x

A Medvék

Olaszrizling - gyorsszemle

A minap mi is hagytuk magunkat elcsábítani pár ígéretes olaszrizlingre, ahogy azt a hazai "borblogger társadalom" nagy része is megtette mostanában. Laci is, Marci is én is kóstoltunk egy időben (nem gyakori eset), úgyhogy most kicsit parallel tudtuk kifejteni/megvitatni, kinek milyen a jó Olaszrizling. Marci válogatott, a kóstolás végül nem vak volt, mert sokan voltunk. Összességében meggyőző mezőny volt. A jegyzetek töredékesek, de a lényeget megpróbáljuk átadni....

Pannonhalmi Apátsági Olaszrizling 2009.
[Gergő] A megszokott pannonhalmi csavarzár egy újabb friss savú, élénk pannonhalmi fehérbort takar. Üde, citrusos vonal, nem egy fajtajelleges Olaszrizling buké, vakon talán nem is találnánk ki a fajtát. Kicsit egysíkú reduktív bor, nem ez lesz a nagy kedvencünk az elmúlt év pincészetétől (mintha pici kén is bevillannna).5
[Marci]Megnyerő németes dizájn, csavarzár, címer. Tanítani való elegancia, amit az apátsági címkék sugároznak.
Talán először jön ki fajtaborként az olaszrizling a pincétől, reméljük lassan hozzáidomul a bor a palack kisugárzásához. Első bor, eleve hátránnyal indul, messzemenő következtetéseket nem vonok le.
Szép olajos mozgású, de fürge, színe világos, illata zárkózott, meg nem mondanám, hogy olaszrizling. Citrusok, jó savak, karakteresen, de kellemesen. Egyszerű bor. Talán kicsit túl egyszerű. 2008-as Szászi szigligeti alap olasz jut róla eszembe, töredékáron…
4p  (BT-2000Ft)

Pálffy Köveskáli Olaszrizling 2009.
[Gergő] Borfesztivál idején kóstoltam a 8-as szűretlent, azt is kedveltem, bár az esős időhöz nem passzolt valami jól ez az élénk savú rizling. A pannonhalmi után merőben más stílus. Sokkal kompaktabb, kerekebb egész, ahol megjelenik a termőhelyre jellemző sav és ásványosság is. Illata érdekes, rétegzett, elég sűrű: mandula, kevéske fa, virágok. Ízben is méltó a folytatás eleinte kicsit virgonc, de aztán mégis szögegyenes köveskáli savvilággal, gazdag zamattal. Összességében jobban tetszett, mint a 2008-as. 6
[Marci] Nálam a ’08-as kimaradt, 2007-es elődje annyira nem nyert meg, igaz ár-érték bajnok volt 1300Ft körüli árával. A 2009-es nagy ugrás, árban is minőségben is…
Szép világos szín, komótos mozgás, kellemes fajtajelleges illatok. Ízben is komplexebb az első bornál. Hordós iskola, de a fa diszkréten a háttérben. Érett gyümölcsjegyek, melegítő alkohol (14%). Ásványosság szépen beépülve a jó savak közé.
6p (BT-2200Ft)

Légli Banyászó Olaszrizling 2008.
[Gergő] Bizony sokan elmondták már, hogy a 2007-es Banyászó erősen egy kategóriával jobban sikerült, mint az új. Nem tudom, futó találkozásunk alkalmával nekem tetszett, de mondjuk el nem varázsolt épp az sem (tény, hogy mindene megvolt, amire egy jó olasznak szüksége van). Az utód talán egy kicsit áttetszőbb lett, olyannyira, hogy alig volt jegyzetelnivaló rajta. Szép barackos, virágos illat (ez lesz a sokat emlegetett rezedás fajtajegy...). Szép savak, kellemes zamatosság, minden rendben, de valami kis plusz mégis hiányzik (pláne, ha az árát is hozzávesszük). A legutóbbi év borászától szintén nem a válogatott Olaszrizlinget vinném. 5+
[Marci]
Amikor először összefutottam a 2007-es bátyjával, nem tetszett. Aztán olyan szépen összeszedte magát hogy egyik kedvenc olaszrizlingem lett. Félek a ’08-assal nem ez a helyzet. Nagyjából ugyanolyan volt, mint egy éve.
Már megszokott világos szín. Közepes intenzitású olaszrizlinges illat. Szintén közepes intenzitású, szintén olaszrizlinges íz. És vége is. Kár. Semmi baj ezzel a borral, csak hogy nem emelkedik ki. Reméltem, hogy megszépül, egyelőre nem tette. Ahogy alföldi merlot írta „lötyög rajta a három ropis zakó”5p (BT-2800Ft)

Juhász Testvérek Egri Olaszrizling 2009.
[Gergő] Nem sok igazán emlékezetes egri rizlinget ittam eddig, de Juhászékét szokták dicsérni. Ami miatt mindenképp maradandó élmény, az az intenzív, egzotikus sárgadinnye illat, ami érdekes (szokatlan?) is volt, nem annyira Olaszrizlinges (fajélesztő?). A korty az egyensúlyait keresgélte nálam, nem igazán éreztem tökéletes összhangban a savakat, zamatokat, kesernyét, de ez nem baj. 5+
[Marci] Régi nagy kedvencem tőlük az olaszrizling…mást nem is nagyon ismerek. 2003, 2006, 2007, mind remek volt. Nos, a 2008-as még elmarad a 2007-estől, ami nálam a favorit, de minden esélye megvan rá hogy túltegyen rajta, ugyanis nagyon szépen érnek ezek a borok. Az eddigiekhez hasonló világos szín. Illata intenzíven gyümölcsös, engem nem elsősorban sárgadinnyére emlékeztetett, inkább valami egzotikus gyümölcs…mangó talán, de bizonytalan maradtam. Íze kellemes, kicsit még szétállnak az elemek, de gyanítom, hogy idő kell csak neki. Mindenből épp annyi van, amennyi szükséges. Majd megtalálják a helyüket. 5,5-6p(Decanter-1500Ft)

Gál Lajos Olaszrizling 2009.
[Gergő] Még egy egri. Ez volt az első, amiben én személy szerint éreztem egy kevéske maradékcukrot. Nem esett annyira jól, bár tény, hogy közérthetőbbé, jobban ihatóvá tette a kortyot ez a kis édesség. Valószínű, hogy az én műszeremben van a hiba, de nálam az egri rizlingek állnak a legtávolabb a kívánatos képtől...szemben a nekem jóval szimpatikusabb dunántúli etalonokkal. 5+
[Marci] Szintén évjáratok óta követem ezt a bort. Mind kellemes volt eddig, ez sem kivétel. A többi hordó meg dűlőválogatott Gál Lajos olaszrizling között ez üdítő kivétel. Szerettem azok közül is egyet-egyet, de személy szerint úgy vélem azokból két dolog lóg ki szinte mindig. Az ár és a hordó…
Intenzív szín és illat. Az édeskés ízérzetet én inkább extrakt-hatásnak gyanítottam. Egyszerű bor, de más értelemben, mint a pannonhalmi. Ezt lényegesen kellemesebb inni. Illatban is és ízben is a sor egyik leggyümölcsösebb tagja. Az alap egri olaszrizlingek sajátja a jó ár és az ehhez képest gazdag beltartalom…(Juhász, Gál Lajos, Sike…) 6p (Borfalu-kb. 1300Ft)

