x

Ripka Gergely

Royal Tokajinál látogatóban

tokaji hétvége #2

Első nap tehát két nagyobb területű birtokhoz látogattunk el. Szepsy Istvántól a Fő tér másik oldalára kellett csak átsétálnunk (közben a azért a patinás Mádi Kúriában elfogyasztottunk némi finom, meleg ételt is). A ma több mint 100 hektáros Royal Tokaji nagyjából 1991-ben indult. Áts Károly komponálja a borokat, Hugh Johnson némileg háttérben mozgatja a szálakat, teszi hozzá a szükséges nemzetközi szemléletet, hogy a méltán híres, színvonalasan elkészített (zömmel dűlős aszú)borok eljuthassanak a megfelelő nyugati piacokra is. Áts Cuvée, birtokfurmint, illetve (részben vásárolt szőlőből) készülő birtokaszúk biztosítják az állandó mennyiséget a megfelelő piacok alsóbb polcainak maradéktalan kielégítéséhez, de ezúttal betekinthettünk készítésük részleteibe is.

Kevesebbet itt sem kóstoltunk, s mivel valamiért most ilyen hordófigyelős korszakomat élem, Butella Lászlónál rögtön a hordókról kezdtem érdeklődni (miközben a nemrég átadott elképesztően modern, új, gravitációs feldolgozókat, 2011-hez méltó körülményeket ámulva megcsodáltuk). Bíznak a kisebb, sátoraljaújhelyi kádár munkájában, de folyamatosan kísérleteznek nagyobb kádárokkal is. A játék kedvéért a száraz furmint alapanyagát rejtő két hordókísérletet ismerhettünk meg 2010-es hordómintákon keresztül. Nekünk is jobban tetszett a sátoraljaújhelyi hordó élénk frissessége, talán tényleg nincs szükség a nagyobb, ismertebb kádár hordójára, mely ugyan kétségtelenül kerekebb, teltebb, talán egyensúlyosabb bort nevel. De ahhoz, amilyennek ezt a bort korábban már megszokhattuk, ahhoz talán már az sok lenne. Savakkal egyébként nem lesz gond ebből az évből, viszont azt is láthattuk, hogy van létjogosultsága a 2010-ből való boroknak is (s láttuk ezt további más pincéknél is). Mivel én nem vagyok borász, bizony komoly problémát okozott egyébként nem csak itt, hogy behatároljam, mire lehet képes egy ilyen friss alapanyag, ezért is tekintenék el bármilyen szintű értékelésüktől. Szárazak közül két dűlős furmintból kaptunk még mintát 2010-ből, a Szent Tamás már szép sikereket ért el önállóan, a Mézes-Mály egyelőre megy a birtokfurmintba, ahogy eddig.
A játékot folytatva a 2010-es Áts Cuvée 3 összetevőjét kóstoltuk össze, és utána tippelni kellett, melyikben lehet a legtöbb cukor, legtöbb sav stb. A játék lényege természetesen az volt, hogy a muskotály becsapós hízelgése mindannyiunkat rászedett rendesen. Érdekes volt így külön-külön megismerni a majdani könnyed, kiváló vételt jelentő desszertbor alapjait.

Ezt követően átmentünk a több száz éves föld alatti érlelőpincébe, ahol 3 szintes labirintust láthattunk, rengeteg hordóval, melyekben egyértelműen tapasztaltuk, hogy egy 2009-es 5 puttonyos, azonos évjáratú birtokaszú mennyire más és más tud lenni, még hordónként is önálló életet él. A 9-es kék címkés ebben a bébi állapotban is gyönyörű, és felejthetetlen aszúélmény. Dűlős aszúk jöttek ezután, megkóstoltunk egy 2008-as Nyúlászó 6 puttonyos csemetét, de szájban éles savai teljesen lemosták, sőt valósággal lekarmolták jóval 200 fölötti cukrát. Nem volt hozzánk most még kedves, de bizonyára szelídebb lesz az idő előrehaladtával. Nem piszkáltuk tovább, hagytuk is inkább békén tovább pihenni.
Aztán följöttünk a mélyből (ennyi bor után határozottan előnyös volt, hogy kinn sincs 40 fok) és palackokból is megízleltünk ezt-azt. A közkedvelt alapfurmint 2009-től csavarzárat kap a Royal Tokajitól, akár a Sárgamuskotály. Sokat beszélgettünk ennek előnyeiről, lehetséges hátrányairól, fogyasztói megítéléséről. Egy biztos: laikusoknak, szkeptikusoknak nem kell tartaniuk ettől a stílustól. A bor hozza a már megszokott kedvességet, közérthetőséget, ahogy korábban is (állítólag a nagyszerű 2007-es elődjéhez hasonló formában). Alma, citrusok, jó roppanó savak a reduktív iskola hozadékaként, mellettük pörkölt mogyoró (most még a felszín alatt) a sátoraljaújhelyi hordókból. Egy nagyszerű, megszokott módon csiszolt, remekül fogyasztható 9-es Áts cuvée* után a kék címkés, nem rég forgalomba kerülő 2007-es 5 puttonyos** tudott mindent, amit nagy sikerű elődei is tudtak: könnyed, nagyszerűen iható, sima, de mégsem túl egyszerű formában hozta a Tokaj lényegét megjelenítő határtalan szépséget, ízkavalkádot. Az évjáratból adódóan töményebb, sűrűbb, mint a kicsit könnyed 2006-os volt, mely szintén közel járt a 6 puttonyos élményhez (mégis amaz kicsit late harvest cuvée könnyedségű volt). Emellett savai sem maradnak le az édesség ellenpontozásában. Ezért jár neki a második csillag.
Megkóstoltunk ezután két komoly, dűlő szelektált 6 puttonyost is. Közülük a 2005-ös Szent Tamás aszú*** megadott mindent, amire vágytam. Illatban az első osztályú besorolást nyert termőhely mélysége, ásványai szinte főszereplők a primer, szekunder gyümölcsös jegyek mellett. Intelligens aszúk a Royal aszúi, a botritisz jelen van, de soha nem nyomja el a díszítő elemek sokaságát: barack, narancs, virágok, avarfüst, szédítő mélység. Ízben betölt mindent, nem nehezíti el a cukor, lehengerlő elegancia, amivel nem lehet betelni, az íz nem marad abba percekig. Teljesen a hatása alatt voltam. A sok helyen, magazinokban már bizonyító 2003-as Mézes-Mály*** sem maradt le sokban a fiatalabb dűlős társától (232-es cukor, 11,3-as sav, 8,5-ös alkohol, 1800 palack). Megjelentek már ugyan benne a markáns tercier aromák, mint a dohány, porosság, de ezzel együtt is csodaszép aszú, mely érzésem szerint még igen messze lehet az öregedéstől. Lehet, hogy a kor, lehet, hogy a lösz miatt azonban úgy éreztem mégis, hogy a Szent Tamás így is messzebbre juthat, illetve a dűlőkarakter markánsabb, határozottabb föllépése ott tündökölt szebben (miközben meg kell jegyeznem, hogy a legszebb aszúélményeim közt tartom számon mindkét bort).

Aszúesszencia 2003*** lett a finálé, mely ebből az esztendőből 0.375-ös palackban kerül a díszdobozokba. Vitatott létjogosultságú műfaj, de ez most oly mindegy volt. Nem bántuk, hogy a 100 pontos esszencia nem került a poharakba. Érezni lehetett, hogy több mint 7 éves a bor, de mégis mintha évtizedekkel lenne fiatalabb a másik két dűlős aszúnál (!). Színe barnás borostyán. A muskotály primer fajtajegyét olyan erősnek éreztem, mintha 1 éve szüretelték volna, érlelt vagy koros aromáknak semmi nyoma. Ízben persze méltó a folytatás is: kitartó, 100 %-os robbanás, töménység, sűrűség, émelyítő telítettség érzése nélkül kínálja magát. Elegáns, kortalan bor nagyon szép reményekkel, egy nagyon szép évjáratból (gyűjteményekbe ajánlható). (Mindkét dűlő szelektált aszú és az aszúesszencia is megérdemelné a nagyon masszív 9 pontot)

Ezután este átvonatoztunk Tokajba, majd másnap folytatódtak a borkalandok, két újabb nagy formátumú borász iránymutatásai mellett, mégis merőben más hangulatban, mint az első, mádi napon. (Jövő héten folytatódik 'Tokaji Hétvége' sorozatunk.)

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább