x

Ripka Gergely

Karácsonyi boraim/2010.

Száj nem marad szárazon

Lement az adventi hajtás, rezignáltan zártam le december 24-én délután a bolttal együtt a lélektelen kereskedői életet, s jöhetett végre a hőn várt magánélet! A jó borissza az ünnepekre tartogatja gyűjteményének legféltettebb kincseit. Karácsony ugyanis nem csak államvallásunk, nem csak a családi együttlét, a szeretet, nem csak az ünneplés és a nyugalom, de az önfeledt evés és ivás kimondott/ki nem mondott ünnepe is. Különös gonddal ügyelek arra, hogy az ünnep minden napján a legszebb boraim közül kortyolgasson a rokonság. Ujjnyit azonban minden palack alján hagyok, hogy kettesben maradhassak a borokkal, s a blogra is jusson valami belőlük.

Sauska @ Cabernet franc 2007.***
A céges karácsony záróakkordjakor, amikor már (igazából illuminált állapotban, egy csülökkel a gyomorban) mondhattunk egy tetszőleges bort a boltban, amit kibontunk, hirtelen kezembe vettem az irányítást és leemeltem a polcról ezt a 2007-es, ezüstcímkés Sauskát. Nem nagyon volt ellentmondás a kollégák részéről sem. Mondják a pincénél: jobban, megnyerőbbre sikerült a 7-es év a 6-osnál, hát akkor lássuk.
A szellőzésre nyilván szükség lett volna, de már vártuk a taxit...”legyen akkor kivételesen, burgundy poharas, gyorsdekantálás” – mondtam magamban... Vakon simán valami jóféle chileinek, argentínnak mondtam volna. Sok-sok nugátkrém, vanília, kókusz az illatban. Mérhetetlen elegancia, mely nélkülöz mindenféle óvilági, franciás jegyet (pedig biztosan francia barrikban volt ez is). Fekete szín, szinte még a spotlámpa ellenében is. A korty fiatal, selymes, nagyon telt és rengeteg rétege van. Gyümölcsei eközben mégis rághatók, haraphatók, de amit szeretek a Sauska borokban az az, hogy a bor sosem harap vissza. Tanninjai, savai kellően szárítanak ugyan (azaz nem nagyon édeskés), mégis erőt sugároznak, masszívak és mindenkor összetartják a bor különleges, krémes zamatait. Magas alkoholjának esélye sincs kitörni. Így fiatalon legalább 8+

Szepsy @ Furmint 2007*/Szenteste – december 24. (nálunk minden évben hagyományosan rántott ponty, idén 2 szelet harcsával kiegészülve...de jövőre maradunk a pontynál, majonézes saláták és burgonyasaláta körettel. Tavaly: Légli Landord 2007)
Nagyon de nagyon féltem ettől a bortól, pedig „Hééé, nem szoktunk mi Szepsy boroktól félni!!”. No, nem azt akarom ezzel mondani, hogy a nagy Demeter-követésben elfordultam a mester munkásságától, de annak ellenére, hogy ő maga is 10/9-esre értékelte 2007-et (2006 és 2008 is csak 8-ast kapott), ahhoz képest pontosan egy éve a céges karácsonyon sem ájultam el a 7-es birtokfurminttól. S ahogy jöttek a visszajelzések, mások sem tekintettek rá akkora etalonként, mint a szenzációs 2006-osra (ami év elején is tündökölt, és bizonyára most is tudna még szépeket). Nem mintha ez akkora csalódást jelentene. - Szeptember végén kóstoltam a 7-es Király hársat....tetszett, hogyne tetszett volna, de azért (annak ellenére, hogy annak már 6-os évjáratát sem övezte akkora dicsfény, mint a furmintokat), azért nagyobb áll-leesésre számítottam.
(Lehet, hogy a sok dűlőszelektált, pl Nyúlászó furmint vitte el a szép alapanyagot a 2006-oshoz mérve 2007-ben?) Az idei borfeszten sem vágódtak hanyatt tőle a népek. Nekem egy éve ez a furmint elég mogorva, szúrós illatú (ahogy hallottam, mások palackja is mintha dugós lett volna), szigorú borként mutatkozott be, akkor azt mondtam: térjünk vissza egymásra később! Így is lett.
Tehát több, mint egy évnyi, hosszas borhűtőben pihentetés után dugóztam ki ezt a palackot, tele vegyes elvárásokkal....és akkor végre a várva várt illat: rengeteget szelídült egy év alatt, de most is füstös, minerális, puskaporos, sőt elgyújtott gyufás szúrósság, némi pörkölt mogyoróval, s persze fával (egy hónappal ezelőtti, Demeter Z. Lapis Furmint 2007-hez nagyon hasonlít orrban). Szép, élénk citromszínét elegáns tükrösség ékesíti. Kortyban közepesen telt (a 6-os elődöt nyilván nem közelíti meg). Tetszetős, élénk savak, visszafogott ásványos sósság. A fa füstje nem zavaró, de jelen van a kesernyés lezárásban. Maradékcukor, számottevő alkohol nem nagyon szól közbe.
Tartalmas furmint, mégis a közérthető fajtából, ugyanakkor a Szepsy Istvánra jellemző, elmaradhatatlan eleganciával is felvértezve. A hal mellé is kiválóan passzolt (hál Istennek, hogy nincs maradékcukra), úgyhogy mindezek alapján korrekt választásnak bizonyult Szentestére. 6+

Demeter Zoltán @ Furmint (késői szüret) 2000*/Szenteste – december 24. (desszert mellé, digestif, ajándéknézegetés, meghitt, összcsaládi mosolygás mellé)
Ejj, egy igazi ritkaság az egy évtizeddel ezelőtti múltból! Demeter Zoltán családi birtoka akkor már/még 4 éves volt. A mai kristálytiszta koncepció, hazánk talán legstabilabb termékpiramisa és birtokfilozófiája akkor még szerintem csak körvonalazódni látszott a ködben, de mindig érdekes az ilyen kezdeti útkeresések mára érett borait visszakóstolni (e bor lenne talán a mai főborok, birtokborok előfutára). A borász 9/10-re értékelte ezt a forró, kiemelkedő aszús évet . Csak a hasonlóan száraz 2003-asra adott 10-est...melyből a Főbor a nyári napokban sok örömet okozott, s épp akkor, a pécsi nyaraláson kaptam föl fejem erre a régebbi tételre is (amit a néhai Borbarát 5 csillagosra értékelt egyszer). Létezik még kereskedelmi forgalomban 2000-es Demeter (alap)bor? – kérdeztem először lemondó pillantással rám tekintő, majd a boltból kiforduló, értetlen Orsimtól, aztán még egyszer magamtól; végül Kató Andrással egyeztetve kiderült, létezik bizony, s végül az utolsó palackjaiból jutottam hozzá egyhez én is. (Mielőtt kibontottam volna, apukám a desszert előtt a szekszárdi kollégájától töltött fehérbort a poharakba, „Ki ismer rá?” – fölkiálltással. Illatos volt és tetszetős, harmónikus bor. Tramini került a kelyhekbe. Szerencsére nem hasaltam el a vizsgán.)
Ez a késői (200.11.16-án szedett) furmint már színe és illata alapján sem tagadhatja le korát. Barnás borostyános, sűrű állagú jelenség. Illatban elsőre (ijesztő, elöregedett furmintot jelző) kukoricahad, később nehézkes, ázott avaros, mazsolás, aszalt barackos, narancsos báj (de összességében az illat bevallom, nem túl elegáns...a 10 évet etéren nem tagadhatja le, az biztos). Ízben azonban remekül tartja magát. A 99-es Ilonához hasonlóan koros jegyek jellemzik, de még a plató utolsó tizedénél tart valahol (ha be kéne határolnom). Régi, szamorodnis stílust érzek benne (alkoholja miatt elsősorban). A korty krémes, összességében nagyon bájos és megnyerően zamatos; 2000-es, mégis meglepően élénk savai kiválóan ellenpontozzák, sőt emelik a 115-ös maradékcukrot, s egy kis plusz lendületet adnak a bornak. Rengeteg barackdzsem, karamell és sok-sok méz a Demeter Zoltánosan vastag és strukturált kortyban. A lecsengésben némi fa bukkan föl, aszalt sárga gyümölcsökkel, közepes hosszúsággal. Nem árt időt adni neki, a korty felejthetetlen. A 12.5-ös, szamorodnis alkohol nem is érződik, de azért idővel fejbevágós tud ám lenni. A magam részéről én nem tartogatnám már évekig. Gyümölcssaláta mellé viszont tökéletes kísérő volt. Egy évtized nagy idő egy bornak, tekintélyt is ad neki bőven. Másfél nap alatt sokat tompul a főtt kukoricás palackbuké (előbújnak jobban a barackos, mazsolás elemek), de az illattal mégsem tudtam egészen megbarátkozni, márpedig az 3 pontot ad ki az egészből: 1+1+2+2+= 6+ (mondjuk)

