Nem telt még el fél év sem, mióta Demeter Zoltán legutóbb jelentkezett 2008-as boraival, s máris itt vannak az első 2009-esek. Meglepett, de ő mindig meglep minket valamivel (mondhatni, mást sem csinál). Kicsit a márciusi bemutató folytatása, második fölvonása volt a tegnapi este. Már tavasszal is tett utalást sok újdonságra: kizárólag tartályban nevelkedő dűlős furmint, egy titokzatos „nem tokaji” projekt, a készülő vörösbor (nyilván másik borvidékről), stb....hát most eleget tett ígéreteinek, s elhozta őket egy újabb kóstolóra. Szárazak, édesek, csupa sajátos bor, rengeteg tíz pont környéki, felejthetetlen tapasztalat, melyek közül talán a külön-külön is teljesen egyedi dimenziót jelentő 3 főbort vártam leginkább. Aki mindkét rendezvényen részt vett, annak bizonyára teljesen összeállt már a kép a nagyszerű borász filozófiáját, ars poetica-ját illetően. Aki nem volt ilyen szerencsés, azoknak íme egy kis ízelítő. Aki pedig (joggal) úgy érzi, nem elég ennyi, vagy esetleg nem kóstolt még személyesen Demeter Zoltánnal, javaslom, mindenképp pótolja a hiányosságokat! (Vajon én már csak tokaji borra fogok 10 pontot adni...?)

Nem volt tehát mese, ugyan későn érkezett a hír, hogy „jövő héten jeles esemény lesz”, szabaddá kellett tennem bármi áron ezt az estét, mert a borsort olvasva bizony nem ám akármi volt itt kérem kilátásba helyezve. Nem lehetett kihagyni.

A könnyű, fiatalos, első lépcsőfokot jelentő 2009-es, új birtokborok már nyáron elkészültek. A korábbiakkal is nagyon elégedett voltam (talán nem csak én...de azok biztosan, akik nem szívesen adnak ki 4-5 ezer Ft-ot vagy többet figyelemreméltó borokra). Kíváncsian vártam a folytatást. Azt több irányból lehetett már hallani: 2009 várhatóan nem az édesborok éve lesz. Több borhoz volt már tehát szerencsém a pazar sorból (Veres/08, Lapis/08, Szerelmi/08, Főbor/08), nagyon érdekelt, rájuk ismerek-e fél év után, - a Szerelmi is és a Főbor is fiatalka volt még, de már akkor is tündököltek. A Veres dűlő furmintjaiból és a Főborokból mindjárt 3 évjárat is terítékre került. Mindkét bor nagyon kedves számomra.
Volt tehát minden, mi szem-szájnak ingere. Csillagzápor. El is mondom szép sorjában.

Demeter Zoltán @ Birtokbor Furmint 2009.*
A két korábbi évjáratkor a borász belépőbora félszáraz volt. Úgy tudom, ez szárazra erjedt ki...2009-ről beszélünk. Kiegyensúlyozott év, maradékcukor helyett jó savakat sejtek az év boraiban, persze lehet, hogy nem így lesz. Egy kevésnyi maradékcukor mégis maradt benne (6 g/l), mindez tudatos munka. Korábban fejt a borász, lekénezi a bort, s ezáltal marad a borban egy kis zamat, melyet az asztaltársaság hölgy tagjai bizonyára nem bánnak...egyébként én sem. Halvány szín. Friss, szúrós alma és olajos magvak fajtajelleges illata. Szép savak, tiszta íz. Jó az egyensúly, finom kesernyés a búcsú, a kevéske cukor mellett a szép savak jobban esnek, mint az elődökben. 6+
(Továbbra is: a birtokbor azért is készül, hogy azok az éttermek, melyek élmény tekintetében egy esti színházat hivatottak pótolni, azok poharaztassák is ezeket a tételeket az egyedi gasztronómiai élmény szerves részeként.)