Bussay csörnyeföldi Olaszrizling 2008.*
[Gergő] Nagy ugrást én itt éreztem a sorban. Illatban is jóval elegánsabb, komplexebb, ízben is csiszoltabb, szebb, mint az eddigiek. És teljesen más, mint a 2007-es változat, tetszik, hogy nem akar akkora falat lenni, mint amilyen az volt...a rövidebb, egyenesebb utat választja a gyönyör felé. Fémesen éles, szúrós citrusillat, sok-sok virág. Ízben egyhangúlag a savak adják tartását, de mégis minden ízében Olaszrizling, keserűmandulával, tartós ízmaradékkal, megnyerő összhangzattal. Szerettem (bár messze nem annyira mint félszáraz jelleggel tündöklő elődjét, igaz, nem is egy súlycsoport a kettő, teljesen más évjárat, más stílusjegyek, mégis újabb vérprofi munka Bussaytól), érdemes lesz 1-2 év múlva rányitni megint. 7
[LNL]
07-es nagy kedvenc volt a maradékcukor ellenére is. 08-as utód egészen eltérő karaktert hoz, szikárabban elegáns, de nagyon szerethető és a pincében már fekszik nálam pár palack.
[Marci] A 2007-es nagyot szólt, máig a Top 3-ban van nálam. A 2008-as is nagyot szólhat, de más szemszögből. Itt nem színesíti a képet maradékcukor és csodálandó a két bor közti különbség, aminek ellenére mindkettő magasra pozícionált.
Első találkozásunk alkalmával kicsit egyszerűnek tűnt, aztán ajánlotta valaki, hogy hosszan szellőztessük. Most sem szellőzött túl sokat, de jobban figyeltem rá, aminek megvolt az eredménye.
Az eddigieknél mélyebb, de nem túl mély szín, húsosabb illat, először éreztem késői szüretes jegyeket az est folyamán, bár nagyon diszkréten, inkább olyan Bussay-stílusjegy szintjén. Ízében is komplex, elegáns, kellemesen egyszerű, nem túlbonyolított és kicsit még időt kér. Van hossza, szélessége, tartalma, tartása. 6,5p

Szászi Szentgyörgy-hegyi Olaszrizling (Válogatás) 2008.*
[Gergő]Sokat kóstolt régi ismerősöm (talán az első nagy Szászi-kedvencem). A 2006-os elődje megérdemelné a 3 csillagot, ez biztos (mostanában jár a csúcsa környékén). Színe is egy árnyalattal aranylóbb, mélyebb, illata is késői szüretet idéz, sok túlérett sárga gyümölccsel, kajszival a sor többi tagjához mérten. Ízben az eddigieknél jóval magasabb beltartalom, sűrűbb, teltebb, ásványok kavalkádjával (talán némi maradék cukor itt is jelen van). Szászi Endre is elmondta, hogy ebből a borból nem lesz akkora óriás, mint a 2006-osból, vagy az azonos évjáratú Kabócásból, de nem is baj, hisz árban verhetetlen rizlingklasszikus így is. Marcival azt firtattuk, talán nem is lesz olyan hosszú életű, mint az ugyancsak kiváló és egykorú Bussay, az idő talán annak dolgozik, de ez a Szászi rizling most kedvesebb, finomabb, megnyerőbb. Az élmény per pillanat, akárhogy osztok/szorzok 7
[Marci] No, igen, nagy hibája, hogy már rég elfogyott. Érdemes volt őrizgetni és talán még mindig érdemes. Elődjei (2006, 2007) méltó folytatása.
A legmélyebb szín és a legmélyebb illatok. Túlérett sárgabarack, sós-ásványos jegyekkel. Ízben is folytatódik a mélység, de ennek ellenére vibrál, pici CO2 is jelen van (másnap egy másik palackot dekantálóba kiöntve szinte habzott…de nagyon megszépült a szellőzés hatására). Nagyon jó savak és ásványosság. A szellőzés javára válik, az aszalt, kissé fülledt jegyeket eltünteti. 7p

Gellavilla Öreg-hegy Olaszrizling (Válogatás) 2009.*
[Gergő]Mindhárom megcsillagozott Olaszrizling teljesen más volt, mégis talán a Gellavilla áll legközelebb a konvencionális (általam elképzelt, letisztult) mintához. Aki sokat jár a Balaton-felvidéken az bizonyára tudja: arrafelé kb minden faluhoz tartozik egy Öreg-hegy. Így van ez Balatonszőlősön is. Az ottani Öreg-hegyen Fodor Béla a Gellavilla színeiben készítette el ezt az október közepén válogatott Olaszrizlinget (pedig eddig tőlük inkább csak könnyebb fröccsborokat ismerhettünk meg). Szép mintaszerű Olaszrizling, sok finom zamattal, kétségtelenül tettrekész testalkattal, rengeteg hamisítatlan balatoni rizlinges fajtajeggyel. Meglepetés volt ez a bor nekem, és összességében ugyan nem nyújt annyi izgalmat, mint a Szászi vagy a Bussay, a 14,5-ös alkohol is könyököl picit, de mégis ízlett, szívesen innám bármikor. 7
[LNL]
Ahogy Bussay mondaná, olyan könnyen megy lefelé, mint a víz vagy a tea és úgy üt, mint a toronyóra. Kellemes versenyző, bármikor, bárhol.
[Marci] A Gellavilla alap olaszaival ugyanaz volt a problémám, ami a pannonhalmival. A már-már túlzó egyszerűség. Ez a válogatás túlmutat azokon az emlékeken.
Az első válogatottnak titulált tétel a sorban. Színe érett, de nem sötét, illata közepesen intenzív. Az alkohol (14,5%) már illatban is fűt és ízben is csipked. Érett gyümölcsök, de nem éreztem túlérett jegyeket, mint a Szászi-borban. Jó savak, könnyen csúszó korty.
Érdekes bor. Mint ha lemásolták volna a koncepciót, csak más a díszlet. Sok alkohol, nagyobb érettség, hordó, de az egyszerűség uralkodik. Igaz messze túlmutat a pannonhalmi világán. 5,5p (BT-2800Ft)

