Bárdos Sarolta a mai magyar borivó fejében az egyik legsűrűbben csengő női borász neve. Talán Luka Enikő vagy Turcsek Orsolya kerülhetne még mellé, esetleg a szintén tokaji Berecz Stephanie (de inkább nem is bonyolódnék bele, biztos sokakat kihagynék, ha mindenkit föl kéne sorolnom). Számomra örömteli változatosságot jelent, hogy nem csak férfiak alkotják a hazai borászok mezőnyét...annál is inkább, mivel nőtől pl rosszat még nem ittam (jelentsen ez bármit is). Érdekes/furcsa/nehéz lehet nőként egy borászközösség tagja lenni. (Vagy csak én gondolom azt, hogy ez hagyományosan egy kifejezetten férfias szakma?) Bár ezügyben egyiküket sem hallottam még panaszkodni, meg aztán ott van a segítőtárs, a támaszték, a férfi is, aki sokszor szintén borász, de például emlékeimben élénken él, amint a Művelt Alkoholista születésnapon, nyár végén Turcsek Orsolya és Bárdos Sarolta cinkos bizalmassággal ültek le egy asztalhoz egy amolyan hosszas, négyszemközti, női „borászcsevejre”. Tokaji kirándulásunk záróakkordjaként nagyon örültem, hogy el tudtunk jutni a Tokaj Nobilishez is!

Majdnem egy éve írtam egy Noblises bolti kóstolóról. Akkor is jót beszélgettünk Sacival mindenfélékről. Rövidesen kaptam is egy meghívást emailben utána, hogy ha Tokajban járunk, nézzünk be hozzájuk...! Hát így is lett, - mi mentünk.
A címkéken is olvasható, és érdemes megemlíteni, hogy Saci családja már igen régóta szőlészkedett, borászkodott a környéken. Ő maga az egyetem után hazatért, mert - ahogy ő is foglamaz: szerencsére hamar kapott otthon, Hegyalján munkát - férjével, Molnár Patricius Péterrel együtt - először nagyobb pincéket megjárva kezdték el idővel a saját birtok újragondolását. Új területek, új telepítések, új dűlőkben, új stílusban persze, részben az örökül kapott régi hagyományok nyomán elindulva. És végül a borok egyre szebbek és szebbek lettek, a szakma nagyon pozitívan fogadta a Nobilis borokat. Az Amicus, mely továbbra is a tokaji késői szüretelésű borok egyik legszebb gyöngyszeme, a Barakonyi-dűlős száraz Furmintok, Hárs’ak azóta gyakorlatilag önálló kézműves márkák lettek (ha szabad egy ilyen rögtönzött képzavarral élnem), legalábbis az igaz borértők olvasatában.
A múltidéző, megnyugtatóan családias hangulatú pince és ház udvara az utca felé nyitott, mely szintén minden szegletében próbálja rekonstruálni a régebbi évszázadok légkörét. (Mindez megvolt, s láttuk délelőtt Demeter Zoltánnál is, de ott sokkal inkább egy befelé forduló, elmélyültebb, misztikus formában...már csak azért is, mert ott utcára épült az öreg polgári ház, belső udvara kívülről nem látható, intimebb, titokzatosabb, elvontabb miliő.) Saciéké a világ felé nyitott, fényes, vidám, hosszú parasztház, loncsos kutyussal, mászókával, ahol bizonyára önfeledten rohangálnak a márciusi metszéstől a november szüretig a csemeték. Az érlelőpince egy egyszintes, hagyományos földalatti, vájt pince, néhány ággal és rengeteg - palackban, és hordóban pihenő - finomsággal. Itt kóstolhattunk mi is.
A Tokaj Nobilis borai összehasonlítva a korábban ezen a hétvégén kóstolt tokaji borokkal sokkal-sokkal behízelgőbbek, nőiesebbek, ami egyértelmű bizonyíték számomra arra, hogy a borász is a terroir nagyon szerves része! Nem csak a maradékcukor, vagy épp a muskotály fajtajegye miatt, hanem egyébként is érezni lehet Saci mosolyát, őszinte kedvességét minden egyes borában (és meggyőződésem, ezzel egy pillanatig sem ragadtattam el magam, vagy túloztam). Süteményességnek aposztrofáltam ezt korábbi bejegyzésekben. Itt sem jegyzeteltem, de korábban már részletesen írtam az itt is kóstolt 2008-as muskotályról, körvészőlőről és a csodás Amicusról (nem rég, a pince 10 éves születésnapján, az Amicus több évjárata közül a 7-es került ki győztesen, ami érdekes, mert nekem  ez a 2008-as igazi etalon, a 7-est kóstolván régebben savakra szomjaztam a gazdag édesség mellett). Mind hasonlóan kellemes élményt nyújtottak most is. Az új tételek viszont még jobban megfogtak.
A 2009-es Barakonyi Furmint**-ban is mindent maradéktalanul megtaláltam, amit az elődjében annyira szerettem. Az előző napon, Szepsy Istvánnál is tapasztalt füstös, tűzköves aroma ebben a borban is nagyon határozottan fölbukkant....egyértelműsítve számomra, hogy ez bizony nem a hordóból jön (ugyanis nem ugyanazt a hordót használja a két borász). Ez a füst bizony termőhelyi vagy még inkább fajtajegy lehet. Ízben viszont a férfi borászok sokszor zordabb furmintjaival ellentétben nyájasan és simulékonyan kényeztet már első illata, cseppje is. Krémes, maradékcukra épp jó, nem kell se több, se kevesebb, mindez perfekt ásványokkal megtűzdelve, tehát bevált a 2 éves recept. Aki kedveli ezt a műfajt, nyugodtan tárazhat a borból, mert 2010-ben nem készül Barakonyi Furmint (csakis az arra méltó években). Fölmelegedni ne hagyjuk, 14.5-ös alkoholja bizony erős lehet annak, aki nem szokott hozzá az ilyen típusú borokhoz. A termőhely, a fajta, a borász láthatóan remek egyensúlyra talált ebben a borban. A 2009-es Barakonyi Hárs szintén hasonlít nem rég kóstolt, idősebb tesójára, amit viszont annyira nem fogadtam kitörő örömmel. Amennyire bájos és habzsolni való az a furmint, annyira szigorú és egyenes a Nobilis Hárslevelű. - Száraz, szikár, markáns fehérbor. Most is nehezen barátkoztam meg vele. Rákérdeztem a borok készítőjénél (talán nem először), mi az oka, hogy ilyen masszív burgundi palackba tölt, holott szinte mindenki rajnait használ, amire elmondta, hogy szerinte ezek a száraz borok jellegükben, teltségükben sokkal inkább hasonlítanak a burgundiakra, mint a karcsúbb rajnaiakra (nem először kerül elő ez a téma).
Kóstoltunk sok új édeset is. Először egy 2010-es Kövészőlő, Sárgamuskotály cuvée* gyönyörködtetett minket a visszás évből, melyben az előbbi fajta, már említett semlegességét szépen ellenpontozza az illatos fajta bája. Az évjárat savaival nem lesz probléma, finom kontyalávaló lesz ebből előbb-utóbb. A nagy finálét jelentő 2010-es és 2007 aszúk mindketten új dimenziókat nyitottak meg bennünk Tokajról. A bébiaszú 2010*** azért, mert bár azt vártam, hasonlóak lesznek, de tökéletes komplementert, kontrasztot képzett a pár órával előtte kóstolt, szintén 2010-es főbor gyerekkel (Orsi jóízű, mohó, szinte gyermekien önfeledt nyammogása e két bor hörpintésekor számomra tökéletes indikátor volt mindkét bornál). Előbbi most még abszolút fiatalos, újborszerű volt, a maga határtalanul mustos gyümölcsösségével, de a friss aszú már az indulástól egészen más szint: több, finoman töményebb,  kompaktabb, mintha az egész szájüreget azonnal átitatná mélyen. (De tudjuk, ezek a főborok,  Ilonák, vagy Szepsy Cuvéek az idővel sokkal inkább aszúszerűvé válnak majd a palackban - vakon egy 2003-as Főborról meg nem mondanám, hogy nem aszú -, de nagyon érdekes volt látni, s nagyon meglepett, hogy kezdeti állapotukban mennyire légiesen könnyűek még az aszúhoz képest.) Az aszúnak már most sokkal több, sokkal intenzívebb minden összetevője, mint bármi (semmi mustosság). Kicsit már olyan komolyak is, mint érett állapotukban, de közben tele vannak friss nektárossággal, könnyű zamatossággal. Élesen elvált tehát számunkra a nagy cuvéek/szamorodnik és a valóban csúcsot képviselő aszúk dimenziója. Egyben valószínűleg az általam valaha kóstolt legfinomabb emberi fogyasztásra szánt termékeinek egyike is. Hordómintára nem illik 10 pontot adni (viszont nem kellenek mindig pontok ahhoz, hogy kifejezzük egy bornak az adott pillanatban való tökéletességét, vagy még  találóbb kifejezés: megismételhetetlenségét. Ilyenkor a pontok csak korlátolják az embert az élmény teljes megélésében). Meg aztán tényleg - egy ilyen évjáratból bármi is lehet, de aki nem hiszi, hogy a friss, pár hónapos aszú a világ egyik legfinomabb dolga, látogasson el Bárdos Saroltához vagy más komolyabb tokaji borászhoz (nem sok aszú készül egyébként a Nobilisnél sem 2010-ből)!
A 2007-es 6 puttonyos aszú*** tökéletes lezárás volt. Leszámítva egy paramétert: 0.375 l-es palackba töltötték, s valószínűleg ez a jövőben így is marad. Hihetetlen gazdag, krémes bor, 200 fölötti maradékcukra ennek sem érezhető, a savak tökéletesen, előírásoknak megfelelően végzik dolgukat, pedig ebben az évjáratban bizony nem lehetett könnyű megőrizni őket. Az első 6 puttonyos kedvenc évjáratomból, és minden tekintetben meggyőzött. Profi munka/munkák, egy profi borász hölgytől.

(Egyúttal köszönjük szépen mind a 4 borásznak, borászatnak a felejthetetlen vendéglátást, élményeket, kedvességet.)