Demeter Zoltán @ Veres Fumint 2009.*
Demeter Zoltán száraz, dűlős fajtaborai talán minden más borászénál jobban megmutatják a Furmint és a dűlők változatosságát, változékonyságát. Az évjárat, a termőhely, a fajta, a borász minden borban másképp tekint vissza ránk. Most a Veres-dűlő adta lehetőséggel élve szépen lehetett a különböző árnyalatokat látni. A dűlő a maga kedvességével, bájos savaival, törékeny szépségével hamar belopta magát a szívembe a 2008-as borban is.
Itt halvány szín. Marcipán, magok, kövek összetett illata. Élesebb a buké, a legvégén gyógyfüvekkel, de almás íze alig különbözik a birtokborétól. Cukor, egy tized gramm sem maradt benne. Fahordót sem látott ez a bor, ami azt gondolom, merész újítás az általunk eddig megismert száraz furmintok közt, de a borász úgy vette le ennek a tételnek a visszajelzéseit, hogy már az acélban is sok szép dolgot tud megvillantani szépségéből. Így tehát nem is került át végül hordóba. Szép ásványosságához jó savak párosulnak. Ez a fajta reduktív iskola is remekül áll ennek a dűlős bornak. 6+

Demeter Zoltán @ Veres 2008.**(*)
Száraz desszertbornak neveztem tavasszal. - Almás savkészlete, roppanó, izmos szikársága, szép ásványai nagyon megnyertek (különlegesebb halételek mellé remek lehet).
Ez már november 13-ai szüret (a másik kettő október utolsó napjaiban került be). Lágy marcipán, kukorica..."jó ég, elképesztő súlyos illat"! Tejkaramella, tejkrém, majd parfümös alma. Mindent elsöprő mineralitás. Ismerős, acélos, almanektáros savak, az évjárat lenyomataként (8,2 g/l). Csiszolt, szikár felszínű, jól felismerhető, egyedi karakterű bor, igen kecses, bájos összképpel. Szárazpróbában almahéj illatozik a pohárból. Sajnos jóval kevesebb, alig több, mint 500 palack készült a 8-as Veresből (harmad annyi, mint a másik kettőből).
Rengetegszer jutott eszembe ez a bor, még hetekkel a kóstoló után is. Csak utólag esett le, hogy milyen felejthetetlen gyöngyszem. Mérföldkő számomra a hazai terroir-furmintok közt, mely ugyan feszes savaival egyben az évjárat gyönyörű lenyomatát is magában hordozza. Szerelem. 8+

Demeter Zoltán @ Veres 2007.**
Érett bennem idén a terv, hogy beszerzek ebből a borból hamarosan egy palackot a 8-as Veres szépsége után. Hát erre így talán már nem lesz szükség....vagy mégis): A szikár borokat adó dűlő egy trópusi évből...mi sülhet ki ebből? Csakis vastagság.
A szín szépen mélyül a Veresek közt, a 7-es már szinte aranylóan ragyog. Egy fokkal még fajsúlyosabb, töményebb, vajasabb, krémesebb illat, sok kukoricával. Letisztultabb, de a 8-ashoz hasonló, szépen felismerhető arcél. Savai viszont kicsit gyöngébbek, mely az almasavbontásból, s az évjárat forróságából hatványozottan is adódik bizonyára. A dűlő bájai szépen megmutatkoznak. Szárazpróbában a dohány tűnt föl nekem. 7+

Demeter Zoltán @ Lapis Furmint 2008.**
Márciusiak közül az egyik nagy kedvencem. A Demeter-furmintok közt a legnagyobb volt, Szepsy István kifinomult stílusát jól megközelítve/beérve, nem is ez a lényeg.
Intenzív főtt kukoricás, vajkaramellás illatok. Gyönyörű ásványok, szépséges savak és példás egyensúly. Máshogy szép, mint a Veres, elegánsabb, letisztultabb képet mutat. Klasszis száraz furmint, másik súlycsoportból, 14.5-ös, jól beépült alkohollal. Feledhetetlen bor (de valahogy a 8-as Veres különleges csiszolt kecsessége utólag emlékezetesebb maradt). 8

Demeter Zoltán @ Szerelmi 2008.***
A Hárslevelű maga. Talán a kedves, hízelgő illatokat hiányoltam a 9 ponthoz tavasszal, amúgy nagyszerű bor. Még szép, gömbölyítő maradékcukrot is kaptunk bele a természettől a feszes, túlcsorduló szerkezet mellé. Szer fölött érdekelt e nagy bor második fölvillanása.
Gyönyörű citromszín. Ebben a borban is a kukorica bukkan föl illatban, de diszkrétebben, húsosabban, mélyebben a furmintokhoz mérve. Szerkezetben is a furmintoknál még szebb, még finomabb. Kifinomult, még gyöngédebb cukorkás ízhatású maradék cukor, mellette jó savszerkezet. 8+ (továbbra is).

