Nem sokan tudják, de megrészegülve nem csak a medvék hajlamosak ám táncolni! Kevés izgalmasabb, értékesebb sajátságot tudnék mondani egy külföldinek hazánk borvidékeiről, mint a rendkívül gazdag dűlő-etimológiánkat. Szerintem óriási kincs, hogy minden egyes kis termőhelynek külön története - s persze sokszor borainak is külön ásványos karaktere - van. Nevet annak ad az ember, amit szeret, amihez valamilyen módon kötődik, ragaszkodik (a gyermekének, ki-ki a kutyájának, macskájának, sokan az autójuknak is). Annak idején, mikor az emberek még leélték teljes életüket egy adott járáson vagy akár egy kis köz(ös)ség területén belül, anélkül, hogy azon kívülre látogattak volna, külön érzéseket váltott ki belőlük egy-egy táj, egy-egy dűlő, s rájuk ragadt egy különleges név. Innentől pedig kötődve hozzá, nevén kezdték nevezni azt. Ez a gazdag dűlő-etimológia fontos néprajzi kincs, értékes lenyomata a múltnak.

És nincs ám minden dűlőnek olyan egyszerű, Kopar neve; elég ha csak ezekre gondolunk pl. Tokajból: Szemszúró, Mézes-Mály, Kőporos, Szerelmi. Ne higgyük azonban, hogy csak a nagy történelmi borvidékeken vannak sajátos földrajzi elnevezések! Ugyan mostmár Egerhez kapcsolták, de Ostoroson is igen mókás, ősi dűlőnevekbe botolhatunk. Ott van pl. a törökkorra visszavezethető Százrejtekű (ami Lőrincz Györgynek is nagyon megtetszett mint név, nekem kicsit megfoghatatlan volt mint bor), de ott a Kutyahegy, a Hermány stb. Vagy épp a szóban forgó Tehéntánc, mely elnevezés eredete ugyan vitatott, de állítólag az ott előforduló, bódító hatású gyógy- és aromanövényeknek köszönhetően kapta nevét, melyektől az arra legelésző jószág átmenetileg kábítószeres befolyásoltság alá kerülve úgy dülöngélt, mintha táncolna. Februárban, lenn Orsolyáéknál nagyon tetszett a gazdag fantáziával kiszínezett név is, de maga a tétel is. Tán az egész sorból az elképesztő Pinot mellett leginkább ezt szerettem. Ám azóta igen vegyes véleményeket hallok vissza róla mégis...éles savak, rendezetlenség, úgyhogy az utolsó palackot ismét el kellett mentenem saját részre a polcról, hogy még egyszer a végére járjak a híreszteléseknek. Így kérte hát föl őt a medve egy utolsó táncra, egy Tehéntáncra.
Mielőtt mesélnék a borról... Sokat emlegetett párom, egyben gyakori kóstolótársam (inkább pártatlan élvezője, mint megszállottja a boroknak, ám egy feddhetetlen laikus visszajelzései nagyon hasznosak tudnak ám lenni, szakmai szempontokból is), ő ezúton nevesítve is lesz, hisz névnapján bontottam nem rég ezt a bort. Márpedig Orsolya napra valószínűleg nem lehet stílusosabban választani egy vidám nevű Orsolya bornál. Miközben állatbarát Orsim széles mosollyal méregeti ennek az Orsolya bornak a festett, tehénkés címkéjét is (a nyuszis Pinot üvege még a polcra is kikerült otthon), én már gondosan ki is töltöttem az első pohárkát mindkettőnknek. Nem vagyunk vörösborosok. De gondoltam: a fehéret is én kedveltettem meg nálunk, s amúgyis olyan hűvös van (még kandalló mellett is) Vas megyében, a jolly joker (gyakorlatilag nem is öregedő) Royal Tokaji Furmint 2007 után "jobb lesz oda majd egy jó, tartalmas vörös!" Persze el is fogyott, bár egy kiskanálnyit a palack alján meghagytam az utókornak másnapra, hogy blogbejegyzés születhessen belőle. Ennyi bevezető már elég is lesz, igaz?
A bort egyébként a rendeltetésszerűen elköltött több heti jattomból sikerült megvenni. A 80 %-on Kékfrankos és Merlot osztozik testvériesen, a maradékon hasonló módon a Cabernet franc és a Pinot noir. Érdekes mix, de nekem tetszik az arány. Csupa gyümölcs, már a kihúzott dugó elszíneződött lapját szaglászva is. Szilvalekvár. Nagymama spájza augusztusban, lekváros kenyér januárban. A borban eleinte inkább (szinte kötelező Orsolyás elemként) hecsedli, eper, ribizli teszik le névjegyüket. Utóbbi az ízben is harsog, sok egyéb lédús, szinte rágható erdei gyümölccsel. Fekete szeder kerül elő még belőle. Aki szkeptikus és nem hiszi el, hogy ilyen illatok előfordulhatnak (szőlő)borban, javaslom, járjon utána. Ez a zamatos gyümölcsösség (ahogy anno a Görbesoros Kadarkánál is) ismét Rhone-völgyét idézi bennem (pedig nincs benne sem Syrah, sem Grenache). Végén a savak, tanninok, nem tagadom, húznak egy kissé, de mellé sűrű, koncentrált bor, melyen a pincénél kulcskérdésként kezelt hozamkorlátozás is szépen érzékelhető, hozzáad a bor szépségéhez. Nem rég írtam a kézműves borok jelentőségéről, ez a bor is jó példa. A fele ennyibe kerülő Orsolya kettőezernyolc is van (majdnem) ilyen jó, persze azért más.
Miért bíbelődnének Orsolyáék bikavérbizottsággal, engedélyeztetéssel, zárjeggyel (persze egy olyan bikavér bizottságban, ahol az Áldást szoros, 6-4 arányban szavazza meg bikavérnek a bizottság, az Egervint meg egyértelmű 10-0 arányban, oda tényleg kár a mintapalackért)? Ostoroson a bika vére helyett a táncoló tehén is bevált, s a címkén elégedetten mosolyog az egészen, ahogy mi is. 6+