x

Ripka Gergely

Karácsonyi boraim/2010.

Száj nem marad szárazon

Lement az adventi hajtás, rezignáltan zártam le december 24-én délután a bolttal együtt a lélektelen kereskedői életet, s jöhetett végre a hőn várt magánélet! A jó borissza az ünnepekre tartogatja gyűjteményének legféltettebb kincseit. Karácsony ugyanis nem csak államvallásunk, nem csak a családi együttlét, a szeretet, nem csak az ünneplés és a nyugalom, de az önfeledt evés és ivás kimondott/ki nem mondott ünnepe is. Különös gonddal ügyelek arra, hogy az ünnep minden napján a legszebb boraim közül kortyolgasson a rokonság. Ujjnyit azonban minden palack alján hagyok, hogy kettesben maradhassak a borokkal, s a blogra is jusson valami belőlük.

Sauska @ Cabernet franc 2007.***
A céges karácsony záróakkordjakor, amikor már (igazából illuminált állapotban, egy csülökkel a gyomorban) mondhattunk egy tetszőleges bort a boltban, amit kibontunk, hirtelen kezembe vettem az irányítást és leemeltem a polcról ezt a 2007-es, ezüstcímkés Sauskát. Nem nagyon volt ellentmondás a kollégák részéről sem. Mondják a pincénél: jobban, megnyerőbbre sikerült a 7-es év a 6-osnál, hát akkor lássuk.
A szellőzésre nyilván szükség lett volna, de már vártuk a taxit...”legyen akkor kivételesen, burgundy poharas, gyorsdekantálás” – mondtam magamban... Vakon simán valami jóféle chileinek, argentínnak mondtam volna. Sok-sok nugátkrém, vanília, kókusz az illatban. Mérhetetlen elegancia, mely nélkülöz mindenféle óvilági, franciás jegyet (pedig biztosan francia barrikban volt ez is). Fekete szín, szinte még a spotlámpa ellenében is. A korty fiatal, selymes, nagyon telt és rengeteg rétege van. Gyümölcsei eközben mégis rághatók, haraphatók, de amit szeretek a Sauska borokban az az, hogy a bor sosem harap vissza. Tanninjai, savai kellően szárítanak ugyan (azaz nem nagyon édeskés), mégis erőt sugároznak, masszívak és mindenkor összetartják a bor különleges, krémes zamatait. Magas alkoholjának esélye sincs kitörni. Így fiatalon legalább 8+

Szepsy @ Furmint 2007*/Szenteste – december 24. (nálunk minden évben hagyományosan rántott ponty, idén 2 szelet harcsával kiegészülve...de jövőre maradunk a pontynál, majonézes saláták és burgonyasaláta körettel. Tavaly: Légli Landord 2007)
Nagyon de nagyon féltem ettől a bortól, pedig „Hééé, nem szoktunk mi Szepsy boroktól félni!!”. No, nem azt akarom ezzel mondani, hogy a nagy Demeter-követésben elfordultam a mester munkásságától, de annak ellenére, hogy ő maga is 10/9-esre értékelte 2007-et (2006 és 2008 is csak 8-ast kapott), ahhoz képest pontosan egy éve a céges karácsonyon sem ájultam el a 7-es birtokfurminttól. S ahogy jöttek a visszajelzések, mások sem tekintettek rá akkora etalonként, mint a szenzációs 2006-osra (ami év elején is tündökölt, és bizonyára most is tudna még szépeket). Nem mintha ez akkora csalódást jelentene. - Szeptember végén kóstoltam a 7-es Király hársat....tetszett, hogyne tetszett volna, de azért (annak ellenére, hogy annak már 6-os évjáratát sem övezte akkora dicsfény, mint a furmintokat), azért nagyobb áll-leesésre számítottam.
(Lehet, hogy a sok dűlőszelektált, pl Nyúlászó furmint vitte el a szép alapanyagot a 2006-oshoz mérve 2007-ben?) Az idei borfeszten sem vágódtak hanyatt tőle a népek. Nekem egy éve ez a furmint elég mogorva, szúrós illatú (ahogy hallottam, mások palackja is mintha dugós lett volna), szigorú borként mutatkozott be, akkor azt mondtam: térjünk vissza egymásra később! Így is lett.
Tehát több, mint egy évnyi, hosszas borhűtőben pihentetés után dugóztam ki ezt a palackot, tele vegyes elvárásokkal....és akkor végre a várva várt illat: rengeteget szelídült egy év alatt, de most is füstös, minerális, puskaporos, sőt elgyújtott gyufás szúrósság, némi pörkölt mogyoróval, s persze fával (egy hónappal ezelőtti, Demeter Z. Lapis Furmint 2007-hez nagyon hasonlít orrban). Szép, élénk citromszínét elegáns tükrösség ékesíti. Kortyban közepesen telt (a 6-os elődöt nyilván nem közelíti meg). Tetszetős, élénk savak, visszafogott ásványos sósság. A fa füstje nem zavaró, de jelen van a kesernyés lezárásban. Maradékcukor, számottevő alkohol nem nagyon szól közbe.
Tartalmas furmint, mégis a közérthető fajtából, ugyanakkor a Szepsy Istvánra jellemző, elmaradhatatlan eleganciával is felvértezve. A hal mellé is kiválóan passzolt (hál Istennek, hogy nincs maradékcukra), úgyhogy mindezek alapján korrekt választásnak bizonyult Szentestére. 6+

Demeter Zoltán @ Furmint (késői szüret) 2000*/Szenteste – december 24. (desszert mellé, digestif, ajándéknézegetés, meghitt, összcsaládi mosolygás mellé)
Ejj, egy igazi ritkaság az egy évtizeddel ezelőtti múltból! Demeter Zoltán családi birtoka akkor már/még 4 éves volt. A mai kristálytiszta koncepció, hazánk talán legstabilabb termékpiramisa és birtokfilozófiája akkor még szerintem csak körvonalazódni látszott a ködben, de mindig érdekes az ilyen kezdeti útkeresések mára érett borait visszakóstolni (e bor lenne talán a mai főborok, birtokborok előfutára). A borász 9/10-re értékelte ezt a forró, kiemelkedő aszús évet . Csak a hasonlóan száraz 2003-asra adott 10-est...melyből a Főbor a nyári napokban sok örömet okozott, s épp akkor, a pécsi nyaraláson kaptam föl fejem erre a régebbi tételre is (amit a néhai Borbarát 5 csillagosra értékelt egyszer). Létezik még kereskedelmi forgalomban 2000-es Demeter (alap)bor? – kérdeztem először lemondó pillantással rám tekintő, majd a boltból kiforduló, értetlen Orsimtól, aztán még egyszer magamtól; végül Kató Andrással egyeztetve kiderült, létezik bizony, s végül az utolsó palackjaiból jutottam hozzá egyhez én is. (Mielőtt kibontottam volna, apukám a desszert előtt a szekszárdi kollégájától töltött fehérbort a poharakba, „Ki ismer rá?” – fölkiálltással. Illatos volt és tetszetős, harmónikus bor. Tramini került a kelyhekbe. Szerencsére nem hasaltam el a vizsgán.)
Ez a késői (200.11.16-án szedett) furmint már színe és illata alapján sem tagadhatja le korát. Barnás borostyános, sűrű állagú jelenség. Illatban elsőre (ijesztő, elöregedett furmintot jelző) kukoricahad, később nehézkes, ázott avaros, mazsolás, aszalt barackos, narancsos báj (de összességében az illat bevallom, nem túl elegáns...a 10 évet etéren nem tagadhatja le, az biztos). Ízben azonban remekül tartja magát. A 99-es Ilonához hasonlóan koros jegyek jellemzik, de még a plató utolsó tizedénél tart valahol (ha be kéne határolnom). Régi, szamorodnis stílust érzek benne (alkoholja miatt elsősorban). A korty krémes, összességében nagyon bájos és megnyerően zamatos; 2000-es, mégis meglepően élénk savai kiválóan ellenpontozzák, sőt emelik a 115-ös maradékcukrot, s egy kis plusz lendületet adnak a bornak. Rengeteg barackdzsem, karamell és sok-sok méz a Demeter Zoltánosan vastag és strukturált kortyban. A lecsengésben némi fa bukkan föl, aszalt sárga gyümölcsökkel, közepes hosszúsággal. Nem árt időt adni neki, a korty felejthetetlen. A 12.5-ös, szamorodnis alkohol nem is érződik, de azért idővel fejbevágós tud ám lenni. A magam részéről én nem tartogatnám már évekig. Gyümölcssaláta mellé viszont tökéletes kísérő volt. Egy évtized nagy idő egy bornak, tekintélyt is ad neki bőven. Másfél nap alatt sokat tompul a főtt kukoricás palackbuké (előbújnak jobban a barackos, mazsolás elemek), de az illattal mégsem tudtam egészen megbarátkozni, márpedig az 3 pontot ad ki az egészből: 1+1+2+2+= 6+ (mondjuk)

Szászi Endre @ Kabócás (Olaszrizling Vál.) 2006*** félszáraz/december 25. (Pulykatekercs és töltött sertés, baconbe göngyölve és vegyes töltelékkel...bonyolult elmesélni, a lényeg, hogy finom)
Az idei karácsony egyértelmű sztárja lett. És végre nem egy tokaji bor, igaz?! Két évvel ezelőtt egy szintén félszáraz (vagy nem félszáraz) Bussay Olaszt ittunk a halhoz, és akkor azt nagyon megbántam, nem adott elég savas érzetet a ponty mellé. Most ismét szerencsét próbálok egy étel-félszáraz Rizling kombóval. Az augusztusi hullócsillagok alatt a 7-es, száraz Kabócás ízlett, ízlett.... de kicsit többet vártam. A 2006-os elődről egy kötetnyi ódát ki lehetne adni. Kíváncsian vártam, tényleg akkora magyar fehérbor-e.
Színe aranyos citrom, ragyogó. Illatban kevésbé rusztikus, mint a 7-es előd, s ez tetszett. A legjellegesebb Olaszrizling illat: az asztaltársaságnak teás jegyek, nekem marcipán és mandula, melyet késői szüretes, friss, érett barack tesz üdévé, mosolygóssá (a 2007-es változat aszús jegyeihez hasonló, mégis elegánsabb módon). Ízében a test, a hihetetlen tömör kerekség és komplexitás talál egymásra szépen. Szinte száraz érzet, 4 év után is feszes savak (kissé erős, de nem tolakodó alkohol) és persze az elmaradhatatlan, de mégis szofisztikált rizlinges kesernye is szépen jelen van. A kortyot nagyon elegáns, részletgazdag záróakkord kíséri, melyet a könnyed barackos gyümölcsök, a kevés maradékcukor, a vitális savak és némi sósság tesz felejthetetlenné. Sziporkázó lecsengés, mely kevés bor esetében marad ilyen szép és különleges ízmaradék formájában a szánkban. Csatlakozom azok közé, akik a létező legjobb Olaszrizlingek közé sorolják a 6-os Kabócást, s aki betárazott belőle, azt hiszem, nem fogott mellé vele. 8+

Tokaj Nobilis @ BARAKONYI Hárs’ 2008/ december 26.
Sokat méltatott száraz tokaji, melyet szintén régóta őrizgettem borhűtőben, s a testvér barakonyi Furmint gyönyörűsége, illetve a borbloggerek egybehangzó dicshimnuszai után tudtam, ezt a bort is csak a legjelesebb alkalomra bonthatom ki. Bárdos Sarolta bájos, (fél)száraz fajtaborai megkerülhetetlen jelenségekké nőtték ki magukat az elmúlt években (édesei nem kevésbé). De ez a Hárs most 2008-ban, Saci egyik kedvenc évjáratában analitikailag száraz lett.
Ragyogóan csillogó citromszín. Hidegen friss, elég tartózkodó, később parfümös, lédús zöldalmás, majd végül savanyúcukorkás aroma (a fajta kifejezetten nem szereti az alacsony hőfokot...?). Savai életteliek, sőt masszívak. Kedvességnek egy ideig nyoma sincs, a savgerinc mellé nem sok más dolog kapcsolódik, könnyű hal étel mellett különösen nem érződik más. Kissé rideg bor, de szerkezete - magában kóstolva - valóban szép, - a dűlő furmintját idéző, szikrázó, ásványos jegyekkel. Egyébként szép hárs, az útja elején, sok szép reménnyel....biztos okoz később sok örömet. Mi most nem találtunk egymásra. 6

X
Ősz van

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

III. Franc & Franc: november 24-25

Szakmai fórum és pincetúrák a Villányi Franc jegyében

Villány is választott magának egy csillagot. Na nem olyat, mint az egri csillag, sőt tudvalevő, hogy bikavérjük és furmintjuk sincs. Három esztendeje már, hogy a villányi borászok a Cabernet franc-t tűzték zászlajukra. Talán a legtöbb olvasónak nem újdonság, hogy hazánkban az idő ezt a fajtát igazolta jobban a két cabernet közül. Ennek jegyében 2015-ben a Cabernet franc egyik őshazájából, a Loire-völgyéből hívtak meg vendég borászokat Villányba, míg tavaly már az egész óvilágból érkeztek franc-hívő pincészetek (Friuli Gravi régió, Balkán-térség). Két éve bevezetésre került a prémium és super prémium kategória is a Villányi Franc márkanév és logó mellé (a prémiumnál max 60 hl/ha terheléssel, legalább egy éves hordós érleléssel, míg a super prémium esetében 35 hl/ha terheléssel készül, egy évet tölt hordóban és egy évet palackban, első évjárata a 2014-es volt). De mit tud a franc, ha villányi? - Nos erre keresi a választ a Franc&Franc idei eseménysorozata.

Tovább

Ripka Gergely

Időutazás bikavérben

Egri és szekszárdi klasszisok tanulságai

Nehéz téma a bikavér. Rögtön egy keserű vallomással kell kedzenem, szinte mindig hiányérzettel gondolkodom a bikavár kapcsán. Kialakult ugyan szabályozás mögötte, de nem tűnik semmilyen szempontból olyannak, amivel az átütő siker garantálható lenne Egerben (vagy akár Szekszárdon). Mert van példásul az egrieknek superior meg grand superior, de érzett már ezek között a kategóriák közt valós színvonalbeli különbségeket bárki? Talán ez a kóstoló eldönti. Az összetétel eleve túl sokféle lehet (ráadásul a magasabb kategóriánál még több fajta bonyolítja a képet). Mindez nagyban megnehezíti, hogy a bornak egységes stílusa, identitása mehessen át a köztudatba.

Tovább
Dönnhoff, Nahe.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

Dönnhoff: rajnai a megérkezett borivónak

A komoly szőlőfajta, melyet mégis bárki megért

A rajnai-rajongóknak bizonyára nem kell bemutatni az ikonikus német pincét. Dönnhoff. - Huszonöt hektáros családi birtok, több dűlőben a Nahe-folyó mentén. Meredek domboldalak, részben vulkanikus, agyagos, palás kövekkel. Termőhely-közeli szemlélet, s mindennek mentén tiszta filozófia. Bevezető gondolatnak még annyit, hogy a németek megcsinálták azt, ami nekünk ezidáig egyik fajtánkkal sem sikerült: eredeti és egyszerre szerethető bort készíteni a fajtájukból, mely evidens igazodási pont az egész világ számára. Mert akárhány ismerősömnek (laikus vagy szakmabeli) mutatok német rajnait, a hatás mindig ugyanaz: „Hu, ez nagyonjó!”.

Tovább