Demeter Zoltán @ Furmint 2008.*** (12 napig héjon tartott)
Ilyesmivel egyre többen kísérleteznek. Köztudott, hogy a héj sok értékes íz és zamat (vörösboroknál szín)anyag találkozási pontja. Fehéreknél leginkább a Muskotálynál van szükség héjon tartásra, de a világ számos táján foglalkoznak ilyesmivel. A következmény mindenféleképpen komplexebb beltartalom, tehát csak nyerhetünk vele.
Az este talán legnagyobb meglepetése ez a mindössze 200 l-t számláló tétel. Rátkai Középhegyből való alapanyag. Színben is, illatban is megkapó késői szüretesség. Aranyló szín. Kajszibarack, teafű. Savak (6,9 g/l) és ásványok végtelen játéka ez a bor, hihetetlen gyönyörű szerkezettel, csodás struktúrával (cme: 30,8 g/l). Lecsengése nem akar véget érni. (Ha a szépséges 8-as Verest száraz desszertbornak gúnyoltam, akkor komplexitása révén ő lehetne a száraz esszencia.) Életem legszebb furmintjai közt jegyzem meg ezt a bort. 9+
(S ha valaki még nem hallott a hazai bortermelésben abszurd bürokratikus döntést: ...ezt a bort nem sikerült OBI-ztatni, mert a mért alkoholtartalma nem megfelelő a helyi szabályozás értelmében.... Itt tartunk most.)

Demeter Zoltán @ Egri Cabernet Franc 2009.*
Már márciusban, a Festetics Palotában is szóba hozta Demeter Zoltán, hogy hamarosan nem csupán fehérborokkal fog foglalkozni, hanem – egyelőre diplomatikusan, csak ennyi említést tett – „egy másik borvidéken, másik színben is készülnek majd Demeter Zoltán borok”. Nem kell ehhez nagy tehetség, hogy kitaláljuk merre is indulhatott el. Aki ismeri kicsit is a borait, stílusát, biztos egyet értett akkor velem: Ha tippelni kellett volna, mi illik Zolihoz a legjobban vörösben, akkor biztos Egert mondtam volna már akkor is. Nem csak a relatíve kis távolság adta kényelem miatt, hanem mert Eger sokszor Burgundiával rokonított kedvessége, bája, sokoldalú eleganciája (melyet pár éve, pár borászatnál már szépen láthatunk), igen, talán ez hozható Demeter Zoltán világával a leginkább kapcsolatba (márciusban a Kaló Imrétől kapott Zöldveltelinit is megkóstolhattuk, s mintha egyáltalán nem jelentene idegen pályát a tokaji borásznak az új termőhely). Tehát az új kiszemelt az egri Cabernet Franc volt (de szerintem lesz hamarosan Pinot is, legalábbis nagyon remélem).
Marci azt mondaná: „nehéz ilyenkor hirtelen vörösökre váltani”, de persze mindenki várta ezt a tételt, nagyon is. Nagytályai alapanyag, Nagyasszó vulkanikus lankájáról. Illata másodpercenként alakul. Eleinte kapros, gyógynövényes, majd szilvás, végül paprikás, mákos. Lassan csorog le a pohár faláról. 16,5-ös alkoholja dominál a kortyban is, édesség formájában köszön vissza, de ez a száraz portóis jelleg ennél sokkal rosszabbul is elsülhetett volna (ahogy ezt sok dél-pannon vörösünknél megfigyelhetjük sajnos). A bor érlelése ugyan még nem záródott le, de végtelenül finom, kávés ízhatású, gömbölyded érzetű vörösbor, már most. Egyáltalán nem metsző, tanninos ez a bor. Buja szilvakompótossága újabb és újabb kortyra csábít. Vaníliás, édeskés zamatossága hízeleg. 6-7 pont közé tenném (kereskedelmi tétel lesz belőle....meglátjuk).

Demeter Zoltán @ Birtokbor édes 2009.
A belépőbornak már 2008-ban is készült egy édes párja. Ezúttal jóval több muskotállyal (a nagyszerű 2008-as Őszhegy alapanyaga zömmel ezt a bort dícséri). Azt is nagyon lehetett szeretni, telt volt, tartalmas, mégis lehelet könnyű, jó italú tokaji bor. Még nagyobb könnyedséget, de főleg szebb savakat vártam az új birtokbortól. Úgy tudom, árban még kedvezőbb is, mint az elődök. Úgyhogy... Tea, muskotályosság az illatban. Mellette fehér virágok nektárja, naiv kedvessége. Könnyű, visszafogott desszertbor (kezdőknek különösen ajánlom). 103-as maradékcukor. Remekül iható, kedves, közepesen hosszú bor. A 8-as elődnél azért áttetszőbb, enyhébb. 6

Demeter Zoltán @ Főbor 2006.*
A letisztult, elegáns év nagy borai jöttek a fináléban. Amint arról már a Királyudvar júniusi bemutatóján vagy épp a Szepsy Szamorodni, Botond kapcsán megbizonyosodhattam, 2006 bizony nem csupán az eszményi száraz borok éve volt. Készültek nagyon komoly aszú stílusú borok is (noha nem kimondottan kedvezett nekik az évjárat). Ezek közül először a Főbor következett. (Kis kiegészítés egy korábbi, borblogos komment-párbeszédhez, ahol egyszer egy késői szüretes poszt kapcsán jegyezte meg valaki felém, hogy a főbor tulajdonképpen nem hozható föl példaként a sima late harvestek közt, hanem aszúnak tekintendő. Most konkrétan maga a borász helyezte főborát a szamorodnikkal, late harvest cuvéekkel egy síkra...noha a főbor, Ilona Cuvée, Botond szintű borok készítése valóban olyan komolysággal történik, akár egy aszú esetében, de szintén az ő szavait idézve: a piramis csúcsára csakis az aszú kerülhet, ez nem vitás.)
Hársas jegyek jellemzőbbek inkább: ismét kukoricával az élen, mellettük elég diszkrét díszítő elemekkel. A legmeglepőbb - a várva várt főborokban - számomra az illat enyhesége volt. Nyoma sem volt túlcsorduló aszalt kajszinak, narancshéjnak, vagy méznek. Krémes, gazdag íz, szép sav-cukor arány, de (talán) a botritisz hiányából adódóan valójában nem sokat mutat ez a bor a tokaji különlegességek egyedülálló szépségéből (főborok közül talán ez az évjárat tartalmazta a legtöbb löszről való alapanyagot). 112 g/l a természetes maradékcukra. Íze azért kellően hosszú és összetett. Enyhesége, visszafogottsága ellenére is nagyon elegáns tétel. 7+

Demeter Zoltán @ Főbor 2008.***
Az idősebb 2003-as is nagyon tetszett nyáron. De ebben a fiatalabb, kirobbanó borban aztán tényleg benne van minden gyönyörű komplexitás, struktúra, esszenciális tisztaság és egyensúly, ami a Demeter Zoltán által újradefiniált Főbort meghatározza. Közel volt a 10 ponthoz márciusban is.
Az elmaradhatatlan kukorica ennek az estének folyamatos kísérője volt. 200 fölötti a cukortartalma! Krémesebb, jóval összetettebb a 6-osnál. Az évjárat kemény savai (10,8), akár a Veresnél, és az áztatott furmintnál, teszik a dolgukat, kissé már-már kaparnak is. Végtelen lecsengése, kirobbanó vitalitása jelzi fiatalságát. A főborok közt ez volt a legszebb egyensúlyban, a legígéretesebb állapotban...megkockáztatom, nem csak kirobbanó fiatalossága okán. 9 környékén lavíroz.

