélkül - ez a fajta önállóan ezt az üzenetet tudja a leghitelesebben átadni, vagy ahogy egy másik blogger már utalt rá: „a sárga muskotály  lehetne a tokaji rosé”. 6
A fahordós Furmint 2009 már más szférában versenyzik. Barack és körte, illetve birs gyümölcsös jegyei szövik át illatát, parfümös jegyekkel. Markáns, fás, vajas íz. Nekem kicsit kevesebb hordós elemmel szebb lenne. 5+
A Fortissimo 2008* meglepett minden tekintetben. Illata visszafogottabb, igazi tokaji cuvée-s kavalkád. Elég édes, de savaival egyensúlya meglepően a helyére kerül szájban. Szép bor, elérhető árban. 7

N.A.G.
Németh Attilával ugyancsak öröm volt beszélgetni. Fehér, 2008-as Concubinája* mellett megvitattuk, hogy ez a bor nagyon szépen megtalálta helyét a közízlésben (ez lehetne a mindennapi mátrai bor, ahogy a Degenfeld Muscat Lunel Tokajból). Remek, egzotikus trópusi gyümölcsöket idéző illat és zamat: méz, cukorkabolt, sárgadinnye. Mellé épphogy félszáraz érzet, jó ihatóság, ennél több nem is kell. A 2007-eshez hasonló irányvonal (annál kicsit visszafogottabb). Nagyszerű ár-érték arány. 6+
A Diós Sárgamuskotály* a délután másik nagy befutója volt nálam. A legtisztább muskotályos jegyek jelentek meg orrban. Ízben ugyan nem túl hosszú bor, de annál jólesőbb, nincs is szükség mindig töménységre egy desszertborban. Teás jegyeket éreztem benne, aromás, zamatos muskotályos ízzel. Üde, őszinte bor, amit nagyon jólesik fogyasztani. Bármikor. 7
A Hanna 2008* egyelőre kérdőjel volt a szemtelenül szépen sikerült Diós után. Fele, sőt harmad annyi kedvességet sem mutat (illatban), mint kistestvére. Hűvösebb, zárkózottabb, semmi direkt illatosság. Visszafogott ízben is, de beltartalma (210 g/l cukor) azért fölhívja magára a figyelmet, gyönyörű struktúrájával. Szóba került Anett bora is a Hanna kapcsán. Elismertük mindketten, hogy soha nem lesz egy súlycsoport a kettő, a borvidékek eltérése okán főleg nem, de tény, hogy egyedülálló bor így is a Hanna. 7+

Bodrog Borműhely (Bodrogkisfalud)
A Bodrog Borműhelynél a borásszal ugyancsak őszintén tudtunk értekezni a borokról. Elmondtuk, mennyire nehéz egy ilyen nagy múltú/jelenű borvidéken labdába rúgni az új neveknek (szomszédban a Szepsy stand, az Oremus). 2009-es Lapis Furmintjuk 5 g/l maradékcukorral veszi le az embert a lábáról. Trópusi gyümölcsök mézédes illata. Nagyon telt és szép kerek a korty. Soha rosszabb furmintot! 6
Friss, 2007-es 5 puttonyosuk* mindössze 260 palackot számlál, de érdemes megismerkedni vele. A Királyudvar friss, 2006-os 6 puttonyosaira emlékeztettek felépítésben a borok. Ugyanaz a megmagyarázhatatlan, zárt "új sportcipő" illat jelentkezett (mely Royal Tokaji aszúknál is megmutatkozott nekem már). Ez nekem a friss aszúk eltéveszthetetlen jegye (bizonyára csak nekem). Erőteljes savai meghazudtolják az évjáratot, zamatos, de mégis visszafogottabb, enyhébb aszú, kellő hosszúsággal. 7+

Bott Frigyes,
Nagy volt a muzslai borásznál az érdeklődés, ami nem véletlen, fehérborai például engem is lenyűgöztek. A Passion 2009* 40 % Sauvignon Blancból készült. Szép, virgonc, vibrálóan élénk savak. Almásan gyümölcsös íze nagyon megtetszett, bármikor újrakóstolnám. 6+
A Hárslevelű 2009* már egy fokkal komolyabb. Illata nagyon zamatgazdag bort ígér: kissé animális, fűszeres, de a virágos fajtajegyek is föl-fölbukkannak benne. Harmonikus, szép egyensúly jellemzi, ásványos lecsengéssel. 7

Közben Alföldi Merlot-t láttam elhaladni a tömegben, ő is elmélyülten kóstolt.

Bussay László
Ezen a napon végleg bizonyságot nyert számomra, hogy Bussay László egyike a legőszintébb borászoknak. Alaphangon egy feltűnő (magas) jelenség, jellegzetes, jópofa, mackós megjelenéssel (távolról is sugárzik belőle a jókedv). Teljes odaadással mesél, győzköd a maga sajátos, egyszerű, közvetlen, meghatóan őszinte és tiszta szavaival. A zalai borász Traminije, 2009*-ből a lehető legméltóbb kísérője volt ennek a jelenségnek. Tiszta rózsavíz árad minden cseppjéből. Virágözön, tavasz, jókedv, és mosoly! Édes süti jut még eszembe, ami mondjuk inkább Sárga muskotályban szokott nekem megjelenni. 7

Györgykovács,
Aranyosak voltak Györgykovácsék. Imre bácsi és Györgykovácsné természetesen, mint mindig, most is együtt töltögettek. Kicsit késtek, aztán alig tudták szemüveg nélkül elolvasni, mi van a címkéken, sokszor 3-szor át kellett írnom az évszámokat, fajtát a jegyzetben, mire kiderült, mit is iszunk tulajdonképpen itt a nagy kavarodásban, de nem volt ebben hiba.
Az Olaszrizling 2009* rögtön szépen kezdett. Mandula, pince, virágok fajtára jellemző illatjegyei. Erőteljes, délceg savak, kiváló ásványok és jó kesernye együttese. Fiatal is még, figyelemre érdemes tétel. 7
A 9-es furmint jóval enyhébb, zártabb jellegű. Marcipán, ásványok. Szép diszkrét, letisztult, csiszolt élekkel rendelkező somlói bor. Árnyalatból azonban lehetne kicsivel több is benne. 6
A 8-as Hárslevelű** viszont nagyon, de nagyon meglepett. Erőteljes kukorica, vajas, palackbuké, megállapodottság. Szép savkészlet. Pazar, ásványos lecsengés, a nap egyik legjobb száraz fehérbora (és végre megtaláltam az igazán nekem tetsző Györgykovács bort is). 7+
A 2008-as Juhfark megintcsak a diszkrétebb vonalat képviselte orrban. Ízben viszont fülledtnek éreztem, vajas, krémes, de nem gejl íz, aromás, parfümös konzisztencia. 6+

Szent Ilona/Kreinbacher,
Mellettük közvetlenül Bodorkós Norbi töltögetett jókedvvel. A Somlói 2007. 70 %-ban Furmintot tartalmaz. Enyhe, kukoricás illatú, kesernyés, eléggé testes bor. (Valamiért nem pontoztam)
A Szent Ilona Olaszrizling 2007 kifejezetten krémes, hordóvaniliás, marcipános illattal hódított. Erőteljes, életteli fehérbor, a 3 év ellenére is. Szép savak, díszes ásványok. Közel 6
A Szent Ilona Furmint 2009 nagyszerű, köves és egyúttal barackos illattal bírt. Szép, bár ismét kicsit vajas, fás elnehezülést éreztem benne is. 6
Az Öreg Tőkék Bora 2007 érett barackosságot mutatott, némi kukoricás, vajas végjátékkal. (Valamiért nem pontoztam, talán 6+)

Sauska Tokaj
A Sauska tokaji borai nagyon érdekeltek, kíváncsi voltam az Árvayval közösen jegyzett 2003-as édesekre, ígyhát náluk zártam igazából a napot végülis. Az édes élet 2003* 160 g/l maradékcukrot tartalmaz. Mézes, fülledt illat. Masszív test, sokszínű, kellően telt és érett (de nem öreg), hosszú és vaskos édes bor (két csillaghoz közel). 7+
A 6 puttonyos aszú 2003** igazi old school nagyágyú. Kajszival, porossággal, gombás, botritiszes, érett palackos jegyek. Nagyon édes, kigyúrt aszú egy markáns évjáratból, de még jó messze az öregedés legapróbb jeleitől. Közelben lapul a 3 csillag, de most mégsem. 8+

Vörösek:

Gere Attila,
Gere Andrea szimpatikus és kedves volt, mindig az. A Tinta Tempranillo 2007 viszont közel sem vett le annyira a lábamról. Animális, istállószaga, húzós tanninjai mellett kevéske cseresznye és meggy kárpótolt a pozitív oldalon...nem az én világom. 5+
A Syrah 2007* viszont annál inkább tarolt! Gurulós, piros gyümölcsei mosolyra húzták a számat. Közvetlen, bájos karakter, igazi rhone-völgyi kedvesség! Hordófűszerek és markáns tanninok jellemzik, de tartalmas, vastag bor. Meglepett ez a direkt természetesség ebben a borban, - az egyik legnagyobb villányi borászattól. (Ez már majdnem 2 csillag.) Egy jó Syrah-ért bármit! 7+
Közben megtudtuk, hogy Geréék nem szűrik a nagyobb borokat, ha nem muszáj. A Kopar 2008* nem varázsolt (még) el. Abban ismét egyetértettünk, hogy időt kér ez a bor is most még. Paprika csap orrba, illetve mákos, cabernet-s fűszerözön, végül meggy. Hosszú íz, kávé, tejszín, érett és markáns tanninok. A 2006-osnak egyelőre legfeljebb az árnyéka, de szeptemberig úgyse nagyon lehet hozzájutni. 7(+)

Sauska Villány
A 2010-es Cabernet Sauvignon* számomra teljes identitászavart mutatott. Úgy nagyon fiatal még a bor, hogy közben meglepően vaskos. Úgy jó az ára, hogy közben meglepően, sőt megtévesztően „nagyboros” jellegű. Fajtajelleges fűszeresség mindjárt az elején. Tejszínnel, "drága vörösek" jegyeivel, és sok-sok újvilággal. Egyensúlya nagyszerű, gyümölcsös, kerek, itatós bor. 6+(7)
A Cuvée 7 2008/Villány** kétségtelenül a nap egyik befutó vöröse. Tejes kávé vagy cappucino, valamint überelegáns fahasználat. Markáns, masszív, hosszú, tömény étcsokival a végén. (3 palack Koparért sem adnám.) Felejthetetlen bor, érdemes lesz visszatérni hozzá máskor is a jövőben (viszont, aki a rendkívüli 2007-esekre pályázna, az mielőbb kapjon észbe, mert fogytán vannak)! 8

St Andrea,
Lőrincz Györggyel eddig nem sikerült még egy rendezvényen sem összefutnom. – Örülök, hogy ezt a hiányosságot is pótolni tudtam. Tényleg nagyon őszinte, tiszta egyéniség, és mindenhez hozzá teszi (sokszor szóban is), hogy "SZERETETTEL"! Számít.
Az Áldás 2008* most sem okozott csalódást. Enyhe, feketés árnyalatú gyümölcsösség érződik illatában. Sima, jól fogyasztható, de kellően testes is, ahogy általában megszokhattuk. 6+
A Hangács Bikavér 2008* érzékelhetően mélyebb, jóval teltebb illatú. Ízben igazán egries: szörpösen intenzív gyümölcsök, finom is, markáns is. 7(A magazin pedig ismét gyönyörűen sikerült, méltó útravaló a kóstolás után.)

Takler,
Takler Andrásék ugyan nem tudtak megjelenni személyesen, de Sebestyén Csabi jókedéllyel megáldva kóstoltatta le becsülettel saját borai mellett az övékét is.
A Kékfrankos Reserve 2007** masszív kezdésnek bizonyult. Piros erdei gyümölcsök jelentek meg illatban. Kifejezetten finom, jó – de mégsem túlzó – savú, tanninú, szép hosszú, kiváló bor. A 2006-osnál sokkal határozottabb Kékfrankos. 7+
A Bikavér Reserve 2007* sem volt csalódás, de némileg azért lemaradt testvérétől. Illata rögtön sokkal jobban kéreti magát a másik kitárulkozósága után. Fás ízei kicsit dermesztőek voltak, de szekszárdi fűszerei ki fognak virulni még. 6+

Sebestyén Csaba
Meglepő volt, hogy a fiatal borász friss, 2008-as bikavére szinte csikó még. Azt gondolnám 9-es vagy 10-es bor lehet. Illatban és ízben is csupa csonthéjas gyümölcs és ribizlis primőrösség.
A Grádus 2007** azonban vérbeli nagyágyú. Meghatározó bora volt számomra a napnak. A legharapósabb, legfickósabb, legerőteljesebb bor. Nem finomkodik, nem lágyul (újvilágiasan), az arcunk közepébe csap markáns, de okos savkészletével. A brutális, de mégis elegáns tanninjai már 2006-ban is dominánsak voltak nekem a Grádusban, de hogy 2007-ben hogy sikerült közel ugyanazt a szintet hozni (elegánsabb formában), az érdekes. Kávés illat, masszívan fűszeres bor, Szekszárd legjava. Hosszú potenciál lehet benne, nagyon vagány, mégis arányos felépítésű (és ez a nem mindegy...! Steak mellett a helye). 8

Franz Weninger
Ifj. Franz-al eleinte magyarul, aztán angolul próbáltunk szót érteni. Hihetetlenül kellemes, intellektuális társaság ő borozáshoz, jó volt vele szóba elegyedni. Nem sok borát ismertem eddig, úgyhogy nála is pótoltam valamennyi hiányosságot.
A 2007-es Kékfrankos Balf megtévesztő módon majdnem ugyanolyan címkét kapott, mint a Kékfrankos Sopron, de ez a tétel a borász szerint még inkább a termőhelyről szól. Friss, jóleső gyümölcsök, jó ihatóság (aztán olvashatatlan szavak a jegyzeteimben, aminek a végén az szerepel, hogy „jó”...). 6
A Merlot 2009*-ből a pult alól sikerült részesülnöm, (bizonyára mert hálás közönségnek tűntem). Rendkívül fiatal bor még, visszafogott, hűvös, enyhe illat. Ízben telt, de keresgeti még az útját. 4-5 év múlva lenne érdemes nála újra kopogtatni, de most is remek, ígéretes. 7
A Cabernet Franc 2007** a legdrámaibb, legmegkapóbb vörösek egyike. A Cuvée 7 és a Grádus után a harmadik nagy vörösbor, ami igazán lenyűgözött ezen a szép délutánon. Már említett drámai mélységeiben mák, földesség, termőhelyi sajátságok. Haladó szint, melyet talán én is csak évek múlva leszek képes teljes spektrumában befogadni. Most egyelőre csak szimplán beszippantott, teljesen a hatása alá kerültem. 8

Pannonhalmi Apátság,
Az Infusio 2009**, melyet bizony sokan várunk már, megérkezett. Állítólag a 2006-os (melyet azóta sem sikerült überelni) méltó követője lenne ő. Mérhetetlenül elegáns hordófűszeres illat (a Cuvée 7-re hajaz). 2/3 rész Merlot, a többi Franc. Keserű csoki, hosszan kitartó íz, gyönyörű egyensúly jellemzi (ha ilyen Infusiot ihatok, valahogy nem tud érdekelni, hogy kétszer ennyibe kerül egy minden tekintetben túlzó villányi, szekszárdi nagy vörösbor). 7+

Még egyszer kalap emelés a vérprofi szervezés előtt (finom falatkák, jó pohár, képes kóstolófüzet, méltó megjelenési lehetőség a borászoknak, nekünk pedig közvetlen élmény). Ez igen! Köszönet.

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább