x

Ripka Gergely

Top 12//2010.

első évadunk legjava egy kartonba sűrítve

Az elmúlt év, s egyben a Táncoló Medve első Best Of...Top 12-es borválogatását összeállítani hálás és egyúttal nehéz kihívás. Próbál az ember igazságos lenni, objektíven nézni a – szerencsére - sok kiváló bort, próbálom én is a kedvenceimet (tokajiakat, száraz fehéreket) kicsit leépíteni egy ésszerű, limitált keretbe, hogy mellettük még más remek borászok is szerepelhessenek. Lássuk a medvét!

Mindenekelőtt érdemes egy pillantást vetni Borkatalógusunkra, ahova az év során sok értékes bor neve (illetve leírásának linkje) került föl különféle csillagzat alatt. A remek minősítésnek megfeleltethető egy csillagot 84 bor kapta meg, a kiváló két csillagos értékelést 58 tétel, míg a tökéletest leginkább megközelítő 28 bor neve mellé került végülis a maximális 3 csillag (12 tokaji), (illetve alább további két bor is fölkerül mindjárt...). Azt gondolom, elég látványos keresztmetszetet adnak a különféle borászok részére eddig kiosztott csillagoknak a száma. Közülük a legtöbb csillagot itt minálunk eddig Demeter Zoltán kapta meg, összesen: 37 db-ot (s kicsit úgy érzem, még szigorú is voltam vele pár kiváló bora kapcsán: Anett és 2007-es Főbor, Veres 2008, melyek csupán 2 csillagosak lettek, bár nagyon közel álltak a harmadikhoz is, de az Őszhegy Sárgamuskotály is kaphatott volna plusz egy csillagot). Egyben ő az egyedüli borász, akinek 6 bora kapott itt máig 3 csillagot, persze nyilvánvaló ok, hogy az ő borai talán nagyobb figyelmet kaptak, mint a többiek, több alkalom (két vertikális kóstoló) adódott megismerésükre, mint mondjuk egy Szepsy István vagy Szentesi József esetében, igyekszünk a jövőben törekedni a balanszra). Nagy hajrával, gyakorlatilag decemberi sziporkákkal a villányi Sauska Pince kúszott a második helyre, megelőzve Szepsy Istvánt és a Királyudvart is.

„Csillag-állások”:

Demeter Zoltán – TOKAJ (37 csillag)

Sauska Pince – VILLÁNY (21 csillag)

Szepsy István – TOKAJ (20 csillag)

Királyudvar – TOKAJ (19 csillag)

Hollóvár/Takács Lajos – SOMLÓ (16 csillag)

St. Andrea – EGER (12 csillag)

Konyári János DÉL-BALATON (11 csillag)

Ha pedig egy 12-es kartont kéne összeállítanom, az év gyöngyszemeiből, én az alábbiakat tenném bele (engem is meglepett, de végülis 5 fehér, 7 vörös, nem föltétlenül fontossági sorrend szerint):

1. Királyudvar 6 puttonyos Lapis aszú 2006.***
Az idei Királyudvar évjáratbemutató volt az első, amin rész vehettem, és hatalmas élmény volt megismerkedni ultra prémium borkülönlegességeikkel. A Secek, Demi-Secek egy kicsit elvontabb világ, de mellettük az Ilonák is gyönyörűek voltak. Számomra azonban mégis messze magasan az aszúik voltak a legegyedibbek a szortimentből, kimagaslottak nem csupán a Királyudvar mezőnyéből, de kategóriájukban is hatalmas borok (az Oremus mellett őket tartom a legmegbízhatóbb aszúforrásnak). Nehéz is lenne egyet kiragadni a három kóstolt 6 puttonyos közül (Domain 2006, Lapis 2006, Lapis 2003), de talán a kiemelkedő termőhely és a kiváló évjárat adta krémes elegancia, valamint szépséges reményei miatt a Lapis-dűlős 2006-osát nevezném meg. Megközelítőleg 10-es (akárcsak Demeter Zoltán 2008-asa és 2006-osa). Hamarosan forgalomba kerülő aszúk közt mindenképp figyelemre érdemesek!

2. Demeter Zoltán @ Tokaji Főbor 2008.***
A másik óriási kóstolóélmény márciusban a Festetics Palotában, majd szeptemberben egy másik bemutatón esett meg, ahol maga Demeter Zoltán igazi csillagzáport zúdított a fejemre. Csakúgy röpködtek a 3 csillagos borok, és mondhatom, hogy az egész 2008-as Demeter-sor nagyon, de nagyon meggyőzőre sikerült. A borász védjegyévé vált (egyik) bortípus, a Főbor (bizonyára a borász és az értők körében is az egyértelmű favorit, "édes benchmark") könnyedsége, egyúttal beltartalma és kecses eleganciája miatt számomra talán a legtisztább etalon, ami ebből a desszertboros új-stílusból eddig valaha is a poharamba került (nyáron a korosodó, ám ma is elképesztő 2003-as remekműhöz is volt idén szerencsénk, illetve a szeptemberi kóstolón a 6-os és a 7-es mellett is egy fejjel kiemelkedett a legfrissebb főbor). Először a szintén 2008-as (szintén Főbor) Anett gyönyörű muskotályossága kápráztatott el (bár savait kicsit erősnek éreztem mindkét 2008-as remekműnek), majd az orgia szerű aszúélmény előtt a 2008-as Főbor győzött meg maximálisan arról, hogy fontos része ez a bortípus a tokaji szortimentnek. - Kevés elegánsabb megfogalmazást tudok elképzelni ennél (édes) borokon belül. A 3 csillag és a 9 pont alap, de bizony 10 pontos-gyanús árnyalatokat is mutatott márciusban jócskán (szeptemberben a talán kissé érdes savak választották el tőle), de hihetetlen fiatal még ez a bor 2010-ben. Úgy hiszem, lesz még ideje elérni a tökéletességet. Ha választhatnék egyet 2010-ből, ez a bor lenne az.... Nem rég került forgalomba, minden édesszájú műkedvelőnek szívből ajánlom.

3. Demeter Zoltán @ Furmint (12 napig héjonerjesztett, rátkai) 2008.***
Demeter Zoltán 2008-as Veres Furmintjába is valósággal beleszerettem. Ám az év talán legszebb Furmintja azt hiszem, ez a bizonyos „12 napos” volt. Érezhetően több tartalom, komolyabb struktúra került birtokába a bornak és borásznak ezzel a rendhagyó eljárással, s magam sem hittem volna, hogy ez sül majd ki belőle. Késői szüretes érzetű száraz bor megjelenésében is, illatában is, ízben pedig koncentrált, mély és elképesztően hosszú, (akár egy "száraz esszencia"...kifejezőbb metaforát nem tudok mondani rá). Ha nagy biztonsággal mondanom kéne egy hosszan (értsd évtizedig) eltartható hazai fehérbort, őt mondanám. 9 pont fölötti magaslatokban magabiztosan tündökölt ez a tétel (nem biztos, hogy a 200 l-ből forgalmi tétel lesz, bár úgy tudom, a címke készülőben van hozzá...mindenesetre az árát meg sem merem tippelni).

4. Szászi Endre @ Kabócás Olaszrizling 2006.***
Szászi Endre minden tekintetben az év (vége) egyik legkellemesebb meglepetéstét jelentette számomra, sőt bearanyozta azt. Először, év közben alapborai nyűgöztek le a céges kóstolásokon (Kéknyelű, az őrületes bestbuy-bajnok Szentgyörgyhegyi Olasz és Szentgyörgyhegyi Szürkebarát), Alkesz szülinapon a 2006-os Szentgyörgy-hegyi rizling, majd a nyári 7-es Kabócás után a kultikus 2006-os tette föl az i-re a pontot végérvényesen karácsonykor. Vigyázat: borai egyre inkább kifogyóban vannak, nem árt személyesen elzarándokolni hozzá annak, aki tankolni szeretne! Nem könnyű a tokaji és somlói nagy furmintok, hársak mellett hungarikumokból igazán nagyot domborítani, de ennek a kis eldugott, puritán szigligeti borászatnak mégis sikerült, de nagyon. Sosem állítottam, hogy az Olaszrizling nem hivatott nagy dolgokra, de a Kabócás mégis új távlatokat mutatott nekem. Félszáraz, de mésgem az, könnyed bor, de mégis emelkedett strukturával. Hihetetlen ízmaradékkal búcsúzik, felejthetetlen, nagy bor. A vége úgy 8+

5. Domaine Schlumberger @ LesPrinces Abbés Gr.Cru Pinot Gris 2007 (Elzász)***
Gondolkoztam, hogy a Brocard Chablis-k közül válasszak-e külföldi fehéret 2010-ből, vagy valami mást inkább, mert azok is nagyon meggyőzően szóltak. De történt ősz elején, egy magazinos szürkebarát vakteszten, hogy az elzászi Pinot gris-k elvarázsoltak teljesen. Bizonyították, hogy ez a fajta is képes komoly ásványosságot, gazdag komplexitást fölmutatni, ha valóban helyzetbe tudják hozni a megfelelő termőhelyen. Ne becsüljük le a fajtában rejlő lehetőségeket, hisz mi is nagy területen foglalkozunk vele!

6. Orsolya Pince @ Pinot Noir 2007.**
Alkalmam nyílt 2010-ben a Pinot Noir fajtával is több felvonásban ismerkedni. A St. Andrea Ferenchegy opálos, de ízben annál komolyabb 2006-osa mellett legjobban a szintén sok helyütt méltatott Orsolya Pinot jött be Ostorosról. Gyümölcsös, jó italú, de nem áttetsző vagy vékony Pinot. Illat- és zamatorgia a fajta minden kendőzött és kendőzetlen bájával, szépségével. Bizonyára nincs már belőle sok (jogos a népszerűség, s nekem is nagyon tetszett az egész Orsolya szortiment, mikor még az év első felében ellátogathattam hozzájuk). Pinot-jukat semmiképp nem szabad kihagyni a fajta kedvelőinek. Idén több borukkal is foglalkoztam, Tehéntáncukkal legutóbb.

7. Panonhalmi Apátsági @ Infusio 2006.***
Szintén egy sokadszorra visszakóstolt bor, melyhez még az év elején volt ismét szerencsém Marci egyik kóstolóján. Óriási szerencse, hogy ott lehettem, mert épp remek formában volt. Egy vegyes sorban kóstoltuk, és nálam az este fénypontja volt, kirobbanó egyensúllyal, súlyos, mély tartalommal, gömbölyű, telt korttyal, egy igazi klasszis magyar vörösbort ismertem meg benne, melynek az idő rendkívül jót tett (ilyen se sok van). Kétségtelen, hogy árát és minőségét tekintve ez a bordói házasítás az egyik legjobb opció a hazai boltok polcain. Kár keseregni a borok árain. Ha kemény vörösborra van szükség, az Infusioval nem kell föltétlenül 10.000 magyar forint fölé se menni... Tavasszal jön a 2009-es, ha igaz.

8. Zenato @ Amarone della Valpolicella 2005.**
Életem első (igazából második) Amarone-ja maximálisan meggyőzött az olasz vörösborok és Valpolicella adottságairól. Alkoholja magas volt, de mégsem tette tönkre a csodás egyensúlyt. Sűrű, igen koncentrált, szilvadzsemes ízű bort ismerhettem meg benne egy tanfolyamon...ezért a borélményért már megérte. 8

9. St. Andrea @ Merengő Bikavér Superior 2006.***
Látható a fenti sorból, hogy a fehérborok, és különösen Tokaj idén mindent vitt itt a Táncoló Medvén (sajnos/nem sajnos az én ízlésem kicsit ebbe az irányba halad), de azért próbáltam klasszis vörösöket is csempészni a listába. A 2009-es év borászának saját bevallása szerint is talán eddigi legnagyobb bora, a 6-os Merengő, nekem az év egyik legmeghatározóbb vörösbora lett. Szepsy Furmint 2006 és Szecskő Turán 2007 után kóstoltuk Marcival, és nehéz volt a három bor közül kiemelni egyet, annyira jól szóltak mind. De mivel a Merengőt én vittem, ezért nyilván megbocsájtanak nekem ennyi elfogultságot. Nagyszerű magyar vörösbor, a Kékfrankosunk legszebb villanásaival egy koncentrált, klasszis bikavérben. 8+