Somlói Apátsági Pince Olaszrizling 2009.**
[Gergő]Kicsit szerintem mindannyian tudtuk, hogy ő lesz a nagy finálé. Ez be is igazolódott. Már a Somlói Tavasz évjáratbemutatóján kóstoltuk 2010 tavaszán, akkor persze még nagyon fiatal volt (ezzel együtt már akkor nagyon szerettük a 9-es SAP borokat). Illatban a termőhely mély, fülledt ásványai mellett, a régi iskola borai, hagyományos Olaszrizlingek jutnak eszembe. (Vagy talán csak a nosztalgikus hangulat teszi ezt velem, hisz a közeli Ság-hegyen nekünk is generációk óta rizlingborunk van zömmel....értelemszerűen az soha nem volt ennyire szofisztikált és gazdag bor, mint emez, de illatban mégis ismerős elemeket éreztem.) A 8-as maradékcukor selymessé, krémes érzetűvé teszi az amúgyis bájos, sűrű kortyot. A savak sem hiányoznak persze. Nagyon hosszú, felejthetetlen íz, diszkrét kesernyével. 8
[LNL]Hozzám is közel áll ez a fajta elegáns, "régivágású" rizling, a sorban a legszebbnek mutatkozott.
[Marci] Hatalmas ugrás. Mármint teljesen más stílus az eddigiekhez képest. Először jelenik meg a pince az olaszrizlinggel, 300 palackos limitált mennyiségben. Eddigi boraikat méltán nevezték sokan Somló-koncentrátumnak. Nekem az a stílus nem igazán jött be…koncentrálni egy eleve koncentrált világot…szerencsére ez az olaszrizling, üdébbre, fogysztó-barátabbra sikerült, akárcsak a többi ’09-es SAP-bor.
Somló. Innentől kezdve más iskola. Maradékcukor, 8,5g. Ez még rátesz egy lapáttal. Színe, illata, íze, mindene mély és komplex. Sűrű és összetett, ennek ellenére vitális, feszes, van tartása. Túlérett, aszalt barackos jegyek és rendkívüli mineralitás mindenhol. Szép savak, semmi nem lóg ki! Hosszú kellemes utóíz. Beleborzongok, ha azt nézem az ára a Banyászó alatt van…8p (Decanter-2600Ft)

[Marci összegzése a kóstolóról:]
Szép sor volt és jó példa arra, hogy sokszor a kevesebb több. Az olaszrizlingnek szerintem nem áll jól az újhordó és a túlérettséggel is nagyon tudni kell játszani. Egyre megbízhatóbb a paletta, személyes kedvencem nagy általánosságban a fajta használt, nagy fahordóban érlelt bora. A reduktívak sokszor túl éles savúak, a kishordósakban pedig hiányzik a mélység az újfához. Jó fajta, jó hogy ekkora a választék és hogy viszonylag könnyű jó árfekvésben is kellemes borokba belefutni. Bizakodó jövőkép.
A kóstoló hajrájában előkerült még egy 2008-as félszáraz Bussay Szürkebarát…sokat fogunk a jövőben is Bussay-borokról írni…

(A pannonhalmi kivételével mindegyik olaszrizling nagy ászokhordóban érlelt változat.)

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább