x

Ripka Gergely

Szászi Endre két hordómintája 2009-ből

Kedvenc szigligeti borászunk 2008-as és korábbi borai nagyon hamar elfogytak. Szomorú hír már önmagában ez is, de hogy tovább hergeljem a magyar borisszát: a 2010-es évből nála is kevesebb bor fog készülni, mint általában. Így sajnos azzal a limitált készlettel kell beérnünk, ami maradt 2009-ből (ki tudja meddig...). A minap nyílt alkalom megkóstolni két, a borász által tollal feliratozott mintát ebből szép évjáratból.

Szászi Endre Szentgyörgy-hegyi Olaszrizling 2009.
A Kabócás mellett egy újabb Olaszrizling Szásziéktól, melynek magabiztosan épül a kultusza a hazai rizlingek között (mégha kiváló ára megtévesztő is volt). A 2006-os igazi kivételes gyöngyszem (még 2011-ben is), a 2008-as már egy kategóriával filigránabb lett, de így is igazi betonbiztos kedvenc volt nekem 2010-ben. Marci is mondta és Alföldi Merlot is megerősítette a hírt, hogy a 2009-es Szentgyörgy-hegyi olaszrizlingből könnyen botlik az ember kénes palackokba. Akárhogy is van, engem elkerült a kénköd, s úgy érzem, a termőhely és a borász is újabb remekbe szabott olaszrizlinget szeretne kihozni ebből a borból. 
Csillogó, tükrös citromszín. Illata fiatal, friss bort jelez: csupa zöld színű, lédús gyümölcs, például egres, zöldalma, lime, kiegészülve a termőhely ásványos jegyeivel, végül a fajta fehér, réti virágos árnyalatait írtam föl magamnak. Nyoma sincs késői szüretes jegyeknek (az elődökben szerintem volt).  Ízben nagyon élénk savak, de mellettük van tartalom, teltség is, mineralitással és persze gyönge kesernyével a végén. Masszív, izmos test, alkoholja is van, szikárabb, jóval savhangsúlyosabb, egyenesebb vonalú (egyszerűbb?), mint amilyenek az előző évjáratok voltak. Ezek alapján hamarabb mondanám szigligetinek, ha csak annyit tudnék, hogy Szászi bor van a pohárban. De egyúttal azt éreztem, fiatal is még, s idővel viszont messzire juthat (kicsit hihetetlen, hogy egy közel 2 éves fehérborról van szó). Jelen, citrusos állapotában egy finom, fűszeres csirke mellett tudnám leginkább élvezni. 6

Szászi Endre lesencetomaji Chardonnay 2009.
Nem kóstoltam még eddig Szászi Chardonnayt, s érzésem szerint a termőhely is kicsit más, mint Szigliget vagy Szentgyörgyhegy (messzebb a Balatontól, bizonyára a talaj is eltérő, talán nem is bazalt, de akinek erről van bővebb infója, kommenteljen bátran).
Egy fél árnyalattal aranylóbb (barnásabb) az Olasz mellett. Csillog, ragyog ő is a pohárban szépen. Illatban nem könnyű a fajtát fölismerni (egyesek szerint intenzívebb az illata az egység sugarú Chardonnay-hoz képest). Kezdetben itt is diszkrét zöldalma és friss egres, amit ki lehet venni, illetve szép, kemény kövességet, némi krétássággal. Másnapra sokat tompul, s (engem) szürkebarátra emlékeztető olajos magvak bukkannak benne föl.
Íze strukturáltabb, összetettebb, s a felszínen valamivel nagyobbnak hat a rizlingnél. Enyhe krémesség a fajtától, kis kesernyével. Almahéj, trópusi gyümölcsök jutnak róla még eszembe. Most még szikár, elég savas, ásványos ő is. Egy év szerintem neki is jót fog tenni, hogy kicsit belakja a palackot. 6

Nem akar ez messzemenő következtetés lenni részemről, de az eddigi Szászi-tapasztalataim alapján föltűnt egy-két dolog: Az évjárat markáns savait érzem egyelőre dominánsnak - nem csak ezekben - a 2009-es fehérborokban. Mégis a savak és a struktúra is szerintem jó irányba fogják később terelni az eltarthatóságot (érezhetően vannak tartalékok ezekben a borokban), továbbá a gasztronómiai értékét is emelik a boroknak a szép savak. Nekem összességében ebből a savhangsúlyosabb műfajból mégis a 2008-as fehérborok kicsit meggyőzőbbek voltak, kicsivel több kedvességgel, díszítő elemmel, részletgazdagsággal az acidok mellett (szintén nem csak Szászi Endrénél érzem ezt; számos borász, kicsit mintha okulna a 2006, de főleg 2007 gyümölcsben lebomlott savaiból, és mintha a soron következő két évben inkább a frissítő jelleget, a könnyedséget helyezte volna előtérbe a túlcsorduló, tömény beltartalom helyett, mely sokszor engem is elbűvölt, máskor én is soknak találtam, de mintha valamivel nagyobb formátumú borok lettek volna...most még nehéz eldöntenem, melyik a jobb irány). Az idő persze sok kérdést megválaszol majd...és az is lehet, mosolyogva olvasom majd vissza e sorokat 2-3 év után.

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább