Ahogy tavaly is, idén is bemutatta a Somlói Tavasz Egyesület a borvidék friss évjáratú borait az arra fogékonyaknak. Nem könnyű dolog a jellemzően hosszabban érlelhető somlóiakkal ilyen fiatalon barátkozni, kihívásokat, komoly útvesztőket tartogat az ilyesmi, de a kezdeményezés ezzel együtt is nagyon dicséretes és követendő. Egyúttal mindenkinek jelzi, (aki nem tudná) hogy nem csak a tokaji, villányi, egri borászoknak, de a Somlónak is van határozott öntudata! Szeretjük is őket, a borokat is, a borászokat is...az évjárat meg, nos az olyan lett, amilyen...de ahogy már többször is utaltam rá: a biztos kezektől származó meglepetésekre mindig érdemes felkészülni, nyitottan közelíteni feléjük...

Szinte nyitásra érkeztem én is. Laci utánam fél órával csatlakozott, aztán én elmentem bútort venni, közben befutott Marci is, én pedig az utolsó félórárára még visszanéztem (elvégre nem sűrűn táncolnak így együtt a medvék). A szakmai közönségnek épp csak fölnyitotta a palackokat Fekete Béla bácsi és kedves neje, szemben a bejárattal, én egyből hozzájuk fordultam bizalommal, és nem bántam meg. Jó magasra lőtték a lécet. Könnyebb, kedvesebb hárslevelűjük remekül csúszott; férfiasabb, érdesebb furmintjuk és pláne izmos savú juhfarkjuk szintén tetszett minden keménysége ellenére is; de Olaszrizlingjüknél megnyerőbb jelenséget nem tapasztaltam a nap folyamán e jellemző somlói fajtából. Már most remekül egybe érett bor: illatában érett gyümölcsök, főleg sárgabarack, nektáros, virágmézes, kicsit késői szüretes jegyek. Ízben finom ásványok valamennyi borban, zamatos kerekség, persze a régebbi vágású elemekkel kiegészülve (ahogy másutt olvastam, és ott is hallottam, bontás után 1-2 órával már egyáltalán nem ilyen ilyen képét mutatta a bor). Érdemes lesz rájuk nézni pár év múlva!

Kreinbacheréknél nekem a Juhfark és a Furmintok nem okoztak különösebb meglepetést (de szerencsére az újfa évről-évre tompul a borokban). Traminijük számomra újdonság volt, de hasonló súlycsoportban, jellegben méretve, mondjuk egy Pálffynál vagy egy később megkóstolt Györgykovácsnál jóval zárkózottabb Tramini az övék. Kedveskedő, feminin italnak most nem mondanám, inkább szigorúnak, de ez változhat még. Hárslevelűjük viszont annál jobban tetszett már jelen állapotában is. Bájos, behízelgő, mézesen elragadó benyomásokat tett rám (akárcsak Fekete Béláé). Az illatos, csajos Syrah rosé gyöngyözőbor igazi nyáresti frissítő, bár nem egy szokványos prosecco jelenség.

Takács Lajos, a hegy szerény, halkszavú titánjának most még igencsak zsenge boraiból sok infot nem tudtam kihámozni tavaly sem, és ez most sem alakult másképp. Még inkább eltolódást éreztem viszont a borász által 2008 óta egyértelműen preferált könnyed frissesség irányába ("Meg lehessen inni egy palackot az adott borból..."). Azt még nem tudtam eldönteni, hogy én ennek örülök-e...szeretem az elmúlt 3 év borait is, de a masszív 2007-esekért rajongtam. Úgy fest, hogy Sauvignon Blanc, Hárslevelű és Furmint lesz biztosan OBI-ztatva 2010-ből. Utóbbi kettő is nagyra nőhet majd, de most mégis előbbi mutatta leginkább határozott erényeit. Nekem vegetális (csalán, gyógyfüvek), Marcinak animális jegyek jöttek elő. Élénk, mégis frissítő, jóleső savérzet (nem meglepő, egy ilyen hűvös, esős év után, hogy a legtöbb bort a rendezvényen meglehetősen éles savúnak éreztük most. Nem szabad most még messzemenő következtetéseket levonni, de az jutott eszembe, hogy az olyan enyhébb klímát is kedvelő fajta, mint a Sauvignon bizony könnyen lehet, hogy jobban tudta kamatoztatni erényeit egy ilyen enyhébb esztendőben, mint mondjuk egy pontusi Furmint...meglátjuk később). Most ő tetszett a legjobban ennél a pultnál, pedig nem vagyok egy nagy Sauvignon Blanc rajongó. A Furmint és a Hárs is hibátlanok voltak, de egyéniségüket most még mintha keresgélnék (tavaly is így éreztem). A borász hozott még egy feljavított cukrú Olaszt, és egy ugyancsak félszáraz, de természetes Juhfarkot is. Belőlük azonban mindössze 2-400 palack kerül majd letöltésre kb, egyelőre inkább csak színesítő elemként szerepeltek most.

Györgykovács. Többekkel egyetértve ők képviselik a tiszta, sallangmentes, végtelenül kristályos irányt, sőt valamiféle origót is egyben, amihez bármikor lehet viszonyítani. Egyben az egyedüli borászat talán, ahol számottevő terméskieséssel nem kellett 2010-ben számolni! Dobálóztak több asztalnál fele, harmad, sőt ötöd mennyiségekkel is, ám az idős házaspár fotókkal is is próbálta szemléltetni, hogy náluk szép, egészséges és elegendő alapanyagot sikerült szedni ősszel. Ugyanakkor van a boraiknak egy elég határozott és sajátos aromatikája, ízvilága, ami bevallom, nekem nem mindig kellemes. - De kétségtelenül termőhelyi sajátosság is (csak nekem valahogy aránytalanná teszi az összképet). A rizling, hárs, furmint háromszög adja a megszokott, betonbiztos, ásványi alapot a szortimentben. Nagyon fiatalok még természetesen, viszont a traminijük nálam egyértelműen a nap egyik kedvence, leginkább élvezhető tétele volt! - Harsogó muskotályosság, virágok, színes szappanbuborékok, finom bukés jegyek szövik át a bor egészét.

Dénes Tibor. Továbbra is egy borászat számít tényezőnek a - számomra is hazai pályát jelentő - Ság-hegyről, Somló "kistesójáról". Dénesék borai évről-évre magabiztosabbak és szebbek lesznek. Kísérleteznek sokmindennel (számos fehér, sőt kék fajtával is, - tavalyról nagyon élénken megmaradt bennem egy az egyben mák illatú Syrah-juk), és egy olyan elfeledett és szétaprózódott termőtájon, mint a Ság-hegy, bizony nem egyszerű fölnőni a somlóiak legjobbjaihoz. - De a borok alapján úgy tűnik, ez akár sikerülhet is. Könnyű, friss, zamatokban, aromákban kifejezetten gazdag premierjükbe sok illatos dolog is került, meg némi maradékcukor. Könnyű, finom, nőies fehérbor. Rajnai (s talán olaszrizling) alapú házasításuk, melyet már tavaly sem tudtam hova tenni, most is szerepelt, csak új kiadásban. Az illatos, kiegészítő fajták (cserszegi, irsai), melyek elvileg csak pár százalékig vannak jelen, annyira harsány virágosságot adnak a borhoz, hogy az teljes egészében fölülírja a fő fajták jegyeit. Így viszont egy szikrázó, kedves, jól fogyasztható, üdítő savú bort kapunk. Furmintjuk is tetszett, zamatos, fokkal testesebb, mint a többiek, és mindent egybe véve elégedetten távoztam tőlük is.

Laposáék idén sem csak somlóit hoztak. Érkezett egy kvázi birtokbor, melybe a bazalt cuvée-jükhöz hasonló módon több termőhely, több fajtája került. Laza, sunshine hangulatot árasztó kis bor, némi illatos ornamentikával. Rizling2-jük viszont nagyon bejött, sőt telitalálat. Egyértelműen kerek egész már most is talán. Üde színfoltnak éreztem a sok szigorú, olykor nehéz ásványesszencia közt (az a lány a buliban, aki nem csípte ki magát, semmi smink, alig lehet észrevenni, mégis elbűvölő). Kellő egyensúly, kellő kerekség, soksok zamat (mégis vibráló savak), teltség, közérthetősége miatt inni is jó. Lenn, egyszer a pincénél kóstoltam ennek a bornak korábbi évjáratát, de sokkal többnek a borászat badacsonyi rizlingjénél nem éreztem (az én hibám lehet), most viszont a nap egyik kedvence volt nekem. A somlói juhfark is korrektül indul, de mély nyomokat még nem hagyott bennem. Ahogy a meglehetősen fás képet mutató, 2009-es (kissé szerencsétlen nevet viselő, 40 %-ban Olaszrizling) Juhfark Cuvée sem tartozott a kedvenceim közé. Somlói Olaszrizlingjüket, Hárslevelűjüket is szívesebben kóstoltam volna (akár korábbit is).

Spiegelberg. A legfeltűnőbb asztal kitüntetést - már ha osztogattak volna ilyesmit - biztosan ők kapták volna. (Volt itt antik hatású gyertyatartó, gyümölcstál, stb) - De azért az asztalon a finom boroknak is jutott hely. Összességében harmóniát mutattak a borok, és tetszettek is. Szép, gazdag tételeket mutattak be, kiegyensúlyozott minőséggel. S egyúttal talán a legizgalmasabb, legegyedibb bort is náluk lehetett kóstolni ezen a napon. A sor végére helyezett 4 hónapig héjon tartott Hárslevelű mély hatást gyakorolt rám. Kicsit hasonlított Demeter Zoltán gigászi 12 nap együtt furmintjára, amaz persze sokkalta elegánsabb, tisztább volt; viszont beltartalma minden bizonnyal hasonlóan kivételes számokat mutathat. Színe már most aranylóan ragyog. Illatban régi pincék és főleg egész szárazra aszalódott kajszi (12 nap együtthöz hasonló késői szüretelésű jegyek a héjból talán). Tömény, fülledt illatát azonban el tudom képzelni, hogy van, aki már soknak találja. Nekem most kifejezetten tetszett a sok fiatal bor közt egy rusztikusabb, kövérebb valami. Ízben is hasonlóan tömör, zsíros szerkezet, hosszú íz. Az a fajta bor ami, sokkal hosszasabb elmélyülésre invitál(na). Ha kéne mondani egy hosszan eltartható fehérbort ebből a visszás évjáratból, talán őt mondanám.

Őket emelném ki a teljesség igénye nélkül, későbbi próbára (de szóljon, aki nem ért egyet):

• Takács Lajos Sauvignon Blanc 2010
• Kerinbacher Hárslevelű 2010
• Györgykovács Tramini 2010
• Fekete Béla Olaszrizling 2010
• Spiegelberg héjon tartott Hárslevelű 2010

Köszönjük a szervezőknek!