Szászi Endre @ Kabócás (Olaszrizling Vál.) 2006*** félszáraz/december 25. (Pulykatekercs és töltött sertés, baconbe göngyölve és vegyes töltelékkel...bonyolult elmesélni, a lényeg, hogy finom)
Az idei karácsony egyértelmű sztárja lett. És végre nem egy tokaji bor, igaz?! Két évvel ezelőtt egy szintén félszáraz (vagy nem félszáraz) Bussay Olaszt ittunk a halhoz, és akkor azt nagyon megbántam, nem adott elég savas érzetet a ponty mellé. Most ismét szerencsét próbálok egy étel-félszáraz Rizling kombóval. Az augusztusi hullócsillagok alatt a 7-es, száraz Kabócás ízlett, ízlett.... de kicsit többet vártam. A 2006-os elődről egy kötetnyi ódát ki lehetne adni. Kíváncsian vártam, tényleg akkora magyar fehérbor-e.
Színe aranyos citrom, ragyogó. Illatban kevésbé rusztikus, mint a 7-es előd, s ez tetszett. A legjellegesebb Olaszrizling illat: az asztaltársaságnak teás jegyek, nekem marcipán és mandula, melyet késői szüretes, friss, érett barack tesz üdévé, mosolygóssá (a 2007-es változat aszús jegyeihez hasonló, mégis elegánsabb módon). Ízében a test, a hihetetlen tömör kerekség és komplexitás talál egymásra szépen. Szinte száraz érzet, 4 év után is feszes savak (kissé erős, de nem tolakodó alkohol) és persze az elmaradhatatlan, de mégis szofisztikált rizlinges kesernye is szépen jelen van. A kortyot nagyon elegáns, részletgazdag záróakkord kíséri, melyet a könnyed barackos gyümölcsök, a kevés maradékcukor, a vitális savak és némi sósság tesz felejthetetlenné. Sziporkázó lecsengés, mely kevés bor esetében marad ilyen szép és különleges ízmaradék formájában a szánkban. Csatlakozom azok közé, akik a létező legjobb Olaszrizlingek közé sorolják a 6-os Kabócást, s aki betárazott belőle, azt hiszem, nem fogott mellé vele. 8+

Tokaj Nobilis @ BARAKONYI Hárs’ 2008/ december 26.
Sokat méltatott száraz tokaji, melyet szintén régóta őrizgettem borhűtőben, s a testvér barakonyi Furmint gyönyörűsége, illetve a borbloggerek egybehangzó dicshimnuszai után tudtam, ezt a bort is csak a legjelesebb alkalomra bonthatom ki. Bárdos Sarolta bájos, (fél)száraz fajtaborai megkerülhetetlen jelenségekké nőtték ki magukat az elmúlt években (édesei nem kevésbé). De ez a Hárs most 2008-ban, Saci egyik kedvenc évjáratában analitikailag száraz lett.
Ragyogóan csillogó citromszín. Hidegen friss, elég tartózkodó, később parfümös, lédús zöldalmás, majd végül savanyúcukorkás aroma (a fajta kifejezetten nem szereti az alacsony hőfokot...?). Savai életteliek, sőt masszívak. Kedvességnek egy ideig nyoma sincs, a savgerinc mellé nem sok más dolog kapcsolódik, könnyű hal étel mellett különösen nem érződik más. Kissé rideg bor, de szerkezete - magában kóstolva - valóban szép, - a dűlő furmintját idéző, szikrázó, ásványos jegyekkel. Egyébként szép hárs, az útja elején, sok szép reménnyel....biztos okoz később sok örömet. Mi most nem találtunk egymásra. 6

X

Ripka Gergely

Kardos Gábor – gyorsszemle

Önálló mádi utakon

Kalandozunk tovább Mádon, a borvidék tán legfelkapottabb településén. Kardo Gábor neve sokak számára csenghet ismerősen a pesti borbár univerzumból (de a mádi színtéren akár a régieknek is). Az egyik legfelkapottabb borbárlánc első üzletének vezetője volt évekig. Édesapja mádon vezetett kocsmát, aztán ahogy Gábor színre lépett igyekezett a házi bort megtölteni minőségi tartalommal és a Kardos Pince megindult a hazai és a nemzetközi piacokon (2009 körül). Sok év telt el. - A kocsmából mostanra borbár lett, modern enteriőrrel, mádi sajttal és természetesen kimért bor helyett immár letisztult dizájnnal csomagolt és okosan felépített mádi szortimenttel. A nagyszerű elhelyezkedésű kis vendéglátóhely üzemeltetésére persze nehéz feladat csapatot találni ezen a környéken, a fix nyitvatartás egyelőre várat magára. Gábor az a fajta borász figura, akinek konkrét víziói vannak Tokajról, Mádról és saját szerepeiről, saját brandjének esélyeiről. Korábbi munkahelyeinek is köszönhetően remekül átlátja a piacot és sok olyan ziccert észrevesz, melyet mások, akik egész életüket a borvidéken töltik, sajnos talán soha nem fognak meglátni. Kóstoltunk is: 

Tovább

Ripka Gergely

Lenkey Géza – gyorsszemle

Szólóban és Takács Lajossal

A cím nem éppen szerencsés. Lenkey Géza borait ugyanis nem szabad gyorsan kóstolni. Meg kell adni nekik a türelmet. Érlelt tokajiak, melyek eleve maguk is hosszan készülnek, hosszú időt töltenek hordóban, míg a borász türelmesen vár (némileg szembemenve a piac elvárásaival). Vállaltan és büszkén készíti ezeket a borokat, melyet részben talán épp a piac, talán a családi változások alakítottak így: egyrészt ugyebár Gézának egy hirtelen életmódváltást jelentett a mádi birtok (édesapja halálával), de úgy döntött nem adja fel ezt a hagytékot, másfelől pedig Géza nem is szeretné elkapkodni a borok piacra dobását. Más a cél, más az ember is, mint a legtöbb pincénél. Most először jártam Gézánál, s kibe botlik nála a látogató, hát nem a jó Takács Lajosba?

Tovább
Hölgyeim és uraim: íme, a 10 pontos borélmény.

Ripka Gergely

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//2.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

A február a furmint hónapja, mely vállaltan egy száraz furmintokról szóló eseménysorozat, egy hónapon át. Szembe kell azonban néznünk a ténnyel, hogy Tokaj még mindig inkább a világ legjobb édes borának, az aszúnak a hazája. Ez tette naggyá és a furmint tehetsége is ezekben a különleges minőségű borokban érhető tetten a legszebben Hegyalján. Folytatódik interjúnk Mészáros Lászlóval, a Disznókő birtokigazgatójával, aki az aszú 2013-as újragondolt termékleírásában fontos reformer szereplőként vett részt. Interjúnk első részében alaposan végigkövettük vele a feldolgozás főbb mozzanatait, illetve, hogy az új szabályozás mennyivel logikusabb arányokat ír elő a régihez képest. Ma az aszú erjedésének és érésének több évszázados titkairól, aszústílusokról, az esszencia és a koncentráció kérdéseiről a piac tükrében, a puttonyszámok szerepéről és a mai termékleirás szerencsés vagy épp hézagos aspektusairól lesz szó:

Tovább

Ripka Gergely

„Ez a szabályozás hagyja az embereket dolgozni”//1.

Mészáros László az aszú új termékleírásáról

Tokaj-Hegyalján a Hegyközségi tanács döntésének nyomán, miniszteri döntéssel 2013-ban megváltozott a szabályozás az aszú körül. Annak idején erről sokat cikkeztek, de a változásokból szinte csak két info ment át a köztudatba: az aszúnak 120 g/l fölötti cukortartalommal kell rendelkeznie, és hogy a 3 és 4 puttonyos aszú ezzel meg is szűnt. Ennél azért többről van szó, melynek most kezd igazán visszhangja lenni, hogy egyrészt átmegy a gyakorlatba, másrészt sokan sokféleképp vélekednek arról, mi is a szerepe Tokajban (és a nagyvilágban) az aszúnak, a világ legjobb természetes édes borának.

 

Tovább