Demeter Zoltán @ Főbor 2007.**(*?)
Erre a borra is beruháztam volna, ha nincs ez a kóstoló. Csakis valami nagyon nagy alkalomra sütöttem volna el (kedvenc évjárat, kedvenc bortípusáról van szó). Nagyobb szerkezetet, szebb struktúrát vártam tőle a remek évjáratból adódóan.
Teljesen más. Egy túlfűtött érzetű, végtelen ízű bor, mellyel ajánlatos kettesben maradni, igényli a teljes figyelmet (meggyőződésem, hogy az ilyen, vagy pláne ennél nagyobb merítésű, akár vegyes kóstolók alkalmatlanok az ilyen szintű édes tokaji különlegességek megértésére, nem csak azért mert az ember telítődik a komolyabb vörösökkel, de addigra érzékeinkkel nem tudjuk egyszerűen minden rétegét befogadni az ilyen szintű komplexitásnak).
Édesség; karamellkrém, enyhébb savak társaságában előadva. 181 g/l a cukra, 12-es az alkohol, 8,2-es a sav. Az egyensúly kicsit a súlyos édesség irányába billen, de a krémesség és más botritiszes, komplex, nemes ízei e bornak káprázatosak, egyedülállóak. 8+

Demeter Zoltán @ 6 puttonyos Aszú 2006.***
Ezen a nyáron nem csak foci VB volt. Nekem legalább akkora esemény volt: a Királyudvar 6-os aszúiba valósággal beleszerettem júniusban (de aki rajtam kívül még megkóstolta őket, szerintem az is). Azóta is igazi mérföldkövek számomra a hazai aszúk közt (pályájuk elindításakor egyébként valószínűleg Demeter Zoltán is jelen volt még). Demeter Zoltán minden erejével azon van, pl. a Borászok 12 pontájaval (illetve egy sor más, nem közölt, radikális nézetével is), hogy jelen lehessen A Magyar Bor nemzetközi felemelkedésekor. Ezen a hosszú úton a mozdony szerinte (is) egyértelműen csak Tokaj lehet. Tudjuk, hogy ez jelenleg megannyi politikai, illetve regionális érdek barrikádjába ütközik, de ha minden hazai borász, minden, hazai borért küzdő, tenni tudó ember olyan elhivatott és koncepciózus lenne, mint ő, akkor minden bizonnyal már nem itt tartanánk. Szóba került rengeteg aktuálpolitikai kérdés, melyeknek azt gondolom, szóba is KELL kerülnie borász és fogyasztótábor közt, s az olyan vezéregyéniségeknek, mint ő, tehetség és erő van a birtokában, amiért nekünk is ki kell állni. Az ő szájából persze minden olyan következetesnek és egyszerűnek hangzik, minden oly könnyedén a helyére kerül: jó és rossz, fontos és szükségtelen, értékes és értéktelen stb. Bár ilyen könnyedén jönne minden megoldás a hazai borágazatban! Talán történik majd valami egyszer...talán mi is a részesei lehetünk. Fontos, hogy beszéljünk róla, megvitassuk, és akarjunk tenni érte...ennél többet, mást úgyse nagyon tehetünk....max még reménykedhetünk abban, hogy a Demeter Zoltán, s a hozzá hasonlók által elképzelt új értékrendből valami eljut a változtatni tudókig is (lehetőleg minél hamarabb).
A Veres és a Lapis Furmintjából, Hárslevelűjéból készült aszú. Elegáns, intenzív, átható aszúillat, sok-sok barackkal. 226 g/l maradékcukor, 13-as sav, 55,7-es cukormentes extrakt (173 l készült belőle). Gyönyörű struktúra, kellemes, izgalmas savak. Arányaiban is remek, tökéletes az összkép minden tekintetben. Lecsengése végtelen, sűrű barackdzsemmel. 9-10

A kóstoló után egyértelművé vált számomra, hogy a 2008-as Demeter Zoltán borok (Főbor, Veres, Lapis, Szerelmi, héjon áztatott Furmint) kiemelkedő színvonalat képviselnek, még a borász eddigi évjáratai között nézve is! Megérdemlik a figyelmünket. Érdekes lesz egy-két tételt visszanézni pár év múlva, s a 2009-es évjárat borai is igen sok szépet ígérnek. A 2010-es évről ugyan a borász nem nagyon tudott még publikusat mondani, de az érdeklődőknek sok nagyszerű tétellel lesz lehetőségük ismerkedni a korábbi két esztendőből is.