x

L. Nagy László

100 Hungarikum Bormustra

60 fajta, 100 tétel

Közel egy hete Keszthelyen jártunk a 100 Hungarikum Bormustrán, melynek egyik meghatározó célja Bakonyi Károly, méltán híres szőlőnemesítő emléke előtt való tisztelgés volt. Másik pedig, hogy eddig egyedülálló módon szakmai fórumot és bemutatkozási lehetőséget biztosítson magyar vagy magyarnak hitt fajtáknak.


Előadásokat hallhattak a résztvevők neves szakemberektől és borászoktól. És bár nekünk ugyan számos előadásról sikerült lemaradnunk (a hosszúra nyúlt előző este miatt..) – viszont ezek hasznosságát nem vitathatjuk. Annyi észrevétellel azért élnénk a szervezők felé, hogy a következő alkalomra próbálják meg Szentesi Józsefet is megnyerni a Bormustrának, mert ha valakinek helye van egy régi magyar fajtákkal foglalkozó rendezvényén, akkor ő bizonyosan az. Mindenesetre sem a helyszínre, sem a szervezésre nem lehet panasz.


Na, de mi az a Hungarikum? Kőhalmi szerint Hungarikum az, amit csak mi gyártunk, és csak mi tudunk elfogyasztani is, a külföldi minimum elhányja magát tőle. És rákkeltő. Persze ez csak a humorista változat, de mitől lesz valami magyar fajta? Nyilván attól, hogy vagy az „idők kezdete óta” vagy hosszú időn át olyan termőhelyre, éghajlati adottságokra találtak nálunk, amivel egészen egyedülálló, különleges értékké vált a belőlük szűrt bor. Bussay doki így fogalmazta ezt meg egyszer: „Dessewffy, Pöltenberg, Damjanich, Aulich jó hangzó magyar nevek, nem? De magyarok! Mert azzá váltak! Ezért a földért adták a vérüket!" Ezeknek a fajtáknak egy jelentős része aztán szinte teljesen elveszett a filoxéra után a legismertebb Olaszrizling (olasz, valójában francia, de igazából magyar...) Kadarka, Kékfrankos, Furmint és Hárslevelű kivételével. A Bormustra során 60 különböző fajta 100 tétele adta a merítési lehetőséget. Számomra sok ismeretlen fajta is volt és többnél éreztem, hogy ezekben bizony benne van az esély, hogy egyszer csupa nagybetűvel gondoljanak rá. Viszont abban is biztos vagyok, hogy pusztán a magukban hordozott esély még nagyon kevés ahhoz, hogy valóban és végérvényesen is nagyra emelkedjenek. Hisz mindannyian ismerünk nagy tehetségeket, akik végül elkallódtak és semmire sem vitték. Az útkeresés viszont lassú és nehéz folyamat. Nem elégséges az, hogy egy különleges dűlő, egy fajta és egy alkotó ember tudása összetalálkozzon, szükséges, hogy ezt a művet a világ is felismerje és értékén kezelje.

Közel 30 tételt sikerült végigkóstolni, időnként visszatérve egyre. Ez a szám még kimondottan józanul kezelhető. Emlékezetből ezek a fajták kerültek a szórásba: Cserszegi fűszeres, Nektár, Valentin, Pátria, Bakator, Ezerfürtű, Mustos fehér, Arany sárfehér, Olaszrizling, Tornai Csomorika 2005, Hárslevelű, Furmint, Pintes, Kéknyelű, Cirfandli, Kövérszőlő, Kékfrankos, Kadarka, Turán, Bussay Csókaszőlő 2009.

Nagy Zita képei a napról.

[Gratulálunk a szervezőknek a kiváló rendezéshez, jövőre újra ott leszünk!]

X

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 1.)

Egy viszontagságos évjárat egy évtized után

Pollák Tibor barátunk szervezésében idén is volt alkalom belefeledkezni egy kicsit az idő múlásába. Ahogy minden februárban, 2024-ben is 10 éves borokat kóstolgattunk. Ezúttal ismét egy viszontagságos év, 2014 jött tehát a sorban. - Hűvös, esős esztendő, magas savak, sok válogatás a szüret alatt: kiváltképp szárazakban volt feladva a lecke. Semmi kiemelkedőre nem számít ilyenkor az ember, bár az igaz, hogy 2010-ből is voltak négy éve meglepetések (szárazban és édesben egyaránt). A képlet most is pofonegyszerű volt: termelőkkel, barátokkal, ismerősökkel kóstolgattunk tehát saját és nem saját, tokaji és nem tokaji borokat Bodrogkisfaludon, a magunk örömére és egy kicsit azért is, hogy tanuljunk belőlük. Nézzük is meg, milyen meglepetésekben volt részünk 2014-ből vakon:

Tovább