x

Balla Márton

Hollósy Zsombor tagyon-hegyi Olaszrizling, 2008

ahogy van, úgy szép

Zsombor évfolyamtársam az egyetemen immáron sokadik éve. Borait akkor fedeztem fel, amikor egy általam szervezett kóstolóra elhozott pár palackkal belőlük. Már a belövőbornak szánt rajnai rizling meglepett…korántsem vártam volna ilyen komplexitást, egyszerű tisztaságot, szép kidolgozott illatokat és ízeket…

A vakteszt végén, mikor lelepleztük a palackokat döbbenten néztem a pontjaimat és láttam, hogy az egyetlen bor, ami többet kapott Zsombor két olaszánál az egy kakukktojás német rizling (Weingut Eymann Riesling Classic, 2007)…a sorban Jásdi, Figula, Szászi, Nyári és Györgykovács szerepeltek…és igaz, hogy sokszor fej-fej mellett, alig egy-egy pont előnnyel (100-as rendszerben pontoztunk), de végül Zsombor egyik olasza győzött, a másik pedig megosztott második hellyel „kullogott haza”…amit most kóstolok, az a bizonyos második…

Több mint egy hete kaptam a pincénél, az orrom előtt töltötte le a tartályból. Így, hogy lassan tíz napja kóstolgatom, megállapíthatom, hogy semmit nem változott.

A tétel késői szüretből származik, de száraz bor. Fajélesztővel erjedt és tartályban érlelődött. Zsombor hitvallása, hogy akkor készíti majd vadélesztővel a borait, ha elég bölcs lesz kezelni azokat a borokat. Ez máris bölcsességre vall!

Kristályosan tiszta, élénk szalmasárga szín citromsárga reflexekkel. Illata tiszta és lehengerlő, egyszerűen olaszrizling és kész. A tipikus olaszrizling, az autentikus, ősi magyar rizling illat (igen azt az ősit sosem kóstoltam, mert nem éltem még akkor, de ilyennek képzelem el!). Semmi fennhéjázás, semmi megjátszás, semmi túlzó mazsolásság vagy szénsavas álfrissesség…az egyszerű, tiszta olaszrizling illat. Virágok, barack, mandula. Semmi bonyodalom, csak egyszerűen szép.

Ízében folytatódik az egyszerűség a szó legnemesebb értelmében. Gyönyörű savak, erős, de integrálódott alkohol, ami már az illatban is felfedezhető volt (13,9%), körte, alma, dió. Közepesen hosszú utóíz, olyan kellemes kesernyével, amiről álmodik az ember. És…rengeteg mandula…tanítani valóan rizling…és nem hiszem, hogy ilyet bárki tud…a letisztult egyszerűséghez nagyon bonyolult út vezet…6p

Ez a bor olyan, mint az a nő a bálban, akit senki nem vesz észre, mert nincs kifestve, nem fecseg, nem kelleti magát, nem akar lenyűgözni, becsapni, elbűvölni, csak egyszerűen van. És ahogy van, úgy szép. Csak az ismeri fel, aki képes és hajlandó foglalkozni vele, szereti a tisztaságot és túlnéz a sok cicomán, mert hisz nem az a lényeg. A lényeget mindig a következő pohár hozza. Egy rizling azoknak, akik még emlékeznek.

(Nem lényegtelen, hogy remélhetőleg nemsokára kereskedelmi forgalomban is kaphatók lesznek ezek a borok.)

X

Ripka Gergely

***Demeter Zoltán: Cabernet franc stílusok

Két nehéz évjárat vizsgázik

Azok, akik közelről figyelték a tokaji ikon munkásságát, biztosan emlékeznek még, hogy volt pár évjárat, amikor Demeter Zoltán Egerből (Nagytálya) vásárolt egy helyi termelőtől kékszőlőt, amit aztán saját pincéjében készített el. A szőlő természetesen a maximalista borász kívánalmai szerint lett művelve, beérlelve, szüretelve, hogy a nagyratörő vízióknak megfelelő minőség születhessen meg belőle (a név kötelez). Élénken él bennem a 2009-es első élmény (16 v/v %), de volt egy vékonyabb évjárat, aztán ismét tetszett az ugyancsak vastag 2013-as is, most pedig két olyan évjáratot fogunk megnézni, mely ékes példája annak, hogy az elmúlt 30 év két legviszontagságosabb évjáratában is lehetett izgalmas, időtálló vörösborokat készíteni… Nézzük is meg őket közelebbről:

Tovább

Ripka Gergely

Stílusgyakorlatok Moseltől az Etnáig

Tar Feri kóstolója nyitja meg a tavaszt

Március végén Tar Feri barátunk jóvoltából ismét részesülhettem egy kis külföldi merülésben. Különösebb válogatás nélkül rakott össze FineWines.hu újdonságokat innen is, onnan is Európán belülről, ami nekem mindig izgalmas frissítése az ismereteknek, inspirációknak (megelőzve azt is, hogy nagyon “berozsdásodjanak” az ízlelőbimbók a kevesebb tesztelés, felfedezőút és a több otthonlét közepette). Rég nem látott ismerősök következnek Moselből, Rheingauból, az Etnáról és Rhone-ból!

Tovább

Ripka Gergely

*Balassa 2017

Keserédes, felemás élmények

A múltkori furmintfannál kóstolt Alionok margójára annyi információt ehhez a poszthoz azért muszáj átkötnöm, hogy a kóstoló alapvetően *Balassa István 2017-es tételeiről szólt. Legalábbis így indult, így futott neki a társaság: nagy évjárat, tehetséges tokaji borász műhelyéből. Aztán hogy, hogy nem, az élet átírta a forgatókönyvet és lelkiismeretes házigazdánk éppen azért kapott borhűtőjébe hirtelen a biztos sikerrel kecsegtető spanyol sztárok után, mert a Balassa szárazak bizony váratlanul nagy csalódást keltettek a poharakban. Ki kell mondani: egyöntetűen és mindenki…sokat várt a dűlős furmintoktól, és aztán igen keveset kapott gyümölcsből, szépségből, szerkezetből. Úgy határoztam, hogy ezt megírni tán nincs is értelme, ahogy azt is kár lenne fejtegetni, hogy a tárolás közben történt-e valami a palackokkal, vagy más palackok is így viselkednek-e. Ha egyszer tudok, utánajárok. Addig is….

Tovább

Ripka Gergely

Az Alión-sztori

8 érdekesség és 3 évjárat a spanyol legendával

Furmintfan-szomszéd jóvoltából februárban volt módom egyszerre három ALIONt is megkóstolni a legendás Vega Sicilia “művektől”. Az ikonikus spanyol borászat elmúlt évtizedekben elért sikereiről, érdemeiről, az *Oremus hegyaljai szerepéről ebben a posztban most kevesebb szó fog esni, de mivel olyan sokat emlegetjük referenciaként a sztárpincészet csúcsborait (a Pintiával, az Unico-val együtt), így a mai írásban pár érdekes adalékot szeretnék megosztani az Alion kapcsán, hogy aztán 3 szép évjárat jegyzetei meséljenek a sokat idézett minőségről. Tudtad például, hogy….

Tovább

Ripka Gergely

10 years challenge: 2014 (Vol. 2.)

Egy viszontagságos év édesei 10 év után

A pénteki száraz sor után még volt idő, kedv és persze hűtött palack néhány különlegesség erejéig. Nem csak tokajiak, külföldi borok is kerültek a pohárba. Lássuk, édesben mennyire sikerült szóra bírni a nehéz 2014-et...:

Tovább