Érezte már úgy szerintem minden borrajongó, hogy egy borbemutató vagy expo keretei között képtelenség minden csodát megismerni, minden jó bort egyforma figyelemmel végiginni. Egy viszonylag átfogó francia merítésnél erre például talán esély sincs. Tavasszal egy tanfolyam kapcsán meséltem már francia boros élményeimről, nem is egy ízben. Voltak persze preferenciáim (mik is érdekelnek mindenképp, mik kevésbé), de igyekeztem sokat tanulni és végigjárni az összes érdemes kiállítót. Hevenyészett jegyzetekkel próbáltam maradandóvá tenni ezt a délutánt, amiből végül az alábbiak kristályosodtak ki.

Langlois-Chateau:
Természetesen mással talán nem is kezdhettem volna, mint egy jóleső Crémant-nal. A Bollinger közeli szomszédja ez az 1885-ben alapított Chateau. Minden szőlője loire-völgyi AOC területen található, melyek között néhány ismerős név is felbukkan: Sancerre, Saumur, Poully Fumé. Széles portfólióval dolgoznak (pezsgők, vörösborok, fehérborok), de nem céljuk a hiperekbe bejutni...
Kiválóan belekezdtem a bemutatón pezsgőikkel. A Langlois AOC Crémant de Loire brut o.j nagyon friss, jól iható, enyhén élesztős pezsgő. Nem csak fehér szőlőket használnak, s érdekes például, hogy Cabernet Franc is kerül a pezsgőikbe, mely a rosé ízében szépen ki is rajzolódott. Soha rosszabb pezsgőket ne igyunk. Nekem alap Crémant-juk bizonyult a legszebbnek.

Charpentier Champagne
A Langlois-nál, a kedves fiatalembertől elbúcsúzva, a Champagne-i kiállító felé vettem az irányt. Jóízűen elbeszélgettem itt is az idősebb hölggyel, aki angolul fordítgatta az idősebb, láthatóan hozzáértő úr útmutatásait (ő azt hiszem közvetlenül is részt vehet a pezsgők elkészítésében, nem csak holmi üzletkötő volt). Szívvel lélekkel, büszkén mutogatták pezsgőiket, s én közben arról meséltem nekik, hogy nem könnyű a magyarokat meggyőzni ilyen luxuscikkek kapcsán új márkákkal. Persze a kiállítók részéről az egész este folyamán föl-fölbukkanó alapvetés, miszerint „Próbálunk a szokványos stílustól kicsit elmozdulni az egyediség felé”, jól hangzik, de azért legyünk őszinték, itt minálunk egy átlagember 2-3 Champagne-háznál többet nagyon ismer (ebből a Dom Perignont, Krugot eleve kevesen engedhetik meg maguknak). Mondjuk a Moet és a Veuve Clicquot már hiperekben is sokfelé elérhető, de ha nagy hirtelen megjelenne mondjuk akár egy Charpentier vagy Fleury a polcokon, legyünk őszinték, az átlag fogyasztó nem kapna/kapnánk két kézzel a bejáratott márkák helyett az (ugyanolyan árú) újdonságok után.

Charpentier Blanc de Blanc*
A blanc de blanc 100 % Chardonnay, mint tudjuk. Champagne elegáns, behízelgő, közvetlen, könnyen szerethető oldalának érzem. Ennek a bukéjában is alma bukkan föl, ízben parfümös zamat, populáris stíl. Alacsony hőmérséklet alkalmazásával érik el a roppanó frissesség megőrzését.

Charpentier Reserve brut**
Ennél a pezsgőháznál a sajátosságot a (Chardonnay és Pinot noir melletti) Pinot menuier magasabb aránya adhatja. Számomra is teljesen új színfoltot jelentett ez a többnyire háttérbe szoruló fajta a pezsgők világban. Ez a kékszőlő több gyümölcsösséget ad a buborékok mellé. Emellett ebben az érdekes reserve Champagne-ban kifejezetten telt, ásványos sósságot is ki lehetett venni, ami szintén egy új dimenzió számomra ebben a műfajban. Végre nem egy sima, egyszerű, kekszes, élesztős pezsgő, amit csak azok értenek, akik egy életen át pezsgőket szakértenek. Szép emlék marad mindkét tétel, s ha igaz, hogy olcsóbban adják majd portékáikat, mint a nagyok (s a kereskedők sem nyergelik fel a Champagne nevet nagyon), akkor érdemes legalább egy kézzel nyúlni utána a polcon (nem csak szilveszterkor).

Jean Marc Brocard/CHABLIS
Na igen. Chablis. Talán nem is kell nagyon firtatnom, hogy a világ leghíresebb Chardonnay-ira nagyon, de nagyon fentem a fogam. Persze tény, hogy nem a Brocard az alfa és az omega (élvezetes honlapjukon 88-91 pontok bukkantak föl a nemzetközi ítészektől), de legalább adott volt a lehetőség, hogy az ember némi referenciához jusson egy ismét csak luxus terméksávból. Nem beszélve arról, hogy Chablis nagyságát kevesen értik meg igazán. Izgatott voltam tehát a találkozástól. Érthető módon nagy tömeg volt a stand körül (főleg az első, „fehérboros órákban”). Itt is elmondtam a kedves (és annyira tipikus francia karakterrel megáldott) Albane Beaunnieux kisasszonynak, hogy nehéz ezeket a borokat itt és most, ilyen körülmények közt értelmezni. Le kéne ülni velük fél órára, csendben és áhitattal figyelni apró rezdüléseiket, dűlőnként változó ásványos karakterüket, melyre egy fesztivál, vagy egy hasonló bemutató teljességgel alkalmatlan (az emberek egymás sarkát taposták a standoknál). Jól elbeszélgettünk azért és hiteles átéléssel, non-stop mosollyal mesélt a lány az ismerős dűlőnevekről, borokról Petit Chablis-tól a Grand Cru-ig. Boraik árát böngészve a neten: 4-5000 Ft környékén mozognak angolszász nyelvterületeken, tehát árban sem oly vészesek talán (hazánkban nem kaphatóak persze). Elmondtam neki, hogy hazánkban is kezd köztudott ténnyé válni Chablis mint fogalom és annak nagysága...bár hangsúlyozandó: nem egyszerű műfaj. (Becsületbeli ügyként) meséltem neki Tokaj szárazpotenciáljáról is, amit örömmel üdvözölt, bár biztos nem volt annyira felcsigázva szavaimtól, mint én a boraiktól. Próbáltam átfogóan értékelni a 7 féle Chablis-t. A Petit Chablis a klasszifikált területeken kívülre esik. Talaja nem 100 % mészkő, hanem agyagos is néhol, ezeknek köszönhetően kapta a franciáktól a kicsinyítő szócskát. Könnyű, friss belövőbornak remek volt, de nem mondanám maradandó élménynek, sőt a gazdag ásványok, a sokszínűség és a hosszúság sem volt épp briliáns. Gyerünk tovább!

Brocard AOC Chablis Domaine Sainte Claire 2009
Enyhe, neutrális illat, mely majdnem megegyezett a Petit Chablis jellegével. Szép, „sáblis savakkal” megáldott Chardonnay, reduktív jellege finoman, feszes szikársággal árad szét. Ásványokból, komplexitásból nem sokat találtam ebben sem. 5+

Brocard AOC Chablis Domaine de la Boissonneuse 2009.* (biodinamikus terület)
Innen kezdett megcsillanni számomra Chablis lenyűgöző szépsége. Üledékes kövek jól kivehető illata, némi termálfürdős háttérelemmel (persze ez nem kénességet takar), mely innentől kezdve minden borban szisztematikusan megjelent! Zamatos bor, nagyon sós, összetett, szép ízek; érzékelhetően más szintet képvisel a műfajban. 7

Brocard AOC Chablis Premier Cru Vau de Vey 2009.**
Ismét a termálfürdős mineralitást éreztem. Aki nem hiszi, hogy a mészkő is tud harsány ásványokat produkálni, ismerkedjen meg Burgundia eme ékköveivel. Szép struktúra, jó savak, jó szerkezet megint. Talán a mezőny legkedvesebb, legközvetlenebb szépségű Chablis-ja volt számomra a Vau de Vey. 7

Brocard AOC Chablis Premier Cru Montmains 2009.**
Teltebb illat, sűrűbb, fülledt almás ornamentikával, de ízben visszafogottabb az előbbi kettő után. Nehezen adja meg, inkább kéreti magát, igényli a teljes odafigyelést. Ízre aztán hosszabb, jóval strukturáltabb a kép ennél a (hazánkban is közismertnek mondható, nagy kiterjedésű) Premier Cru-adta bornál. Tiszta elegancia árad minden porcikájából. 7+

Brocard AOC Chablis Premier Cru Vauloent 2009.**
Kapott valamennyi fát. Itt kicsit nehezen sikerült értelmeznem az eljárásnál használt, nagy méretű érlelőeszköz jellegét, de lényeg, hogy itt már nem csak reduktív jegyek vannak jelen a borban. Tenger illat mellett vajasság, krémesség érezhető, de persze kifinomult elegáns kivitelben (még véletlenül sem kommersz vagy tolakodó, újvilágias köntösben). A fa az ízben is megmutatkozik, de a sósságot semmi nem írhatja fölül, mindenen átütnek elképesztő ásványai. Gyönyörű, komplex, az egyik kedvencem, s talán a mi somlói, tokaji ízlésünkkel a leginkább összeegyeztethető, nagy fehérbor. 8

Brocard AOC Chablis Grand Cru Bougros 2009.**
Parfümös, enyhébb, szofisztikáltabb a sóssága. Még tisztább, még elegánsabb, még megfoghatatlanabb, de én teljesen beleszerettem. E mérhetetlenül csiszolt struktúrára a szó itt sem elég. 8

+ Brocard AOC Irancy (Pinot noir) 2009
A vörös sor végén aztán visszatértem a Pinot-jukra is. Ha valaki Chablis-ban vörösbort készít, annak címkéjére nem írhatja rá a Chablis szót. Azért ezt a kóstolást sem bántam meg. A helyi anekdoták úgy tartják, a környéki cseresznyefáktól lesz cseresznyés, cseresznyevirágos ez a Pinot noir. Valóban harsognak pirosas gyümölcsei, de persze nehéz helyzetben van egy feketebárány a sok elképesztő fehér szépség közt. Chablis-t nem erről a borról fogom megjegyezni, ez biztos, de azért szerettem őt is, itatta magát.

Számomra a borvilág egy magas, hóba és ködbe vesző, misztikus csúcsát jelenti Chablis, mely nem tagadom, teljesen elvarázsolt ezúttal is, s továbbra is motivál, hogy a jövőben magasabbra és magasabbra hágjak. A Brocard-t képviselő Albane bájos, szórakoztató beszélgetőpartner volt. Meséltem neki Somló és Tokaj szépségéről is. Nem volt egyszerű kommunikálni, hisz folyamatosan töltögetnie kellett, hol jobbra, hol balra. Végül aztán megkérdeztem tőle, meddig marad nálunk (másnap délig), s azért a névjegyem hátuljára fölírtam neki két Furmintot, amit összevetés gyanánt ajánlottam neki kvázi a szépséges Chablis-típusú, nagy fehérek rokonsági köréből (Hollóvár Furmint 2008, Demeter Zoltán Veres 2008). Az idő nem elég....