„Bárcsak minden nap ünnep lenne!” – sóhajtottam sokszor gyermekkoromban. - Akkor minden nap különleges lenne, mindenki mindig mosolyogna, nevetne, ugyanúgy figyelne a másikra, szeretteire, a számára úgy egyébként legfontosabbakra, ahogy az ünnepi asztalnál tesszük. Ja, és persze finomakat ennénk és innánk mindig!! Aki régebb óta olvasgatja a blogot, tudhatja, hogy az otthoni családi összejövetelekre mindig valami igazi különlegességet választok, valami egyedit, megismételhetetlent, amivel egyszerűen nem lehet mellé lőni a fehér asztalnál. Így esett a választásom most erre a borra.

Demeter Zoltán nem először szerepel hasábjainkon. Elhangzott már sokszor: teljesen egyedi, rendhagyó karakter a hazai borszférában. Nem mintha cél lenne, de őt egyszerűen nem lehet kategorizálni, ő nem kifejezett kézműves, nem is Szepsy #2, nem elszállt sztárborász. Ő valami teljesen önálló utat jár, van kristályos koncepció a fejében, amikkel egyébként többet tesz akár a Magyar Borért, akár a Tokaji Borért, mint bármely Zrt, Nonprofit Kft, Kht, Céh, Iroda vagy társaság. Van önálló véleménye, vannak önálló elképzelései, akár a betonbiztos (bár valóban nem alsó polcról induló) termékpiramisára, akár a tokaji dűlők bemutatására, akár a hazai borászat fölemelkedésére gondolunk.
Nehéz lenne megállapítani, hogy melyik oldala a legvonzóbb az oly tudatosan és jól fölépített, 4 lábú Demeter szortimentnek (melyben 2008-tól a középárú birtokborok is megjelentek). Vajon a misztikus, titokzatos dűlőkről tanító, komoly szárazak, vagy az őserőt képviselő, hatalmas édesek, a főborok, s az aszúk? 2008-as Furmintjai közül (a 12 napig héjon áztatott, etalon rátkai mellett) a bájosan kecses Veres szépsége (s a gazdagabb Lapis struktúrája) volt idén meghatározó élmény számomra márciusban is, szeptemberben is (e borok jól bizonyították, hogy 2008, a száraz Furmintokat nézve, bizony sajátos szintet képvisel az elmúlt évjáratok közt). Szintén, akik szorgalmas olvasók, tudják, hogy a 2007-es évhez is gyöngéd szálak fűznek (a borász is jobbnak értékelte 2007-et, mint 2008-at, bár ennek cáfolataként a Veresek közül a 8-as briliáns szépsége sokkal meggyőzőbb volt a vaskosabb 7-es enyhe tompasága mellett, melyben érthetetlen módon almasavbontást is végeztek a forró év ellenére). Mégis a Lapis-dűlő száraz Furmintja kétségtelenül az egyik legkomolyabb a hazai választékot nézve. Kíváncsi is voltam, milyen is lehet a már kétszer kóstolt 8-ashoz képest.
Úgy nézett ki tehát, hogy ez a bor lehet a tökéletes választás. Persze egy Demeter Zoltán borra soha nem lehet eléggé rákészülni. A vége úgyis mindig megdöbbenés, néma csönd.
Aranyló színt, mindent elsöprő, vajas kukoricaillatot vártam....és ez be is jött, többé-kevésbé. Orrban jóval visszafogottabb, mint mondjuk az azonos évjáratú Veres volt pár hónapja. Vaj, kukorica (nem sok), alma majd körte, de leginkább kő, rengeteg minerália, szúrós, tömény, de tiszta illata. Ízben is diszkrét és elegáns, nem túloz, nem gejl (mint sok 7-es bor), nem hivalkodó, s még nagyon fiatal. A szép savak, még szebb ásványok vezetik (semmi maradék cukor). Finom, kecses kesernye. Kimért, gazdagon minerális jelenség, de egyúttal vastag és testes, nem kevés alkoholossággal, mégis mindezt egy kicsit zárkózott és kedves formába tudta önteni a borász, azonban nem titkolom, hogy a 2oo8-asok sokkal inkább meggyőztek Demeter Zoltántól (ha lehetek ennyire szigorú). 7
Ha minden héten innék Demeter bort, másabb ízű lenne minden hét egy kicsivel. Ha minden borász, sőt minden hivatását szerető ember azzal a szellemiséggel működne, mint Demeter Zoltán, másabb ízű lenne ez a világ is. Minden nap ünnep lenne.
(Így lettem tegnap 25 éves.)