A bejegyzés eredeti címe az volt, hogy Két nagy fehérbor ünnepléshez, de mivel a kettő közül az egyik nagy kiesett egyelőre, ezért lett két jó fehér a cím. Történt nemrég ugyanis, hogy 1 éves lett a bolt, ahol dolgozom, ezért úgy döntöttem, kicsit exkluzívabb módon mondok köszönetet leghűségesebb vevőimnek, kibontok egy-két számomra kedves/ígéretes bort a koccintáshoz, melyek egy része már forgalomban sincs, a borhűtőben fektettem el őket valami jeles alkalomra várva. Hát eljött...

Nem akartam sok bort kinyitni, de azért keveset sem. Vörös is, fehér is kellett jóféle. A vörösek közül a Ferenczi Pinot Noir 2007-ről is és a Németh János Kékfrankos 2007-ről is született már gondolat minálunk. Továbbra is szépek, összességében tetszettek, a Ferenczi egy kicsit talán jobban. - Elegáns hordóvaníliája, vidám, mégis Pinot-san izgalmas piros gyümölcsei bármikor le tudnak venni a lábamról (mindig meglepnek a jó 2007-es hazai Pinot-k...hogy bírta ki ez a burgundi fajta azt a forróságot?). A Németh Janó féle Kékfrankos ellenben egy igazi tökös, dél-pannon vörös: erős alkohol, komoly test, férfias savak, izmos tanninok, és persze az elmaradhatatlan, védjegyszerű Némethes hordó adta (mondjuk) elegáns oxidatív jelleg, mind az ízben, mind az illatban (azért nem mindenki tudott kibékülni vele). A Kékfrankosban még sok tartalékot láttam, a Pinot talán most a legjobb (nem sok választotta el őket a 6 ponttól). A két fehérborról ezek a gondolatok maradtak meg bennem:

Pannonhalmi St. Martinus Cuvée 2010.
Furcsa érzés egy bor neve mögé 2010-et gépelni. Sokan temették ugyan már nyár közepén, de most ez az évjárat is eljött, s november 11-én, Márton napkor viszont mi mást is bonthatnék, mint újbort, hisz ahogy a babona tartja, aki Márton napkor újbort nem iszik, az bizony egy évig szomjazik. Nem egy hagyományos libakísérő a St. Martinus, de nekem mostmár évről évre az egyik kedvencem ebből a műfajból. Rajnai, Tramini és Királyleányka. Illatban a középső harsog sok szőlővirágos, szőlőleves és enyhe szappanos aromával, de a másik két fajta azért visszarántja a földre a muskotályosságot. Ízben a merész savaké, roppanó frissességé a főszerep, némi céókettővel megspékelve. A már megszokott, fanyarkás acidjai mellé kellő zamat is párosul azért (különösebb izgalmakat persze nem kell várni ettől a műfajtól), de legjobb, ha ételt is csapunk mindjárt melléjük. Mondjuk a közhelyszerű, könnyű szárnyas vagy halételek valamelyikét; de a kalandvágyók akik nem csak nyáron szeretnek fröccsözni, nekik ugyancsak ajánlható ez a bor. 5

Debreczeni Szőlőbirtok @ etyeki Barrique Sauvignon Blanc 2009.*
A boltba kétszer 6 palack érkezett. Az első 6-ot másnap, a budai borfesztivál után vitte el egy srác, mondván, hogy ez a bor észbontó....aztán megint érkezett 6 palack, azt meg (szintén másnap) a szekszárdi bornapok után vitte el egy fickó, hasonló indokokkal. Gyakorlatilag megmelegedni sem volt tehát idejük a polcon. Utána többé nem lehetett rendelni belőle, 400-450 palack készült összesen. Így hozzávetőlegesen 2 hét leforgása alatt, rekord gyorsasággal csaptak le rá az élelmes fanatikusok, s el is fogyott. Ez azért (valljuk be) nem hétköznapi eset etyeki borok/magyar borok vonatkozásában. Úgy gondoltam, jól teszem, ha kicsit félreteszek egy palackot későbbre, a nagy sikerre való tekintettel. Hát mi is megnéztük, mit tud.
A Debreczeni Szőlőbirtok kétségkívül nagyon komolyan veszi ezt a fajtát. A 8-asat én is kedveltem, de volt nekik egy reduktív 9-es Sauvignonjuk is, ami a 16-os alkoholja ellenére is tudott örömöket okozni. Hát most itt a szintén 9-es barrique változat is: kétszer annyi az ára, s az élmény is minimum. Illatban a fajta tanítani való, példás bodzás, csalános jegyei köszöntenek minket. Eltéveszthetetlen, nagyon szép, mély az illat, sok szépet ígér, amit valóra is vált. A korty nagyon telt, a 15-ös alkohol, a gigászi test mellett rengeteg zöld gyümölcs érződik (alma, egres, körte, déli gyümölcsök). Jól strukturált, gazdag és nagyon hosszú, amit ettől a borvidéktől és ettől a fajtától nem annyira várnánk. Koncentrált, szinte késői szüretes extraktédesség koronázza meg a hosszú ízt, de mellette a fajta savai (melyet a reduktív változatból hiányoltam), ugyanúgy jelen vannak és helyre zökkentik az egyensúlyt. Nem kell félni a kishordótól sem, nem ront el semmit, érezni is alig lehet. Egyedülálló bor, kicsit nehéz értelmezni, elhelyezni a hazai palettán, de érdekes élmény volt kóstolni. Jól járt, aki betárazott belőle, érdekes lesz ezt a fiatal bort 1-2 év múlva bontani. Hazai Sauvignonok közt egy sajátosan komoly darab, ezért nem lennék hozzá fukar....7