Nos, aki a borfesztiválon méltatlankodott, hogy milyen sok pénzt kell fizetni a borkóstoláshoz, az bizonyára a pálinkafesztiválon sem volt/lesz elégedettebb, de azért szerencsére az ember arányosan kevesebbre szomjazik egy 44 v/v %-os gyümölcspárlatból, mint egy 13 v/v %-os borból. Kicsit talán könnyebb tehát mértékletesnek lenni. Tiszteletjeggyel volt szerencsém bejutni (az amúgy 1500 Ft-os belépőhöz ingyenes pohárért így 300 Ft-ot kellett fizetnem), s csak 1000 Ft-nyi kóstolójegyet szántam az élményre. Mire is elég ez?

A Pálinka és Kolbász Fesztivál egyébként kevesebb, mint negyedakkora területen zajlik, mint a borfesztivál; annak nyugati oldalán terül el (az Oroszlános Udvart levonva belőle). Az időjárás máreleve klasszisokkal kedvezőbb volt ezen a hétvégén, mint szegény borosoknak 4 hete. Az ennivalóból is jobban kéznél van, s nagyobb a választék (persze itt sem kell kevésbé mélyre nyúlni a zsebünkben, ha falatoznánk). A kiállítók száma egyáltalán nem sok, kb. 15-20 főzde állított standot, a legnevesebbek közül én 3-at akartam mindenképp kipróbálni. Összességében sokkal családiasabb, kevésbé zsúfolt és jó hangulatú fesztiválon járhattam, ami persze nem utolsó sorban a büszkeségre okot szolgáltató magyar pálinkáinknak volt köszönhető.
Szombaton valójában azért nem mentem be, mert a társaság, akikkel mentem kicsit ledöbbent, hogy az 1500 Ft csupán a belépésre jogosít, s benn még többszáz pénzt kell kiadni, ha az ember ismerkedni akar egy portékával (úgyhogy helyette más programot kerestünk végül). Ám vasárnap egyedül vettem nyakamba a fesztivált. Ezer Ft valóban nem sokra elég, de egymagam bőven jól elvoltam 3x 1,4 cl (=kupica) remek pálinkával. Próbáltam őket medvés módszerekkel osztályozni is.

1. Márton és Lányai @ gurulós málna pálinka
Aki nagy párlatimádó, bizonyára már halott Mártonékról. Zászlós párlatuk, amivel gyakorlatilag befutottak, az a Gurulós Málna volt. A ’gurulós’ – jelző nem túlmisztifikált modorosság, hanem konkrét értékmérő. Kertészettudományi tanulmányaim során gurulós málnának az első osztályú, friss fogyasztásra szánt málnát nevezi a szakma, melyet nyáron kis, átlátszó dobozkában árusítanak a piacon, méregdrágán. Haram igazi kultpálinka lett tehát (kiskereskedelmi ára egy 0,35 l-es palacknak 10.000-hez közelít), bár azóta a tekintélyes Agárdi Pálinkafőzde Vadmálnáját ugyanígy dícsérik. Mártonéknál amúgy minden pálinka 1,4 centje 400 ft-ba kerül (legyen az Irsai vagy málna, melyek kiskereskedelmi ára közt 3000 Ft különbség van).
Illatban egy kicsit többet vártam. Egyszer egy szintén neves párlatkészítőtől kaptam egy fél üveg Hárslevelű pálinkát, amiről aztán elfeledkeztem otthon, és hónapok múlva kinyitva, annak volt ilyen illata (hiába, felnyitást követően a pálinka is oxidálódik, akár a bor, csak kicsivel lassabban). Gyanítom, hogy ezt a málnát sem 5 perccel azelőtt nyitották. Paradicsomos, leveszöldséges illata volt, a málnát nem találtam meg. Ízben tiszta, közepesen selymes, alkoholja azért határozott volt és markáns, szép hosszú ízzel. 6

2. Bestillo @ érlelt aszútörköly pálinka
Javaslom, annak, aki még nem tette helyre magában a fogalmakat, mielőbb tisztázza: ma már számos remek 100 % szőlőpálinka is kóstolható, melyek tehát nem melléktermékből készülnek (illatos fajtákból, mint a Tramini, Irsai kivételes karakterű, muskotályos pálinkák készíthetők). Ám a kíméletesebben macerált - pl. csúcsborok, vagy amint látni fogjuk az aszú - törkölyből is nyerhető kiváló párlat... Nem csak remek borokkal, figyelemreméltó párlatokkal is számolnunk kell tehát borvidékeinken, melyeket a borászoknak, pálinkászoknak karöltve kellene majd szépen együtt bevezetni a hazai és nemzetközi piacra. Több lehetőség van ebben a műfajban, mint azt elsőre gondolnánk....
Mikor 10-15 perc napfürdőzéses, bámészokodós séta után egy cseppig kiürült a Márton málna a tulipánosból, a Bestillonál kezdtem el ismerkedni a kínálattal. Itt már nem csak 400-ért lehetett kupicázni, 300-ért már egész komoly pálinkákat lehetett kóstolgatni, alapgyümölcsök mellett pl. a nagyra értékelt cigánymeggyet is, hogy csak egyet mondjak, ám végül mégsem őt választottam. Szőlőszármazékot mindenképp akartam kóstolni, mert azért azt illene.... Mielőtt azonban kikértem volna az érlelt aszútörkölyt, azért rákérdeztem, kié volt az alapanyag az erjesztés előtt. Németh Attila Gábor neve hallatán már nem volt kérdéses, hogy ezt a tételt válasszam-e.... Mégiscsak bor- és Tokaj-rajongó vagyok, és a sors fintora lett, hogy a (zömmel hazánkon kívül értékesített) Alana borok előtt az aszútörkölyüket ismerem meg hamarabb. A kóstoltató fiúcskának persze hiába ismételgettem az Alana nevet, üres tekintettel nézett csak rám...de azt legalább kente-vágta, hogy Németh Attila Mátra-alján is készít borokat. Ebben aztán kiegyeztünk, s félrevonultam a törkölyömmel. Színe barnás, gönczi hordóban érlelték (9 hónapig talán), illata nagyon megnyerő, marcipános, vastag, de azért nem aszúsan kedves. Ízben (is) még több gyöngédséget kapunk. Ez itt a modern, nőies pálinka kiváló példája. Szinte likőrszerű, úgyhogy aki nem a mezőpusztasági rokon kerítésszaggató vegyeséhez van szokva, az kezdje Bestilloval. Remekül csúszik, selymes, krémes, gazdag ital. Nekem hízelgő stílusával együtt is nagyon bejött. 8

3. Brill @ barack pálinka
Gurolós málna ide, hecsedli oda, a nagy főzőmesterek nekem eddig mind azt mondták, az alapgyümölcsökből a legnehezebb igazán kiemelkedő páinkát készíteni (mert abból ugye már mindenkinek vannak viszonyítási alapja). A Brillnél 3 alapíz is volt 300-ért: barack, szilva, cseresznye! Nos, nem vagyok cseresznyepárti, ez tehát ki lett zárva. Bár a markánsabb szilvát szokták a kóstolósor végére tenni a pálinkászok, s ugyan a kedves hostess lánykának hála, megcsodálhattam annak is gyönyörűséges illatát, a barack-pártiságom, és az elragadóan bájos barackillat kiütéssel győzött. Egy tanfolyamon tavasszal már volt szerencsém megcsodálni a Brill Pálinkák nagyszerű, aromás tételeit (ha végig is kóstoltam volna őket, annak csúnya vége lett volna), sőt - a legdrágább - spárga párlatuk egyszerűen a hazai párlatok egyik csúcsa szerintem (ami ugyebár ugyan magyar alapanyag, de nem gyümölcs, ezért nem is szabad pálinkának hívni).
Ez a barackpálinka olyan illatú volt, mint a legfinomabb, frissen szüretelt, lédús kajszi. Később fölelevenedett bennem nagymamám nyári konyhája, ahonnan már az utcáról érezni lehetett a befőzés eltéveszthetetlen, mesés illatait. Legvégül a szárazpróbában is a finom kajszilekvár tiszta aromáit vittem haza a poharamban (a szárazpróba egyúttal megmutat minden huncutságot, amit a készítés során el lehet követni, kezdve a hibás alapanyagtól a főzési swindlikig). Kóstolva jóval karakteresebb, férifasabb, mint a Bestillo volt. Remek gyümölcsöket érezni megint, benne van a barack minden kecses finomsága, zamata, nagyszerű pálinka volt ez is. 7+

A Pálinkafesztivál mindenképp figyelemreméltó esemény az évben. A csípős októberi időben nyugodtan látogassunk ide egy kis lélekmelengető magyar pálinkakóstolásra, ha nem sajnáljuk az ilyesfajta ínyencségekre az anyagi javakat. Számos felejthetetlen párlatot lehet megkóstolni, nekem most a Bestillo volt a legemlékezetesebb élmény, de a Brill barackra is szívesen emlékszem vissza. Akik igazi markáns pálinkákat szeretnek, azok sem csalódnak, akik pedig a behízelgőbb, nőiesebb oldalát kedvelik a gyümölcsösségnek vagy a könnyebb mézeseket, ágyasokat szeretik, azok is kedvükre válogathatnak, közben finom kolbászokkal, lángossal, magyar étkek egész sorával ágyazhatunk meg nekik.
(Köszönet Dobos Jácintnak a jegyért.)