10. Sauska @ Korai Merlot 2002.***
Ahogy már említettem, sokat, jóval többet írtam 2010-ben fehérborokról (elismerem: Tokajról), de az év vége felé Sauskáék gondoskodtak róla, hogy végül ne maradjak igazán emlékezetes vörösborélmények nélkül. Decemberben jártam budapesti demo konyhájukban, ahol csupa komoly bort dugóztak a meghívottaknak. Egyik sem volt fiatalabb 7 évesnél, és egyik sem volt gyengébb 7 pontnál (illetve 1 csillagnál). A 2003-as bor még talán kissé nyers, bár kétségtelenül modern dél-pannon bor, mely nagyra nőhet; a 2002-esek lenyűgözően elegánsan mutatkoztak be, az idősebbek pedig mind szépen beértek. A 3 csillagot mindjárt két bornak is kiosztottam, az egyikük ez a 2002-es Merlot volt (igazi pomeroli hangszerelésű anyag), a másik a legendás évjáratú, 2000-es cuvée. Izgalmas élmény volt végigkóstolgatni a kezdetek nem éppen zsenge hordókísérleteit, melyekből a lepalackozott tételek mind önálló „boregyéniségek” lettek a maguk módján, s igazolni látszanak a komoly termőhely (Villány, Kopár stb), és komoly pince komoly adottságait. Bátran összekóstolhatók vakon is bordói vagy újvilági csúcsragadozókkal, nem hinném, hogy lenne szégyenkezni valójuk e tételeknek (bár tudom, ez a fajta összehasonlítási mód sokaknak szúrja a szemét...kérdés akkor, milyen origókhoz kellene őket viszonyítani, akár egy külföldinek?). Aki részesülni szeretne belőlük, annak a pincével kell konzultálnia.... és igen komoly áron juthat csak hozzá. 9

11. Szecskő Tamás @ Turán 2007.***
Hogy új is legyen a nap alatt, két olyan bort választottam a sor végére, amik eddig nem szerepeltek még a blogon. Marci nagyon kedveli a mátra-aljai kézműveseket. Az év elején a már említett 6-os Szepsy Furminttal és a 6-os Merengővel bontottuk ezt a kivételes fajtájú vöröset, a Szecskő Turánt, és nem tagadom: teljesen átírta bennem az eddig fölállított képletet mind vörösborok, mind Mátra terén. Éjsötét szín, szinte harapható kékszőlő illat, ilyennel én még sosem találkoztam. Szecskő Tamás, egy vele való közös, már említett szürkebarátteszten, (ahol egyébként ő vitte el a pálmát is) azt mesélte nekem, hogy mikor ezt a szőlőt szüretelik, nem bírja megállni, hogy ne kóstoljon meg minden fürtöt szedés közben. Ezt abszolút meg tudom érteni (ha ilyen hivalkodóan kékszőlő illatú, zamatú a bora, milyen lehet maga a gyümölcs?) Textúrájában is fennkölt, emelkedett bort ismerhettem meg benne. Egyedisége okán kijár neki a maximális elismerés! (8+)

12. Gróf Buttler @ Phantom Syrah 2006.***
Pontos leírás sajnos nem készülhetett róla sem, mivel egy mámoros, és végtelennek látszó céges kóstolás megkoronázásaként kb. 20 másik nagy testű vörösbor (illetve még előtte kb. ugyanennyi rosé és fehér) után kóstolhattam meg, de élénken emlékszem mindenen átütő erejére, szinte kimeríthetetlennek tűnő tartalékaira, hosszú távú ígéreteire, csodás és tiszta szépségére. Számomra Bukolyi mester Nagy-Eged Syrah-i megkerülhetetlenek hazai Syrah fronton... Hát az ára? Azon el lehet tűnődni hosszasan, hogy „miért és hogy képzelik?”. Szerencsés vagyok, hogy megkóstolhattam, és meg is ragadom az alkalmat, hogy kiosszam rá blogunk maximálisan elérhető értékelését. Illetve egyetemes mércével minimum 8+

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább