100 Hungarikum Bormustra
60 fajta, 100 tétel
Közel egy hete Keszthelyen jártunk a 100 Hungarikum Bormustrán, melynek egyik meghatározó célja Bakonyi Károly, méltán híres szőlőnemesítő emléke előtt való tisztelgés volt. Másik pedig, hogy eddig egyedülálló módon szakmai fórumot és bemutatkozási lehetőséget biztosítson magyar vagy magyarnak hitt fajtáknak.
Előadásokat hallhattak a résztvevők neves szakemberektől és borászoktól. És bár nekünk ugyan számos előadásról sikerült lemaradnunk (a hosszúra nyúlt előző este miatt..) – viszont ezek hasznosságát nem vitathatjuk. Annyi észrevétellel azért élnénk a szervezők felé, hogy a következő alkalomra próbálják meg Szentesi Józsefet is megnyerni a Bormustrának, mert ha valakinek helye van egy régi magyar fajtákkal foglalkozó rendezvényén, akkor ő bizonyosan az. Mindenesetre sem a helyszínre, sem a szervezésre nem lehet panasz.
Na, de mi az a Hungarikum? Kőhalmi szerint Hungarikum az, amit csak mi gyártunk, és csak mi tudunk elfogyasztani is, a külföldi minimum elhányja magát tőle. És rákkeltő. Persze ez csak a humorista változat, de mitől lesz valami magyar fajta? Nyilván attól, hogy vagy az „idők kezdete óta” vagy hosszú időn át olyan termőhelyre, éghajlati adottságokra találtak nálunk, amivel egészen egyedülálló, különleges értékké vált a belőlük szűrt bor. Bussay doki így fogalmazta ezt meg egyszer: „Dessewffy, Pöltenberg, Damjanich, Aulich jó hangzó magyar nevek, nem? De magyarok! Mert azzá váltak! Ezért a földért adták a vérüket!" Ezeknek a fajtáknak egy jelentős része aztán szinte teljesen elveszett a filoxéra után a legismertebb Olaszrizling (olasz, valójában francia, de igazából magyar...) Kadarka, Kékfrankos, Furmint és Hárslevelű kivételével. A Bormustra során 60 különböző fajta 100 tétele adta a merítési lehetőséget. Számomra sok ismeretlen fajta is volt és többnél éreztem, hogy ezekben bizony benne van az esély, hogy egyszer csupa nagybetűvel gondoljanak rá. Viszont abban is biztos vagyok, hogy pusztán a magukban hordozott esély még nagyon kevés ahhoz, hogy valóban és végérvényesen is nagyra emelkedjenek. Hisz mindannyian ismerünk nagy tehetségeket, akik végül elkallódtak és semmire sem vitték. Az útkeresés viszont lassú és nehéz folyamat. Nem elégséges az, hogy egy különleges dűlő, egy fajta és egy alkotó ember tudása összetalálkozzon, szükséges, hogy ezt a művet a világ is felismerje és értékén kezelje.
Közel 30 tételt sikerült végigkóstolni, időnként visszatérve egyre. Ez a szám még kimondottan józanul kezelhető. Emlékezetből ezek a fajták kerültek a szórásba: Cserszegi fűszeres, Nektár, Valentin, Pátria, Bakator, Ezerfürtű, Mustos fehér, Arany sárfehér, Olaszrizling, Tornai Csomorika 2005, Hárslevelű, Furmint, Pintes, Kéknyelű, Cirfandli, Kövérszőlő, Kékfrankos, Kadarka, Turán, Bussay Csókaszőlő 2009.
Nagy Zita képei a napról.
[Gratulálunk a szervezőknek a kiváló rendezéshez, jövőre újra ott leszünk!]